Mire gondoltok most? II.

Nem is olyan rég volt, hogy nekem is máshol volt első órám, más tanárral, én hülye meg persze elfelejtettem és mentem a szokásos terembe. Elnézést is kértem a tanártól, hogy késtem és már indultam a helyem felé, aztán csak észrevettem, hogy ők nagyon nem az én osztálytársaim nem tűnik kínosnak, de akkor ott nagyon az volt xd
Reggelente nem igazán vagyok életrevaló.

Mi értelme van létre hozni egy lapot aztan pedig 2 nap (se) múlva lemondani rola. De életrajz nélkül.

Nem is tudom ki a butabb, aki ezt megteszi, vagy aki szerint "jaj de cuki, milyen kedves, hogy nekem adta azt a lapot". Saccra egyformak

nagyon rossz érzés mikor a 'legjobb barátomat' emlékeztetni kell arra, hogy haló, szülinapom van.

Most, hogy ilyen sok dolgom és tanulnivalóm van... mintha kedvet kaptam volna, hogy kitakarítsak valamit.

Én három éve érettségi előtt voltam így. Ugye ekkora mar vegeztem az irasbelivel es szobelire kellett volna tanulni en meg kitakatittam hazat mentem a kertbe nagyszüleimhez. ( jó persze ezeket alapból csinálom, de akkor feltűnően sokszor akartam. )

Most olvastam neten, hogy hackerek megszerezték A Karib-tenger kalózai 5. részét és váltságdíjat követelnek érte, különben felteszik netre. Szerintem nem igaz, de azért elég vicces.

Nagyon boldog szülinapot, drága Nina, Sorah.!

Réka és a tanulás:
♦Ha tanul; kettes, hármas, négyes
♦Ha nem tanul; ötös, hibátlan témazáró
what the hell is this?

Anyámnak sok volt a mai nap. Megkérdezte a bátyámtól, hogy hogy sikerült az angol nyelvvizsga felvételi. A tesóm elkezdte ecsetelni a feladatokat.
Bátyám: Írni kellett 150 szavas levelet, én vagy 300-at írtam. Amúgy nem tudom.
Anyu: Matek feladat volt?
Na itt akkorát nevettünk a tesómmal. Juj!
Anyám pedig egyéb magyarázata nem volt mint, hogy elrohant mondván nagyon kell vécéznie.

Istenkém, miért szeretem ennyire Shamyt?

Eddig úgy éreztem, hogy öreg vagyok én már a plátói szerelemhez meg a rajongáshoz. Tévedtem. Beszambázott, rám mosolygott, köszönt nekem, és kb. annyira zavarba jöttem, hogy a saját nevemet is elfelejtettem. Öregem, tuti pasi, az egyszer biztos.

hogy ez nekem mennyire ismerős xD

Sosem leszek túl azon, hogy mennyire imádom a My Fair Lady-t. Ma is újráztam, több, mint fél év után láttam először megint, de olyan volt, mintha tegnap lett volna az a decemberi nap. Lassan már fejből mennek a dalok -magyarul, merthogy angolul már elölről-hátulról tudom. Megint cukormáz folyik az ereimben

Ismerem az érzést. Szerintem itthon soha nem volt még ilyen rend, mint most. Egyébként nálunk június első felében vannak az érettségik, és még csak az után jön a ballagás, ami olyan idegesítő, mert mindenki túl akar lenni ezeken az agóniákon. Mondjuk az is nehezít a dolgon, hogy a válaszott érettségi tárgyam az a tantárgy, amit a legjobban utálok az összes közül (biológia). Úgy érzem, hogy lesorvad már tőle az agyam basszus. Mintha minden nap egyre hülyébben ébrednék fel.

reggel tök jól indult a napom, aztán elb#szta kettő dolog is. Az első az, hogy meghalt Chris Cornell, (RIP : ((((( ) a második, hogy elkezdtem tanulni a szigorlatra. Viszont én is szeretnék takarítani valamit (pedig nem szoktam ) ahelyett, hogy az elsődleges szerepek felett rohasztom az agyam. helyét.

Á én okosan megoldottam a választottam. Minden szart utaltam az infóba meg nem mertem belevagni -poen az hogy amugy most informatikai suliban vagyok es jobb esetben itt is akarok elhelyezkedni xd-, ezert nekem az angol lett a valaaztott (negy ev utan te jo eg ugy nullarol indultam teljesen, lettem negyes, meglatszik milyen jo tanarom volt) a nyelv pedig a nemet. Mivel en altalanosban is azt tanultam es nemet szakos voltam. Tehat tok jo volt en szerencsere pont nem abban az idoben eretsegiztem hogy kotelezo lenne egy term tudomanyi *ámen*

Amugy hogy hogy akkor kezdodik? Kukfoldon elsz?

Csak a holnapi szakmunkás vizsga jár a fejemben. Úgy érzem, hogy nem tudok semmit és az se nyugtat meg, ha újra meg újra átnézem az anyagot. Sőt még az olvasás meg az anime nézés sem tudja elterelni a gondolataimat. Plusz az izgalomtól össze-vissza álmodtam ma: először tesóm hozott egy fekete-fehér kiscicát, majd lányom született, de a következő pillanatban már a Büszkeség és balítéletet olvastam, de a két főszereplő neve Julia és David volt..

Össze kéne hoznom holnap reggelig egy 12.000 leütéses, kb. 10 oldalas szemináriumi dolgozatot egy olyan témából, amit bár én választottam, de közöm nincs hozzá. A poén, hogy ma az is kiderült, hogy bár szerdán utazom, a lelkes tanárnő azért hétfőn még megirattatná velem a két vizsgámat, hogy meglegyen a kreditem. Úgy hiszem, ma nem alszom...
Bőröndöm még mindig nincs, de már amcsi rendőri szabályzatom igen, tegnap óta szétmegy az arcom, annyira megkínzott a kozmetikus, nem is kell diétáznom, a sok stressztől csak úgy fogyok, és jelenlegi legjobb barátom az újonnan érkezett kis pici iPodom, amiből megállás nélkül bömböl a zene a fülembe.
Visszasírom az érettségit...

Ma gondolattérképet készítettem, hogy jobban memorizáljam Babits Jónás könyve c. művét, tudjátok, ilyesmit. Már a címfelírást is majdnem elrontottam úgy, hogy kis híján azt írtam fel középre: Jónás könye. Hát majdnem kijött nekem is egy könnycseppem. De még időben észrevettem. :'D

Ma a legszimpatikusabb kollégám épp azt mesélte a főnöknek (én szerencsés, pont fültanúja voltam), hogy kedden mennyire beteg volt, láza volt stb, sőt még a hajhagymái is fájtak szegénykének. Erről kb. 3 percet beszélt, mire a főnök megkérdezte milyen magas láza volt. Figyelem, kollégám válasza: 37,1°C. Kész, ennyi elég is volt, mindketten nevetésben törtünk ki. Kolléga erre mosolyogva elkezdett mentegetőzni, hogy Őt ez is mennyire megviselte. Annyira aranyos volt, ááá.