Mire gondoltok most? II.

a pókok után a legnagyobb félelmem a családi összejövetel bárcsak átvészelhetném a pincében

Mentős bemutató volt ma szeretett kis városomban, és persze, mint egészségügyis tanulók, nekünk is kint kellett lenni egész nap a mentőállomáson. Az ovis kis csoportok baromi édesek voltak, jöttek újraéleszteni a bábukat, imádtam őket. Szépen magyarázgattunk nekik, ők pedig nagyon szorgosan próbálgattak újraéleszteni, tényleg, volt, aki erősebben nyomta a bábut, mint egy felnőtt ember. Tündériek voltak, volt olyan, aki a végén még integetett is nekem, és annyira jó érzés volt, hogy foglalkozhatok velük kicsit, és szebbé tehetem a napjukat azzal, hogy azt mondom nekik, milyen ügyesek. Ha belegondolok, hogy hazamentek, és mikor a napjukról meséltek otthon, azt mondhatták, hogy milyen ügyesen élesztettek újra, hát ez valami fantasztikus érzés.
Az egyetlen szomorú dolog, hogy egy kislány odajött hozzám megkérdezni, hazaviheti-e az egyik plüsscicát, és mondtam neki, hogy nem én hoztam, de nem hiszem, annak itt kell maradnia. Szomorú lett, úgyhogy mondtam neki, hogy "mondd anyunak meg apunak, biztos vesznek neked a szülinapodra", ő pedig mondta, hogy nem, mert csak tortát tudnak neki venni. Hát én olyan szomorú lettem, hogy szívem szerint odaadtam volna neki azt a fránya plüsscicát, csak ugye nem az enyém volt.
Két képet is csatolok. Mivel amúgy is fent vannak a neten, senkinek a jogait nem sértem meg vele. (Én vagyok ott full feketében, nem mintha érdekelne bárkit is.xd)

Örömmel tölt el, hogy nem csak felnőtteknek indítanak kórházakban újraélesztő tanfolyamokat, de most már a gyerekeket is próbálják rávezetni, megtanítani. Sokszor hangoztatom a családomnak is, hogyha egyszer lesz egy kis időm, megtanítom nekik a mesterséges újraélesztést, hiszen nem tudni, hogy hol és mikor tudod hasznosítani ezt a tudást, sőt mi több gyereked, családtagod életét mentheted meg, ha elkezdesz egy - még, ha nem is helyes - reanimációs folyamatot. Nyilván, az egész reanimálás nem csak ebből áll, de már akkor is sokat segítesz, ha csak kompressziót alkalmazol, befúvást nem. Sajnos néhány hónapja a munkahelyemen részt kellett vennem egy újraélesztésben, és bár intubálást követően csupán ambuztam és az orvos végezte a szívmasszázst, 10-12 percig küzdöttünk, és láttam rajta, hogy férfi létére fizikailag kimerítette. Szóval, minden elismerésem az Óriásoknak, amiért keményebben tolták az újraélesztést, mint a felnőttek.

Én teljes mértékben megértem ha valaki büszke a kisbabájára és szereti fotózni is, de egy kissé túlzásnak tartom két naponta felrakni róla fotókat fészbukra. Nagyon aranyos kisfiú, el hiszem, hogy nagyon szeretik őt, de na. Ha még naponta le is fényképezik, miért kell megosztani azt a fél világgal? Főleg a fürdetős képeket nem értem....még ha ki is van takarva, de akkor is. Az anyuka egyébként a volt osztálytársam, bumm. A picinek már több szelfije van, mint nekem.
Ha már babák, tegnap mamám finoman a tudtomra adta, miközben unokatesóm 2 éves kislányával játszottam, hogy ha jobban igyekeztem volna, én is szülhettem volna már neki egy dédunokát. T-t-t-tessék?

Sokszor érzem úgy, hogy teljesen kilógok a sorból és mindig megkérdezem magamtól, hogy velem van a baj? Mert, nem rajongok olyan dolgokért, mint a korombeliek, nem járok bulizni és nem részegedem le minden hétvégén. Persze, aztán én vagyok a sz*rember, hogy nem rúgok be... Halálosan komolyan mondom, engem tartanak szánalmasnak emiatt, hogy erre sem vagyok képes Én jobban szeretem a nyugalmat, a megfontoltságot és az érettebb gondolkodást

Tegnap az angol érettségi után odaadtam az osztályfőnökömnek az ajándékom, amivel elbúcsúztam tőle. Szerda este egy levelet is írtam neki, amiben elmondtam minden érzésemet neki az elmúlt 4 évvel kapcsolatban. Ő az egyetlen tanár aki hiányozni fog az iskolámból és ő az egyetlen aki meg is érdemli a tiszteletemet onnan A többi tanár az érettségi elötti 1-2 napban is csak azt hangsúlyozta nekünk, hogy életképtelen selejtek vagyunk és reménykedhetünk a kettesben A 4 év alatt sikerült az egész osztálynak lerombolni az önbizalmát. Az osztályfőnökünk tartotta bennünk a lelket, hogy bármi történjék, ő akkor is büszke lesz ránk

A Pszichét láttam, és nevettem is rajta rendesen Esküszöm, egyébként ez a név tetszik is, ha nem Weöres Sándor nimfomániás hősnőjéről szóló regény jutna róla az eszembe, ami ráadásul a legjobban utált emeltes tételem volt az érettségin. Meg azért, na - nem akarok kiszúrni azzal a szerencsétlen gyerekkel sem. Nehezen tudom elképzelni azt a jelenetet, ahol mondjuk egy idézésnél behívják a lányomat, hogy "XY Pszichét hívjuk a tanuk padjára".
A Dzsesszika meg az ehhez hasonló tünemények is csodálatosak tudnak lenni. Ha valaki esetleg Jessica, mert mondjuk az egyik szülője amerikai, oké, na de ezek a "magyarosított" keresztnevek olykor új nyelvtörőt, vagy grammatikai szabályt tudnak létrehozni.



A Kanalas Alpacsínó, Kerti Virág, Zöld Pálma és a legjobb: Szende Kicsi Ajándék (ezt egy igen testesebb, erős testalkatú hölgyeménynek). Itt volt végem. A Kerti Virág még talán tetszene is, de ha ezt egy mondatba kimondod, nem biztos, hogy az illetőnek leesik, hogy te egy kislányról beszélsz, nem a kiskertedben nyíló színes virágokról.

Persze, megint kinek mi. Szépek tudnak lenni ezek a nevek, mindenféle rosszindulat nélkül, a lényeg, hogy a szülőknek tetszik és egyedi, csak amikor először meghallom ezeket - szerintem nem vagyok vele egyedül - nézek egy nagyot.

Én is nézegettem, szörnyülködtem is. Aki képes ilyen hajmeresztően retardált neveket adni a gyerekének, az inkább ne is csináljon gyereket, mert nem neki való. Az ilyen nevek legföljebb 5 percig hangzanak "ajdecukinak" - egy csecsemőnek. De abba nem képesek belegondolni, hogy azt a gyerek egész életében viselni fogja, meg fel is fog nőni, az iskolatárai kegyetlenül fogják szívatni, és akkor még a felnőttkorról nem is beszéltünk... Ki venne egy, mittudomén, ügyvédet komolyan ilyen hülye névvel?


Hogy ontopic is legyek: Ki volt szerdán Dream Theater-en? ^^

Kandidaa??? Ez komoly? Édes f/szom... Én meg ennyi erővel Óvantagnak akarom elnevezni a gyerekem, mer' gondoltam egyet. Ezek után akár simán lehet is, és még jól is hangzik Nem durvább, mint a MOTHERFUCKING Candida (!).

Előre is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, de ezt muszáj kiadnom magamból, hogy ne öljek meg valakit
Felcs*sződtem. Nagyon. Mára tervezték osztálytársaim a szerenádot, amit külön az osztályfőnöknek terveztek. Én nem mentem, mivel az osztályommal nem vagyok annyira jóban, a tanárral meg pláne, ráadásul most estem át az érettségi első 4 napján, és szerettem volna pihenni egy kicsit, mivel még szerdán szakmaim van. Ezen belül pedig anyukámnak kellett segítenem dolgokban, mivel napok óta nem érzi jól magát, és szerintem az fontosabb egy ilyen hülyeségnél. Erre barátnőm közli, hogy a tanárnő vérig van sértve, mert én a két osztálytársammal nem mentünk el, pedig "ilyenkor erősíteni kéne a tanár-diák kapcsolatot" meg minden. Már nem azért, de milyen tanár-diák kapcsolatról beszélünk? Tisztelem, mert a tanárom, mert az osztályfőnököm volt 4 évig, de nálam ennél több nem volt. Amikor otthon kikapcsolták az áramot, mert nem tudtuk fizetni, aztán az éjszaka közepén kidobtak minket az albérletből, anyám megkérte őt, hogy egy picit hagyjon engem békén (ugyanis mindig én vagyok/voltam az egyik bizonyos jelöltje, akinek felelni kell). Könnyezve mondta anyámnak, hogy rendben van, nem fog piszkálni, erre másnap mentem iskolába, és beírt egy akkora egyest, hogy szinte fájt Azon belül mi vagyunk az osztálya, mégis folyamatosan azt mondogatta nekünk, hogy "nem fogtok eljutni az érettségiig", "gyengék vagytok", "X és Y 100%, hogy elbukja az érettségit", és hasonlók. Elismerem, hogy nem voltunk a legjobb osztály, de még a legnyomorékabb diákokat is bíztatják, hogy "márpedig meg tudod csinálni, át fogsz menni az érettségin", stb. Erről ennyit
A másik, ami felidegelt szintén ezzel kapcsolatban, hogy barátnőm közli, hogy csak jópofiból ment el, mert így hátha megkapja a kettest érettségin. Na már most, én NEM fogok csak azért elmenni egy ilyen hülyeségre hogy:
1. azt nézzem, hogy az osztálytársaim bepiálva nyaliznak ofőnek
2. jópofizzak
Nem, én nem fogok senkinek sem jópofát vágni, főleg nem olyanoknak, akik 4 éven keresztül utáltak, oltogattak, és konkrétan azt se vették figyelembe, hogy az osztály része vagyok. Ráadásul, ha most tényleg kettest vagy rosszabb jegyet ad azért, mert nem mentünk el erre, akkor szégyellheti magát Már csak onnan is látszódni fog, milyen az iskola szintje (arra verik magukat, hogy az iskola neve elé odakerült a "VSZC", de amúgy meg pénzük nincsen arra, hogy pl az uszodát felújítsák, omlik mindenhol a vakolat, a tesi terem életveszélyes, stb.). A szép ebben, hogy hiába akarja ezt megtenni, nem teheti meg, mert a szóbelin is nem ő lesz ott velünk egyedül De ha - tegyük fel - meg is tehetné/megtenné, akkor sem hagynánk, az biztos. Négy éven keresztül csendben voltam, de mostmár nagyon kezdenek felhúzni így a végére...
Tényleg nagyon sajnálom, de ha nem írom ki magamból, biztos, hogy valakit megfojtok még ma...

Nem akarok senki életébe beleszólni, csak néha nagyon nem értem az emereket. Van egy évfolyamtársam, fél éve sincs még együtt a barátjával, két hónap után eljegyzés, most meg már terhes is. Az mondta, hogy nagyon örül, mert nagyon szereti a babákat. Oké, de ebből az következik, hogy ha annyira szeretné a leendő gyerekét, akkor nem szívna két doboz cigit naponta például. Eddig sosem szívott ennyit, mint most. Meg nem inna kólát és alkoholt, meg ilyeneket. Egészségügyi szakosok vagyunk mellesleg, na erre varrjatok gombot.

Annyira nem szeretem a barátom húgát. Ekkora ellenszenvet eddig kb. senki iránt nem éreztem. De nem tudom megmondani miért, taszít az egész lány, rossz érzés fog el a közelében. Pedig próbáltam még közeledni is felé, de nem volt rá vevő, szóval azóta én sem vagyok. De mivel mindenki imádja őt a családjukban, így nem tudom a barátom hogy fogadná, hogy én nagyon-nagyon nem bírom elviselni őt. Közben a barátom tök jól kijön az én bátyámmal és csomószor szoktak beszélgetni. Van erre valami időpont, hogy egymás családtagjait mikortól lehet kritizálni?

Látszik, hogy fáradt vagyok. Húsz percig törölgettem a telóm tárhelyéről a dolgokat, hogy ráférjen pár zene, mikor realizáltam, hogy az SD kártyára szoktam rakni a zenéket, ott meg van hely. Az meg már csak hab a tortán, hogy az előbb kenyeret ettem (mikor máskor, mint éjjel tízkor? ), és nem emlékeztem, hogy most letettem-e valahová, vagy megettem. De biztos megettem, mert nincs meg.

Itt van a 2016-2017-ben új, engedélyezett extrém keresztnevek listája. A Kandidán csak felröhögtem, de van még köztük pár gyöngyszem - Ariel (mint férfinév!), Hannibál (ki nevezi el egy fiktív antihősről/sorozatgyilkosról a gyerekét?), Mózsi (mintha ez kutyanév lett volna), Áldáska, Életke, Eperke, Havaska, Hófehérke és még napestig lehetne sorolni. És ez ezek csak azok, amiket nemrég engedélyeztek. Én kajak felkötöttem volna magamat, ha anyámék Hófehérkének, Havaskának vagy Tavaszkának anyakönyveztettek volna. Inkább akkor már Bözsi vagy Marika lennék...

A Hannibálnál reméljük, hogy a hadvezér fickóra gondoltak.

De hát, ha Bözsi vagy Mari, akkor a gyerekről egy vénasszony fog az embereknek eszükbe jutni, nem egy tündéri gyerek.
Én egyszer feltettem névtelenül azt a kérdést, hogy mit gondolnak az Ilona, illetve a becézéséről, az Ilus névről. Elkezdték ,hogy egy öreg asszony jut eszükbe és falusias. Nem adnák a gyereküknek ezt a nevet, mert csúnya, főleg nem az Iluskát becézésnek.
Úgy érzem ellettem így cseszve, hogy a szüleim a hagyományokhoz ragaszkodva az anyám után kaptam meg az Ilona nevet,mondván, ha nem öröklünk semmit, akkor legalább a nevüket hagyj kapjuk meg
Személy szerint még mindig jobban vagyok Ilona, Ilus, mint például Eudoxia vagy Dzsindzser.

olyan jó érzés mikor eltervezed idén kb. először, hogy 'najóvan akkor, ideje kimozdulni a lakásból, menjünk le Nyíregyházára, úgy is rég voltam már apumnál a temetőben'.. erre elkezd esni az eső. úgy érzem az élet valamiért mindig kicseszik velem.

Az érzés, mikor kisérettségit írsz egy olyan tárgyból, amiből kétesre állsz, és nem tudsz koncentrálni, mert ez a dal jár a fejedben.

Biztatásképpen küldöm neked ezt. Hajrá!

Istenem, hogy mennyi agyatlan, önző ember él köztünk. Sajnos unokatestvérem akkori nője sem hagyott fel a dohányzással a terhessége alatt, pedig egy 30 éves nőről az ember azt feltételezné van annyi esze és önuralma, hogy mérlegeli a helyzetet és felelősségteljesen dönt. Úgy látszik túl nagy áldozat volt ez a részéről. Sőt, az is benne van a pakliban, hogy más szerekkel is élt, unokatesómból és belőle kiindulva, sajnos nincs kizárva. A pici egyébként egészséges, csak nagyon félek attól, hogy ez a felelőtlen életmód előbb utóbb következményekkel fog járni. Egyszerűen a szívem szakadna meg érte, mert egy tündéri kis lélek, folyton vigyorog és olyan boldog annak ellenére, hogy a családja darabokra hullott már a megszületése előtt. Ami pedig teljesen meglep, hogy a szentfazék öreganyám az ilyenekre nem szól semmit, pedig egy válásba majd meghalt, annyira a szívére vette, az ilyeneket meg szó nélkül tűri. Egy kicsit érdekes a családom azon része.

Mr. Robot függő lettem. Már régebben is el akartam kezdeni nézni, de őszintén, örülök, hogy nem tettem. Meg is őrültem volna, ha nem tudnám darálni a részeket. Így is vissza kell fognom magam, hogy ne fejezzem be túl hamar a 2. évadot mert októberben (?) jön az új rész. Piszok messze van és a Jane the Virgin is véget fog érni hamarosan. I mean, lesz új évad de ooooolyan soká.

Na meg, most legalább szakmai szemmel is tudom nézni a sorozatot és jól esik, hogy értem miről beszélnek, mikor informatikai szakszavakat használnak. Ó, és nem vagyok oda a "kúrós zenékért", de ennek nem tudom abbahagyni a hallgatását.