Mire gondoltok most? II.

Az érzés, amikor öt percenként jársz pisilni, felbecsülhetetlen. Reggel óta azon gondolkodom, hogy vajon felfáztam, vagy túlzásba vittem a szilvás Nestea vedelését...

Ja, és a legfontosabb (ami amúgy mostanában általános életérzés), nincsen kedvem dolgozni menni. Néha eszembe jut, hogy sokkal jobb lenne suliban ülni, órákon bambulni ki a fejemből, nem szólni senkihez sem. Amikor dolgozok kapásból tíz hülye vesz körül és még hússzal kell foglalkoznom, sokszor olyan szinten, ami a munkaköri leírásomban nincs is benne. Sokszor ez szokott a legviccesebb és egyben a legidegesítőbb is lenni...

ismerős...

Did you miss me? Tisztára olyan vagyok, mint a Sherlockban Jim. Aki szereti, érti. De milyen kis nyugis minden. Régen jártam ellen. Ideje fellázítani a népet, és csinálni egy kis népfelkelést!

Ezekben a hetekben megjártam a poklot, néha már-már szó szerinti értelemben. Jót tett, hogy keveset neteztem, kevesebb idiótával találkoztam, amiből lássuk be, így is van elég ( a neten kívül is ).

De most bele is kezdek a regélésbe, aminek a 98%-a úgy fog kezdődni, hogy ,,elegem van".

Kezdjünk is bele:

Elegem van abból, hogy mennyi kétszínű ember van ebben a mai társadalomban, aki az egyik percben még alig tudja kihúzni a fejét a másik ember seggéből, az miért érzi szükségesnek, hogy kitárgyalja az illetőt, ha hallótávolságon kívül kerül? Ez rohadtul bosszant! Ma már szinte senkiben nem lehet megbízni, mert az emberek 90%-a szemrebbenés nélkül hazudik a másik szemébe. És erről oldalakon keresztül tudnék mesélni. A másik nagy kedvencem, hogy amikor nincs épp érdekes téma egy közösségben, valaki kitalál valami baromságot egy a baráti (,,baráti") köröbn kívül álló személyről, és úgy terjesztik a pletykát, mint ahogy az amerikai filmes bulikban terjed a drog és a fű. És ezek a pletykák persze akkora ökörségek, hogy értlemes ember el nem hinné, de itt megakadunk, mert nem tudnak átlépni az értelemes szó határain. Mármint, a jelentésének határain. És félreértés ne essék, ezzel nem azt mondom, hogy én mennyire intelligens géniusznak tartom magam, hanem azt, de azért azt észre veszem, ha valami erősen sántít, még akkor is, ha a pletykát terjesztő illető próbálja ezt hárítani hazugságokkal.
Jó, inkább csendben maradok, és megtartom a problémáimat magamnak.

De mindegy is.

Viszont örömmel látom, hogy a Kardashian-Jenner klán még mindig meg van, és továbbra is hírértékkel bír, ha valamelyik gázt ereget. * Irony overdose*
De most komolyan, csak én unom őket már NAGYON? (Már előre félek, hogy mit fogok kapni a 10 éves kylie rajongóktól. Már tisztelet a kivételnek. Nem az összes 10 ébest akartam megbántani. De komolyan rettegek. ) Akárhogy is legyen, kibírnék egy hetet nélkülük. Vagy akár többet. Sokkal többet.

A német tudásom fejlődik: már kézzel-lábbal el tudom magyarázni, hogy nem beszélek németül. Ja, ich spreche auf Deutsch. ---> az egyetlen mondat, amit tudok németül. Furcsa

Viszont stresszelek az érettségi miatt. Igen, pont én. Mindegy. Nem untatok ezzel senkit.

Viszont imádom magamban, hogy bárkivel meg tudom magam utáltatni. Már szavak nélkül is. Szerintem az itteni emberek 80 százaléka nem kedvel túlzottan, mondjuk meg is értem.

Viszont remélem mindenkinek jól telt a húsvét.

Off: Totál jóindulatból, bár nem ismerlek, nem vágom, miért vagy ennyire lekicsinylő és negatív magaddal szemben. Azért, mert normális hangnemben elmondod a véleményed és kifejezed magad, leírod a gondolataid, nem hiszem, hogy az oldal 80%-a utálna. Ez a topik jellemzően a vegyes gondolatok leírására van, akár pozitív, akár negatív, szóval rendben van, ha leírod. Aki pedig ismeretlenül, beszélgetés nélkül nem kedvel valakit, az elég sajnálatos.
Sok sikert a holnapi érettségihez, és ne legyél ilyen szigorú magaddal szemben

Off: Köszönöm a kedvességed, de sajnos már tapasztalatból beszélek. Kaptam már anno aranyos leveleket, amik úgy kezdődtek, hogy ,,nem ismerlek, de...!" És a valóéletben is egyre elterjedtebb, hogy az emberek ismeretlenül ítelkeznek a másik felett. Bár lehet, hogy csak én születtem nagyon rossz helyre. Ugyanis errefele ez a módi.
És sajnos magammal szemben mindig ilyen vagyok, ezen nem tudok változtatni, pedig kellene. :/ Sokan mondták már, hogy negatívan állok a dolgokhoz. Túlzottan is.

On: Miért van az, hogy emlékszem egy dalnak az ütemére, meg ezt dúdolgatom, de nem ugrik be se cím se előadó?

#Sztoritime #Regény

Az életem egy öröm!

Tegnap hajnalba keltem,nagyon izgultam,szinte össze vissza kapkodtam,majd elértem a vonatomat,a barátnőimmel találkoztam és fuuh,egyszerüen lehetetlen elmondanom milyen volt az a nap,vettem egy bazi nagy posztert(Zelos poszter)ESTE:9kor volt egy Koreai Dj olyan jó zenéket betett,h uramsiten,ő volt a srácoknak a Dj(jük) h tomboltunk,majd 9 vége felé megjött a B.A.P akkor nagynagy sikitás,fangörcsök jötteke lő mindenkiből elösször előadtak pár számot(Carvinal..stb)utána Daehyun kiválasztott magának egy lányt,barátnőm egyiket irigyelte a csajt majd utána magyarul beszéltek,bemutatkoztak,h Kik ök magyarul
"Én Zelo va-gyok",és milyen tökéletesen mondták!,meg azt is mondták,h Szeretlek,és még jópár magyar szót,a koncert tömöritve 2 órás volt a koncert,és a flasmob is egyszerüen csodás volt,meg mikor a srácokkal táncoltunk az is olyan édesek voltak

Amitől én lettem a legboldogabb ember a világon,rám mosolygott Zelo és kicsi szívet küldött nekem.

nem ártana tanulnom bioszra és törire (ebben a tanévben még egyszer sem történt meg). ha már egyszer szerencsésen összehoztam egy 4.00 átlagot mindkettőből, nem most év végén kellene lerontani. de ez a két legunalmasabb tárgy a földkerekségen, száraz is, tömör is, a tananyag felépítésében pedig egy icipici logika sincs, szerény véleményem szerint.

Hogy lehetek olyan szerencsétlen ,hogy az éjszaka közepén mindkét lábamat meghúzom és görcsbe rándul? De komolyan! Ma gyakorlatilag nem az volt az első dolgom, hogy megyek és reggelizek, hanem muszáj volt járkálnom, hogy kimenjen a görcs belőle, különben az egész délelőttöt lábujjhegyen kellett volna mennem, hogy ne érezzem a feszülést a vádlimba.

Soha, de soha többet nem akarok magyart látni. Nem érdekel Ottliktól az Iskola a határon, hidegen hagy Dantétól a Pokol, és a legkevésbé sem érdekel, hogy Vörösmarty valamelyik versében milyen vallási biszbaszok vannak. (Mielőtt bárki egy idegbeteg állatnak nézne: most jöttem meg emelt magyar érettségiről. )

Egyre inkább azt érzem, semmi keresnivalóm itt. Már alig beszélgetek itt bárkivel is, kb. mindenki fiatalabb nálam és egyszerűen nem tudok azonosulni a nálam fiatalabb tagok problémáival. Gonosz lennék? Lehet. Attól még így érzek. Közel 6 évet töltöttem itt, még jó, hogy máshogy látok és érzek dolgokat, felnőttem. Az problémásabb lenne, ha semmit sem változtam volna, legalább is szerintem.

Annyira nem éreztem/érzem magam motiváltnak ebben a tanévben, hogy az hihetetlen. Jövőre leszek végzős, és mindenképp szerettem volna, hogy ha a tizenegyedikes év végi bizonyítványom is olyan jó lesz, mint amilyet elvártam volna magamtól. Elég nagy szégyennek érzem a lustaságomat, mert tudom, hogy képes lennék tanulni és elérni a céljaimat, de úgy érzem, hogy ebben az évben már nincsen semmi menthető. Jövőre mindenképp bele kell húznom és talán meg kéne birkóznom egy emelt angol és/vagy töri érettségivel. Csak előtte mondjuk ki kéne találnom, hogy mit akarok kezdeni magammal. Nagy a nyomás rajtam, hiszen legfőképpen két embernek szeretnék bizonyítani és büszkévé tenni őket és bevallom, mocskosul sz*r érzés, hogy ez nem sikerült idén. Abban bízok, hogy kijavíthatom még a hibáimat és elérhetem a céljaimat, bármik is legyenek azok. Úgyhogy most neki is állok megtanulni a tételeket a töri kisérettségire.

Nosztalgiázok. Napok óta RPCJS- és freddyD-videókat nézek. Hihetetlen, hogy még ennyi év után is mosolyt csal az arcomra, örömmel nézem és persze van egyfajta hangulata. Egyszerűen megunhatatlanok! Nem árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom, hogy hiányzik. Igen, tiszteletben tartom, hogy abbahagyta, hiszen van élete, munkája, családja és mellettük már nincs ideje a Rossz PC Játékokra, és azt a kis idejét szabadidejét vagy rájuk és/vagy a Filmbarátokra fordítja. Btw alig várom azt a bizonyos Rossz PC-s egyszeri visszatérését!

Ismerős. 2011 óta vagyok itt, az itt megismert emberek közül pedig már senki sem aktív itt, de én azért minden nap feljárok hesszelni. Fura belegondolni, hogy csak 4-5 éve mennyivel másabb volt az egész oldal...

Csörgött a telefon, kiírta a telefonszámot is, nem ismertem, felvettem.
- Igen, tessék?
- Te vagy az, Jenő?
Mivel nőnemű vagyok és a hangom is olyan, mint egy nőneműnek, nem volt indokolt a kérdés.
- Szerintem téves számot tetszett hívni.
- Ott van a Jenő?
Kicsit agresszívnek tűnt.
- Nem, itt nincs Jenő.
- Akkor hol van a Jenő?
...

+1, csak én közepeztem, de valahogy érzékem a dologhoz nincs sok amikor jobban várom az emelt matekot, mint a közép magyart...

Emelt matek, jézusom. Örültem tavaly a kettes középszintnek. De neked sok sikert hozzá!

Jöttem én is az érettségizők sorába. Nem volt semmi a szövegértés, de hát gyerekek, én azt hiszem, egyetlen vizsga alatt sem éreztem akkora eufóriát, mint ma, amikor megláttam, hogy a műelemzésnél egy Kosztolányi novellát adtak... Nem viccelek, pont tegnap mondtam, hogy milyen jó lenne, ha olyasvalakitől lenne novella, akit szeretek, pl. Kosztolányi. A vonzás törvénye. Tele is írtam, amíg volt hely, de amúgy lehet, hogy full nem a lényeget ragadtam meg, na mindegy, majd kiderül.

Tavaly én a szóbelin jártam úgy, hogy osztályfőnököm (aki a magyar tanár is volt) odajött hozzám, hogy a Berzsenyi tételt még senki nem húzta, tudom-e még (kisérettségin azt húztam), mondtam neki, hogy "persze, tanárnő, de én József Attilát szeretném"... Bementem, és kihúztam József Attilát. Örültem, mint majom a farkának.
On: Tegyék már fel azt a rohadt javítási útmutatót, hát nem hiszem el. Órák óta azon gondolkozom, vajon az egyik vers, amit fel kellett volna ismerni a műveltségi résznél, mégis mi volt, és ki a költő, mert tudom, hogy ismerem. Persze már rég elfelejtettem, hogy van az a fránya vers, szóval még rákeresni sem tudok.

Ilyen velem is volt, csak rajtam Balázst kerestek.
De a kedvenc telefonos sztorim még mindig a biztósítós:
- Jó napot kívánok, a #nemértettemmelyik biztosítótól hívom, ön Kovácsné Irén?
- Nem.
- Jajj, elnézést! Akkor megmondaná a kedves nevét, hogy többé ne hívjuk ezen a számon?
- Nem. *leraktam*
Plusz pont nekik, mert ez előtt a beszélgetés előtt valami sátánista zenét küldtek hangüzenetben.

Ha ez vigasztal tudd, hogy nem vagy egyedül. Ugyan ezt érzem. Az előző félévem még egész jó volt, de a második...

Off: Mikor olyat olvasol, hogy imádja a dalt, de elítéli, mert benne volt egy filmben ami neki nem tetszik. Most én vagyok a hülye vagy az aki ezt írta?