Mire gondoltok most? II.

Nem tudom, hogy mi van velem, de egész délután ezt a dalt hallgattam és nem is szándékozom levenni a replayről.
Szerintem végre kezdem meglelni a teljes lelki békémet.

Sajnálom nagyon imádom a cicákat, én is vesztettem el pár éve egy cicust. Egy éve aztán megmentettem egy másik szeretetcsomagot. Tényleg hihetetlen, hogy mennyi szeretetet, törődést tudnak adni a macskák (meg persze még nagyon sok állat). Annyian mondják, hogy öntörvényűek, meg nem foglalkoznak az emberrel... az enyém mindig szalad elém, ha hallja, hogy hazajövök, jön a szobámba aludni az ágyamra, reggel ő ébreszt a dorombolásával, imád az ölembe kucorodni. A lovak mellett a cicákat imádom nagyon még, és tényleg eszméletlen, mennyire tud kötődni egy macska hozzánk. Én amúgy már a szomszéd cicájával is nagyon összehaverkodtam, mindig megsimogattam, ha épp elmentem a ház előtt, aztán most már ha kijön, mindig jön hízelegve, hogy simogassam meg.
Sajnálom a veszteséged, minden cica egy egyéniség, úgyhogy sajnos nem pótolhatod Őt, de még sok-sok cicával fogsz találkozni, akik boldogságot hoznak az életedbe!

When your ex turns up out of blue uninvited after a year...

Én is tudom a fentieket tanúsítani. A cicák valóban nagyon érzelmes, kedves, szeretetteljes lények, én is mindig mire hazajövök azt látom, hogy ott ül az ablakban, és vár engem. Elmondhatatlan érzés, mikor egy nehéz nap után, oda ül az öledbe, és dorombol. Mindig tudja, mikor van rossz kedvem, és akkor jön, hogy felvidítson. Végtelenül sok szeretet adnak, és nagyon sok boldog pillanatot is.
Nagyon sajnálom Beyla a cicád elvesztését, mielőbbi kitartást kívánok, nagyon együtt tudok veled érezni, nekem is voltak már hasonló veszteségeim.
Remélem, hogy sok hozzá hasonló kisállattal találkozol még, akik majd boldoggá teszik napjaidat. ^.^
Egy igazi kis hős volt, minden tiszteletem előtte. Nagyon szép kort élt meg.

Fufuh, ilyen rossz kürtöskalácsot is rég ettem már. Ennyi cukrot te jó ég... Egy negyed kürtöskalácson szerintem rajta volt a fél havi cukorbevitelem. Blöe.

Eddig csak a fülhallgatóimat tettem tönkre, most kiderült, hogy akkora béna szr vagyok, hogy a telóm jack-dugóját szúrtam el. Apával is csak jó, ha kéthavonta találkozok, ami ma volt, és egész végig azzal szórakozott, hogy valahogyan megjavítsa, de csak lenyomta gyárira, és így most az összes zeném és képem oda. Majd veszek egy bluetoothos fülest, de az is egy hét. Addig hogy fogom kibírni? Istenem, de utálom az emberek hülyeségeit hallgatni, bele fogok őrülni...

Kiléptetett az oldal ezért láttam a kommentelők aláírását, aminek elrejtését én sok évvel ezelőtt beállítottam, és megveregettem a vállamat, hogy jó döntést hoztam anno

Két reggeli gyöngyszem egy 5 év körüli sráctól:

1. Jaj de utálom ezt a jeggeli nagy zűjzavajt.
2. Mekkoja naagy dugó van.

Azt hittem megzabálom olyan cuki volt.

Teljesen logikus.
Sok (khm rengeteg) tanulás --> 3-as doga
Kevés, szinte semmit mondó tanulás --> 5-ös.

Franc fog legközelebbre tanulni.

rengeteg filmet/sorozatot meg akarok nézni, de lusta vagyok ráadásul még van olyan is amit folytatnom kéne, de nincs kedvem lol

Voltam olyan marha hülye és a suliba felejteni a pendriveomat. most meg aggódok, hogy mi lehet vele. Valaki zsebre tette? Vagy leadták a portára? Most annyira rosszul érzem magam. Pedig Pesten különösen figyelek a dolgaimra, erre fel nem telik el fél év sem és már el is vesztek valamit. A jobbik eset, hogy a suliban hagytam el, de hát erre a helyszínre, ahol ott hagytam csak szombatonként járunk be, ezért kénytelen leszek bemenni korábban busszal. És hát nem tudom ,hogy a terembe hagyták-e vagy leadták a portára vagy már valaki megörült neki ,hogy ,,jé, egy 16 gigás pendrive, gyorsan vigyük el".
Ráadásul a szalagavatóm fele azon van rajta. Ha meglesz, ha nem, tanulság: ezentúl háromszorosan ,nem kétszeresen figyelek a dolgaimra Pesten.
Amúgy már most utaznék érte, de hát kezdjük ott, hogy most 4 órát utaznom a pendrivomért és benne van ,hogy fölöslegesen, talán ésszerűbb, hogy holnap amúgy is megyek suliba, csak hát nem arra a helyszínre.
Most nagyon aggódok. Csak remélni tudom ,hogy vagy ott van a gépbe vagy volt valaki rendes és leadta valakinek a portán. Annyi tuti ,hogy most 100 km-rel távolabb van most a pendrivom.

Felvettem a vén dögöt az ölembe, aki ma nem igazán van bújós-dorombolós kedvében, és belekapott a mellkasomba és az alsó ajkamba...

Őszintén fogalmam sincsen, mi van velem, lehet, hogy beteg vagyok, vagy tényleg, egyszerűen csak nem tesz jót a szervezetemnek, hogy minden nap hajnali háromkor jövök rá, hogy nem ártana aludni, de ma nagyjából ötször esett ki a ceruzám a kezemből, annyira remegett, és gyenge volt a kezem, plusz nem szerencsés tényező, hogy csak ezen, meg a jövőhéten nagyjából 10 számonkérés lesz, és holnap adok elő, de ez mindegy. Ami viszont nagyon-nagyon kárpótolt, az az új TWD epizód. Nem elég, hogy csodálatos volt a látványvilága, de istenem, annyira imádom Alanna-t a képernyőn, plusz amikor megtudta, hogy meghaltak a barátai... fhu. Nem ragozom tovább, úgy is szerkesztenem kéne kissé az adatlapomat.

fogalmam sincs, hogy mi az a motiváció, de nagyon jó dolog lehet, amikor nem vasvillával kergetnek tanulni, hanem magadtól leülsz, mert előtted van egy cél, amire nem az a reakciód, hogy "meh", hanem képes is vagy tenni érte. na nekem ez kimaradt az életemből. meg amúgy annyi hülyeséget csinálok tanulás helyett. jé, az ugye nem egy szakadt gitárhúr a sarokban. ezt most meg kell néznem közelebbről.

Gólyatáborban ő volt az egyetlen, akivel tényleg egy szót se beszéltem, az első 1-2 hétben is totál hidegen hagyott, egyszerűen nem volt szimpatikus (amúgy szerintem ez kölcsönös volt), még csak kinézetre se fogott meg benne semmi, mostanában meg olyan aranyos velem, hogy én már teljesen kész vagyok. Hihetetlen, mennyire megváltozhatnak a dolgok, de annyira nem akarom ezt, mert egy szerencsétlen nyomorék vagyok, és mindig csalódás a vége. Túlságosan is beleélem magam mindenbe, aztán állandóan pofára esek.

ehh, görgessetek tovább, csak rám jött az emózhatnék

ma főztem frankfurti levest gyakorlaton, aztán amíg a többiek nem végeztek, addig kiettem beőle a virslit. sokat nem vesztettek vele, mert nagyon rossz íze volt, azóta is fáj a hasam, bár anya szerint ez csak a karma, mert mindig mindent megakarok enni.

Jövőhét szombaton lesz az egyik közeli városban Kárpátia koncert, de nem mehetek, mert tanulnom kell pedig nagyon olcsó lenne, ráadásul nem egyedül mennék, de neeeem, nekem itthon kell lenni, mert mért ne. - _ -

Holnap húzunk a suliban mikulásbulira, és már nagyon várom. *w*

Egyetemistaként annyira irigylem a fene lusta gimnazista énemet, aki kétszeri átolvasással lazán megtudta írni ötösre a dolgozatot. Egy nyolcezer oldalas beugróval és jövő hétfőn lévő két zh-val ez vajon miért nem működik? Egy kedves, régi, gimis tanárnőmet idézve: "Meghalni sincs időm, gyerekek, meghalni sincs..."
Mindeközben, nyugodtan belebújok a Fitzgerald könyvembe és sétálgatok New York utcáin...

Álmos vagyok, nyűgös vagyok, fázom. Vissza akarok bujni az ágyamba, úgy sem látom ertelmét a mai napnak. De tenyleg nem.