Mire gondoltok most? II.

Nekünk tavaly kb. egy héttel a határidő vége előtt szóltak, hogy "Amúgy mizu a gyakorlattal?". Egy iskolatársam adott egy nagyon jó tanácsot, ha van a családban valakinek valami cége akkor csak kérd meg, hogy vegyenek fel és pá. Velem ugyan ez volt tavaly. Utolsó pillanatban kapott észbe az osztályunk, mindenki kétségbeesetten keresgélt (már kb sehol sem volt hely). Aztán megkértem mamámat, hogy vegyen fel gyakorlatra, mert mindenki annyira igyekezett visszaszólni. Majd megszakadtak a sietségben... Az már lényegtelen, hogy mamának ingatlanközvetítő cége van. Olyanokat írtam a munkanaplóba, mint névjegykártya tervezés meg hasonlók.

Olyan jó érzés lenne ha az első példakép után mindenkit berakhatnál másodiknak.
az első az mindig első marad, holtverseny nélkül raknám
Témaindítási vággyal szenvedek. Annyira sok jó téma van, amit el szeretnék indítani, de 17.-e miatt nem tudok. Ezzel jár az új profil, el kell fogadni.
Legalább ma lejárt az öt perces privát-korlátozás.

Komolyan jó ezek a digitális mikrók, de mikor magától el kezd csipogni... A frász jön rám.

Igen.

Azt álmodtam, hogy itt koncertezett a Green Day amire el is mentem, de mikor bejutottam az arénába, rohadt nagy volt a tömeg. Aztán elkezdődött a buli, mire mindenki kisétált az ajtókon, én meg az első sorba tudtam szökkenni, s mikor elkezdődött a Boulevard of broken dreams, egy középiskolai füzetemből olvastam a dalszöveget Majd ezután nem tetszett a tagoknak hogy 10-en (!) maradtunk a rohadt nagy épületben, ezért lejöttek a színpadról, és egyszer csak a nappalinkban találtam magunkat, ahol anyám tálalta nekik az ebédet Majd Billie Joe leült velem szemben, s mondani akartam neki valamit, de annyira megilletődtem hogy egy angol szó se jött ki a számon, ezért csak mosolyogtunk egymásra, ami másodpercről másodpercre egyre kínosabb lett. Ja, és közben kacsák potyogtak az égről a kertünkbe, amik lufikra voltak rögzítve, mert így tudtak repülni

Mikor az ember eljut arra a pontra, hogy saját magától undorodik a leginkább, na akkor kell lépni. Ma úgy keltem fel egy kegyetlenül szar éjszaka után, hogy tele vagyok motivációval és tervekkel. 2017 az ÉN évem lesz és a változásoké. Ebből nem engedek.

Holnap szintvizsga Korábban kell kelnem mint valaha

Már alig várom a holnapi jóga órámat. Végre lesz egy szabad órám, amikor végre magammal foglalkozhatok. *-*

Mekkora király álmod volt!

Bezzeg az enyéim... szörnyűek. Ha nem véres késsel mászkálok éjszaka egy erdőben, akkor a paranoid képzelgéseim valósulnak meg és vetülnek ki az álmaimra.
Például múltkor osztálykiránduláson voltam, de a busz lerobbant és egy kis földes útra kellett hajtani. Aztán barátnőm elment egy helyes sráccal, én meg őt hajkurásztam, nehogy lemaradjon a buszról, ami közben megjavult.. de amikor visszatértem, megláttam egy másik barátnőmet, aki összejött az excrushommal (itt hallottam ezt a kifejezést, nagyon találó egyébként), én pedig majdnem rosszul lettem.
És ami a legviccesebb, az az, hogy mikor reggel felkelek, teljesen azt hiszem, hogy ez megtörtént velem a valóságban, annyira igaznak tűnik...

Úristen, miután elballagtam fekete lesz a hajam!

Ma alapvetően sem volt valami fényes napom, kikelni is alig volt kedvem az ágyból, és az sem segített, hogy a megszokott hajnal/reggel ötórai kelési időmhöz képest ma hatkor sikerült eldöntenem, hogy feléledek. Ezzel még nem lenne olyan orbitális nagy problémám, egyszer-kétszer talán nem b*szom fel magamat azon, hogy a fejemtől öt centiméterre lévő, maximum hangerőre rakott Gasoline nem képes felkelteni, oké. Viszont az, amit pár osztálytársam, és néhány, számomra ismeretlen ember képes leművelni, az több, mint undorító. Nem elég, hogy olyanokat mondanak, hogy "a melegek undorítóak, én legszívesebben leköpném az összeset", "be kéne tiltani" (btw mit, a szerelmet, vagy miaf*sz), "felfordul a gyomrom", "a b*zik a leggázabbak, én a helyükben elásnám magamat", én meg próbálom ilyenkor visszafogni magamat, mert nem mutatna szépen a naplóban egy rakat igazgatói. Gyomorforgató és undorító mondatok ezek, most nem szeretnék belemenni a témába, de még mindig azon az állásponton vagyok, hogy tökmindegy az illető neme, ha egyszer szereted a személyiségét és a vele töltött időt. Kíváncsi vagyok, hogy a hatalmas homofóbok, akik itt pampognak, hogy így-úgy undorító meg erre-arra köpné le azokat az embereket, akik szeretnek egy másik embert; ha esetleg egyszer netalántán egy ugyanolyan nemű emberbe szeretnének bele, mit csinálnának. Természetesen senkinek sem kívánom az érzést, hogy rejtőzködve és hazudozva éljen csak azért, hogy ne tudják meg a többiek, kik valójában, de az olyan mondatok, hogy "én sosem képes lennék szeretni egy lányt" elképesztően hazugok, mert nem tudhatod, mit hoz a sors. Btw, amikor ma a hévmegállóban elment két lány, kézenfogva, és az emberek megfordultak utánuk és pofákat vágtak, legszívesebben egyesével löktem volna őket az óceán közepébe több száz méter magasból. Undorító, hogy még mindig ott tartanak egyesek, hogy elítélik a szerető embereket, komolyan. Az pedig már egyenesen nevetséges, amikor egy korombeli, egyébként teljesen normális csaj elkezd velem veszekedni, hogy biztos fogalomzavarban szenvedek, amiért azt hiszem, hogy a biszexuális azt jelenti, hogy mindkét nemhez vonzódik az illető, mert az azt jelenti, hogy az a bizonyos illető két embert szeret. Ilyenkor - ateista létemre - mindig imádkozok, hogy valamilyen felsőbb hatalom segítsen ezeken az élőlényeken.

[szerk.]: ide kapcsolódik; még mindig leírhatatlanul büszke és boldog vagyok a kedvenc férfi karakteremre, amiért bevallotta, hogy meleg. Tényleg nehéz szavakba önteni, milyen (kedvencem, hogy akik eddig imádták őt, azok most osztják, hogy mennyire szomorú, hogy ő is ilyen sorsra jutott, és sajnálják, hogy vele is ezt tették... fucklogic).
A másik ilyen dolog még mindig a divatrajongás iránti undorom. Annyira szeretem, amikor a hatalmas Halsey-rajongó ex-évfolyamtársaim a teremben üvöltetik Ashley Colors-ját (amit nem nagy dunszt ismerni), de amikor közlöd velük, hogy amúgy biszexuális, letörlik azt az egyetlen, mindenki által ismert dalt is a telefonjukról. Felbecsülhetetlen érzés irtani a fogyatékosokat az olyan emberek körül, mint amilyen Halsey is. (BTW ÁPRILIS ÉS JÚNIUS MÁSODIKÁN ÉN NEM FOGOK ÉLNI VISZLÁT.)

Jelenleg azon filózok, hogy holnap tényleg csak hat órám lesz és nem hét, mert annak örülnék. De ha hét lesz az sem baj.

Imádok falun lakni! Imádom, hogy amikor felmegyek egy nagyobb dombra, látom a környező településeket, a többi dombot, a Bükk vonulatait és messzebb a Mátrát. Imádom, hogy bármikor felmehetek a kertünkbe, kiülhetek napozni, szedhetek nyáron gyümölcsöt és zöldséget. Imádom, hogy egy köpésre van a határ, és a csodás tájak... Nagyon hálás vagyok anyukáméknak, hogy ideköltöztek annak idején Egyébként ma is a kertben voltunk, természetesen Merlin is elkísért, mert hát neki ugye ott kell lenni feltétlenül, ahol mi vagyunk Az uzsonnám is a kertből szedett hagymaszár és vajkrémes kenyér volt Eltöltöttünk fenn vagy egy órát, és kimentem kicsit szétnézni távolabb, csak ne léptem volna bele a vöröshangyabolyba. Igazából tök jogos, hogy csórikáim rámmásznak, elvégre én nem vettem észre őket, és tapostam bele a közepébe a bolynak, de elég hülyének nézhetett a macska, mikor össze-vissza ugráltam, hogy eltávolítsam magamról a kis dögöket.
Amúgy, hoztam nektek pár képet, ha nem bánjátok, meseszép idő volt ma (Na jó, a képek mindegyike a macskához kapcsolódik, de imádom, mikor produkálja magát)
(Ja, és visszatért a gólyánk végre! Remélhetőleg hamarosan a párja is érkezik majd. )

A fájó bölcsességfogamra. Múlt tavasszal elmentem vele a fogorvoshoz, aki azt mondta, hogy soha az életben nem fog kinőni és nem tud vele mit kezdeni, irány a szájsebészet. El is mentem, ahol csak azért ültem jó egy órát, hogy a doki azt mondja, kell egy röntgen. Mikor utána ismét bementem (horrorfilmbe illően) tűvel a kezében fordult meg és azt mondta, hogy ki kell húzni. Több se kellett nekem, bef*stam és mondtam, hogy biztos nem. Ez annyira nem tetszett neki, de további két opciót ajánlott: vagy nem csinál vele semmit, vagy kivágja körülötte az ínyt. Gyorsan kellett döntenem és ennek eredményeképpen az utóbbit választottam, de megbántam - nem kellett sok idő, hogy visszanőjön és hogy így megbolygatta csak rosszabb lett.. Tegnap megszakértettem a tükörben: a fele fog látszik csak (mondjuk elég furán néz ki), totál be van durranva, piros és fáj is (vannak jobb napok, mikor nem fáj annyira, de a gyulladás állandó), viszont nagyon nem akaródzik, hogy meglátogassam a szájsebészetet, pedig beutalóm már több mint három hónapja van. Halogatom az egészet, de nem tudom érdemes-e tovább. Lehet jobb lett volna akkor kihúzatni, már el is felejtettem volna az egészet.

Gyerekek, ellopták a cikkem. Az a poén, hogy ráadásul a képekkel együtt...
Nem tudom, emlékeztek-e a cicás cikkemre, ami nem olyan rég jelent meg az oldalon. Most viszontláttam egy másikon, persze hozzátették a magukét is... nem tudom, ilyenkor mit lehet kezdeni, de baromira felidegesített, hogy annyi gerinc nincs bennük, hogy feltüntetik a forrást.
http://www.imadomamacskam.hu/5-ok-amiert-erdemes-macskat-tartanod/

hogy holnap úgy mennék mozibaaaa

Annyira tanácstalan és kétségbeesett vagyok. Nem tudom, mihez kezdjek magammal, fogalmam sincs, mi akarok lenni és hogy mit csináljak a jövőben. Legszívesebben szakot váltanék, mert a jelenlegi minden egyes nap rombolja az önbizalmamat, mindig hülyét csinálok magamból, és tudom, hogy kevés vagyok ide. Hiányzik a motiváció, az a szenvedély, ami a többi csoporttársamban megvan. Nem egy olyan dolog van, amit szívesebben csinálnék, ami jobban érdekel, de az a probléma, hogy a legtöbbet itthon még csak szóba se hozhatom, mert nem egyetem/fősuli. A másik lehetséges egyetemi szakkal pedig szintén bajban vagyok, hiszen addig oké, hogy érdekel és hogy szívesen tanulnám, de utána lövésem sincs, hol tudhatnék elhelyezkedni.
Vissza akarok menni az oviba. :'(

Tegnapelőtt cirkuszban voltam (már ezer éve nem voltam, szóval jól esett ), és bármennyire is lenyűgöző volt némelyik mutatványos, leginkább a bohóc tetszett. Hihetetlen, hogy a csávó nem is tud magyarul, tehát az egész előadás alatt egy szót sem szólt (amúgy ő a cirkusz igazgatója is), mégis végigröhögte az egész közönség a produkcióit, valahányszor feljött a színpadra. Felnőtt férfiakból csinált hülyét a gyerekeik kedvéért, mindenki könnyes szemmel nevetett, az egész sátor a nevetéstől zengett, és arra jöttem rá, hogy ez csodálatos érzés lehet. Nekem az a legnagyobb álmom, hogy segítsek legalább egy emberen azzal, amit írok, és az egészségügyben való segítés is rettentően jó érzéssel tud néha eltölteni (még akkor is, ha nem ezt a pályát fogom választani magamnak, csak egy ideiglenes megoldás), de egy bohócnak is ilyen érzés lehet... Ha egy csomó gyerek, tini, felnőtt azon nevet, amiket csinálsz, és pár percre elfelejtik minden gondjukat, mert te megnevetteted őket, az enyhén szólva is piszok kellemes érzés lehet.
Negatívum: Szerintem az olasz vendégművészek nem bánnak túl jól az állatkáikkal. Volt itt minden. Kenguru, teve, láma, emu, egy rakás ló, szarvasmarha, zebra, szóval tényleg minden volt, és egytől-egyig gyönyörűek voltak, de az előadásban volt valami, ami azt sugallta, hogy nem bánnak velük jól.