Mire gondoltok most? II.

Már előre látom, hogy nyáron totálisan retró stílusom lesz. Tegnap végre rávettem magamat, és egy amerikai cégtől rendeltem egy vintage stílusú ruhát. Ma reggel pedig kaptam az értesítőt, hogy már el is indították. Az egészért alig fizettem hat rugót, ami mellett a szállítás is ingyenes. Kíváncsi vagyok, hogy a ruha milyen lesz, mert, ha meg leszek velük elégedve, még legalább 5-6 rucit tutira rendelni fogok. Már csak valamikor el kellene menni a CCC-be, és venni egy magas sarkú zárt cipőt. Mostanság lelkileg eléggé magam alatt vagyok, ilyenkor esik a legjobban magamra költeni, vásárolni. Csak ugye az a baj az én esetemben, hogy nincs időm, sokat dolgozok. Talán ezért is opcionális az online vásárlás, mert ehhez nem kell elmenni, kimozdulni, beutazni Pestre.

Mikor egész héten 18:15-re érsz haza (ahogy minden hétköznap) ki- és bepakolod a mosogatógépet, kisebb rendet raksz a konyhában, főzöl kávét (ha kell), felsöpröd a konyhát, tanulsz (ha van mit). Aztán hétvégén éjfélig fent maradsz aztán délig alszol és mikor felkelsz a fejedhez vágják, hogy egy lusta dög vagy és nem csinálsz otthon semmit. Igen az én mindenemet amiért reggel 4:50-kor kelek és este 18:15-re érek haza. Igen Anya, én akartam, hogy a világ végére költözz és én beszéltem le magamat a kollégiumról, véletlenül sem TE. Jah, és a reggeli kávédat a kutya főzi, a seprű önmagától takarít, a tányérok pedig a saját lábukon másznak be a szekrénybe. Ezért lett a lábas neve lábas.

miért ilyen értetlen néhány ember?

Mert gondolkodni és értőn olvasni nem menő... De hülyének lenni igen.

A tanárok sajnos csak azt tanítják amit az állam előír nekik, a tanterv összeállításába nincs semmilyen beleszólásuk. Persze a „lehetőségük” azért van rá, de vajmi kevesen élnek vele.

Korábban (na jó, időnként most is ) én is savaztam a „legújabb generációt” , de rájöttem, hogy az messze a kisebbik rossz, ha gyerekként buták és értetlenek, sokkal szarabb volt azt látni, hogy a felnőttek jókora része is elképesztően sötét és primitív. A „tudásuk” lehet, hogy több bizonyos dolgokat tekintve, de ettől még nem tekintem az olyan felnőtteket értelmes emberi lényeknek, akik nem tudnak egész mondatokban beszélni, szemetelnek, odahugyoznak és szarnak mindenhová, miközben ott ahol csak lehet ki.basznak egymással. Van ellenpélda is szerencsére, de nem ritkák esetek ezek sem.
Egy gyerekből még bármi lehet, viszont felnőttként már sokkal kisebb eséllyel fognak megváltozni, mert már nincs türelmük, se energiájuk tanulni (tiszt. kiv.)

Nagyon adom a véleményedet e témával kapcsolatban. A felnőttek között is bőven akadnak buták, ostobák és roppantul primitívek. Akadtam már össze írás-olvasás tudatlannal, aki még a vizeletes pohárról sem tudta leolvasni a számokat, emiatt a gyermek minden egyes vizelet ürítésénél nekem kellett rohangálnom leolvasni az ötezer teendőm mellett. Ám olyannal is találkoztam, aki három diplomával is olyan sötét volt, mint a vakond s*gge lyuka.

Valamint lenne egy kérdésem, amivel abszolút nem a mai fiatalokat kívánom védeni, de furdal a kíváncsiság - ti tényleg tudjátok, hogy mi van a tantervben? Csak, mert én mióta elhagytam az iskolapadot, fingom sincs, hogy konkrétan mit tanulnak ma a diákok. Tapasztalataim szerint sokkal inkább édesanyáink, nagyanyáink generációja az, akik egy középiskolában fele ennyi dolgot tanultak, manapság meg a fiatalok annyira le vannak terhelve a suliban, hogy integrálni és deriválni is tanítják őket. Én ugyan alig hat éve érettségiztem, de csak akkor kellett délután bent maradni, ha fakultációra, érettségi előkészítőre jártam. 10-11-ben is max. 6-7 órám volt, most meg egyre több gyerektől hallom, hogy nem ritka a 8-9 is. Én úgy gondolom, hogy a mai fiataloknál nem az oktatás hiánya a ludas, hanem sokkal inkább maga a modern kor. Amikor én voltam gyerek, nem volt internet, fészbuk és társai, hanem könyvekkel foglaltam el magamat. Művelődtem, olvastam, bővítettem a szókincsemet és egy idő után sikerült megtanulnom nem csak olvasni, hanem értelmezni is azt, ami le van írva. Évekig küzdöttem azzal a problémával, hogy nem értettem matekból a szöveges feladatokat, szóval a szövegértés hiánya régebben is fellelhető volt, csupán akkor a gyerekek, kamaszok nem használtak olyan zseniális magyar szavakat, mint a szveg, joló, flegmahhh, csőhhh és társai. A mai gyerekek analfabétizmusa sokkal inkább azért van jelen napjainkban, mert az olvasás a fészbukra és az egyéb közösségi szájtokra korlátozódik le, ahelyett, hogy a kezükbe vennének egy regényt. Kivételek azért bőven akadnak, mert pl. elég Starityn szétnézni, vannak olyan fiatalok, akik nem utasítják el zsigerből az olvasást és az írást. Nyilván, a mai modern korban sokkal jobban terjed az infó a közösségi oldalak által, így azaz érzetünk támad, hogy egyre több hülye van. Évekkel ezelőtt én is így gondoltam, de mióta naponta találkozok 20-30 tőlem - olykor jóval idősebb - felnőtt emberekkel, rá kellett jönnöm, hogy hülyék és ostobák mindig is voltak, csak ugye régen nem tudták kiírni fészbukra, emiatt mások nem is tudták. Egyébként nem minden fiatal ilyen, emiatt nem is szabad rájuk húzni ezt a sztereotípiát - vannak köztük roppant intelligens, értelmes, műveltek is, akik nem a mai modern kor agymosottai. Tapasztalat.

Off: Érdekes kérdés. Nekem a testvérem most első osztályos a gimnáziumban, de minden nap délután négyig benn van. Sőt, van több nap is, amikor nulladik órája is van. Amikor én voltam gimis(pedig én sem vagyok azért olyan öreg, még csak idén lettem 21), fél kettőkor azért már otthon voltam, és nulladik óra nagyon maximum a tánc miatt volt. Valamint engem már megtanítottak ugyan deriválni és integrálni is, de ez azért volt, mert emelt matekos osztályba jártam. Akik "csak sima" matekra jártak, nekik nem kellett.
Emlékszem, mekkora váltás volt anno az egyetem, én akkor kezdtem el igazán éjjel-nappal tanulni, amikor bekerültem. De van egy sanda gyanúm, hogy az egyetemi rendszer a testvéremnek felüdülés lesz, a mostani órarendjét elnézve legalábbis.

On: Ma olyan jót pihentem. Tegnap este kiéltük magunkat kicsit a barátnőimmel, ma pedig jól esett lustálkodni, és fetrengni az ágyban. Kár, hogy holnap megint suli, de ennyi baj legyen.

Beyla a matematikai szöveges feladatok azok külön állatfajok, hagyjuk is.
Azon már nem akadok ki, ha valaki egy hosszabb szöveget nem tud vagy félre értelmez, ez mindenkivel előfordul néha, főleg ha szrul van megfogalmazva...
De én most kifejezetten arra gondoltam, hogy egy 3 mondatból álló, egyszerű szavakkal megfogalmazott kiírást nem tudnak értelmezni...

Nekem tavaly, kilencedikben, volt olyan órarendem, hogy hétfőn, kedden és szerdán 8 órám volt, ami azt jelentette, hogy négyig kellett bent lennem, csütörtökön pedig 10, ami fél hatig tartott. Péntek volt egyedül laza, amikor csak 6 órám volt. Egyszer volt, hogy elmaradt az utolsó órám, hazaértem 3 körül, és tényleg elgondolkoztam, hogy mit szoktam csinálni én szabadidőmben, mert általában úgy néztek ki a napjaim, hogy hazaértem, pihentem egy fél órát, de aztán állhattam neki fél ötkor tanulni a másnapi 8 órára. Nem is értem, hogy bírtam ki. Most csak heti egy 8 órám van, de már az is szenvedés. Bár azt is sikerült úgy összeállítani, hogy abból a 8 órából 6 főtantárgy legyen.
Egyébként én sem értem már, hogy miért kell mindig a fiatalokat szidni. Annyira divat lett az is. Valahogy lehet, hogy engem kerülnek el, de én sosem találkozom ilyen emberekkel, max. 1-2 ilyen ismerősöm van. De azok is elvannak a maguk világában. Sokkal több olyan ismerősöm van, akik szeretnek olvasni, vagy a szabadidejüket sportolással töltik el. Őszinte leszek, én a hét végére annyira el tudok fáradni, hogy életkedvem sincs elmenni bulizni, inkább alszom egy jót. Illetve szerintem az sem igaz, hogy a régi generációk nem buliztak volna annyit. Apukám 14 évesen szokott rá a cigire (bár azóta már le is szokott), és ő volt, hogy a haverjaival Balatonra jártak le bulizni nyáron. A "tiltott dolgok", mint az alkohol és a cigi, szerintem mindig vonzotta a fiatalok valamennyi százalékát és mindig is fogja.

Én több szempontból szerencsésnek mondhatom magam, mert 2014-ben érettségiztem, viszont a volt barátnőm akkor még csak 9-es volt. Kész vicc, hogy nekem (akkor 12-es voltam) kevesebb órám volt mint neki, és nemmeglepő módon zavart, hogy csak este 6 után tudtunk találkozni, mert nekik előírtak egy csomó hasznavehetetlen felesleges tárgyat („erkölcstan” vagy tánc és még lehetne sorolni…) pluszba még a tanárok is full begyöpösödöttek voltak, mert vér komolyan vették ezt a sok szarságot.

Na mármost, az edukáció célja a gazdasági rendszer, végső soron a kapitalizmus fenntartása (egyszerűbben fogalmazva az, hogy valamilyen képesítést adjon a diákoknak, hogy feltudja szívni őket a munkaerőpiac, aminek következményeként fogyasztóvá is válnak) , függetlenül attól, hogy ez jó vagy nem (szerintem nem) full felesleges ennyi tantárgy. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó adat már teljesen elavult…

Ez az eredménye annak, ha olyanok állítják össze a tanrendet akik életükben nem tanítottak...

Röviden és tömören: szép fogaim vannak, fehérek, egészségesek, csak kuszák. És mivel nekem nagyon nem tetszik, hogy úgy állnak, ahogy, elkezdtem feszegetni őket egy pár hónapja.
Hááát... csak azzal nem számoltam, hogy az egyik le fog törni... Igaz, hogy egy két mm-es, alig észrevehető hiányról van szó, de engem most jobban zavar, mint eddig valaha, ráadásul olyan éles, hogy a nyelvemet már miszlikbe szaggatta.
Szóval most minden életkedvem elment. Eddig is szarul álltak, most meg még le is törött. Hajj, úgy érzem, hogy be kéne fektetni a legnagyobb félelmemre, egy fogszabályzóra.

szóval az egész úgy kezdődött, hogy januárban hirtelen felindulásból kötöttem egy madzagot a csuklómra emlékeztetőnek, hogy a "normális élet" nem fog magától megtalálni, nekem kell megkeresnem. (de ezt elfelejteném, mint amúgy mindent. éljen a bambulás.)
első lépésként visszatértem az íráshoz, hátha az majd feldob. miután kinyírtam négy karaktert, köztük a főhőst is, rájöttem, hogy nem. napok múlva előhalásztam másik ősi hobbimat is, és leültem festeni. ebbe nagyon belemerültem, mert beugrott, milyen szépek a virágzó cseresznyefák, mondjuk ez hiba volt, ugyanis ezután egy hétig virágzó cseresznyefákat festettem megállás nélkül. amikor festékfoltos zombiként előbotorkáltam a szobámból megkérdezni a pontos dátumot, egyből apa állított meg, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg én vagyok a lánya, a rövid diskurzusból meg anya is megértett pár szót (apával nem magyarul beszélünk, de amúgy nem is németül, ahogy a logika megkívánná, hanem angolul), úgyhogy ő is odajött, elkezdtek hangosan elmélkedni, szóval inkább visszavonulót fújtam és felsettenkedtem a szobámba. ez volt körülbelül 2 héttel ezelőtt.
amúgy fogalmam sincs, mit csinálok, de egy kicsit büszke vagyok magamra. novemberben hosszas vívódás után rövidre vágattam a hajam (számig se ér már), most meg végre tudatosan próbálkozom helyrehozni azt, ami az évek során összeomlott. *köhögés* próbálkozom. harcolok magammal, a múlttal, jelennel, de már új madzag van a csuklómon, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz az előttem álló időszak.
ez amúgy tuti nem érdekelt senkit, de jó volt kiírni magamból, mindenkinek külön kézcsók és emléklap, köszi hogy eljöttetek

Nemrég kikerült az ideiglenes felvételi sorrend a megjelölt középiskola honlapjára, én pedig annyira megörültem neki, mert igen biztos helyen állok, ennél már nem lehet rosszabb. ^^
A bajom (mert annak mindig kell lennie) ott kezdődik, hogy a többségnek még a másodiknak jelölt hely is vészesen instabil, és mind nekem rinyál, hogy milyen szerencsétlen, hogy őt nem fogják felvenni sehová.
És én igazán nem akarok kárörvendő, illetve rosszindulatú lenni meg ilyesmi, de lett volna ilyen nagy szájuk fél meg egy évvel ezelőtt! Mert akkor én voltam a stréber és a nyomi, hogy jó jegyeket próbáltam szerezni, nem pedig belemenni nagy hülyeségekbe- amit ma már biztos bánnék.
Ha ezt még a szemükbe mondanám, bunkónak is tuti elkönyvelnének..

Én arra hogy am nagyoműn de nagyon jó volt a lovaglás

Hú, minden amit leírtál pontosan igaz az én helyzetemre. Jelenleg a felvételi listán stabil helyen vagyok, velem együtt a 21-es osztályból még kb. 3 embernek van stabil helye az megjelölt iskolában.
Aztán mikor én nyugodt szívvel megyek minden nap, ők szimplán közlik velem, hogy nekem "milyen könnyű", mert én már bekerültem. Ezen egy kicsit meg kell hogy mondjam, fel szoktam húzni magamat, mert én a továbbtanulás miatt hónapokig izgultam és készültem, ők meg olyan "lesz ami lesz" alapon írtak meg minden felvételit, aztán közölték, hogy "őket amúgy is felveszik". Most megint én kapom az osztályban a kedves kommenteket, hogy nekem minden könnyen megy, meg minden az ölembe hullik. Ilyenkor lenne kedvem megfordulni és kisétálni a terem ajtaján.

a csütörtök a könyvtárba járós napom (nekem ilyen rendkívül érdekes mindennapjaim vannak) és eléggé megörültem mikor láttam, mennyi új természettudományi, pszichológiai és filozófiai művel bővítették a kínálatot *-* legszívesebben 10 egész polcnyi könyvet vinnék magammal haza minden látogatásomnál xd. a környéken mindenhol újítják egyébként a könyvtárakat, hát kíváncsi leszek nagyon, csak győzzem idővel a könyvmolykodást, ugyanis 4 helyre is be vagyok regisztrálva tagként. érdekes egyébként, hogy valahol már 29 nap után küldözgetik a figyelmeztetseket még máshol hónapokra eltűnhetsz, akkor is mosolyogva, minden szó nélkül visszaviheted a könyveket megkésve is.

más: nekem is rohadt sok felesleges tantárgyam van. valamelyik csak egy évig tart de a rákövetkező tanévben jön helyette más, hasonlóan nélkülözhetetlen. minden nap 8-9 órám van nulladikkal együtt és a délutáni gyógytesit még nem is említettem (amik fél hatig tartanak, szóval mire hazaérek fél hét, heti 2x). vagyis igen, mert már panaszkodtam sokszor erről. dupla hittan, etika, áhitat, művtöri, életvitel, tesi, német civilizáció (zivilisation), a német kultúra történelme vagy mi a tököm (geschichte)...arra nem gondolnak, hogy ezek senkinek sem fognak kelleni? viszont ha kevesebb óránk lenne több maradna másra, egyéb készségek fejlesztésére is akár. vagy tanulásra, ha valaki szorgalmas, én speciel ha több időm lenne sem tanulnék többet, de valakinek biztos jól jönne ^^

elég sokszor éreztem azt, hogy engem elátkoztak és még jósnőt is kerestem magamnak (nemvicc !!), de úgy tűnik ennyi idő után végre kezd normálisabb kerékvágásba érni az életem, persze nem akarom elbízni magam, mert abból soha semmi jó nem sül el, de szeretnék már hinni abban, hogy nemcsak rossz dolgok történhetnek velem, hanem jók is.
végre, több, mint fél év után beszéltem egy nagyon, de nagyon jó barátnőmmel, aki rettenetesen hiányzott és annyira jó érzés volt, hiányzott már nagyon. hétvégén végre elmegyek bulizni, vagyis nagyon remélem. régen voltam nem házibuliba, régen minden hétvégémet bulikban töltöttem, szóval fura az egész, de nem szeretnék visszaszokni rá, aztán kitudja, egyszer vagyok fiatal.
és egy hét alatt sikerült 2 könyvet is elolvasnom, igaz csak 300 oldalasak, de nálam ez is haladás. igazából idén szeretnék minél több könyvet elolvasni, mert rengeteg könyvem van, amibe még bele se olvastam, de vagy nincs rá időm vagy elbszom azt.

Akkor pacsi, sorstársam.
Bennem még mindig van egy kis izgalom, mert ez még nem hivatalos eredmény, sokkal nyugodtabb leszek, ha levél formájában tarthatom (jaj, de jó lenne) majd a kezemben.
A legtöbb pletykát amúgy a könyvtárból szereztem, míg én- szinte meglepő módon- könyvek után nézelődtem, addig egyes évfolyamtársaim a könyvtárosnővel lelkiztek meg bőgtek a teljesítményük miatt.
Én inkább rájuk visítanék, de az nem vall rám, és akkor milyennek néznének már- gondolatban, a belső énem már kiosztotta őket párszor.

Persze, én is izgulok egy kicsit, de április még milyen messze van. Legalább is nekem nagyon messzinek látszik.
Nekem az osztályfőnököm a könyvtáros, szóval ott is van egy kis lelkizés. Én mondjuk a felvételi miatt jobban izgultam mint magán a felvételin. Miután megírtam nagyon magamba zuhantam, azt hittem, hogy szörnyen sikerült, aztán kiderült, hogy az iskolában az egyik legjobbat írtam. Pedig a pontjaim nagyon kevésnek látszottak. De most már próbálok a további tanulásra koncentrálni.és túlélni a "drága" osztályommal ezt a pár utolsó hónapot

*angolverseny után*
mindenki az iskolámból: hűha, tök jól sikerült! nagyon jó volt! megnyerjük! éljen!
én: … aha… jó lett… tök jó ez a cucc
én magamban: jóvan, írásbelin első lettem, most utolsó leszek. megesik. legalább nem kaptam pánikrohamot. az is valami. várjunk, asszem hányni fogok.
legközelebb inkább egy mérges kígyókkal teli gödörbe ugrok, mint hogy más emberek előtt kelljen beszélnem. pláne angolul. hogy a nyelvi hetet így hogy élem túl, az már egy másik kérdés. de ott legalább ismerni fogom a "zsűrit", na.