Mire gondoltok most? II.

Oké, belátom, most már tényleg kezdenem kellene valamit a folyamatos stresszeléssel, mert egyre inkább kezd elfajulni. Az már nem állapot, hogy konkrétan azért maradok fent egész éjszaka, hogy a másnap minél lassabban jöjjön el, vagy mert lefekvés előtt másra sem tudok gondolni, csak a stressz forrására, minek köszönhetően a produktivitásom egyenlő a nullával, teljes mértékben a tanulás rovására megy, ezért az esélyem is egyre kisebb arra, hogy átvegyenek egy másik iskolába. Úgy, de úgy belefáradtam már abba, hogy ha lenne is miért boldognak lennem, utána rögtön eszembe jut, hogy ez bizony nem tart sokáig, és nemsokára megint jön a feketeleves, hihetetlen. Nem tudom, hogy mikor váltam ennyire szorongóssá, de teljes szívemből átkozom azt a pillanatot, az biztos... ami a legviccesebb egyébként, hogy legtöbbször teljesen felesleges a félelmem, a sors igazán abbahagyhatná a folyamatos szivatásomat.

A legrosszabb pedig az, hogy ezzel csalódást okozok a szüleimnek, mert már nem is számolom, hogy hány napot hiányoztam az iskolából ebben a tanévben, megbeszélni meg nem tudom velük, mert - és ismét itt van drága jóbarátom - a félelem mindig az utamba áll. Nem is tudom, nekem valahogy az kimaradt, hogy hogyan fejezzük ki az érzelmeinket, ha pozitív, ha negatív, ezért is tűnhetek legtöbbször egy robotnak, mintsem egy embernek. Pedig pont, hogy az a fajta ember vagyok, akinek az érzelmei igen erősek. Lényeg a lényeg, mihamarabb meg kéne találnom azt az elfoglaltságot, ami segít ebben, mert úgy érzem nagyon komoly hosszútávú következményei lehetnek. Mondjuk elüvölthetném magam egyszer, ahh, olyan jó is volna...

Kaptunk egy új dokit. Fiatal, vicces, helyes, jófej. Együtt dolgozni vele nagyon jó volt ugyan, de a munkára már kevésbé tudtam koncentrálni. Részemről 10/9-es a pasi. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz? Eddig azon nyavalyogtam, hogy az orvosok többsége csúf és öreg, most meg az a bajom, hogy túl dögös. Ki érti ezt?

Pontosan leírtad az életemet. Ha belegondolok, hogy négy éve milyen kis optimista voltam (mondjuk 13 évesen még jó hogy), most meg az egész lényemből árad a pesszimizmus, és ez a személyes kapcsolataim rovására is megy, és hiába van egy jó napom, ha 3 rossz hónap követi. És annyira unom, és vissza akarom tekerni az időt, hogy rájöjjek, hogy hol rontottam el...

ma úgy mentem, hogy rózsaszín és rövid körmöm lesz, erre fekete és hosszú lett, de boldog vagyok, mert ez tényleg illik hozzám, igaz anyámnak nem tetszik, de én fizettem.
nemsokára pedig meglesz életem első olyan telefonja, amit nem a szüleim finanszíroznak, hanem saját magam, most már csak azt kéne kitalálnom, hogy sima vagy plus és hogy mattfekete vagy szürke legyen, de szerintem ha fekete lesz anyám rosszul is lesz, már szinte minden cuccom az. de tökjó érzés, hogy végre megtudok venni magamnak valamit a saját pénzemből.

A holnapi napra

mostanában az összes körülöttem élő ember fel tud húzni, és már úgy vagyok hogy sehol sem találom a helyem, és esküszöm már elegem van mindenkiből, mindenből.
rohadtul unom a sulim, és azt, hogy mindig belém köt az összes tanár, csak mert a magánéletem miatt (ami most nem elég fényes) eléggé rosszul teljesítettem az években, mindig csak mondják a magukét, hogy mennyire egy lusta és hálátlan lány vagyok, azok után hogy ilyen könnyű a tananyag, még van arcom meg nem csinálni a házikat, és nem figyelni az órákon.
hát ha olyan könnyű lenne, akkor tudnám hol tartanánk a tantárgyaknál, mert vagy négynél már két hónapja azt sem tudom, mit tanulunk, és ennek a tudata, hogy ezt bepótolni biztos nem tudom, nagyon rossz, és teljesen stresszessé tesz.
itthon meg játsszam el a tök jó volt a suli, nincs semmi probléma, várom a holnapot életérzéssel kell viselkednem, mert a szüleim szemébe is én vagyok a szar, azok után, hogy ők milyenek velem... jó, ez más téma, senkit se érdekel, nem fogom magam sajnáltatni.
a szüleim a másik ok, amiért rohadt stresszes vagyok, és amiért megváltoztam, a másik a suli; ezáltal a legjobb barátnőm lecserélt, és már nem is értem, miért hívom legjobb barátnőnek, mikor sohase volt az, nem is lesz. mellőz a suliba, rám se néz, és kerül mint a szart, az lenne a legjobb dolog igazából, hogyha tudnám miért, de esküszöm, nemtudom, de már egy részemet nem is érdekli. és bánom már, amiért még ÉN csináltam neki ajándékot szülinapjára, amit meg sem érdemelt.
a maradék pár barátom tartja bennem a lelket, akik igaz naponta fel tudnak húzni vagy jópárszor, és már ezért nincs kedvem beszélgetni senkivel, mert egyszer ez a baj, egyszer az.

ez a topic most nagyon megkönnyítette a dolgomat, végre leírhattam azokat amik nyomták a szívem.
jó, lehet nem érdekel senkit, de leírhattam.

Nagyokosan kitaláltam, hogy én bizony holnap hirdetem a városban Halsey igéjét, azaz a H17-es pólómban fogok feszíteni, miközben már vagy ezredjére ellátogatok a Budai várba. (annyira jó érzés tudni, hogy rajtam kívül is vannak rajongók, múltkor három csaj elkezdett mellettem sikítozni, az egyik meg próbálta csendben kiabálni azt, hogy úristen Halsey-s pólója van) A probléma ott kezdődik, hogy holnapra is olyan ronda időt mondanak, mint ami ma volt, ha pedig pulcsiban kezdenék el rohangálni a hidegben és a szélben, az a következő, ötnapos szünetemet valószínűleg remekül tönkre vágná.
Ráadásul újra kínzom magamat; újrakezdtem a The 100-ot, és megjelent Lexa. Most jöttem csak rá igazán, mennyit jelent is nekem az ő karaktere, és fauck, már konkrétan fáj a szívem és a szemem a rengeteg sírástól. Csodálatos.
Az sem mellékes, hogy végre megihletődtem, és csak úgy ömlenek belőlem a szavak a sztorim terén; hihetetlenül boldog vagyok. végre valami normálissal is haladok.

A mai napra *-*♡

Fura, de már megint jó albumok jártak a Hammerworld-höz. Nagy Dávidtól a Hangos lesz baromi ütős, még a szörnyű borítója ellenére is. Már beleszerettem legalább öt dalba a tízből, de a kedvencem akkor is az a részlet a Tavasz, menj haza című dalból, hogy "tavasz, ha odab*sz, nincs arra sebtapasz". Ami pedig a Sunset albumot illeti, a borítója nagyon megfogott, mondom, tök jó, kellemes kis zene lesz, erre nem belehörögnek? Mindenesetre ez is állatinak ígérkezik (igaz, még csak a második dal szól), szóval meg vagyok elégedve mindkét CD-vel.
De, hogy legyen egy kis kritikám is a Hammerworld felé, az újság nem a legjobb. Amióta kiszedték az XY Akták, valamint a Klasszikusok rovatot, azóta szerintem csökkent a magazin színvonala, de mindegy, biztos tudják, mit csinálnak.

Hmmmm... Azon gondolkodok, hogy vajon él e még a fél év a titulushoz... Mert a gumiszobában és a csajos dolgokban össze lehetne szedni...
De szerintem még él...
Meg egy kicsit idegesít, hogy csak 3 percenként tudok üzenőfalra - privátban pedig 5 percenként - írni. De ez van
És várom már a két hetet a témaindítás miatt
De azért jó volt újrakezdeni az egészet^_^

Három nappal ezelőtt küldtem egy nagyon fullos szorgalmit az egyik tanáromnak, aki történetesen japán (japán szakon nem meglepő), viszont az én japán tudásom még másfél év tanulás után is nagyon gyér, a hallott szövegértésem felér a nullával, vagy azzal se. Viszont ezt szorgalommal kompenzálom, és konkrétan a hétvégémből vagy 8 óra elment azzal hogy magyar nyelvtani szabályokat kerestem neten, azokhoz példamondatokat, és mindezt lefordítottam az ominózus nyelvre (a mindenféle határozói igenevektől már a hideg futkos rajtam). A tanárról tudni kell, hogy folyton az emailjeit bújja, azonnal válaszol az üzenetekre, nekem viszont nem írt napokig.. egészen ma hajnalig, amikor közölte, hogy nagyon jó amit írtam, ma órán akkor meg is beszélhetjük. Beszélhetjük.. be-szél-het-jük.. és hát nem magyarul. Az órán. Mindenki előtt. Én beszélni nyelvtani szabályokról, holott középiskolában se tudtam megtanulni mondatot elemezni. Soha többet nem írok szrogalmit

Honnan tudod, hogy a világ megérett a pusztulásra? Ha Rockpincén belefutsz egy Curtis pólóba...
Szerk.: És még Majka is van.

Nem ártana kicsit többet ennem. Ma az egész napi kajabevitelem egy tenyér nagyságú croissant-ból és egy szelet müzliből állt. És az a poén, hogy cseppet se vagyok éhes..why?

Csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy minél jobban el szeretnék valamit érni, annál inkább a visszájára sül el a dolog?
fangörlködés on: hogy lehet Keith Richards ennyire tökéletes? *o*

Az a felbecsülhetetlen érzés, mikor írni akarok a 'mikor keltél ma?' topikba, de kiírja, hogy túl rövid az üzenet, ilyenkor a felrobbanás kerülget, más meg csak szépen odaírja, de nekem meg már rövid, gyönyörű az az érzés...

Ha beírod mögé, hogy "nem rövid", akkor minden gond megoldódik.

Arra, hogy mennyire egyszerű lélek vagyok.
Ma a barátnőimmel előadás után elmentünk vásárolgatni, és el nem tudom mondani, hogy mekkora örömet okozott ez nekem. Miután alaposan felpakoltam Kallos hajápolókból(mást nem vagyok hajlandó venni, és az illatukért is odavagyok ), olyan földöntúli boldogságot éreztem, hogy azt el nem tudom mondani. Pedig lényegében semmi rendkívüli nem is történt.

holnap szülinapom, de én már ma két szeletet megettem a holnapra készített tortámból. cink.

Egésznap az új Riverdale részt vártam ,de végül nem jött ki a felirat. So saaaad.

Ma a suliban megnéztük az Érkezés című filmet. Minden percét imádtam. Egyszerűen nem találok benne hibát. A történet, a mondanivaló, a látvány mind zseniális és ez csak pár dolog amit említettem. Rég volt rám film ekkora hatással. Volt egy-két apróság ami kérdőjelet hagyott maga után a fejemben, de a film végén jött egy mondat ami mindent helyre rakott és teljesen ledöbbentett. Egyetlen egy mondat. Majdnem elsírtam magam.