Mielőtt eltűntem, a fél oldalt magamra haragítottam, sőt, hogy őszinte legyek, nem csak az oldalt, hanem a szüleimet, tanáraimat, barátaimat is. Elég komolyan el kellett gondolkodnom, hogy ki is vagyok és hová is tartok.
Megszakítottam néhány barátságot, komolyabban nekifeküdtem a tankönyveimnek, megírtam jól a központit és ami a legfontosabb: végre sikerült kitörnöm egy burokból, ami a végén már fojtogatott. Most már jól érzem magam a bőrömben, úgy érzem, megtaláltam önmagamat. Rájöttem arra is, hogy az az oldalam, amit például ezen a webfelületen is mutattam, egyáltalán nem a valódi énem. Egyes emberek kihoztak belőlem olyan dolgokat, hogy szégyellem magam miatta.
Októberben is mekkora királynak éreztem magam, amiért mindenkit leszóltam és majdnem gazdagodtam egy osztályfőnökivel. Így utólag belegondolva...most addig ütném/rúgnám az októberi énemet, amíg mozogna.
Hihetetlen, mennyit változtam ezalatt az idő alatt, és ami a legfontosabb: a jó irányba.
Tényleg hálás vagyok mindenkinek, aki addig nyaggatott, amíg a végén én is beláttam, hogy ez így nagyon nem stimmel.
Most pedig gőzerővel készülök a keddi szóbelimre és reménykedve várom a felvételi jegyzékeket.

offline
5 felhasználónak tetszik:









