Mire gondoltok most? II.

Welcome to magyar egészségügy! Sajnos ez abszolút nem egyedi eset, és sokszor mi, nővérek szoktuk megszívni, amikor a betegnek kiírnak valamilyen vizsgálatot, ám egyéb okokra hivatkozva (pl. nincs az orvos) nem tudják megcsinálni. Amúgy nonszensz, hogy nálatok is kiírnak egy kérést konzíliumra, és nem tudják megvizsgálni a beteget, mert nincsen orvos. Velem néhány hónapja történt hasonló. Vasárnap este fél hétkor döntötte el az orvos brigád, hogy a gyerek hétfőn reggel mégis műtve lesz. Este fél nyolckor még a vérellátóba telefonáltam, hogy másnap reggelre legyen vér, ha mégis csak elsőként fogják betolni a műtőbe. Teljesen idegbeteg voltam - az még hagyján, hogy vérkeresésre meg kellett szúrni csóri gyereket, de mire elintéztem másnap reggelre az öt egység vért, ötször kihullott az a kevés hajam, ami van. Én a ruháimat fertőtlenítő mosóporral mosom (Tescóba simán tudsz venni, drága, de megéri), valamint a DM-ben találtam fehérítőt. 99%-ban kihozzák a vért a fehér ruhából.

Köszi a tippet.
On: A tegnapi kórházas dolog folytatása: a bunkó nővér betelefonált a suliba ofőnek, és panaszt tett ránk. Komolyan, röhejes. Hogy van az, hogy annak a nővérnek, aki kulturált formában beszél velünk, aki segít, ha valamit nem tudunk, egy rossz szava sem volt ránk? Pedig már két hete a sebészeten vagyunk. De ez meg, egyszer van velünk, és máris panasza van. Hogy miért? Mert nem rohantunk rögtön az első kérésre összepakolni egy néninél, akit egy órával később vittek haza, hanem befejeztük a vérnyomás és hőmérséklet mérést. Meg azért, mert nem tudtam használni az ágytálmosót, mivel a gasztron olyan nincs. Meg azért, mert a lányok azt mondták tízkor, hogy ők elmennek, mert csak 10-ig van szerdán gyakorlatunk, 11-re meg át kell érni a város másik végébe órára. És mert nem köszöntünk reggel (nemaf*szt). Komolyan, ez kész röhej. Ofő azt mondta, ő próbált védeni minket, és, hogy addig ne várják el, hogy mindent tudjunk, amíg a kórházban nem mutatják meg nekünk a dolgokat, mert az iskolai órák nem terjednek ki a gyakorlatra, az a kórház feladata, hogy megtanítsa nekünk. Szóóóóval a lényeg, hogy a suli és a kórház közt már megint nincs egyetértés, meg ilyesmik. Csak azt nem tudom megérteni, hogy hogyan lehet az, hogy se a belgyógyászatos nővérek, se a másik sebészetes nővér nem panaszkodott ránk, csak ez az egy. (Pedig aztán a belen is voltak igen kedves teremtések.)

*az elmúlt hét történései, amire senkise kíváncsi, de azért lepötyögöm*
Ma lesz szülői értekezlete az osztályomnak, és már előre figyelmeztettem anyut, hogy kösse föl a gatyáját, mert nem lesz egy rövid kis trécselgetés. A tegnapi nap folyamán 3 tanárnál vertük ki a biztosítékot, de amiről mindenki beszél az a rajz. Tudniillik a tanárunk szeret művtöri dogát iratni, csak sajnos az osztályom nem igen vevő rá. Így történt, hogy amíg mi 6-7-en csendben írogattuk a dogát(puskázni csak halkan lehet), a többiek kiabáltak, és mindenféle sátánista jeleket rajzolgattak a lapra, sőt, volt olyan, aki nem is vett elő egy lapot. És így történt, hogy 3 órán olyat kaptunk a fejünkre, hogy jaj, az iskola a mi osztályunktól zeng, a tanári tele van velünk, és az osztályfőnökömnek is elborult az agya, teljesen jogosan.
Nem tudom mi lesz, anya azt mondta ha csak erről fog szólni az egész akkor lelép, mert minek hallgassa, ha velem sosincs baj. Most tényleg elpattant a húr, a tanároknak elege van belőlünk, ma is kiidegeltük a kémia tanárunkat, tehát lőttek a kegyelemnek. :/
Btw ma megint 2 oldalt írtunk földrajzból, így keddre 9 oldal tanulnivalóm van belőle, és ahhoz, hogy a négyesem meglegyen, nem ártana tanulnom. De azért még mindig kedvelem a földrajzot.
Németen olyat feleltem, hogy még a tanárnő is pislogott, szerinte, ha így haladok hamar meglesz a középszíntűm, aminek csak örülök, mert mostanában inkább a németbe fektettem nagyobb hangsúlyt, mint az angolba. De, bánom a mai napig, hogy anno nem a németet választottam, hanem az angolt idegennyelvnek.
Ééés, -csak hogy fokozzam- akivel eddig nem igen jöttünk ki jól, ma már megölelt, és megmondta, hogy márpedig ő szeret engem. Így, -eltekintve attól, hogy mindjárt meghalok, annyira görcsöl a hasam reggel óta, és mindjárt felkötöm magam annyira megvagyok fázva- jól zártam a hetem.
Holnap pedig visszamegyek a volt sulimba, és elújságolom mindenkinek az életemet, amire valószínűleg a kutya nem lesz kíváncsi. Viszont reménykedek, hogy lesznek a megvendégelős résznél egészséges, kevés kalória tartalmú ételek, mert mikor mi csináltuk ezt a fölsőbb éveseknek, akkor nagyon oda kellett rá figyelnünk. Remélem most is figyelnek rá, mert nagyon jó úton haladok afelé, hogy lejjebb adjak a feleslegből, nem szeretném, ha ez most megdőlne.
És most perpill úgy nézek ki mint egy mosott sz*rdarab piros órral, kifújt vörös szájjal, karikás szemekkel, és azzal a tipikus "haldoklok" tekintettel. De, legalább van teám. *w*

jelenleg a harmadik csomag családi zsebkendőnél tartok és még mindig náthás vagyok.
ma mamánál voltam, mert otthon majdnem éhenhaltam, de a mama nem is figyelt rám vagy szerintem szimplán elege van belőlem, 5 percig nyávogtam hogy mikori a paradicsom, aztán megunta és inkább felhangosította a tvt. amúgy nem tudom még mindig mikori volt az a paradicsom, picit fura volt, de megettem, ízt úgyis csak ritkán érzek.

Irodalomtézét írtunk ma; magyarfaktosok közül hárman ültünk egymás mellett, és az egyik feladatnál leblokkoltunk ketten is. Nem akartunk volna szégyenben maradni, hogy pont mi nem tudjuk majd, úgyhogy a harmadikat kérdeztük arról, hogy tudna - e nekünk segíteni. 19. század végén tevékenykedő prózaírót kellett volna mondania... nos, ennek az lett a vége, hogy mindhárman leírtunk egy 20. századi költőt.

Pár perccel ezelőtt megírtam életem egyik legnyálasabb, mégis leglegebb (ilyen szó nincsen, but who cares?) véleményét, és miközben hallgatom H zenéjét, rájövök, hogy pár jó barátom számára remek cserekellék vagyok, ha jönne valaki új. És ebben az a legjobb, hogy erre csak most jövök rá, miközben már évek óta barátok voltunk. Szóval szuper, hogy konkrétan van három barátom, és közülük háromra számíthatok bármikor. És ebben pedig az a legszebb, hogy van, akinek hatszáz barátja van, és egyikre sem számíthat. Szóval egy marha szerencsés gyökér vagyok, aki képtelen fogalmazni, de azért hirdeti az élet nagy dolgait. Ezért most elmegyek aludni, még mielőtt még szánalmasabbá növöm ki magamat a saját szememben.

A héten csak egy órára tudtam bemenni a suliba... Úgyhogy most ezzel a csupasz kismadárral, és megannyi cuki állatos videóval igyekszem erőt gyűjteni a hétfőhöz, pedig még csak csütörtök van.

Jaj, átérzem a szenvedéseteket. Nekem elég minimális a közvetlen tapasztalatom a magyar egészségüggyel, de abban biztos vagyok, hogy a szerbiait nem körözi le semmi az abszurditás talaján. A legjobb az, amikor leküldenek, hogy vigyek le valamit az onkológiára, de nincs is onkológiás részleg a kórházban. Vagy amikor leveszik a vért egy bizonyos vizsgálatra, majd rájönnek, hogy hoppá, itt nálunk nem is végzik azt a vizsgálatot. Vagy amikor hiába vannak a nővérek szobájában kitéve egy papírra, hogy melyik orvos mikor van a műtőben és hiába üti ki mindenki szemét, mégis pont akkorra teszik a konzultáció idejét, amikor éppen az adott orvosnak műtétje van. Zseniális, emberek, zseniális.

Egyébként a gyakorlati órák nálunk is enyhén szólva kaotikusan zajlanak és - elnézést a fogalmazásért, de - egyik prakszavezető tanárunk sem százas. Az egyik idegbeteg, a másik mindent és mindenkit utál, a harmadik szaktudása felér egy marék lepkéével, a negyedik meg csak simán nincs ott és sosem látjuk egész gyakorlat alatt. Sosem tudjuk, hogy melyik osztályra kell mennünk melyik napon (állandóan valami keveredés van), gyakorlat után még van az iskolában óránk, de nem szoktak időben elengedi a kórházból, hogy beérjünk a belvárosba az iskolába, de ha nem érünk időben órára, akkor meg beírnak hiányzónak, és így olyan, mintha lógnánk.

Ja és a személyes kedvencem, amikor mindegyik tanárunk máshogy tanít valamit, pl. az inzulin adási szögét. Egyik megtanította így, de ha a másik tanárnál is így csináljuk, akkor leb*sz, hogy miért csináljuk így és miért nem amúgy. Aztán legközelebb amúgy csináljuk, aztán jön a harmadik tanárnő és elkezd üvöltözni, hogy miért nem emígy adjuk be. Szerintem össze kéne ültetni őket egyszer, hogy beszéljék már meg, hogy adják azt a k. inzulint.

Az meg külön fájdalmas volt, ahogyan a kanadai unokatesóm ledöbbent, hogy mi nem kapunk semmi pénzt azért, mert bedolgozunk a kórházban. Én eddig azt sem tudtam, hogy más helyeken kapnak a gyakorlatért valamekkora összeget.

végre elkezdtem használni a hajápoló spraymet, amit még tavaly nyáron vettem, mikor még volt pénzem és megvettem minden szart, de most értelmét is nyerte, hogy használjam, mert múltkor kivágtam egy nagy valamit a hajamból, ami törött hajakból állt(azóta ott rövidebb is a hajam, ráadásul elöl van xd) amúgy tök fini az illata és kevésbé tűnik zsirosnak a hajam.

Első, nem értem, hogy 15 éves kis picsaként mi a franc értelme van inni? Komolyan... az egyik csoportba két csaj is kiposztolta, hogy eltűnt a barátnőjük, akit részegen láttak pár srác társaságában lelépni. Egyrészt, ha már annyira degeneráltak (elnézést), hogy ennyi idősen isznak, akkor legalább egy értelmes ember maradjon már józan, aki beáldozva magát, vigyáz a társaságra, vagy tudják már, hol a határ... Szerintem szánalmas, hogy valaki ennyi idősen kezd bulizni, ráadásul ilyen veszélyes, felelőtlen módon. Mondjuk a szüleinek is nagy gratuláció jár, amiért a gyereket hagyják, hogy ilyet csináljon. Az enyémek tuti nem engedték volna, hogy taknyos tiniként odakint csavarogjak este az utcán, pláne, hogy még igyak meg bulizzak is. A másik kedvencem meg az volt, amikor egy 17 éves lány közölte, hogy ő egy 27 éves pasival jár, ami szerintem megint szörnyen abszurd, mert általában ilyen esetben a férfinak nem igazán vannak komoly szándékai, sokkal inkább a lány lába között levő dolog foglalkoztatja. Ha pedig esetleg valós érzelmeken alapulna, amikor majd a csávó 30 évesen ott tart, hogy ideje lenne megállapodni, a csaj biztos nem lesz hajlandó neki 20 évesen gyereket szülni. Ez szerintem nevetséges és úgy fel tud húzni... (elnézést, ha bárkit megsértettem volna vele)

Második, közeledik a Valentin nap, és nem értem, hogy az embereknek mi a problémájuk azzal, ha valaki esetleg közös képet, sztorit oszt meg a párjáról az interneten valamelyik közösségi oldalon. Nem nagyon vágom ezt a nagy ellenszenvet, amit néhány szingli emberből kivált ez a nap, mert én Valentin napon, mikor egyedül voltam is le tudtam sz*rni, meg most sem igazán ünnepeljük, legalábbis kimondottan ajándékot nem veszünk, hanem inkább készítünk egymásnak, vagy csinálunk valamit. Nem értem, hogy miért nem képesek egyesek efölött elsiklani... akinek nincs párja, miért nem lehet ez egy olyan nap neki, mint a többi? Szerintem amúgy sincs semmi bánkódnivaló vagy rossz dolog abban, ha ezen a napon nincs párod. Én ünnepeltem a macskámmal, vagy a kedvenc buszommal, vagy egyszerűen csak lekaksantottam, esetleg a barátaimmal a barátságunkat ünnepeltük.

Értem én, hogy az embernek vannak kedvenc sztárjai -nekem is-, és fáj nekik, ha (jogosan) szidják a kedvenceiket. De az, hogy valaki annyira fanatikus legyen, hogy egy "na ez mekkora r*banc" beszólásra valaki a KOMMENTELŐnek azt írja hogy "dögölj meg", az szerintem már roppant gáz. Mondjuk ez sok mindent elárul az életkoráról és az IQ-járól...

Egyébként... Lehet én vagyok a vak, de néha egyszerűen nem találom a topikot. Mintha a föld nyelte volna el, sem első sem második oldalon nincs rajta. Érdekes. Na de mindegy, van keresési funkció.

Tegnap édesapám hazajött, bejön a szobámba, kezében egy összetekert lappal (nem tudom, hogy a nyomdászok hogy mondják ezt maguk között, pedig mindkét szülőm az, vagy az volt). Én éppen telefonáltam egyik barátnőmmel, és még kicsit be is voltam rekedve, de amikor apa kibontotta a kis tasakot, én olyan sírógörcsben és sikítozásban törtem ki, hogy azt hallani kell ahhoz, hogy elhiggye az ember. Kész van a Halsey-s felirat, amit napokon belül már akár pólóként is viselhetek magamon, és emberek, szerintem mind apa, mind a barátnőm megsüketültek. Annyira tökéletes az a felirat, hogy el sem hiszem, és uramjézus.
Már csak az hiányzik, hogy az okoskodó, de az olyan buta mint a föld kategóriájú osztálytársaim ebbe is belekössenek, mint úgy mindenbe, ami nem egyezik az ő tucatízlésükkel. Komolyan, alig várom; pláne az olyan agysérült megjegyzéseket, mint amilyet múltkor is mondtak, mint például a furcsán kinéző csaj. Pls, valaki hozzon nekem egy ásót.

Már megint arra, hogy mit fogok/kéne enni. Esküszöm, az utóbbi időben nekem az evésen és a kaján kívül semmi más nem jár az agyamban. Mondjuk az érdekes, hogy főzés közben viszont annyira el voltam foglalva azzal, hogyan gyártsak magamnak majd a joghallgatós jegyzeteimnek Bazingás mappát, hogy majdnem odakozmáltam az ebédet. Utána rájöttem egyébként: sima piros mappa, Bazingás matrica nagy méretben és voilá. Ha belegondolok, mekkora sikere lenne, akár ipari gyártásba is kezdhetnék

Eladó a személyiségem, a kinézetem, meg úgy mindenem, egybe, garanciát vállalva!! Garantálom, hogy a legjobb fiúbarátod szerelmet vall....

Na, ez még semmi... ><
Három lány az osztályomban egymás kajáját öntözgeti az ebédlőben, borzalmasan viselkednek ott meg oda-vissza állandóan ordibálnak meg telefonoznak, belemennek a hóba, a kóbor kutyákat zavarják. Az igazgatónak szóltak erről. Beszélt velük, ők meg visszabeszéltek neki. Több, mint 130 kg-s, magas, férfi igazgatónak. Visszabeszéltek neki, be is mutatták neki a bizonyos ujjukat. Azt mondták, lehet kirúgják őket, de nem. Semmi következménye nem lett, még egyetlen beírás sem. Csak mondom, hogy több, mint 10 beírásuk van.
Felháborító...

Nem tudom, hogy most én vagyok-e a béna (nagy valószínűséggel igen) vagy csak a gépemmel van a baj... Egyszerűen annyira felidegesített a dolog, ami előbb történt, hogy azt el sem tudom mondani! Több, mint egy órán át szerkesztgettem a gifeket (ezgif.comom), hogy 100x100-as méretük legyen, mikor úgy döntöttem, hogy feltöltöm az egyik topikba, vigye akinek kell. Előtte direkt leellenőriztem, hogy működik-e, és nálam sikerült tökéletesen módosítanom az avatart. Mondom de jó, akkor minden szupi lesz. Bemegyek a topikba, feltöltögetem szépen a kiválasztott képeket, elküldöm a hozzászólást... erre mit kell látnom? A gifeim 1.: nem 100x100-as méretűnek jelentek meg és 2.: nem is mozogtak, helyette csak ilyen kis fehér négyzetek voltak a képen! Azt hittem menten rosszul leszek! Ezért dolgoztam annyit, hogy aztán ne tudjam őket feltölteni? Nem tudom, hogy valaki ezt elolvassa-e, de ha igen, és tud nekem segíteni, az kérem, tegye meg!

A Photoscape nevű (ingyenesen letölthető) programban nagyon egyszerűen át lehet méretezni gif-eket. Nem kell hozzá fél órákat szenvedni, csak behúzod a mappából a gif-et, és beállítod a méretet 100x100-ra (jobb oldalt vászonméret beállítása 100x100, utána "papírra (teljes)"-re kattints, hogy ne legyen eltorzítva), de könnyen el lehet igazodni benne.

Továbbjutott a Leander Kills!
Bocsi a szmájlihalmozásért, meg ilyenek, de muszáj volt. Annyira örülök. (Ha valaki nem tudja, a Dalról van szó.)

Nem egyedi eset... Sajnos, egyre több ilyen lesz, úgyhogy hozzá kell szokni. Az egyik itteni iskolában, (szerencsére, nem az enyémben) egy 14 éves srác meglopott egy tanárt (telefont, pénzt a pénztárcájából stb. ). Rendőrségi ügy lett, na meg persze az igazgatóhoz is elküldték, akivel csak közölte a gyerek, hogy az igazgató PONT AZT csinálhatja az ő nemi szervével. Szóval, vannak szép dolgok.

És, örömködök egy kicsikét:
BEJUTOTTAM AZ ÖSZTÖNDÍJPROGRAMBA, AMIRŐL ÍRTAM/BESZÉLTEM!!!
Elképesztően boldog vagyok, és így végre nem érzem megvalósíthatatlannak, hogy azzal foglalkozzak, amivel szeretnék!
Szóval, köszönöm, ha valaki drukkolt nekem, meglett az eredménye!