Mire gondoltok most? II.

Még mindig teljesen odavagyok Mark Pellegrinóért és az általa megformált Luciferért. Most, hogy ismételten feltűnt az Odaát 11.-dik évadában, rögvest szembesültem azzal, hogy a készítők mekkora ziccert is hagytak ki. Sokkal több részt kellett volna írni neki, és ezerszer jobb badass karakter lenne, mint mondjuk Crowley. Lucifer ebben az értelmezésben egy manipulatív s*ggfej, igazi "son of a b*tch" kategória. Méltán illik a sorozat színvonalához. Csípem az ironikus, cinikus stílusát, aki konkrétan az elmúlt évek egyik legjobb negatív szereplője. Sajnálom, hogy ennyire hanyagolva van.

Mark Pellegrinót meg... Az apám lehetne, már az ötödik ikszet tapossa, öregem, és még mindig vonzóbb, mint némelyik fiatal híresség, akikért manapság a tinik annyira odavannak. Mindezek mellett pedig zseniális színész. Erőteljesen gondolkodok rajta, hogy ismételten belekezdek a The Tomorrow People c. sorozatba. Emlékszem, műtét utáni lábadozásomat részben e sorozat töltötte ki, és hajnalokig nézve csorgattam a nyálamat. Luciferként is imádom, na de amikor öltönyben félautomata stukival mászkál...

Fangirlödés off, elnézést kérek a hozzászólásom okozta kellemetlenségekért.

Nekem is nem egy ilyen "alanyom" van. Szégyen nem szégyen, ezek a férfiak legalább néznek is ki valahogy.

Pedig hiba minden ágálás, Jézus magyar volt.

Jelenleg arra hogy aludnom kéne..csak sajnos mostanában ez nagyon nem megy és az egész éjszakát ébren tudom tölteni..ezzel pedig csak az a gond hogy másnap rohadtul nem vagyok fáradt..és most nem tudom hogy mit csináljak ugyanis, már nagyon unom magamam. Az egész netet körbejárva se tudok semmit se csinálni.. Néztem már a YouTubot, sorozatot, olvastam, és már egy verset is írtam az este és éjjel folyamán..elegem vaaan.

Amikor jönnek a svájci rokonaid és ők és a szüleid kizárólag németül és franciául beszélgetnek és nem tudod mi történik körülötted



Négy órán keresztül ültem egy helyben és próbáltam néha mosolyogni, meg értelmesen nézni.

Hétfőn kezdődik az egyetem újra, amit elmondhatatlanul nem várok. Rögtön 17.10-ig van órám reggel 8-tól, már a gyomorgörcs kerülget, hogy két órán keresztül megint egyhelyben kell ülnöm, olyan emberek közt, akikkel igazából beszélgetek, de nem nevezném egyikőjüket sem barátnak. Közel két hónapja vagyok itthon ugye a vizsgaidőszak meg a szünet miatt, és túlzottan elkényelmesedtem, szóval már a koránkelés gondolatától rosszul vagyok, attól meg pláne, hogy ki kell mozdulnom. Csak az nyújt egy kevés vigaszt, hogy május közepén vége a második félévnek, addig pedig nincs is annyira sok idő... De nem tudom, hogy fogom kibírni az első hetet. Meg az azután következő többit.

Hétfőn egy hétnyi síelés után ismét vissza kell ülnöm az iskolapadba, hogy aztán újra halálra hajszoljam magamat, miközben azon fogok agyalni, hogy miért kell nekem ezt csinálnom. Persze azért sejtem, hogy az első napokban kicsit még az e heti események bűvkörében leszek, órákon pedig az ott töltött időn fogok merengeni, de hát nem tudok ellene mit tenni legalább valahogy megpróbálom feldobni a szürke hétköznapokat.

Na jó, asszem az utóbbi idők egyik legfosabb estéjének nézek elébe. A barátom, a szüleim, a tesóim, mindenki lelépett lazulni, én meg itthon gubbasztok egyedül, az íróasztalom mellett, és azt sem tudom, egy késő esti filmet megengedhetek - e majd magamnak. Úgy terveztem legalább popcornt csinálok magamnak, legyen mit rágcsálni amíg bele nem döglök a tanulásba, aztán rájöttem, hogy rossz a mikrónk, és így a világ most még sötétebb és zordabb helynek tűnik mint egyébként. aztán eldöntöttem, hogy csinálok forrócsokit, de mikró nélkül az sem egy egyszerű történet, szóval szerintem megyek és Ofélia - stílusban belefulladok a patakba a kert végében

az emberek mindig azt hiszik, hogy a durva dolgokrol csak viccelodom meg szarkasztikus vagyok :,,D pedig en altalaban mindent komolyan gondolok, csak valamiert nem annak veszik xd

Végre sikerült megszereznem Takács Nikolas legújabb lemezét. Be True and Love. Erre konkrétan szavak nincsenek! Ez az ember egy csoda, egy földre szállt angyal. Világszínvonalú, igényes, letisztult, egyszerű, mégis zseniális. Az egész lemez, úgy, ahogy van. Ő soha nem veszi le a kalapját, de én leveszem előtte, az már biztos. Az jutott eszembe, hogy amikor legelőször megláttam őt 2010-ben az X faktorban, biztos voltam benne, hogy nagy dolgokra hivatott tehetség. És persze eszembe jutott most az is, ahogyan pár évvel ezelőtt egy adventi koncert alkalmával olyan ragyogóan rám mosolygott. Az a mosoly körülbelül mindent elmondott róla. Hogy milyen tiszta lelkű, kedves, ragyogó, visszafogott, tökéletes úriember. Rettentően szeretem, az első pillanattól fogva, és ez a szeretet minden egyes újabb munkája meghallgatása egyre csak nő bennem iránta.

nem tudom miért, de eszembe jutott életem második szerelme, akivel 6 évesen lobbantam szerelemre, mert megtanította, hogyan kell a yu gi ohs kártyákkal játszani. szerelemünk nem tartott túl sokáig, mert hazamentünk nyaralásból.
az első szerelmem az egyik ovistársam volt, akivel össze is házasodtunk asszem a mászóka tetején, de egyébként az összes képen és kazettán más fiú kezét fogom, nem voltam túl hűséges típus.

Yup, same here.

Csak azt nem értem meg, hogy ha valaki kikéri az ŐSZINTE véleményemet egy témáról, én pedig elmondom neki (egészen szépen megfogalmazva), miért akad ki? Miért én vagyok a rossz? Komolyan elérik az emberek, hogy senkivel ne legyek őszinte.. Jelenleg egy kezemen meg tudom számolni, hogy kikkel lehetek tényleg őszinte anélkül, hogy hisztivel reagáljon...

Jelenleg mindennél fontosabb lenne, hogy tanuljak a holnapi nőgyógyászat karóbahúzásra, de ahelyett, hogy elővenném a jegyzeteket és elkezdeném, mindenkinek elmondom, hogy most nagyon tanulnom kéne.

Emberek, már én kezdem unni magamat, de muszáj valahová kiírnom valahová magamból, ami nyomja a szívemet, úgyhogy most következzék egy rendes kis hiszti, plusz egy kis fangirl-ködés, mert az mindig belefér.

Szóval. Kezdem halálosan unni pár közeli ismerősöm viselkedését. Köztudott, hogy én világéletemben két embert szerettem jobban az életemnél, természetesen a családomon és pár barátomon kívül; őket a kedvenc sztárjaim első két helyén meg is találjátok. Nos, aki jól ismer, az tudja, hogy "L" megmentette az életemet, boldoggá tett, és tesz már majdnem három éve, miatta vagyok olyan, amilyen, és miatta nem változtatott meg semmi. "H"-nak a zenéje számomra a menedék, teljes mértékben képes kivetíteni az érzéseimet, nagyrészt a saját életemben jelentkező gondokat énekli meg, és részben sikerült elérnie a célját - amit egy interjúban közölt. Magabiztosabb és elfogadóbb lettem magammal szemben. És akkor most következzék a kiakadás; egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy az önfeledt boldogságom miért bántja pár ember szemét. Oké, lehet, hogy nem kedvel engem, és én sem őt, de könyörgöm, akkor ne foglalkozzon velem, alapesetben én sem foglalkozom vele, csak most, amikor már kezdem úgy érezni, hogy tényleg irritál ez a dolog. Nem értem, miért fáj az az ember(ek)nek, hogy van két olyan híresség az életemben, akik ismeretlenül többet tettek a jólétemért, mint pár, a környezetemben lévő, önmagát számomra fontosnak mondó, mégis teljes mértékben elhanyagoló személy. Nem értem, mi fáj nekik. Az, hogy vannak? Az, hogy boldog vagyok miattuk? Az, hogy egymilliárdszor tehetségesebbek, mint ők? Tényleg, őszintén... fogalmam sincsen, de már hetek óta fúrja az oldalamat a gondolat, hogy oda megyek valamelyikükhöz, és ráárasztom minden gondolatomat, mert az, hogy az osztályterem közepén, fennhangon érdeklődik, hogy "Hé, Vera, ki az a csaj, akiről kiraktál képet?", kezd kissé az agyamra menni. Nem arról van szó, hogy szégyenlem, mert ha így lenne, nem hirdetném bolond módjára, hogy én márpedig igenis szeretem ezeket az embereket, nem. Azt nem értem, és főként az zavar engem, hogy ezt miért olyan hangnemben kell felvetni, mintha ők nulladik senkik lennének, akiket csak azért szeretek, tiszta szívemből, mert nem sokan teszik ezt, és ettől nagyon egyedi leszek. Nem tudják, kik ők, hogy mit tettek értem, hogy miken mentek keresztül, hogy engem mikre tanítottak meg, és lehet, hogy a következő mondat kissé nyálasan és klisésen fog hangzani, de legszívesebben felrúgnám ezeket az embereket, amikor csak úgy ömlik a szájukból a primitív, ocsmány beszéd olyan emberekkel kapcsolatosan, akiket tisztelek. De komolyan, még mindig nem tudom, hogy az olyan hozzászólásokat, mint "csaj", "ronda", "furcsa", "idióta", miért nem képesek megtartani maguknak. Alapjáraton abszolút' hidegen hagyna, hogy mit gondolnak, mert mint már mondtam, nem ismernek, ha így folytatják, soha nem is fognak, de már fizikailag fáj az ostobaságuk, főleg, ha ezekről az emberekről beszélnek.

Btw, fogalmam sincsen, hogy ezzel most mit akartam mondani, talán azt, hogy nem értem mások beszólásait, és a hátam mögött ejtett megjegyzéseit a két példaképemmel kapcsolatban, amikor azt már nem mernék a szemembe mondani (mondjuk mit várok azoktól, akik megmaradtak azon a szinten, hogy összevesznek azon, hogy egyikük nem szereti Justin Bieber-t, és ezért mekkora idióta ). De most komolyan, esküszöm, nem tudom mi volt most ezzel a célom, lényeg a lényeg, most már nyugodt szívvel megyek vissza angolt tanulni, de azért nem hagyom ki a fangörcsömet.

Emberek, ha minden klasszul alakul (és mostanában minden klasszul alakul, a legnagyobb örömömre), akkor pár héten, azt hiszem maximum kettő, végre magamon viselhetem Halsey nevét, a Badlands feliratot, és a tizenhetes számot. Mármint, úristen, két éve másról nem álmodom, mint egy olyan pólóról, aminek köze van hozzá, és most végre elérhetővé válik (ezt most úgy mondom, mintha saját magam nem tudtam volna pólót festeni, sírok magamon), és oh my godness, hihetetlenül boldog vagyok. Meg most így belegondoltam, hogy a már korábban "pár" sorban kihisztizett emberek egészen biztos megjegyzéseket fognak ejteni, hogy úristen ki ez, de most rájöttem, hogy kit érdekelnek?

ne próbáljátok megfejteni a gondolkodásomat, én sem értem, mit akartam ezzel a rengeteg sorral mondani, mindenesetre köszönöm annak, aki elolvasta.

Bírom, hogy akárhányszor elmegyek valahova bulizni, másnap sorra jönnek fb-n az ismerősnek jelölések. Viszont általában fogalmam sincs mégis mikor láttak meg engem azok az emberek előző este, mert én nagyon nem emlékszem az arcukra. Meg ők mégis honnan tudják kinyomozni a nevem? Egyszer az egyik szórakozóhelyen feltűnően bámult egy számomra és ismerőseim számára is ismeretlen srác és másnap már be is jelölt. Most mondjuk nem ismeretlenek jelöltek be, hanem az egyik exem a másik meg barátnőmé.... várhatják a visszajelölésem. Nem hiába van kevés ismerősöm fb-n.

Amikor reggel 6-kor felkelsz, hogy legyen helyed a neptunban a 8 órási tárgyfelvételkor, majd pontban 8-kor mindenkit ledob a szerver, és azok, akik 7:30 után próbáltak először belépni, bent vannak és elkapkodják előled a helyeket.. felbecsülhetetlen

Életérzés,mikor már 2 órája a Neptunban vagy,majd 8-kor szépen bejelentkeznél a következő félévre és ledob a rendszer,de nyilván vissza már nem enged.

Nekem most már teljesen elegem van egy hétnyi síelés után arra kellett visszajönnöm, hogy énekből dogát (!!!) írunk ma, majd ha ez nem lett volna elég, kiderült, hogy holnap kémia tz és angol szódoga, csütörtökön pedig német tz... ráadásul ma még 5-ig edzésem is volt, holnap meg közmunkám lenne fél 3-tól 4-ig, de nem tudok 4-ig maradni, mert 5-kor kötelezően színházba kell mennem, hogy utána tudjak írni róla egy színházelemzést... Na és kérdem én: hol marad a szórakozás ideje? Válasz: ebben a gimiben ne is várjak olyat, mint a szórakozás

Úgy döntöttem, jogsit szeretnék. Azt viszont előre látom, hogy amikor megkérem aput, hogy akkor tanítson meg vezetni, fel fogja emlegetni a tavalyi évet - amikor egy lecke után közöltem vele, hogy hagyjon békén, én motorozni akarok. Persze a motorozás ötlete nincs elvetve, de azért mennyivel kellemesebb télen egy fűtött autóban menni koncertre, mint egy motorral.