Mire gondoltok most? II.

Eltaláltad pont azt a két okot, amit én sem szeretek a tévézésben. A reklám nálam még viszonylag elmegy, de a szinkrontól nekem is a hátam borsózik. Úgy gondolom, a mai magyar nézőközönségnek néha nem ártana egy kis felirat és eredeti nyelven való sugárzás (értelemszerűen nem olyat, amit mondjuk a hetven éves nénik néznek, hanem ún. "divatsorozatokat") mert legalább javulna egy kicsit a nyelvtudás is. A másik egyszerű ok: egy színész az egész megjelenésével, és ehhez kapcsolódóan a hangjával is színészkedik. A magyar szinkronosok gyakorlatilag elveszik az egészből az élvezhetőséget, a színész egyediségét.

Igazából én is azt tudom mondani, hogy lehet tévézni, de ki kell szűrni, mit lehet nézni és mit nem. A mexikói szappanoperákat, vagy a magyar realityshowkat (nem mondok neveket, mert sok van belőlük, és igazából nem is a cím, hanem maga a műfaj számít) szerintem értelmiségi ember nem nézi, ha más nem, elrettentő példának. Belenéztem már az Éjjel-Nappal-ba én is, nekem arra volt jó, hogy lássam, hogyan ne éljem az életem.
Viszont olyat, hogy híradó vagy az említett Comedyn lévő sitcomokat szerintem simán elmegy, ha valaki bekapcsolja, akár háttérzajnak is. Nagyon sok ember pedig nem lát túl a csatornákon: rengeteg klassz csatorna van, ami akár lakberendezéssel, akár kertészettel, akár környezetismerettel foglalkozik. Nem biztos, hogy ezeknek az egész műsorkínálata oly nagyon nézendő, de itt is van egy-két műsor, ami szerintem simán nézhető

Szirmai Gergőhöz csak annyit, hogy elég régóta nem tudom már megnézni egyetlen egy videóját sem. Régebben tök jó kritikákat tudott összedobni, objektíven elemezi, adott egy újdonságot a magyar médiafogyasztóknak. A mélypont nálam ott jött el, amikor egy szimpla DC-s filmet azért kezdett el pocskondiázni, mert ő Marveles, ezen túl pedig gyakorlatilag logikai érve már nem is volt a dologra. Elszállt, szubjektív, és mostanra egyre agresszívebb szereplő lett.
Ez természetesen csak az én véleményem

A tévézéshez hozzászólva, én magam leginkább már csak sportot szoktam nézni rajta, semmi mást. Szerettem az ID Extrát és a TLC csatornát, amik dokumentumfilmekről szólnak leginkább ,de persze, hogy 2 hónapja a szolgáltató pont ezt a két csatornát levette. Ezeknek még voltak értelmei, mert igaz dolgokról szóltak.
Különben én nem szeretek sorozatot nézni, mer általában mindig félbe hagyom. Filmet is ritkán, ha megy benne valami jó, de filmet is ritkán nézzek, meg akkor inkább a neten nézzem meg.
Off:
Most viszont reggel a tévét néztem, azon belül a fókuszt. Arról boncolgatták a témát, hogy melyik megyében vannak boldog és boldogtalan emberek többségben. Nógrád megye szépen ki volt pirosodva, hogy boldogtalan. Hát, én vagyok itt a legélőbb példa, hogy vannak boldog emberek a térségben. Én általánosságképpen boldog ember vagyok, örülök ,hogy élek meg ilyenek. Persze azt is mondták ,hogy a pénz valamennyire boldogít, mert a nyugati részen több a boldog ember.
Én szerintem pedig itt a hozzá állással van a gond leginkább. Sok ember már attól letargiába esik (mint például anyám), ha a tökéletesen megtervezett nap valami miatt megváltozik és már egyből stresszes lesz az ember. Illetve sok mindenbe egyből a rossz jut eszébe, nemhogy a jó dolgokra koncentrálna. Nekem is vannak mély pontjaim, általában lecsapok egy kis sírást, utána kutyabajom, mondván, majd lesz jobb is. Én szerintem a jó dolgokra kellene koncentrálni, ha az ember boldog akar lenni és nem mindig a hibákat és a problémákat keresni. Egy- két órára nyugodtan ellehet söpörni a bajainkat és nyugodtan belemerülhetünk a hobbijainkba. Azután egyből jobb lesz a kedved és már optimálisabban nézed a gondjaidat is. Szóval én azt mondom ,hogy nem minden a pénzen múlik, persze hát valamennyire az is, de a hozzá állást nem befolyásolja.
Ha valaki boldogtalan lenne azt tanácsolom neki ,hogy vagy kösse le magát a hobbijával, vagy pedig a jó dolgokra koncentráljon, aminek örül ,hogy van az életében ilyesmi. Illetve lehet, hogy most fájnak bizonyos dolgok, de én úgy vagyok vele, hogy nem véletlenül fordulnak elő velünk. Ugyan is az formál minket azzá, amik vagyunk. Én nem csinálnék semmit vissza az életembe, még a legrosszabbakat sem, mert valószínű nem ez az ember lennék, aki most vagyok. Mert a hibáinkból tanulunk azt hiszem a legtöbbet és ha ezt semmissé tesszük, akkor nem tanulunk semmit se az élettől.
na jó, átmentem pszichológiába, pedig nem ez volt a célom.

Pacsi, ismerős a szitu. Én is már csak a 3 DigiSportot (Nascar, Indycar miatt) és a két Eurosportot (WTCC miatt) néztem rendszeresen, erre puff... januárban kivették az ES-t. Pedig őszintén szólva pont a Digi nem létszükséglet, a Nascarhoz meg Indyhez általában találok streamet. Még szerencse, hogy márciusban lejár a hűségidőnk. Nem, a közmédián nem nézünk WTCC-t, az ottani közvetítés katasztrófa. Kizárólag Lanti üdítő kommentárjaival szeretjük.
Egyébként állítólag az ES, az ID Extra, a TLC mind egy tulajdonosi körbe tartoznak, nevezetesen Discovery csatorna mindegyik. Az meg állítólag pofátlanul magas árat kért a szolgáltatóktól...

Egyébként régen nálam is állandóan a Comedy Central és a Cool ment naphosszat, de aztán véget értek a kedvenc sorozataim/befejeződtek az éppen futó évadok, nekem meg nem volt kedvem a folytatásra várni, így átálltam én is. De egyébként nem bánom. Egyrészt a klasszikus filmek egy részéhez nincs is szinkron, így azoknál szinte előírás az eredeti nyelv. Másrészt ahogy említették is, pocsék a szinkron. Ugyanazokkal a hangokkal dolgoznak állandóan, ami egy idő után marha unalmas és még csak nem is passzolnak a színészekhez (vagy csak nagy ritkán). A mélypont nálam a PLL volt, de múltkor is sírtam egy kicsit, mikor belehallgattam A hivatal magyar verziójába. Manapság ma már csak akkor szenvedek én is végig filmet reklámmal és magyar szinkronnal, ha nagyon-nagy kedvenc.

Örülök és rettegek egyszerre. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan találok magamnak családot, ráadásul ennyire tökéleteset. Az aupair-es oldalakon mindig horrortörténeteket olvasok, ehhez képest mi gyorsan megtaláltuk egymást. Körülbelül 4 órája tudom, hogy a következő 1 évet Los Angelesben töltöm, ami feldob. Ugyanakkor tiszta ideg vagyok, hogy sikerül-e elintéznem minden márciusig, annyira rövid idő van már csak addig.

Ez az egészségügyi szak nagyon kibabrált velem. Ránézek erre a képre, és nem az jut eszembe, hogy "ó, majdnem olyan mintha smárolnának", meg, hogy "a francba, miért nem melegek?", hanem az, hogy "hmm, Rachelnek jó vénái vannak, könnyű lehet tőle vért venni".

Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy elmenjek az Obiba meg a Lidlbe, mert ott csupa jó dolgok vannak Az Ikeába is mennék, de az nálunk nincs Komolyan, ezek azok a boltok, ahova akkor is bemegyek, ha nem veszek semmit, mert olyan királyak. Bár a Lidl-ben rendszerint a kosaramban landol valami fincsi nasi Az Obiban sajnos nem ilyen egyszerű pálmafához jutni, szóval az nem jöhet szóba

Hihetetlen, hogy képes voltam az utolsó pillanatig reménykedni egy normális Lucifer folytatásban. De persze hogy csalódnom kellett. Tudtam, hogy csalódni fogok, de mégis hittem még... hinni akartam. Hát rosszul tettem. Remélem, májusra összeszedik magukat, mert ha happy Chloe/Lucifer end lesz, akkor kaszálom az egész sorit.

Arra jöttem rá, hogy ha te magad mész MR-re, akkor az rohadtul nem olyan poénos, mint a Doktor House-ban. Az első 1-2 perc még elviselhető volt, fülhallgatón valami komolyzene ment, és azzal elvoltam, de a gép egyre hangosabb lett, ráadásul a zene is kikapcsolt, úgyhogy végül Ossian dalokat dúdolgattam, néha becsuktam a szemem, vagy csak néztem magam elé, szóval tök unalmas volt, ráadásul már zsibbadtam mindenhol... De azt nem gondoltam, hogy fél órát voltam benne abban a nyomorult gépben. Pedig annyi volt.

iskolám nevében el lettem küldve pszichológushoz. nem bosszant különösebben, csak úgy érzem, hogy konkrétan rám van erőltetve, és na, nem hiányzott, hogy legyen egy ilyen dolog. az meg vicces, hogy az a pár tanár, akikkel beszéltem, támogatnak, anyám meg csak arra képes, hogy itt pattogjon, hogy miért nem vele beszélem meg, neki miért nem mondok soha semmit, meg mi ez már.
ez van. jövő héten megyek. addig ki kéne derítenem pár dolgot a "szerencsés" pszichológusról, csak akitől meg tudnám kérdezni, hogy ki ez és milyen, attól nem merem. nem akarom ezzel zavarni, de fogadjunk, hogy ismeri, ő mindenkit ismer.
túl problematikus vagyok. :(

Eljutottam arra a szintre, mikor már a tanáraim mondják nekem, hogy szarjak kicsit a tananyagra és pihenjem ki magam. Most tényleg ennyire látszik, hogy megint nem alszom két napja..?!

Általános iskolás koromban teljesen abszurdnak tartottam, hogy valaki el képes aludni óra közben. De most, így 12. végén... úristen. Szó szerint minden délelőtt azért küzdök magammal, hogy nyitva tartsam a szemeimet, a padtársammal néha felváltva ébresztgetjük egymást. Ebben az utolsó félévben már nagyon kifejezésre jut a krónikus iskolaundorom. Így érettségi előtt nagyon remek az időzítés.

Idézet (exoverdose @ 2017.01.23. 21:21)

Bocsi, de nem hagyhatom szó nélkül, mennyire fotogén vagy és áá de irigyellek érte. 

Jaj, nemár. Köszönöm.

Off: Nagyon tetszik az avatarod (Igen, mindig mániákus leszek, ha meglátom Lanát valahol.)

Öcsém még karácsonyra kapott egy k*ki emoji kinézetű párnát, ma pedig megkért, hogy madzaggal kötözzem az arcához amazt és fotózzam le. Aztán a képhez ennyit írt: amikor rád mosolyog a szArencse.
Félelmetes a családom.

Nem szoktam ideírni, most mégis erre vetemedek. Üdv.
Megint beparáztam a továbbtanulás miatt. Amúgy is eléggé stresszel a dolog, most kutakodtam a szabadidőmben, amiből nem sok akad, de ezt is ilyesmire fordítom.. Szóval találtam néhány kizáró tényezőt az álmaim gyakmájához az egyik egyetem oldalán, s eléggé félek, hogy ha túl szigorúan rostálnak, egy alkalmassági vizsgán kiesek a sorból.
És még a nyelvvizsgám eredménye sem érkezett meg.. Tegnap óta "lezárt állapotnak" írja, de az eredményeim nem érhetőek el.. a facebook oldaluk szerint a héten felkerülnek, hát nagyon remélem minél hamarabb..

tegnap este ota esik az onos eso a jardak konkretan jarhatatlanok, azt hittem nem erek ki a buszmegalloig mert otthagyom a fogam, kettot leptem, megcsusztam *uristenittavegmosthalokmeg* majd belekapaszkodtam valamibe...raadasul a buszmeg ilyen lejtos reszen van na ott en ugy megindultam hirtelen majdnem dobtam egy hatast a lejton lefele...de legalabb vicces volt nezni hogy mindenki pingvinkent kozlekedik ma reggel, tobben jo nagyot estek elottem nagyon durvan csuszik minden

Akkor te szerencsés vagy. Én konkrétan akkorát estem, hogy azon gondolkodtam, betelefonálok a munkahelyemre, hogy ma nem megyek, aztán hívom tesómat, hogy jöjjön és valahogy szedjen fel a földről.

Az ónos esőhöz hozzászólva: én emiatt úgy döntöttem, ma nem megyek suliba. Másfél km-t kellene gyalogolnom dombnak felfelé, hát szórakozik itt a fene. Ráadásul, mivel a cirkusz tér mellett kéne felmennem, még megkapaszkodni sem tudnék semmiben, ha el találnék csúszni. Anya is írt Facebook-on, hogy mire a buszmegállóba kiért (ami normális esetben öt perc séta), vagy 20x akart elesni, és végig a kerítésekbe kellett kapaszkodnia, hogy ne essen el (igen, ott van kerítés, a buszmegálló nem arra van, amerre a sulim). Szeretem ezt az időt, de tényleg.

*a hét mázlistája*
Na, ki az, akinek holnap és holnapután sincs sulija? Konkrétan táncoltam örömömben, hogy nem kell holnap korán kelnem, és kialudhatom magam. És így, hogy minden beadandót és házit megírtam, így tényleg csak a pihenésről fog szólni ez a 4 nap. *-*
Btw arra ébredni, hogy a barátnőd azt írja, hogy "g*ci, akkorát estem reggel" nem túl megnyugtató. És aztán én is megnézhettem magamnak, mikor a buszmegállóhoz gyalogolva szószerint jég páncél volt a járda. Viszont, én még életemben nem láttam ennyi gimnazistát jókedvűnek reggel, mint most. Ugyanis így, hogy csúszott az út, és sokan előttem estek pofára, nagyon jókat nevettünk. Ők is, és mi is. Viszont nekem piros pont jár, ugyanis az osztálytársaimmal ellentétben -akik azt sztorizgatták reggel, hogy ki mekkorát taknyolt- én nem pacsiztam egyszer se a betonnal, túléltem a napot.
És így a nap "fény pontja": Az ének tanárunk, akivel kezdtük a napot, nem írt be senkit se későnek, mert azt mondta: Inkább örüljünk annak, hogy mindenki épségbe beért. Így, nem írt be senkit, és még azt is megengedte, hogy elmondjuk ki mekkorákat esett. xd

Nem tudom, jelenleg hány kortársam van most abban a nagy helyzetben, mint én, amikor is készülés van ezerrel, tantárgyak, témák kavarognak az agyamban, tételdogák, van, hogy összekavarok tárgyakat, attól is tartok, hogy egyszer a törit angolul kezdem el mondani, az irodalomnak a drámás/színházas részét mondom el, a drámának meg az irodalmit. (mert a dráma a választott tantárgyam érettségin)
Ez az egész felnőttesdi meg érettségizősdi nem jön be nekem, inkább újra alsós vagy ovis szeretnék lenni, amikor kint játszottam meg meséket néztem és kakaót ittam... Ja, wait, az utolsó kettő még mindig igaz.