Mire gondoltok most? II.

vegre lezartuk nalunk is a felevet es megnyugodhatok hogy a fizikam is megvan ugyanis az utolso dogam (amit ugy harom oraja irtunk, nem sietunk el semmit) negyes lett. az 5d tol a kettesig van mindenem igazabol, az ilyen mellektargyakat mint a muveszetek, civilizacio vagy hittan nem vittem ugyan tulzasba xd illetve eletemben eloszor gyogytesibol is otos vagyok xd

felevenkent mindig a magyar jut eszembe tavaly 4.78ra alltam es felelnem kellett az otosert hogy a tanar biztos legyen xd mondjuk valakinek meg az egesz eves anyagbol csak mert az utolso tzje negyes lett xdd na az a szituacio nagyon kesz volt

Hosszú idő után úgy döntöttem, hogy újra regisztrálok az oldalra, és őszintén szólva nagyon meglep, hogy mennyi felhasználó még csak 11-12 éves, vagy akörül van. Semmilyen ítélkezés nincs bennem, hiszen visszaemlékezve én is 2010 óta látogatom a fórumot, azaz én is ilyen idős voltam akkor, mint most ők, de igazából ami jobban meglep, az az, hogy én meg idén töltöm be a 18. életévemet. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő.

Jöttem nyígni, tudom, hiányoztam már innen..

Most az az egetrengető problémám, hogy nem akar senki sehova sem jönni velem. Itt a hétvége, de ők fáradtak, éhes a kutyájuk, fúj a szél, tél van, sötétedik, meg mit tudom én milyen gondjuk van épp. Így legyen kedve valakinek a barátaival időt tölteni. Ez elég gyakori dolog, ami leginkább azért idegesít, mert mindig panaszkodnak, hogy nem járnak el sehova, de mikor mondom nekik, hogy "pedig én hívtalak x meg y helyre is" akkor úgy csinálnak mintha meg sem hallották volna. Isten bizony már azt hiszem, hogy én vagyok az elviselhetetlen szipirtyó, akit titkon utálnak, de panaszkodni azért még jó leszek, vagy a tetves gyerek a suliból akit mindenki kerül, de mivel csak neki van meg a matek házija, ezért muszáj vele kontaktusban maradni. Ilyenkor kételkedem, hogy egyáltalán vannak e barátnak nevezhető emberi létformák a közelemben. Legalább egy ember lenne, aki minden hülyeségben benne van, akit bármikor áthívhatok, vagy becsönget hozzám, hogy kabát, cipő és elrángat koncertre, olyan ember akivel könnyesre röhögjük magunkat a semmin vagy egymáson. De nem, ők szerelmesek a lakásukba.
Milyen depressziós szöveget sikerült alkotnom

Irigyellek, a nagyját én is letudtam, de még hátravan kettő, és pont a legdurvábbak

Nem akarok tanulni a vizsgámra, csak Hollywood Hírügynökség videókat nézni és zabálni egész nap Ja, hogy ezt nem lehet, mert megbukok? Oké

Awww yeah, Rammstein-szövegek Sokat segítettek, használható némettudást ugyan nem szereztem az alatt a 4 év alatt, de legalább Tillt értem - többnyire... asszem... kis segítséggel...
Latint én is tanultam gimiben 4(?) évig, viszonylag jó is voltam belőle (küldtek versenyre is, az első forduló hilarious volt X'D). Utána gyorsan el is felejtettem mindent Újra kellett tanulnom a deklinálást, és rosszabbul is megy, mint anno (pedig most nem kell fordítanom, hálistennek ).
heh, velem is előfordul, hogy kihagy az agyam, és nem jutnak eszembe alap szavak. Kezdjek aggódni?
Emlékszem, régebben csak szinkronnal voltam hajlandó filmet nézni, most épp ellenkezőleg, csak eredeti angolul. Sokat olvasok is angolul. Csakhogy az a nyelvezet, meg amire nekem szükségem lenne, elég távol áll egymástól

I feel your pain. =/

Nice Velem ma volt hasonló; az esélytelenek nyugalmával ültem be felelni, és négyest kaptam a szerencsétlenkedésemre

Nagyon-nagyon-nagyon '1 milliard' nagyon boldog születésnapot kívánok Bontorendo-nak<33333
remélem látod Tessa

Egyszerűen képtelen vagyok megérteni azokat a tanárokat, akik szimpátia alapján húzzák le, illetve föl a diák átlagát. Az egy dolog, hogy az én véleményem sokszor nem egyezik a matek- illetve kémiatanáraiméval, hogy lehet, hogy néha beszélgetek, miközben ők meg hozzám, hogy párszor nem köszöntem a folyosón, mert éppen telefonáltam, hogy néha nem értettem egyet azzal, amit csinálnak, de az Isten szerelmére, nem akartam a kedvükben járni, nem akartam nekik benyalni, és sosem volt célom, hogy kedveljenek, mert nem ismernek, nem tudnak rólam semmit, és nem célom, hogy velük éljem le az életemet, azt viszont már egyenesen gyomorforgatónak találom, hogy ugyanezeknek a tanároknak az a szimpatikusabb viselkedés, amikor valaki szünetekben, órák végén, sőt, órák közepén odamegy hozzájuk, és a létező legnyálasabb és legundorítóbb hangon pitizik nekik; és ők ezt még díjazzák is. Mert oké, lehet, hogy olykor tapló vagyok, de mint már mondtam, nem játszom meg magamat, mindenkivel ilyen vagyok, de a tanárok nem tudják, hogy akik annyira aranyosak és kedvesek velük, azok másoknak már ilyen fiatalon és korán tönkretették a gyermekkorát. és igen, a matek- és a kémiatanárom szokott arról ódákat zengeni, hogy legyünk önmagunk, ne játsszuk meg magunkat, stb., de ők meg pont ezt díjazzák? Kissé ironikus, nem? És igen, pontosan ezért húzták le az átlagomat, mert míg a kémiatanár egy másik diáknak 3,4-es átlagra megadta a négyest, nekem nem, és csak azért, mert ő gyakran pitizik kiskutya módjára. nem arról van szó, amint lehetőségem lesz rá, azonnal le fogom adni a kémiát, a de matektanár további négy és fél évig fog heti négy órában egy levegőt szívni velem, és ha már most ennyire utál, akkor mi lesz később?

elnézést az ismételt kisregényért, de már tököm tele van az olyan álszent felnőtt emberekkel, mint azok a tanárok, akikről már írtam egy-egy kötetet ide.

Fura, hogy már egy fél évet töltöttem el az új osztályommal. Még mindig csak nevetni tudok azon, hogy mennyire féltem a beilleszkedéstől, mivel mára már szinte mindenki a barátom. Még nem utálok senkit és ők sem engem. Az évfolyamtársaimat nem is nagyon ismerem, de mégis van egy srác, aki tök normális velem és aranyosnak tart. Igaz, hogy úgymond mindenki a barátom, de a jelenlegi problémám mégis az, hogy a lány, akivel az elején összehaverkodtam kezd elhanyagolni. Megértem, hogy szeretne sok időt tölteni a pasijával és nem akarja, hogy a másik barátnője - akit jelenleg utálnak - egyedül maradjon, de azért én sem szeretnék magányos lenni és néha úgy érzem, hogy az emberek állandóan elhagynak és egy kis idő után megutálnak. Az egyedüli személy, aki még mindig nem utál és nem is érti, hogy miért kéne, az az előbb említett évfolyamtársam. Igaz, hogy élőben nem szoktunk beszélgetni, de Messengeren van, hogy egész délutántól estig csak és kizárólag vele írogatok. Úgy érzem, hogy megért engem és bármilyen témáról tudunk beszélni, sőt, még közös dolgaink is vannak. Aztán már néhányszor álmodtam is vele, plusz azt hiszem, hogy tetszik nekem. Apropó, álmok. Miért van az, hogy már vagy kétszer álmodtam a matektanárommal? Az egyikben megpofozott, a másikban meg már végzős voltam és a legeslegutolsó napon is dolgozatot íratott velem Egyébként én vagyok az egyedüli, aki nem aggódik a félévije miatt? Egy tárgyból leszek kettes, egyből ötös, a többiből mind hármas és négyes. Még szakmaiból is sikerült jobb jegyeket szereznem a félév előtti utolsó napokon. Szerintem ez annyira nem rossz, tekintve, hogy ez az első évem a középsuliban és sokan mondták, hogy majd később sokkal jobban fog menni. Persze ez rajtam is múlik, hiszen ha továbbra is egy lusta senki leszek, akkor nagy jövőt nem jósolok magamnak. Egyébként most kedvet kaptam az edzéshez, de egész napos tevékenységem szerintem az ágyban fekvés lesz

Én nem tudom, más macskatartóknál hogy megy, de Merlin szerint az a játék, amikor odaadom neki a pingpong labdát, végigkergeti a nappalin, aztán bepasszolja a kanapé alá, majd tehetetlenül néz rám, hogy szedjem ki, és amikor visszakapja, akkor kezdődik megint az egész. Amúgy meg olyan szaltókat levág, hogy megéri két percenként kiszedni neki a labdát

És igen, hivatalosan is ki lehet jelenteni, hogy mazopista vagyok. Vagy fél órán keresztül csak panaszkodtam 1-2 embernek, hogy mennyire elcseszték a Lucifert és hogy soha többet nem nézek meg egy részt sem... És mi történik? Azt veszem észre hogy már végig is néztem a 2x11-et és vergődök a zárójelenet, illetve a promóban lévő folytatás miatt.
Yup, nincs magánéletem.

Velem egyre több furcsaság történik. Tegnap nyugisan telefonoztam, mikor hirtelen kaptam egy sms-t amiben ez állt csak: *.* - a feladó pedig Ő volt. Miután bevillant az sms, kikapcsolt a telefonom. Mikor később megnéztem az sms-eimet, már nem volt ott. Oké, tudom, hogy számos oka lehet annak, hogy ez megtörtént, de rám akkor is a frászt hozta.

Nem egyszer fordult már elő, hogy leraktam az éjjeli szekrényemre a tabletemet, reggelre pedig a párna alatt találtam meg lemerülve, holott 90% volt, mikor leraktam. Plusz, volt már olyan is, hogy leraktam a fülesem és mp3 lejátszóm, reggelre az ágy mögött találtam meg, és szólt belőle a zene.
Ma pedig nem találtam meg a fülesem, amit leraktam az asztalra, de végül az ágyneműtartómban találtam meg. Szóóval vagy alvajáró vagyok, vagy valaki éjszaka bejön hozzám, kölcsönveszi a fülesem, és nem oda rakja vissza, ahova leraktam.
Mindegy, de kezdek kicsit parázni magamtól..
Mondjuk, nevelőapum meg azt mondta, tesóm éjszaka, álmában felült, és elkezdett énekelni..fura tesók vagyunk az biztos.

Amiről most mindenki beszél. Nem sok kedvem van erről a megrázó esetről írni ide ,de már 30 perce ez megy a híradóban és szó szerint bekönnyeztem rajta. Eskü mindjárt én is gyertyát gyújtok,pedig semmi közöm a balasetet szenvedő emberekhez. Megfogadtam,hogy ez az év jó lesz. Erre tessék! Nagyon jó. A "legjobb". Úgy érzem nincs az a dolog amiért szomorú legyek. De valahogy elszomorít és sokkolt az eset. Az a sok gyerek nem tehet semmiről, mégis őket érte a baj. Annyira borzasztó. Végigfut rajtam a hideg és még sírtam is. Hihetetlen milyen dolgok történnek a világban. Nyugodjon mindenki békében és kitartást minden szülőnek,hozzátartozónak...

Borzasztóan megrázott engem is eset, nagyon sajnáltam őket is, és a hozzátartozókat is. Gyújtottam is gyertyát értük, nagyon szomorú, hogy történnek manapság ilyenek. És ebben az egyébként az érdekes, hogy épp egy hete láttam a Végső állomást, és mondtam is apunak, hogy de jó, hogy manapság nem történnek ilyenek. Erre tessék.
Aki esetleg nem tudná: olaszból jött haza egy busz, amin magyar diákok utaztak, egy sítáborból jöttek volna haza, mikor a busz nekicsapódott egy oszlopnak és kigyulladt a jármű. Ha jól tudom, 16 diák halt meg, valamint vannak, akik mesterséges kómában fekszenek.

Épp most vettem észre, hogy megy a 101 kiskutya c. film a tv-ben, és úristen, bele gondoltam, hogy én régen kiskoromban hányszor megnéztem ezt a filmet, meg persze a mesét is, ami emlékszem megvolt dvdben is, és nem maradhatott el egy hét az nélkül, hogy ne néztem volna meg. /ha jól mondják a szüleim, állítólag mindig sírógörcsöt kaptam, amikor valami végett kimaradott./ Azt hiszem, ha vége lesz, akkor egyből meg kell néznem online a 102-őt is. egyszerűen még mindig hihetetlenül imádom.

Hihetetlen mennyire fáj minden a ma esti torna miatt. Alig érkeztem meg a suliból, de a tesóm egyből előjött, hogy mikor tornázunk. Én meg nem bújhattam ki alóla, mert már 2 hete halasztgattam. Az elején amúgy nagyon rosszul álltam hozzá, vagyis legyen már vége. Aztán hirtelen belém vágott, hogy ilyen hozzáállással mire akarok menni ,ha még egy tornával kapcsolatban is úgy vagyok vele, hogy éljem túl, hol ott jól tudom ,hogy amit ma csináltam az élsportolóknak konkrétan egy jó bemelegítés, nem edzés(ugye nagy sportszeretetem, amit leginkább csak nézni szeretek). Arról meg ne is beszéljünk ,hogy utána mennyi energiát passzíroznak ki magukból élesben.
Ha más emberben is van annyi kitartás, akkor bennem is kéne, már pedig elhatároztam ,hogyha fáj mindenem, akkor is most az egyszer végig csinálom rendesen az egészet és nem készítem ki a bátyámat, hogy egyfolytában nyavalygok neki. Rájöttem ,hogy minden hozzáállás kérdése és bár iszonyúan fáj most mindenem, de közben elégedettség is tölt el ,hogy most az egyszer komolyan is gondoltam az edzést.
Szóval végül is ma is tanultam valami fontosat, méghozzá, ha tényleg komolyan kitartok, akkor valahol elégedettség érzet is vegyül, ami jó érzés. A bátyám meg is dicsért engem ma, igaz az elején még leszólt, mert edzés közben kattant be ez a kitartásos dolog. Na és a tesóm elismerését bizony tényleg nem könnyű kivívni, szóval tényleg jó csináltam valamit.