Mire gondoltok most? II.

az ágyam feletti kép képkerete majdnem szétesik, simán rámeshetett volna, ha alszom vagy valami, szóval kimentem anyához elújságolni a hírt, hogy majdnem meghaltam, erre közli velem, hogy az a kép már 3 éve úgy van a falon.
ma láttam magamról egy mosolygós képet és anyával végre megtudtam értetni miért nem mosolygok soha egy képemen sem. mert ha mosolygok, eltűnik a szám háromnegyede, amit nem tudom hogy csinálok, de rájöttem, így 19 év után, hogy vannak gödröcskéim.

Nem tudom, hogy ez ilyen általános jelenség a korosztályomban, és nem tudom, hogy honnan jön ez, de én még soha nem éreztem magam ennyire boldogtalannak, elégedetlennek és elveszettnek a világban. Elmondhatatlanul irritál minden és mindenki körülöttem, de a legjobban az, hogy akármi jó dolog történik velem, rögtön követi három más rossz. Legszívesebben már fel se kelnék reggel az ágyból. Minden más osztálytársam és ismerősöm tudja, hogy mit akar, sikeres, békében van a világgal, és halad előre az életben, aztán itt vagyok én, egy krumpli, aki ha egyet lép előre, valahogy kettő lépéssel csúszik vissza. Ki átkoz ennyire, kinek ártottam?

Hát nem hiszem el, hogy vannak ilyenek
Mármint hogy ő szerintem nem tom... Nemecsek Ernő-nek adja ki magát, A Pál Utcai Fiúkból. És azt hiszi, hogy valaki el is hiszi neki

na meg ez is még

Tudom, hogy felnőtt emberek vagyunk, de ma délután elkiáltottam magam a hóban a mező közepén, hogy építsünk hóból wc-t. Barátommal megcsináltuk, lefotóztuk, és a Pesten Hallottamba kiposztoltam, mert ott általában vevők az ilyen állatságokra. De azt álmomban nem gondoltam volna, hogy több mint 7000 lájkot kap hihetetlen.

Valszeg szerepjátékozni próbál a jóember, de elég gyengén tolja (Vicces hogy ezt pont én mondom xd)

Edit: Na jó, az Áts Feri profilja egész fun

Gahh... Tegnap óta próbálom felidézni a "Kockás ingem pulóverem" kezdetű óvodai/alsós alapvetést, de csak töredékek vannak meg. A neten meg kicsit más verziót találok, mint ahogy én ismerem.
#életnagyproblémái

Kapásból tudok négyet, so joke is on him

Hmmm... Hova tűnt Tujamester? o.O

Arra, hogy mennyivel jobb volt 2014-ben "kpopper"nek nevezni magam, mint mondjuk most. Bár 2014 sem volt olyan rég és már akkor sem számított akkora újdonságnak a műfaj, de pl. itt starityn még nem volt annyira túlhypeolva a téma. Megmondom őszintén, mikor a szerelmese lettem a műfajnak egyedibbnek is éreztem magam általa. És most mi van? Minden második starity profil egy kpopperé. Annyira divattá vált, hogy már nem is számít különlegesnek és ezáltal kicsit veszített is a varázsából számomra és ez elkeserít. Nem azt mondom, hogy nem örülök annak, hogy az általam legkedveltebb műfaj nagyobb népszerűségnek örvend (hiszen az idolok a belüket is kidolgozzák a siker érdekében és ezért hatalmas respect mindegyiküknek), csak amiért anno annyira megfogott ez az egész, most már teljesen átlagos dologgá vált a környezetemben. Azt pedig külön észrevettem, hogy körülbelül minden mostani kpoppernek ugyanaz a kedvenc csapata, a csapaton belüli tagja stb. Ha választanak maguknak kedvenc énekest ahhoz nem hűségesek, max pár hónapig, aztán jön a következő kiszemelt. Meg ott van a fiatal és éretlen rajongói réteg, akik miatt úgy általánosságban a kpopperek hülyének vannak aztán nézve. Ezek a gondolatok régóta nyomják a szívem, senkinek sem kell magára venni, ez csak az én véleményem és észrevételem.

Az elsősegély tanárunk kiírta az osztálycsoportunkba a témazárók jegyeit. Az enyémhez csak annyit írt, hogy "baj van, de sztem ezt ön is tudja", mondom, jól van akkor. Valahogy nem tud meghatni. Nem szeretnék ezen a szakon ragadni, mert - bár minden tiszteletem azé, aki ezt tudja és szereti is csinálni - nem nekem való. Csak ezt a tanévet húzom ki, aztán keresek mást, szóval felőlem aztán lehet baj.
Amúgy tök hihetetlen, hogy a Leander Kills továbbjutott a Dalban. Nagyoon szurkolok nekik.

Érdekes, hogy a "nincs egy göncöm, amit felvegyek" gondolatmenetből pakolásnál: "Ezt se vettem még fel ebben az évben, nem is értem minek ennyi ruha, ha nem hordom" mondat lesz.

Szerk.: Aztan petsze minden megy vissza a szekrénybe vagy a húgomnak, mert nincs szívem kidobni.

jön a tipikus siránkozásom az élet fontos dolgairól, nyissunk pezsgőt
Őszintén, én még mindig nem értem az osztályfőnököm, egyben földrajztanárom gondolkodásmódját. Az egy dolog, hogy - szerintem legalábbis - semmi szükségem nem lesz az életben arra, hogy Albánia milyen domborzati elemekkel rendelkezik, de azt már gondnak érzem, hogy ezt halál komolyan is veszi, és azt hiszi, hogy az osztályban mindenkit, kivételek nélkül érdekel a tantárgy. (Az pedig már csak hab tortára, hogy az osztályfőnöki órák nagy része a magánéletének elmeséléséről, a gyerekei lejáratásáról [komolyan, melyik édesanya nevet, miközben az osztályának azt meséli, hogy a gyereke éppen bukásra áll matekból?], a kémia ócsárolásáról, és a teljesen felesleges, erőltetett álszentségről szól.) Bár, ugyanez van minden másik tanárral, kivételt képezve talán négy személyt, aki iskolaidőben, és az épületen kívül is egy teljesen normális, kedves, és intelligens ember.
Nos, ez drága egyetlen földrajztanáromról kissé sem mondható el.
lehetséges, hogy most csak azért írok ilyeneket, mert a holnapi földrajzdolgozatra még egy betűt nem tanultam, ki tudja?

Ezek anno nem gondoltak bele abba, hogy az ilyen helyzeteknek/képeknek az lesz a vége, hogy az összes olyan elvetemült rajongó, mint szerény személyem, shippelni fogja őket, de nagyon?

Azt hiszem, végérvényesen is megállapíthatjuk, hogy a macskám nem kifejezetten fotogén alkat. Igazából unalmamban selfie-módban fotózgattam, mert beült az ölembe, és ugyebár, ha befoglal, onnantól kezdve el nem mozdulhatok, különben sértődés lesz a vége, de aztán hamar kiderült, hogy nem csak én nem tudok normális fejet vágni soha. Azért évente kétszer előfordul, hogy egész jó képek születnek róla.

Csak azt nem értem, hogy ha valaki felrak egy hlye kérdést és arra kap tőlem egy hlye választ -mert annyira értelmetlen a kérdés hogy normálisan nem lehet rá felelni-, akkor miért hisztizik utána?

Fogalmam sincs, hogy mi fog belőle kisülni, de heteket rágódtam rajta és megszületett a döntés - beadom a jelentkezésemet egyetemre, és az leszek, ami mindig is akartam lenni, mentőtiszt. Gőzöm sincs, hogy egyáltalán sikerül e a bejutás, de nagyon úgy néz ki - ha csak a Semmelweis Egyetem nem óhajtja extrán megemelni a ponthatárokat - meglesz. Már lelkileg készülök rá, hogy nem csak a havi 180 óra munkával kell megbirkóznom, de mellette keményen tanulni. Talán könnyebb lesz abból a szempontból, hogy van már egy alapképzettségem, amely által sok mindent tanultam, és még annál is többet láttam a magyar egészségügyben. Nagyon szeretem azt csinálni, mint amit most csinálok, főleg, hogy olyan osztályon dolgozok, ahol bármikor bármi történhet, ám mégis úgy érzem, hogy szeretnék életeket menteni. Ahogyan olvasgatni szoktam az itteni egyetemisták bejegyzéseit, valószínűleg nem lesz sétagalopp.

mar megint elfelejtettem templomba menni hetvegen mert anyaekkal kellett elmennem par helyre...dunsztom sincs hol jar a hittan atlagom, mert a tanarno nem hasznalja az enaplot de esku szerintem lesullyedtem vele a fizika meg a matek szintjere xd

Az élet nagy kérdése. Oltsam e le szépen burkoltan az osztály előtt két hisztis pasit, vagy fogadjam el hogy holnap se fogunk haladni az anyaggal mert van két srac akik 10 éves kislányokat meghazudtolóan tudnak nyafogni?

A szívemből szóltál! Tény, hogy én is 2016 nyarától mélyültem bele jobban a k-pop világába, de mondhatni 2012 óta vagyok rajongója a koreai előadóknak. Én is szomorúnak tartom, hogy azok nevezik magukat "kpoppernek", akik ismernek 3-4 népszerű csapatot és onnan is külső vagy népszerűség alapján választanak kedvencet.Csak az a gáz, hogy sokan a csapatok tagjainak a nevét se tudják,de ők hű de nagy rajongók. Ha sok ember nem divatból hallgatna k-popot akkor hidd el, hogy sokkal kedvesebben lennénk igazi kpopperek.