Mire gondoltok most? II.

Semmi baj nincs ezzel, hisz nem csak színészként alkotott nagyot. Nagyon szomorú vagyok én is, hogy ilyen hirtelen elhunyt, hisz úgy tudta mindenki, sikerült túlélnie a szívrohamot.

Én sem láttam egyetlen Star Wars filmet sem, sőt, Carrie-t sem ismertem (mentségemre legyen mondva, színészi körökben és filmek világában szinte egyáltalán nem mozgok), de sajnálom, ami történt

Egyébként, anyukámék nagyon kedvesek voltak, hogy vettek nekem karácsonyra köntöst, ami jó meleg, tényleg, tök király ajándék, csak azt nem látták, hogy ez zebra mintás. Úgyhogy most itt ülök - szintén karácsonyi - rénszarvasos mamuszban, és Gáspár Győzis köntösben. Úgy érzem magam, mint egy menő vezér Amúgy a mai napom szörnyen produktív volt. Felkeltem, beszélgettem anyával, megkajáltam, lepihentem, felkeltem, beszélgettem anyával, nassoltam, és kockultam. Ez nagyon-nagyon gáz. Na de egyszer ilyen is kell :'D

emberek szilveszterkor: goodybe 2016! thanks for the memories!

én: 2016? mit is mondhatnék neke-




én komolyan bőgtem, pedig nem szoktam sírni sztárok halálán. inkább fel se megyek a tumblr féle oldalakra, mert megint rám hozzák a zokogást a képeikkel.

Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy kisgyermekkori példaképem, Carrie Fisher elhunyt. Egyszerűen lehetetlen, hogy igaz legyen... nagyon drukkoltam neki, hogy a szívrohama után ne legyen baja, mert tényleg, egészen nyolc éves koromig Édesanyám és Édesapám, valamint Nagyszüleim, és még egy ember mellett ő volt az, akire istenigazából felnéztem, sőt, én még most is, úgy, hogy már nincsen köztünk, felnézek rá. Mert egy igazi példakép, egy ikon, egy legenda ment el. És pontosan ezért utálom 2016-ot; amiért olyan embereket vitt el, mint Carrie.
Már mondtam párszor közösségi oldalakon a mai nap folyamán, de az Erő legyen veled, Carrie.

Én nem tudom, hogy ezzel a pálya- és egyetemváltással/újrafelvételivel miért vagyok ennyire büntetve, vagy mit csináltam, ami miatt már megint nem jön össze semmi, de hogy én életemben nem éreztem még magamat ennyire fojtogatva, az is biztos... Kijött egy olyan eredmény a magyar oktatásról, ami tipikusan mutatja, mennyire nem működik semmi ezen az ágazaton belül (is), de a pontszámok olyan irreálisan magasak, hogy az ötös érettségimmel örülhetek, ha fizetősre felvesznek. Az a rengeteg, érettségizett funkcionális analfabéta titkon ennyire zseni, hogy ilyen magasak a ponthatárok? Végigcsináltam már egy felvételit egy állami ösztöndíjas sikersztorival, de az idei újrajelentkezésemnél előbb érzem azt, hogy imádkoznom kell a szerencséért, minthogy a tudásommal kerülhessek be bárhová is... *politika off*

Vajon egyedül vagyok azzal, hogy már a hét elején arról álmodozom, hogy milyen jókat fogok aludni a hétvégén???

Pluszban ma feltupíroztam a hajamat és hajlakkal fikszáltam, hogy kevésbé nézzen ki a fejem úgy, mint a sz*pott gombóc. Volt már hajlakk a fejemen, de most totál olyan érzésem van, mintha egy liter takony rászáradt volna a hajamra.

Itt van mellettem a földrajz könyv, és arra vár, hogy lapozgassam, de őszintén szólva, már herótom van a tanulástól (pedig még sehol sem tartok). Meg annyi minden kavarog a fejemben, hogy képtelenség így új információt befogadni, aludni meg pláne nem tudok.

Igaz, még van 3 nap 2016-ból, de kicsit elgondolkodtam, és végül is arra jutottam, hogy a sok borzalom ellenére egy igen tartalmas és szép évet zárhatok magam mögött. Sikeresen leérettségiztem, felvettek oda, ahova szerettem volna menni, a nyarat a kedvenc városomban, Pécsett tölthettem az unokatesóimmal, egy fantasztikus gólyatáborban volt részem, csodás embereket ismertem meg az egyetemen, eljutottam a szépséges Prágába, a szilvesztert sem kell már itthon töltenem zenét hallgatva a szobámban, illetve a szüleimnek hála februárban életem legnagyobb kalandja vár rám, aminek már csak a gondolata is feldob. Persze voltak/vannak negatívumok is, amiket sajnos 2017-ben sem kerülhetek el, de próbálok nem rájuk gondolni. Már csak a vizsgákon legyek túl, istenem.

És mivel idén szerintem többet már nem jövök ebbe a topikba, így szeretnék mindenkinek boldog új évet kívánni, és persze sok szerencsét a sorstársaimnak a vizsgákon!

Psyché, neked pedig szurkolok, hogy végre összejöjjenek a dolgok.

Többek között arra, hogy még én is azt mondom, hogy 2016 leállhatna.

Valamint arra is, hogy tuti elvesztettem az alváshoz való képességemet. Túlságosan megszoktam az éjszakába nyúló tanulást...

Miért van az, hogy az orrom egyfolytában olyan, mintha el lenne dugulva, de nem igazán jön ki belőle semmi sem? Allergia lenne? Tán megfáztam megint -vagy még mindig? Esetleg a száraz levegő a lakásban? Vagy a szar gyomrom miatt? Ahhrrghh De legalább 7 napja nem gyújtottam rá megint, és tegnap sokat is ittam -Annaék évzáró koncertje volt- és még így sem akartam rágyújtani. Jééj!

Hihetetlen, hogy már azóta fáj a fogam egy könyvre (Gillian Flynn: Éles tárgyak), hogy az Olvasol? II. topikban belefutottam egy tag véleményébe róla, és vééégre sikerült beszerezni. Apa testvére vette meg nekem, bár a borítójától nem lelkesedett, idézem: "Ezen egy penge van. Nem veszek neked ilyet. Keress valamit, ami normális." Szerencsére a barátnője végül rádumálta, hogy hiába akarna romantikus könyveket rám tukmálni, ha az olyanokat nem szeretem.

Holnap megyek dolgozni, ötkor kelhetek, én meg éjfél környékén is a laptopot nyomkodom. F*sza. Még két nap van a 2016-ból, és végre tiszta lappal lehet kezdeni. Minden összejött idén, minden. A magánéletem romokban hevert, kikötöttem a műtőasztalon, édesapám infarktus miatt kórházba került és még ki tudja, hogy mennyi sz*rság volt, csak most nem jut az eszembe. Nagyon sz*r volt az idei év, legalábbis számomra biztosan. Decemberben nem jutottam el a tetoválószalonba, ám úgy tervezem, hogy a 2017-et ezzel fogom indítani.

anyámékkal szilveszterre hivatalosak vagyunk valami családi hülyeségre és egy csomóan ott lesznek, olyanok is akiket eddig csak temetésen láttam. 14 éves korom óta nem anyámékkal szilveszterezek, ráadásul ennyi rokont elviselni elég pár évente, idén meg már egyszer találkoztam velük. mindegy, a pozitívum az, hogy végre képes leszek rendesen megvárni az éjfélt és nem is fogok elaludni már fél 2kor egy pezsgősüveggel.

nincs is jobb egy jo kis reggeli foghuzasnal...oszintem en megkonnyebbultem vagy ot napja fajt az egyik tomott fogam de ugy hogy a falat meg az ereimet kapartam konkretan. arrol nem is beszelve hogy az arcom es a nyakam is olyan szinten fel vannak dagadva higy napok ita yoghurton elek mert nem birok se beszelni se nyelni rendesen. a fogproblemak valami kegyetlenek.

https://thescene.com/watch/w/kit-harrington-on-having-a-birthday-the-day-after-christmas?source=player_...ayer_scene_logo

I can't believe he's real! Szegény, csokis muffin, sose kap elég figyelmet.
(BTW: Mi a telibevertszáncsengőspirosorrúlókukóért nem lehet megjegyezni, hogy a Haringtont egy r-rel írja? Mentségükre legyen mondva, utólag javították, csak a linkben maradt a két r. )

Amikor a nagybetűs Férfi profilképet vált, és a létező összes olyan dolgot belesűríti egy képbe, amiért te odáig vagy: borosta, bőrkabát, enyhén őszülő borzos haj, kis sejtelmes mosoly a szájszegletben, szemüveg... Komolyan ez olyan, mintha direkt miattam csinált volna ilyen képet

Az ünnepek alatt, a családunk új taggal bővült. Szeretném bemutatni nektek Mayát. Hihetetlenül barátságos cicus, bár eddig csak velünk emberekkel, mert a kutyámat jól helyretette egy pofonnal, már az első napján. Ja, meg egyből befoglalta a kutya helyét, az meg csak nézett. xD Szóval azt hiszem el is dőlt, ki az úr a háznál...

Nagyon jól bevackoltam magam egy jó kis horrorhoz, amit már el is kezdtem nézni, mikor apum barátnője beállított azzal az ötlettel, hogy menjünk el Szegedre, valami flancos valamire, ahova kikéne öltöznöm. Nos, miután megállapítottam, hogy a rövidnadrág+pulóver kombó nem igazán jó döntés, most azon filózgatok, hogyan varázsoljak magamból értelmes embert alig 10 perc alatt. Ötlet?
Btw totál kiment a fejemből, hogy holnap szilveszter, és egy darab értelmes ruhát nem hoztam magammal apuékhoz. Mindegy, majd ha elmegyünk Szegedre kikönyörgök egy bevásárló körutat. Probléma megoldva.

Jó kis szünetes napok, mikor egyébként tanulnom kéne/takarítani a holnapi buli miatt, de helyette a hatodikos kori kedvenc zenéimre partizok, facebookon nyomozok embereket és megállapítom, hogy az egyik évfolyamtársam kiköpött olyan mint Pitbull

Na ne, kezdődik. Elkezdődtek azok a régen várt petárdázások. (hiába is tilos, ugye bár, ez úgy látszik senkit sem zavar) mert krvára szükség van. Csak a mai nap folyamán 7 bejelentés érkezett hozzánk, elszökött kutyák végett. (és kettőben eleve nem volt chip,így bemérni sem tudtuk őket) És ez még csak a kezdett, holnap lesz a folytatás. 4 már szerencsésen visszakerült a gazdáikhoz. bár első sorban ők (a gazdák) a felelősek, ilyenkor lehetne annyi ész bennük, hogy egy: nem engedik el az utcán őket, kettő pedig, hogy lehetne bennük annyi, hogy beviszik a házba erre az egy-két napra őket, hogy biztosra ne tudjanak kiszökni a kerítésen, ha olyan rossz állapotban van. azt hiszem a holnapi napom is esemény dús lesz. És remélem a sok rohadék petárdázó kcsognek leszakítja a kezét az a szr petárda.