Mire gondoltok most? II.

Végre elérkezett a várva várt szünet, lehet pihenni, de én már röpke pár óra alatt eluntam magam. Lassan 2 órája csak szenvedek a laptop előtt.
Mondjuk, karácsony körül nem igen lesz rá lehetőségem, annyi helyre vagyunk megint meghívva, mint a huzat. Lesz olyan is, hogy egyik helyen megebédelünk, aztán épp, hogy ejtőztünk egyet, megyünk a következőre.
Hogy fogom én ezt az állandó zabálást túlélni? Ilyenkor karácsonykor, egy nap alatt eszek annyit, mint amennyit 3 nap alatt ennék.
De, legalább házink nincs a szünetre..kivéve matekból, de azt majd szerintem óra előtt lemásolom valakijéről.. megfogadtam magamnak, hogy a szünetben még a tankönyveim közelébe se leszek. És tartom is magam ehhez az elvhez.

Esküszöm, írhatnék egy "Hogyan éljünk szorongással?" könyvet... bár, két év alatt nem sikerült tökélyre fejlesztenem a módszereimet, ma is majdnem elájultam a boltban a kasszánál csak azért, mert sokat kellett várni, és mert melegem volt és éhes voltam, és természetesen bepánikoltam, hogy úristenmilesz. Eléggé irritáló, hogy semmit nem tudok normálisan élvezni, mert egyből rohannék haza. Pénteken barátommal elnézünk a karácsonyi vásárba, remélem, akkor kicsit mások lesznek a körülmények. Mindenesetre örülök, hogy anya belement, hogy járhassak pszichológushoz, mert óriási gödörben vagyok és úgy érzem, képtelen vagyok egyedül megoldani.
Amúgy már tegnap meg tegnapelőtt este is társasoztunk barátommal, és tök király, hihetetlen, hogy még most is, 19 évesen (mintha olyan öreg lennék ) képes vagyok élvezni a gyerekkori kedvenc játékaimat. Mondjuk mindkétszer jól lealáztam szegényt (aminek diszkréten örültem, mivel tesóm kicsiként mindig legyőzött szinte mindenben ), de egyébként tök király hangulata van. Holnap meg sütni fogunk sütiket, amit szintén alig várok *-* Jó ez a karácsonyi időszak, de hiányzik a nyár azért (nyáron meg majd azért fogok nyavalyogni, mert 30 fok van, jellemző )

Tipikus, hogy amikor iskolaidőszakban óráról-órára írjuk a témazárókat, felelünk, illetve prezentálunk, akkor képtelen vagyok mutatni a nátha legenyhébb jelét is, de amikor végre élvezhetném egy kicsit azt a rövid, tizenkét napos karácsonyi szünetet, természetesen rá kell esnem teljes súlyommal a jobb térdemre úgy, hogy az az ünnepekre csodaszépen begyulladjon. tudnám, mivel érdemeltem ki a univerzum utálatát. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, utolsó napon, ergo ma, amikor négy rövidített óránk volt, persze, hogy dolgozatot kell írnunk. leírhatatlanul ki nem állhatom a magyartanárunkat, és ép ésszel képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan van gyomra ahhoz, hogy míg a történelem- és filozófiaszakos, alapvetően szigorú és kemény tanárnő szaloncukrot hoz nekünk, és együtt akasztófázunk vele, addig ő utolsó órában, és óra utáni szünetben (ami egyébként már a téli szünethez tartozik, de semmi gáz) megírat velünk egy teljesen felesleges, semmit sem érő dolgozatot. fogalmam sincsen, hogy ez most boldogságot okoz neki, vagy mi, de remek, ha így kezdi majd az újévet, s bár senki baját nem kívánom, nem sírnék, ha a vonat alatt ragadna.

DE, legalább boldogít a tudat, hogy a mai napon ünnepli két olyan személy a születésnapját, akiknek rengeteget köszönhetek.

csak nekem nem akar bejönni a tumblr?

itt a szünet, mindjárt karácsony, szép téli időjárás van, ezeknek meg örülnöm kéne, de nem tudok. lassan de biztosan eljutottam arra a szintre, hogy már semminek sem tudok örülni. és ez azért kellemetlen. ma jött ki az utolsó része annak az animének, ami az utóbbi időben az egyetlen dolog volt amiért megérte életben maradni, most meg nem tudom, hogy hogyan tovább. de hát így jártam. király lesz szuicid gondolatokkal és társaikkal tölteni az ünnepeket- amikkel már a nem létező tököm kivan.
ez még nem is lenne olyan vészes, de akkor kapom azt, hogy "másnak rosszabb!". és? ettől nem érzem jobban magam, sőt csak rosszabbul, hogy 'felesleges' dolgok miatt picsogok. napi önsajnáltatás is megvolt ✓ bocsánat, muszáj valahova leírnom.

viszont Napi Pozitívum: az osztálykarácsony jól sikerült.^^ azt hiszem. nem tudom. elbizonytalanodtam. jesus.

Annyira jóóófej ez a kutya. Nyolckor nekiállt ugatni, mintha muszáj lenne, egészen addig, míg fel nem ébredtem. De persze, ahogy én felkeltem rá, abbahagyta.
azéletnagyproblémái

Istenem, el se kezdődött a nap, de én már összeomlottam lelkileg. :'D
Nem tudom, miféle orrfújási technikáim vannak, de most egy olyat alkalmaztam, amivel sikeresen kicsavartam a kampós végű piercingemet az orromból. Jó, oké, ne sírj, semmi gáz - nyugtatom magam, aztán meg nem bírom visszarakni sehogy. Egy óra leforgása alatt kaptam egy sírógörcsöt, mindenki a házban próbálta visszaműteni az orromba, felkutattam a ház összes fülbevalóját, hátha az egyik nem néz ki hülyén, és mikor már minden reményem elveszett, gondoltam, megér mégegy próbát, hogy az eredetit visszarakjam. És nem tudom hogy, de sikerült. *-* Szóval minden elrendeződött a lelkivilágomban.
Egyébként nem tudom, miért váltott ez ki belőlem ekkora reakciót, hogy sírjak, vagy nagyon szeretem a piercingemet, vagy akkora zsidó vagyok, hogy nem akarok megint 5k-t fizetni, hogy kiszúrják.

Az egyik cikkemnél valaki egy kisebb butaságot kérdezett (merő poénból természetesen), én meg azonnal elkönyveltem kislánynak, mikor megláttam, hogy 2001-ben született. Aztán elkezdtem számolni, és rájöttem, hogy 15 éves. Miért van az, hogy azokat, akik 2000 után születtek, kisgyerekként tartom számon még mindig? Szerintem majd ha már 50 éves is elmúltam, és valaki azt mondja nekem, 2000 után született, én egy 13 évesre fogok asszociálni.

Tegnap próbaérettségit írtunk magyarból, amit szerintem sikeresen elrontottam. Tudom hogy én vagyok a hülye, de egyszerűen képtelen vagyok a novellaelemzésre. Még szerencse hogy 3 jegyen kívül semmi nem múlik rajta. Most ezerrel azon vagyok, hogy ne stresszeljem végig a szünetet az eredmény miatt, és próbálom kihasználni az utolsó 2 hetet az életemből amikor még igazából pihenhetek egyet és nem kell semmire tanulnom. Januártól meg kikapjuk a tételeket (nem tudom, hogy miért nem lehetett eddig) és kezdődik az igazi hajtás és nem lesz egy szabad percem se.

Január??? Jézusom. Nálunk a suliban olyan szabály volt, hogy legkésőbb október végéig meg kell kapnunk a tételeket, és még úgy is baromi necces volt.
Sok sikert és kitartást!

Nekünk először úgy volt, hogy november végén megkapjuk őket, de abból nem lett semmi, és az osztályfőnök pár hete mondta, hogy januárban lehet őket kiosztani. Én sem értem.
Nagyon köszi

Most kapásból az jutott eszembe, amikor mi kérdeztük anno a tanárjainkat a tételekről. Az egyik felnevetett, a másik mosolygott, de a válasz ugyanaz volt: egyéni szocproblem, mondván, hogy ők a tananyaggal haladnak tovább, a tételek önszorgalom és tudás kérdése
Akár október, akár január, tegyétek össze a kezeteket, hogy ti legalább kaptatok

ez nálunk is szabály (illetve asszem törvény is de nemtom), csak a tanár sz@rik bele, hiába szólunk már az igazgatóhelyettesnek is...élmény lesz a magyarérettségi (többi tanárnak bezzeg sikerül)

sok szerencsét minden idén érettségizőnek

Őrület, de 3 hónap után ismét végre erőt vettem magamon és írtam. A suli miatt meg úgy a lustaságom miatt is egész ősszel nem sikerült egy szóval sem haladnom az írásban, így nagyon örülök ,hogy így téli szünetre már sikerült is megírnom egy új fejezetet. Ráadásul egyedül vagyok a házba, semmi zaj nincsen, semmi bezavaró dolog, ami eltereli a figyelmemet, nyugtató csönd van, ami elég ritka volt ebben az évben. Tovább is írnám a következőt, ha nem abba a tudatba kellene lennem ,hogy anyám rám bízta a mosogatást.

Három hónap? Ilus, szörnyű vagy. Én három napot sem bírnék ki írás nélkül, nemhogy három hónapot. Mars mosogatni, aztán írogass tovább!
On: Megint olyan fangörlködős érzésem van, hogy az valami borzalmas. Majdnem létrehoztam egy blogot, hogy leírhassam, mennyire imádom Nikki Sixx-et, mert már mindenkinek a hócipője is kivan a bolondságaimmal, és nem akarom őket fárasztani. De mentségemre szóljon, végül nem lett blog, csak végigvettem magamban, hogy Nikki az Nikki, és ezért imádom, pont, vége, de a nem is oly mélyen bennem lakó fangörl nagyon szeretne kitörni.

A kreativitásomat leszívta a gyakorlati óra illetve a rajz óra, ahol használom kellett szintén ezt a képességemet. Csodálkozol hát, hogy ihlet és kedv sehol.

Szeretem mikor egy szentnek hitt emberkéről kiderül, hogy mégse olyan szent, de nem lehet róla beszélni, mert az ő és a rajongói kicsi szíve összetörne... Bezzeg ha másnak pici balhéja van arról hetekig meg hónapokig kell beszélni...

Amikor megtudod, hogy anyud nem mosta ki az aranyat érő selyemragasztót, amit előző nap véletlenül zsebre vágtál a munkahelyeden, az egyszerűen felbecsülhetetlen. Most kivételesen nem lelt olyanokra, mint az elmúlt néhány évben - gondolok itt steril fecskendős tűre, fecskendőbe felszívott gyógyszerekre stb. Azért most úgy elgondolkodtam, hogy milyen gyönyörűek lennének a munka ruháim, ha véletlenül folyékony vaskészítményről feledkeznék el. Vicces lenne, de egyben zokognék is.

Valami nagyon nincs rendben nálam, ugyanis szünet első napján csupán unatkozásból megírtam németül az Ausztria-tételemet, amire még vagy egy hónapom lett volna

ma elmentem karácsonyi vásárba "jégkorizni", bár igazából ez abból állt, hogy egész végig kapaszkodtam barátnőimbe, de egyszer mégis sikerült úgy elesnem, hogy szinte nyomtam egy spárgát, még valami néni is kinevetett. aztán meguntam és elmentem forralt bort inni, az valahogy azért közelebb áll hozzám.