Mire gondoltok most? II.

Igazából kezdek rájönni, hogy a felsőoktatás nem nekem való.


Alapjáraton is elég stresszelős típus vagyok, az utóbbi egy hónapban viszont kimaxoltam az átlag tűrőképességem. Ez párosul a maximalizmusommal, vagyis legrosszabb esetben a négyest vagyok hajlandó elfogadni zh/vizsga eredménynél, viszont ebből kifolyólag szinte semmit nem alszom. Jelenleg is tanulok igazából, habár tudom, hogy nem kéne, hisz érzem, hogy jelenleg minimum hármas szinten mozog a tudás a következő vizsgám anyagából, de ugye még nem ötös. Szívesebben aludnék, mert reggel hatkor kelek(gólyaként egyik szakon, másik szakon szakdogához az anyag nem gyűjti össze magát, így hát menni kell "terepre" )
Én pedig ismerem magam, szerdáig teljesen túl fogom hajtani magam a jó jegy érdekében, viszont csak egyre kimerültebb leszek.

De hogy legyen egy kis jó is, ne csak panaszkodjak: ma, vagyis tegnap sikerült beszereznem pár új sminkterméket. Év elején ismerkedtem meg közelebbről azzal, hogy mint lány, sminkelni is van lehetőségem, és igazából jó szórakozásként tekintek rá. Szeretek rajzolni, és úgy érzem, így kicsit kamatoztathatom ezt a tudásomat is. Aminek pedig külön örülök, hogy a kedvenc sminkmárkám (Catrice ) limitált kiadású darabjaiból végre sikerült beszereznem pár terméket. Olyan régóta vadászom rájuk.

Hogy én mennyire szidom a gimnáziumi biológia tanáromat, te jó ég! Felvettem egy bioszos tárgyat kötelezően választhatókból. Tiszta gimnáziumi biológia az egész, és hát a tudásom körülbelül egyenlő a nagy nullával, köszönhetően a tanár úrnak... Tényleg semmit nem tanultunk, és ennek most jön ki az eredménye. Én aláírom, hogy humán tagozatosok voltunk és a reál tárgyak nem voltak az erősségeink, de az alapvető dolgokkal nem vagyok tisztában... Vicces lesz így növénytanból, állattanból és ökológiából írni...

A Rockpince dobott egy sms-t, hogy a rendelésemmel kapcsolatban beszélnünk kéne, vegyem fel velük a kapcsolatot. Szuper, de ember, hogy vegyem fel a kapcsolatot, ha már kétszer hívtam őket, és cseszik felvenni?

Valaki magyarázza már el nekem, hogy milyen logika alapján működik az a jelenség, amikor az x számú farmernadrág egyértelműen szűk rám, viszont a következő, eggyel nagyobb számba pedig kétszer is beleférnék. Vagy az, hogy alig találni olyan hosszú szárú farmert, aminek nem hatalmas a dereka és a feneke is? Most mit csináljak, ha hegyi levegőn élek és hosszabbak a lábaim?

ma el kell mennem egy 'buli féleségbe' amihez semmi kedvem, de a jó szívem nem tudott nemet mondani a meghívásnak. ráadásul fel kellesz vennem a 'normális ember' szerepemet, mivel ők még nem ismerik az 'igazi énemet'. nagyon jó lesz...

Már-már ijesztően macskamániás vagyok, és erre gyakran rájövök Eddig is volt cicánk, állatok között nőttem fel, de eddig három olyan cicuskám volt, akik be is jöhettek a házba. Ebből az elsőt sajnos hat év után veszítettem el, a második pedig átköltözött a szomszédba... jelenleg a harmadik cicám lakik nálunk, egy éve fogadtam be, és még mindig emlékszem arra a napra, mikor hazabuszoztam vele. Tök poén volt, mert ölbe vittük a macskát, és csak addig raktuk be egyik barátom táskájába, ameddig felszálltunk a buszra, és hát baromira élvezte a cica. Pont találtam róla kiskori képet, hihetetlen, milyen kis töpörtyű volt, mikor hazahoztam, ma meg már vagy ötször akkora (köszönhetően a télnek is). De azóta, hogy így van cicánk, egyébként minden macskát imádok, ma is megsimiztem a három házzal odébb lakó cicát, meg úgy általában meg szoktam őket, ha látok egy barátságosat az utcán. Nagyon szeretnék majd még egy cicust, de ez egyelőre nem nagyon fog összejönni :/ de célom legalább két macska
Amúgy itt egy kiskori kép a törpimről, hihetetlen, hogy megnőtt:

Jujj de cuki

Mi sem felemelőbb érzés, mint négy nappal Karácsony előtt fizika témazáróra tanulni, amit az utolsó tanítási napon írunk. Most aztán nagyon karácsonyi hangulatom van, mit ne mondjak.

Fogalmam sincs, de most olyan büszke vagyok rád, hogy csak egyet tudok mondani: FOLYTASD! (ilyen, amikor az ember fanatikus)

ON: Erősen gondolkozom ezen a jogász képzésen, de megint bukkanókba ütközöm. Még meglátjuk, mit hoz a jövő, sok jót egyenlőre nem ígér.
A jó hír, hogy viszont eddig három vizsgám volt, mindhárom négyes lett, az egyik pedig azért, mert az avantgárd irányzatok helyett a kommunizmusról és Fitzgerald novellásköteteiről beszélgettettünk a proffal

Mi holnap gofrit sütünk ofővel, aztán karácsonyi műsort nézünk.
On: Nagyon kezdem azt érezni, hogy a pszichológushoz járást nem nekem találták ki. Még csak kétszer voltam, és legutóbb elismerően nyilatkoztam róla, de most megrendültem egy kicsit. Egyszerűen nem tudok megnyílni neki, csak hümmögök a legtöbb kérdésre, sokszor mondom, hogy "nem tudom", miközben tudom a választ, csak épp képtelen vagyok épkézláb mondatot összerakni... Ráadásul néha a kérdéseit sem értem meg. Nagyon nem megy ez a szóbeli kommunikáció...

Mi irodalomból vagyunk ugyanígy élvezet

amúgy sincs karácsonyi hangulatom, most éppen azon aggódom h a telefonom mikor fog tönkremenni... kijött egy olyan hibája, ami relatíve ritka, de a Samsung tud róla, előfordul régebbi szériáknál, de nem tudják h mi okozza, se javítani... éljen ráadásul a laptopom is kezd meghalni...

Szintén...

Avassatok szentté pls. Körülbelül négy órán át robotoltam a konyhában, mert holnap osztálykarácsonyozunk, és annyi mézeskalácsot süssek amennyivel a 34 fős osztályom + a barátaim bőven eltelnek. Az elején még lett volna kedvem nassolni, de a végére ott tartottam, hogy ha csak ránéztem egy mézeskalácsra elment minden életkedvem Aztán még ki kellett ganéznom a konyhát, meg magamat is le kéne porszívóznom valahogy, mert szinte már eggyé váltam a liszttel.

Szerintem ez a hét feltűnően lassabban múlik, mint az előzőek. Nem tudom, hogy máshol hogy van, de nálunk pénteken lesz az utolsó tanítási nap és akkor ér véget a félévünk, de még 23-án keményen felelünk belgyógyászatból, pedig a negyedik óráig minden jegyet le kellene zárni. Ja, meg a másik, hogy miért kell mind a hét darab 45 perces órát megtartani, ha negyedik óra után úgyis csak néznénk egymást vagy beszélgetnénk? Halottak napján is rendes tanítás volt amúgy, meg őszi szünetünk sem szokott lenni (tavaszi sem).

Tudom, sok a gond, csak elég bosszantó és nagyon fontos lenne, mivel haza akarok menni mézeskalácsot díszíteni, mielőtt a kedves fivérem megeszi a kalácsot, de a cukormázat is, mint eddig minden évben.

szerintem az itt lévő emberek nagyon szerethetnek engem
Őszintén fogalmam sincsen, hogy pár ember mégis mi a fenét érez néha. Mint már tegnap írtam, két ember a környezetemben egy közel egy éves barátságnak két nap alatt véget vetett, az egyik fél számáról (akit nekem már hét éve van balszerencsém ismerni, és meg kell mondjam, nem bírjuk egymást) pedig azóta megy az utálkozás, a semmibe- vagy lenézés, a szitkozódás, és a kibeszélés. Ezzel még nem is lenne baj, mert ha a barátnőm megkérne rá, akkor szívesen megmondanám kedves Másik Félnek, hogy Hé, azért mert ötvencentis kivágást hordasz, nem fognak többen szeretni., úgysem úgy ismernek, hogy magamban tartom a gondolataimat.
De az, hogy kedves Másik Fél már minden embertől konkrétan undorodik, aki a barátnőmhöz köthető? mivel mi, kedves Másik Féllel közel ugyanott (nagyjából öt utca különbségre) lakunk, néha ugyanazzal a busszal járunk haza, már ha neki, vagy nekem nincs edzésünk. Viszont, ha arra kerül sor, hogy véletlenül egymással kell megosztanunk a levegőt, akkor jól elbeszélgetünk, általában az ő lányos-manikűrös-pasis ügyeiről, amik bár engem kissé sem érdekelnek, nem fogom felvetni, hogy Hé, haver, beszélgessünk már értelmes témáról!, mert nehezére esne ilyesmiről társalogni. Lényeg a lényeg, hogy néha napján, ha muszáj, elviseljük egymás társaságát.
a történet további részéhez tudni kell, hogy abban a buszmegállóban, ahonnan az én/a mi buszom/buszunk indul, több járat is megáll, illetve indul és áll meg.
Nos, Másik Fél gyűlölete addig kiterjedt, hogy nem volt képes elviselni engem öt perc erejéig, inkább felszállt egy olyan buszra, ami igaz, hogy minimum ötszáz méterrel odébb áll meg, mint ami neki jó lenne, de inkább nem kíván társalogni velem. Ezt elmeséltem a barátnőmnek, és a telepátia meg a sok, együtt töltött idő után mindkettőnknek csak egy szó jutott eszünkbe, ráadásul egyszerre: szánalmas.
És komolyan, ennyire gyerekes ki tud lenni nyolcadikban?

De, hogy ne csak hisztizzek mindig, már három videóötletem is van, és egyszerűen képtelen vagyok kivárni azt a pillanatot, hogy apukám végre kimondja, hogy ez a laptop az enyém. már most szerelmes vagyok olyan videókba és jelenetekbe, amik meg sem történtek. Hogy van ez.

Éééééss 4-es lett.

Amúgy csak velem van az, hogy mikor reggel úgy kelek fel, hogy legszívesebben vonat elé vetném magam, akkor végül mindig egy nagyon jó napom lesz? De ha meg kipihenten, frissen, jókedvvel indítom a napot, akkor meg biztos történik valami ritka sz.r dolog. Én ezt már nem értem.

Néha komolyan úgy érzem, hogy nem is anyám az anyám hanem kerianyum. De tényleg. Hihetetlen, hogy "krízishelyzetekben" jobban megért anyukám testvére, mint a saját anyám... És nagyon sokszor ez van. Legyen szó csak apró dolgokról, pl jól áll e nekem egy ruha, vagy kicsit nagyobb dolgokról, hogy milyen telót érdemes venni...

És egyébként is már a hócipőm is ki van néha anyámmal. Elvrája, hogy legyen önálló, de amikor olyan döntést hozok, amibe őt nem avatom bele, akkor meg meg a hiszti, hogy miért nem tudtam őt is megkérdezni.

Komolyan, januárban vagy februárban költözök innen el a p*csába mert már kezd nagyon elegem lenni, kb úgy mindenből.

A világ nyolcadik csodája lesz, ha bioszból átmegyek és meglesz a kettes. 10 percem volt átállni földrajzról bioszra -úgy, hogy közben a rossz épületben mentem fel a 4. emeltre és egész idő alatt csak rohantam, mint egy őrült- és nem igazán volt sikeres ez az átállás, hogy őszinte legyek. Sokszor a földrajzos cuccot kezdtem el társítani a kérdéshez, nem a biológiai oldalát :sir: Ha meglesz ez a tárgyam, én leiszom magam esküszöm februárban

Ja, és csak napi én: kiborítottam egy pohár kólát az ágyamra...

Ma megvettem a decemberi-januári Hammerworld-öt, és, bár az újság egyre bénább (nincs XY akták rovat, a Klasszikust is kiszedték, szörnyű), a CD melléklettel jól elvagyok. Egyelőre csak a Moby Dick Kegyetlen évekjénél tartok, de azt kell mondjam, Smiciék jól összehozták, hihetetlen, hogy ezek a dalok örök érvényűek. Az album megjelenésekor is igazak voltak, meg most, az újrakiadásnál is. Nem mellesleg jól újra lett gondolva. A másik CD-re még nem került sor, de merem remélni, hogy kivételesen egy olyan CD-t dobtak hozzá, ami még jó is, mert őszintén szólva az eddigiek többsége siralmas volt.
Plusz pontot érdemelnek azért is, hogy bedobták az első Hammerworld számot színesben nyomtatva. Volt vagy 10 oldal. Jó, nem fikázzuk őket, legalább vannak. Csak tegyék vissza a Klasszikus rovatot. Légysziiiiii.
Szerk.: Jéé, a másik CD is hallgatható. Dedurva.

Végre pihi van, decemberre minden vizsgát letudtam. Jön a karácsony, sütemények, ALVÁS, kell ennél több?