Mire gondoltok most? II.

Mikor végre elkezdődik az egyetem és már az első órán azt mondja a tanárod, hogy az egyik kollégiumot bezárták és nagy valószínűséggel szeptember végén már online oktatás lesz. Szép utolsó évem lesz.

update: 99%, hogy jövő héttől átállunk és már azoknak az óráknak is van teamses csoportjuk, amik bejárósok lennének...

Akármilyen lesz is ez a félév, rengeteg tennivalóm van már most, ettől függetlenül rászántam az időt, hogy visszanézegessem az itteni hozzászólásaimat, mintha ebből erőt tudnék meríteni. Találtam is egy jót, ami már csak azért is aktuális, mert nemrég volt a 9 éves jubileumom ezen a csodahelyen, és ezt az egy kommentet nézve most kicsit úgy érzem, semmit nem változtam tizenhat éves korom óta Asszem lassan ideje lenne elgondolkozni az életemen, hogy még mindig itt lógok, de hát akárhogy is, a megszokás nagy úr.

Holnap leadom a szakdolgozati címválasztó lapomat és most tudatosult bennem, hogy ez már tényleg az utolsó év, jövő ilyenkor már nagyban az államvizsgára készülök.
Jelenleg nagy a kísértés, hogy beüljek a sarokba és vagy sírjak vagy csak nézzek ki a fejemből... Csak ezt a legjobb barátnőm meg ne lássa, mert idejönne megverni

Úristen, beléptem ide hosszú évek után újra és elkaptak az emlékek
A fél életemet itt éltem le, megannyi barátot szereztem magamnak az oldal által az ország minden részéről, de néha még az országhatáron túlról is. Imádtam, most meg fura látni, hogy a régi tagok közül már csak páran vannak itt és nem is nagyon mennek a topikok.
Pedig ez a topik is, basszuuuuus, egy oldalt teleírtunk egy nap alatt.

Az érzés mikor fél év után végre megszerzed a jogsit:

miután túlestem a koronavíruson, illetve majdnem megbolondultam hosszú napokig, illetve hetekig tartó karanténomba, a napokban elmentem karácsonyi ajándékokat vásárolni. egyszerűen felidegesítenek az emberek, csomóan nincsenek tekintettel másokra, de nekem meg túl nagy a pofám és nem tudom ezeket szó nélkül hagyni. xd karácsonyi ajándékot továbbra sem sikerült mindenkinek vennem, pedig az volt a cél, de elgondolkoztam azon, hogy én karanténba meghibbantam e, vagy szimplán emberundorom van. pedig vendéglátásban dolgozom évek óta. pincérként.
elkezdtem játszani az Assassin's Creed 2-vel és eszembe jutott, hogy én nagyon szerelmes voltam ebbe az Ezioba anno, anyámnak ezt inkább nem mondom el. xd

Mikor pár hónapja egy HIM rajongói csoportban láttam, hogy nem is igazán brutális áron lehet rendelni Helsinkiből olyan pólót, amilyet Ville Valo is visel az egyik videójukban, nem volt kérdés, hogy a véres verejtékkel megkeresett fizum egy részét rászánom. A történethez hozzátartozik, hogy tinikorom bálványának apja szexshopot vezet Helsinkiben, a pólón ennek az üzletnek a logója van, ebből a boltból lehetett rendelni. Mondanám, hogy a bennem élő tizenöt évesnek tartoztam ezzel, de a jelenlegi énem is eléggé vágyott rá már attól kaptam egy kis fangörcsöt, hogy mivel késett a portéka, ennek apropóján emailezhettem a kedvenc énekesem apjával, és mikor végre megérkezett, nemcsak a póló volt a csomagban, hanem egy Ville Valo által dedikált kép Kár, hogy a szüleimnek erről nem áradozhatok (hiába vagyok felnőtt nő, vagy mi, kicsit nehezen ismerném be nekik, hogy az új kedvenc pólómmal egy finn szexshopot reklámozok )

Mi az oka, hogy így kihalt az oldal? Régen a cikkek alatt több oldalnyi hozzászólás volt, most meg csak 1-2 db, de a legtöbbnél semmi sem.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok annak a pár embernek, akik még hébe-hóba idetévednek

Hosszú-hosszú év után, idén itthon töltöm a szilvesztert. Nagyon sok helyen rendeznek most házibulikat, de mivel a mamim nagyon fél a vírustól, anyukámnak pedig eü-s problémái vannak, idén úgy döntöttem, kihagyom a bulikat és inkább meghallgatom az idei év kpop slágereit és megírom a jövő évre vonatkozó terveimet is.
Valaki másnak esetleg hasonló tervei lesznek vagy egyedül maradok a fórumon szilveszter éjjelén?

Ugyan csak most nézek fel a fórumra, de az én éjjelem is hasonlóan izgis volt. Tavaly szilveszterkor butaságot csináltam, és egy időre elment a kedvem a szilveszteri buliktól. Úgyhogy idén én sem erőltettem, családdal maradtam. Éjfél előtt filmeztünk: 2020 utolsó traumájaként rá kellett jönnöm, hogy a Több mint testőrnek nem az a vége, mint hittem; aztán egy darabig néztük az Alkonyat második részét, végül pedig a Nagy Gatsbynél kötöttünk ki. Itt ért minket az éjfél és a sok illegális tűzijáték látványa. Utána visszavonultam kis szobámba, és azóta enyhén becsípve tételeket dolgozok ki a vizsgáimra Lehet nem a legvagányabb parti, de legalább emiatt nem lesznek átsírt éjszakáim a következő évben és még a vizsgafelkészüléssel is haladtam, szóval elégedett vagyok az életemmel

Ahhhhww, atyaég.
Még az egy héttel ezelőtti szülinapomra kaptam volna ajándékba Halsey könyvét, de a brit vírusos komplikációk és új korlátozások miatt késett a csomag. Ma viszont végre készhez kaptam, és ááá, szeretném egy ültő helyemben végigolvasni, aztán lefordítani, aztán ~* művészi *~ képeket csinálni róla a még mindig friss szülinapi rózsáimmal. Ezzel csak egy a gond: holnap délelőtt lesz az idei vizsgaidőszakom egyik leghúzósabb vizsgája, aludni se nagyon van időm a felkészülés miatt, nemhogy a fangörl - fordító - feminista - művész hóbortjaimnak hódolni. Mindenesetre addig is odakészítem azt a kis csodát a virágaim közé, igazából már a látványa is erőt ad

Sikeresen meglett minden vizsgám, és bár az egyik tárgy jegyével nem vagyok 100%-ig megelégedve, szerintem jó vizsgaidőszakot zártam. Elsőnek mindenképp jó volt

amúgy házit kéne most csinálnom, de mindig zsong az agyam valamitől ami eltereli tőle a figyelmem szóval most kiírom ide ezeket. először is, ma voltam fodrásznál és újrafestettem a hajam vörösre, annyira örülök hogy megtaláltam a színem, mióta elváltam a barnától sokkal több önbizalmam is lett. másodszor, szeretnék eltávolodni a szociális médiától, mert annyira toxikusak... de! a helyzetem sokkal jobb mint egy évvel ezelőtt. rengeteget törődtem azzal, hogy mit gondolnak az emberek rólam és a posztjaimról, szerencsére erről a szokásról úgy tavaly szeptemberre már leszoktam. ezen a héten az instagramot töröltem le kezdésként. snapchatet is már rég letöröltem volna, de annyi kép és videó van rajta:(( a facebook soha nem volt letöltve, de legalább hetente 3x muszáj megnéznem az értesítéseimet, mert edzőbá' ott üzenget nekünk. majd nyáron jobban fogok erre a kihívásra törekedni, remélem sikerül legalább 80%ban eltávolodnom ettől a világtól.

Nem hittem, hogy lesz még olyan mélypontja az életemnek, amikor ide jövök rinyálni, de lám, itt vagyok.
Tudtam én, hogy kicsit vakmerő húzás harmadévesként szakváltásba kezdeni az egyetemen, de mégis elég elszánt voltam. És alapvetően szerintem jó döntés volt, az új pályaválasztási elképzeléseimmel sokkal inkább tudok azonosulni, mint a korábbiakkal (igaz, így sem tudom, milyen munkát akarok majd szerezni, de legalább most nem olyasmit tanulok, amivel egyébként eszem ágában sincs foglalkozni). Csak az egész procedúra csinál ki, pontosabban az, hogy az egyetemi ügyintézők nem értik meg, hogy kezdődik a félév, időben kellene megcsinálni a dolgukat. Még mindig várom, hogy egyesek rávegyék magukat a munkájuk elvégzésére, és reménykedem, hogy esetleg talán a szorgalmi időszak második hetében fel tudom venni a tárgyaimat és csatlakozhatok a többiekhez. És teljesen kikészít ez a "lógok a semmiben" érzés: kiesek a tanulásból, emellett most munkám sincs, a szerelmi életem nem létezik, jobb híján a szüleimnél dekkolok (ha csak a lakásban ülök egész nap, minek lakjak külön), és még a legjobb barátaim is tojnak rám. Miért is keresnének, nekik van dolguk, legtöbbjüknek zajlik az egyetem és/vagy van párkapcsolatuk és/vagy van munkájuk. Akiknek ezek közül több is megvan egyszerre, azokról hónapok óta nem hallottam. Teljesen olyan, mintha megállt volna az életem. Pedig mindig annyira igyekeztem, hogy a legjobbat hozzam ki belőle, és most mintha minden hiába lett volna.

valószinüleg ezt senki nem fogja elolvasni, de nem baj, valahova le kell irnom, mert nincs kinek elmondjam.
Az egykori legjobb barátom, akit mellesleg több mint 12 éve ismerek, úgy döntött hogy már nem vagyunk jóban, és - üzenetben - nemes egyszerűséggel pics@nak nevezett, ami mondhatni nem esett jól. de ő ezt az üzenetet a legjobb barátnőmnek küldte, aki meg megmutatta nekem. Ezek után az a bizonyos legjobb barát (merthogy fiúról van szó) megharagudott mindkettőnkre. ez történt a múlt héten, és tegnap mit csinált? a legjobb barátnőmmel újra jóban van, (akiben amúgy csalódnia kellett) de közben rám sem néz, pedig semmit nem ártottam neki. és amúgy rohadtul fáj, hogy egyáltalán nem beszél velem, és engem hibáztat, pedig semmit nem tettem ellene.
és ha ez még nem lenne elég, a minap a legjobb barátnőmtől is egy "halj meg" üzenetet kaptam, ami tényleg nagyon jól esett:'D

Igazából ötletem sincs hogyan jutott eszembe az, hogy idejöjjek panaszkodni, de egyafene

Szóval már egy éve lassan, hogy be vagyunk zárva kb. és amúgy sem bírtam jól, de reméltem, hogy lassan nyit minden, de mindig bejelentenek valamit... újranézem pár kedvenc sorim, és olyan rossz látni, ahogy ott jönnek-mennek szabadon. Már mindennel kapcsolatban kezdem elveszteni a motivációmat, álmodozni se merek már, mert kitudja ez még hetekig, hónapokig vagy évekig tart majd el.

Imádom, mikor a tanárok mondanak egy zh dátumot a félév elején, aztán később mégis megváltoztatják azt. "Hupsz, bocsika, nem 2 hét múlva írunk, hanem jövő héten." Á, semmi gáz, csak felborítottad a gondosan felépített tanulási ütemtervemet, és nem lesz annyi időm a normális felkészülésre... És ezt már nem először játssza el ez a bizonyos tanár, múlt héten a beadandót hozta előbbre majdnem egy hónappal.. és akkor ne kapj agyfszt.