Mire gondoltok most? II.

Úristen, kétszer kedvelt a Gotham, most pedig a kedvencem belőle, Camren... Nem tudom felfogni, köszönöm szépen Camren. Nem csak a jelölést, hanem a díjat is megérdemled egyértelműen.

Néha unalmamban fogom magam és megnézegetem a régebbi hozzászólásaimat, aztán legszívesebben fejbevágnám magam, hogy mekkora hülyeségeket tudtam összehordani
Mondjuk valahol jó érzés látni, hogy mennyire megváltozott az ízlésem és a gondolkodásmódom. Néhány pár hónappal ezelőtti hozzászólásom is olyan, mintha nem is én írtam volna. Egyszerűen hihehetetlen, hogy mekkora változásokon tudok átesni még ilyen rövid idők alatt is.
A regisztrációmat követő hozzászólásaimat meg szerintem hanyagoljuk, akkoriban még nem igazán fejlődött ki a stílusom és ez meg is látszik rajtuk xd

Hát fiúk-lányok, a Deadpool 2-őt kötelezővé tenném mindenki számára! Zseniálisan vicces volt, én nem vagyok egy nagy szuperhősmozis, de ez mindent visz! Pláne a végefőcím; annyit elmondanék mindenféle spoiler nélkül, hogy imádom Ryan Reynold önironikus humorát! Szóval maradjatok a moziban a stáblistáig!!!

Most nézegettem itt vissza pár hozzászólásom, amikor még nem voltam kpopper. :"D Nem is azok a legcringebbek, hanem az, hogy belefutottam abba abba is, amikor meghallgattam az első kpop dalom.

Nagyon nevetek. Mi ez a megfogalmazás? Most oda-vissza vagyok a műfajért, látszik, hogy itt még milyen fetus voltam a témát illetően. xd

A tanárom közölte, hogy hibátlan szóbelivel is pár ponttal lemaradok az ötösről. Őszintén, egészen addig úgy voltam vele, hogy nem érdekel, örülök a négyesnek. De bsszus, legalább lenne a négyes legalja vagy a közepe, de ne csak pár pont kelljen az ötöshöz.

Miért van az, hogy valahányszor sürget az idő és baromira tanulnom kéne, a "csak leülök kajálni és nézek egy sorozat részt"-ből az lesz hogy alsó hangon öt órán át föl se kelek a székből és a semmittevéssel cseszem el a napot?

Lehet, hogy a szavaim süket fülekre találnak, nem érdekel. De legalább kimondtam amit gondoltam, így az én lelkem már tiszta és nem nyomaszt semmi. Bár, örülnék, ha lenne következménye, de őszintén? Már nem érdekel.

Nem gondoltam volna, hogy életem (talán) egyik legizgalmasabb élményét pont az osztálykiránduláson fogom átélni, de így történt. Be volt iktatva a programunkba egy éjszakai rémtúrának nevezett séta az erdőben, és mint nagy horror rajongó természetesen bátran jelentkeztem rá én is, csakúgy mint a barátaim, szóval biztos voltam benne, hogy iszonyatosan jó buli lesz. Végül aztán kiderült, hogy kettesével kell végig vonulnunk az ösvényen, így én és az egyik barátnőm hirtelen felindulásból elsőként indultunk el a túrára, amit még mindig nem értem, hogy történhetett, ugyanis az én ötletem volt, hogy elsőnek menjünk, pedig már a bejáratnál állva nem kicsit paráztam.xd Mondanom sem kell, hogy kb. az egész utat végig sikítoztam, akárhova néztem, úgy láttam, mintha valaki lenne a bokrok és fák mögött, ezt pedig a barátnőm tudtára is adtam, szóval ő a félelmét úgy mutatta ki, végig röhögte az egészet, ezzel próbálva oldani a bennem és benne rejlő feszültséget, illetve később azt mondta, hogyha nem nevetett volna, akkor a sírását kellett volna hallgatnom.xd De ezzel még nem ér véget ám a sztori, mert az még oké, hogy a hirtelen jött ordibálásoktól, lábelkapásoktól valamint az egyéb ijesztgetésektől nem kaptunk szívrohamot, viszont ami a kijárat előtt várt ránk azt egyikünk sem úszta meg szárazon. A barátnőm azzal nyugtatgatott kettőnket, hogy ez itt már úgyis a vége, nem jöhet semmi baj. Én meg nagy naivan hittem is neki. A legnagyobb tévedésünk. Történt ugyanis, hogy a túra szervezője várt ránk utoljára, egy fa mögé elbújva és mikor elhaladtunk mellette egyszer csak kiugrott mögénk egy LÁNCFŰRÉSSZEL aminek VOLT HANGJA és nem is akármilyen, plusz futni kezdett vele utánunk ettől meg annyira megijedtünk, hogy barátnőm megbotlott szerintem a saját lábában és mivel szorítottuk egymás kezét magával rántott a földre.XD Szegény csávó úgy megijedt, attól hogy összeestünk, hogy rögtön jött kérdezgetni, hogy minden rendben van-e velünk?! Mi meg már csak nevetni tudtunk az egészen. A kezem még mindig fáj, amiért elestünk, pedig szerdán történt a dolog, de teljesen megérte. El sem tudom mondani, mennyire jó volt ez a rémtúra. Nagyon féltünk, de kib*szott jó volt.

How to be me in 4 easy steps:
1.) bemenni az év legborzasztóbb, legnehezebb, legsz*patósabb vizsgájára
2.) tippmix végelkeseredésben
3.) 12 pont elérése a vizsgán
4.) rájönni, hogy 13 pont már kettes

nem vagyok ideges

Faszkivan

egyszerűen csak elegem van. tudni kell, hogy lassan fél éve nem jó a telefonom, vagyis nincs. az első pár hétbe, hónapba elviseltem, hogy oké, lassan úgy is kitalálok valamit. viszont már itt vagyok a hatodik hónapnál, és elegem van. nem vagyok egy telefonja miatt sírós ember, de ma egyszerűen csak megtörtént. apukámmal megtörtént egy olyan beszélgetés, ahol mondtam, hogy itt az ideje annak az új telefonnak. elküldtem neki az apple oldaláról - nem jó; elküldtem telekom, vodafone, telenor, upc, és egyéb másmilyen telefonos oldalt - nem jó; elküldtem neki megannyi használt, jó állapotban lévő telefont - nem jó; elküldtem neki, utoljára, a legutolsó reményemet, a média markt-ban található telefont, ahol olcsóbb is - de ez se jó. HA ez se lenne elég, megmondta, hogy max 40.000 forintot költene el egyszerre a telefonomra. tudni kell, hogy anyukám eddig az összes telefonomat finanszírozta, ezért se most őt szeretném ezzel nyaggatni, meg apám alapból szerintem 4x annyit keres, mint anyukám, pedig ő se keres rosszul, i think. komolyan nem hiszem el, hogy egy ember hogy lehet ennyire önző és kapzsi, aki csak magára gondol. nem szép, de ez van. nem azért hisztizek, amiért nem veszi meg álmaim telefonját, hanem már ott kezdődnek a gondok, hogy a rendes családját csak simán odahajította a sarokba valami nőcske és annak a lánya miatt, a tulajdon gyermeke helyett inkább velük foglalkozik. ezt nehezen, de feldolgoztam, de az, hogy nem vállalja azt a felelősséget, ami egy gyerek vállalásával jár, borzalmas. az ilyen ember nem való apának. egyszerűen csak ennyi.
további szép napot.

sikerült a vizsgám!! nem tudom, hogy ez mégis hogy a lófszba sikerült, de meglett és én ennek nagyon, de nagyon örülök, sírtam is, mert amennyi szarság megtörtént velem az utóbbi fél évben, már azt hittem semmi jó nem fog velem történni.
ma pedig vihetem a mamámat orvoshoz és remélem nem fogja elfelejteni, hogy megyünk, mert múltkor még anya szülinapját is elfelejtte, a saját lányét. és igen ezzel a feledékenységgel kapcsolatban viszem, nem szabad előtte bőgnöm, de semmi jóra nem számítok sajnos.
jah és túl vagyok egy szakításon, aminek már rég megkellett volna történnie.

Life update:
megint kimentem vizsgázni, megint 48%-ot értem el, de most már kettest kaptam a neptunban. Senki ne értse félre, mert eszem ágában sincs panaszkodni, csak érdekes.

Mire gondolok most?
Jelenleg arra, mennyire félek az év végétől. Komolyan mondom, ha lehetne, még egy hónapig simán bejárnék, csakhogy több esélyem lehet javítani. Valahol én szúrtam el, hogy nem tanultam, de egyszerűen olyan semmilyennek érzem az életemet jelenleg, hogy nem tanulni, hanem lélegezni sincs kedvem, lol.

ELSŐ
A drágalátos biológia tanárom a lehető legnagyobb gerinctelen ember, akivel valaha találkoztam. Alapból utálom a biológiát, nem is értem meg, nem megy az agyamba, egyszerűen NEM tudom megtanulni, mert NEM érdekel, hiszen számomra untató tantárgy, de ezt a nő nem fogja fel. Úgy állítja be a tantárgyát, mintha érettségi tantárgy lenne, holott nem, nem az. Ez a tantárgy egy jelentéktelen dolog az én közgazdasági szakomon, annak biztos fontos, aki valami egészségügyi iskolába jelentkezett, de könyörgöm, KÖZGÁZON? Nem fogok belőle érettségizni, nem értem alapból minek rakták be az órarendbe. Jelenleg 1,8-a állok belőle, ami siralmasan gyenge, és nem fogom rá megkapni a kettest, mert ez az agyafúrt ember 2,1-től fogja csak megadni. Mire fel? Értem én, hogy ez egy középiskola, és nem szabad elgyengülni, viszont akkor is, ez mi a fene már.. Jövőre nem is tanulom a tantárgyat, és ilyen miatt töltsem az egész nyaramat a nemlétező biológia füzetem előtt? Köszönöm nem, hiszen nem fogom tudni megtanulni. Szóval ha megbuktat, én nem erőltetem a pótvizsgát, mert nem fog menni. Tudom magamról, hogy nem. Nem az erősségem ez a tárgy, és ezt meg is kéne értenie, mert már ezerszer mondtam, hogy nekem ez nem megy, mert NEM AZ ERŐSSÉGEM. Persze kit érdekelt? Senkit. Viszont már rájöttem, hogy ennek a nőnek az a boldogság, ha megbuktathat embereket. De nem értem, miért jó neki, ha 1,8-9 átlagú embereket meghúz? Ettől jobban alszik? Az ilyen emberek konkrétan miért szívják el az emberek elől a levegőt? Ilyeneknek kéne már régen alulról szagolni az ibolyát, komolyan.

Mellékesen, a nő év eleje óta minden órán dolgozatot irat kettő vagy három oldalas anyagból, emellett a témazárókról és a 300%-os dolgozatokról inkább szót se ejtek.. Mármint oké értem, szerinte kib*szottul fontos a tárgya, és az alap ismeretek -pl az ember szervei, csontjai, stb- fontosak, de olyanok, hogy a vesét mennyiféleképpen és milyen pozícióból lehet normálisan megműteni, felesleges.

Visszatérve a tárgyra, elszomorít az, hogy minden egyes áldott órán, már az elsőtől kezdve megkapjuk, hogy mi a világban nem leszünk képesek megélni, az agyunk visszafejlődik folyamatosan, hülyék vagyunk, de a kedvencem még mindig az a mondata, amikor azt mondja, hogy 'Depressziós leszek, amikor ide be kell jöjjek..'. Mármint komolyan, ember, nem kötelező. Nem kötelező egy olyan helyre bejárnod, ahol """DEPRESSZIÓS""" leszel. De komolyan, inkább az emberek körülötte lesznek depressziósak, ennek a nőnek a pesszimizmusa és a negativitása már az egekben, engem meg konkrétan lesújt már ez, ezért sem érdekel maga, amit mond, és maga a nő sem. Az ilyen ember minek megy tanárnak? Menjen valamit dolgozni, ahol nem kell emberek között lennie, mert ez nem csak hogy bomlasztja, de meg is öli a közösséget.

MÁSODIK
A másik ilyen tantárgyam a gazdasági és jogi alapismeretek. Ez a másik ilyen tantárgy, amit akarva és akaratlanul se tudok hármasnál jobbra megtanulni. Egész évben törekedtem a kettesre, mert tudtam, jobb nem megy. A legutolsó témazáróm hármas lett, amire napokat tanultam, de ezt megírhatom újra, mert megkértem, mivel rosszul állok. 1,95-re amire nem fogja megadni a kettest, ami azért nagy gerinctelenség, hiszen a tanár maga mondta, hogy ezt még egyetemen is nehéz tanulni, nem hogy tizenéves gyerekeknek. De ő azért megbuktatna, majdnem kettes átlaggal. Tudom, a majdnem sohasem elég, viszont ha ennél tényleg megbuktat, az több a soknál. Fél óráig próbáltam beleverni valami tudást a fejembe -azok közül, amiket eddig már tudtam, csak elfelejtettem, lol-, de semmit nem tudok. Rettentően pánikolok, mert ha nem írom meg, akkor megbuktat, de ha megírom, és nem lesz jobb hármasnál, szintén megbukok, és ha nem megyek be iskolába, SZINTÉN megbukok. Melyiket is kellene ebben a pillanatban választanom? Őszintén már ott tartok, abbahagyok mindent mindörökké.

HARMADIK
Beszéljünk egy kicsit a másik legértelmesebb emberről, az irodalom és nyelvtan tanáromról. Erről a nőről sugárzik az utálat, mikor belép a terembe. Lerí róla a lenézés, a negatív energia, és az, hogy csak a pénz miatt van itt. Alapjáraton én sohasem voltam rossz egyik tantárgyból sem, de ebben az évben olyan szinten leamortizálódtam ettől a nőtől agyilag, hogy már siralmas. Hozzáteszem, nem tanítja rosszul a nyelvtant, de amit az irodalommal művel, az borzalmas. Konkrétan már fáj, mennyire nem érdekli az egész. Mindent rövidít, beszél öt percig, folyamatosan, és elvárja, hogy írjunk mindent szóról szóra. Nem. Én ott tartok, hogy ebből nem kérek. Ebből állok a legrosszabbul, pont ezért, mert úgy tanít, hogy őt se érdekli. Ha őt nem érdekli, hogy várja el a diákoktól, hogy MINKET érdekeljen?

Összességében csak unom, hogy az emberek gerinctelenek. Elegem van, hogy semmi sem jó senkinek. De ami még nagyon nyomja a lelkem, az mégpedig a bennem izzó sötétség és feketeség, ami napról napra erősebb. Nem mondom, hogy ez a depresszió, mert nem tartom magamat depressziós embernek, de akkor is, valami nagyon rossz. Alváshiány, dühkezelési problémák, bezárkózottság, üresség - a négy szó, ami leginkább jellemzi a mostani állapotomat. Nem szeretem emberek elé kiírni, de ha ide leírom ezeket, valahogy egy kicsivel jobb lesz, hátha most is szerencsével járok. Alapjáraton szeretem és elfogadom önmagamat, és ezzel most sincs baj, de valami nagyon szinten kikészíti az idegrendszeremet. Mondjuk sorozatok, homofóbia, karakterek, iskola, homofób ismerősök, utálat, nemtudom. Egyszerűen csak fáradt vagyok.

bocsánat, hogy megint jöttem a havi önsajnáltatással, de jó érzés volt leírni ezeket.

Életcél teljesítve

Egyébként én komolyan nem értem ezt a tanárt. Az általam leírt oldalak száma mindig megegyezik az érdemjeggyel, amit kapok. Ráadásul később rájöttem, hogy olyanokat húzott át és kérdőjelezett meg, amiket a könyvben is leírtak. Ha nem onnan, akkor honnan kellene megtanulnom azt, amit ő elvár, ha már egyszer vázlatot nem csináltat velünk? Ráadásul kitalálta, hogy még egy dolgozatot szeretne megíratni velünk, amire maximum már csak hétfőn kerülne sor, de őt ismerve nem javítaná ki osztályozóig.

Az év végi hajrának köszönhetően sorra írjuk a dolgozatokat és már azt sem tudom, hol áll a fejem. Jelenleg is itt hever mellettem az irodalom vázlat, de nem tudom rávenni magam a megtanulására. Ha egyest írok belőle, akkor sajnos csak kettes lennék, de én mindenképpen szeretném megkapni azt a hármast, szóval lehet, fent kell maradnom egész este és magolnom. Végelkeseredésemben meg majd úgyis le fogom fotózni az egészet és kipuskázni.

Ma írtunk fizikából és nem akarom elbízni magam, de megérte tegnap egy órán keresztül szenvednem egyetlen egy feladattal, mert végül az is szerepelt a dolgozat feladatsorában és, ha nem csináltam volna meg, ott sem tudtam volna megoldani. Szeretnék belőle egy ötöst kapni, hogy 3.5-re álljak és talán legyen esélyem a négyesre. Szóval, egész jónak érzem magát a dolgozatomat, de nem hiszem, hogy ötöst kapnék rá...ennek ellenére én mégis büszke vagyok magamra, hiszen hetedik osztályos koromban csak a tanár kegyelmének hála kaptam meg a kettest, különben már ott megbuktattak volna.
Plusz kaptam egy ötöst pénzügyből a "meglepetés tesztre", aminek megint csak örülni tudok...így már kevésbé félek attól, hogy jövőre a logisztika helyett ezen a szakon kell folytatnom a tanulmányaimat.

Holnap sor kerül egy számonkérésre matematikából is, ami miatt ismét nagyon stresszelek, mert tudom, hogy csak kettes leszek belőle, de sajnos erről a tanár is nagyban tehet, ugyanis nem tudja kellőképpen átadni a tananyagot. Nem csak nekem, másoknak is pocsék jegyeik vannak.

Valahol várom is, hogy vége legyen ennek az egész tanévnek, de valahol meg nem; hiszen rögtön utána nyári gyakorlatra kell majd járnom és sajnos ott lesz az egyik osztálytársam is, akit ki nem állhatok.

De legalább nem csak nekem akadnak problémáim az iskolával.

1. A legjobb barátnőm már tudja az írásbeli eredményét. Én majd jövő kedden nézhetem meg. El se tudom mondani, mennyire örülök, hogy ennyit kell várnom.

2. Lassan eljutok odáig, hogy nem érdekel az érettségi. Elegem van a tanulásból, elegem van, hogy a 150 tételem több, mint fele angolul van, ráadásul száraz szakmai. Úgy érzem, hogy az agyam bármikor felrobbanhat. S egyre csábítóbb a gumiszoba gondolata.

3. Közel három órája beszélgetek a sráccal, akibe 4 évvel ezelőtt szerelmes voltam. Az első szerelem, ami az első csalódással zárult. Hihetetlen, hogy ezt mondom, de nagyon jól esik a vele való kommunikáció, az egyik olyan ember, aki anno és most is megért és átérzi, amit mondok neki és amit átélek.

jelenleg nagyon, de nagyon utálom magam, mert ismét hülyeséget csináltam, édesistenem, na mindegy. xd
barátnőmmel megyünk ma balatonra és azon gondolkoztunk kit hívjunk el magunkkal, aztán rájöttünk, hogy senkink sincs egymáson kívül. xdd pedig akkora baráti körünk volt, aztán mindenki szétszéledt vagy megutáltuk egymást.
csütörtökön megyek dolgozni és nagyon nem várom.

Miért nem lehet másfél hét alatt megküldeni a nyamvadt tanári alkalmassági eredményét??! van, akinek már ott a helyszínen megmondták, én meg még mindig nem tudok semmit. Már csak akkor leszek pipa, ha a 450 pontommal egy évet ki kell hagynom, mert valamiért alkalmatlannak találtak és kizártak.

Aki ismer, az tudja, hogy utálom a tejet, erre ma a buszmegállóban arra gondoltam, hogy milyen jólesne egy pohárral. Hazaértem és az volt az első, hogy lehúztam egy bögrével. Oké, ez most tuti nem tűnik így nagy dolognak, de én tényleg nagyon nem szeretem már az illatát sem, szóval ez most nagyon meglepett engem. Szerintem beteg vagyok

12,5 órát dolgoztam ma egy cukrászdában. Elmondhatatlanul fáradt vagyok, a lábaim sajognak, ugyanis egész nap álltam, és mivel fagyipultos vagyok, a jobb kezem olyan szinten bedurrant, hogy írni alig tudok vele. DE! nem panaszkodok, tavaly nyáron sajnos nem tudtam dolgozni és teljesen magamba is fordultam, idén csak a pénz lesz a fejem előtt.