Mire gondoltok most? II.

Azt hittem, tényleg, azt hittem, az emberek nem tudnak már meglepni az idegfájdító hülyeségeikkel.. Tévedtem. Az egyik legjobb barátnőmnek van/volt barátja, aki egy utolsó.. tökmindegy. Az egész azzal kezdődött, hogy ez a fiú elkezdte kisajátítani, hogy nem írhat ennek meg annak, nem beszélhet rajta kívül mással, nem lehetnek fiú barátai, és hogy ki lehetne rajta kívül fontosabb. Ha nekem valaki ilyet mondana, már menne a levesbe, csak úgy mellékesen megjegyzem. Egy, kinek képzeli ez magát, hogy csak random kisajátít egy embert? Hogy van mersze ezek után azt mondani, hogy a lány a rossz, ő a bunkó, ő a hisztis, és szebbnél szebb dolgok is kiestek már a szájából. (: Kettő, hogy lehet ennyire gerinctelen? Nem csinálhat semmit se a lány, és ha már levegőt vesz, azért is leb*ssza, mert nem vele foglalkozik, vagy mi? Őszintén? Nekem ebből elegem volt. Leírtam a barátnőmnek, hogy én már akkor éreztem azt, hogy a dolog nem lesz hosszú életű, mikor összejöttek, és jelenleg is érzem - de nem akarom, hogy ez megtörténjen, mert tudom, hogy fájna neki. A lány tovább küldte ezt a fiúnak, és neki csak annyi volt a válasza: ki írta ezt? Konkrétan megzsarolta a lányt, ha nem mondja el, ki az illető, aki írta - és ez én vagyok. Nem mondta el. És végül a fiú szakított. Úgy gondolom, egy értelmes ember nem jön dühbe emiatt. Egy értelmes ember sz*rik az egészre, mert nem érdekli mások véleménye. Egy értelmes embert nem érdekli, ki mit szól a kapcsolatáról, mert tudja, hogy igazi. De a fiút csak az érdekelte, ki volt az a k*rva, aki írta. Igen, így fogalmazott. A barátnőm még mindig mondta, hogy nem mondja el. Kérdezgette, miért érdekli, fel is hívta, ott is ugyanez a beszélgetés játszódott le körülbelül fél óráig. A fiú letette a telefont azzal a szöveggel, hogy 'Jó, akkor b*zdmeg g*ci'. Ezt követően a fiú szakított a lánnyal. Idézem a szavait: 'remélem tudni fogod melyik barátnőd miatt történt ez az egész'. A barátnőm azóta is hívogatja a fiút - mert ő szereti. Annak ellenére, hogy úgy bánt ez a dög már bocsánat vele, ő még mindig szereti. A fiú viszont válaszolni se válaszol, lerakja, ha hívja, és nincs annyira se gerince, hogy áttolja a s*ggét azért, hogy megbeszéljék. Nincs gerince felvenni a telefont, azért, hogy megbeszéljék. Nincs gerince leírni annyit, hogy jó, itt a vége - csak utalgat rá. Nincs gerince férfinak lenni akkor, amikor kellene. A barátnőm sírva hívott fel, azért, mert nem tudja, mi lesz. Még mindig reménykedik benne, hogy ebből jó sülhet ki, de őszintén? Hülye lenne, ha tovább együtt maradna vele. Tudom, a szerelem nagyon súlyos drog, de nincs az az ember, aki ilyenek után újra együtt maradna a párjával. Vagyis szerintem nincs. Ezt a fiút kezeltetni kéne, de komolyan. Nem attól lesz valaki menő, hogy elmondja, jaj nekem volt már egy barátnőm, és most szakítottunk, de azért volt már barátnőm. Nem attól lesz férfi a férfi, hogy megbántsa a szeretteit. A fiúnak állítólagosan pocsék kedve van, ezért úgy bánhat a lánnyal, mint egy felmosóronggyal? Mi a..? Egyik ember sem érdemel ilyen bánásmódot. Egyik embernek sem szabadna átélnie ezt. És még mindig csak fogom a fejem, hogy hogyan lehet ennyire f*sz valaki..

utóirat, sajnálom a csúnya szavakat, de rettentően ideges és egyben szomorú vagyok, nem tudtam máshogy kifejezni önmagam - plusz amit a srác mondott, abból gondoltam nem költök át semmit(:

ma váltottunk pár szót a crushommal:’) olyan rossz, hogy más emberekkel/fiúkkal/idősebbekkel baromi jól elvagyok, de előtte... ahh, csak hebegek-habogok, biztos elpirulok, és arról kezdek el beszélni hogy mennyire utálom a meztelencsigákat. képtelen vagyok a szemébe nézni 5 mpnél tovább, és akaratlanul is teszem előtte a fejem, nem tudok mit csinàlni kínomban, annyira zavarban vagyok. annyit nem akarok, hogy azt gondolja hogy nem bírom, mert néha arrébbküldöm, de nem olyan bun*kóp@raszt módjára ( egyszerűen megbolondulok mellette, már nem én irányítok és ez rossz.

Betegség miatt másfél hétig nem voltam iskolában. A legtöbb dolgot bepótoltam, örültem is, hogy milyen jó, nem leszek lemaradva, tisztára olyan lesz, mintha ott lettem volna, tök könnyű lesz. Aha, persze. Tegnap elmentünk moziba a barátnőimmel, akik egyben az osztálytársaim is, és ők mondták, hogy hétfőn 6 órából négyen tételekből írunk/felelünk (ebből a hatból kettő óra ugyanaz) és igazából senki nem tudja, hogy töriből feleletterv kell vagy meg kell tanulni három tételt, plusz az anyagot.
Ennyit arról, hogy milyen könnyű is lesz ez a hét. Legalább annyi lett volna a tanárokban, hogy nem pénteken közlik, hogy hétfőre meg kell tanulni kb 30 oldalt.

már 2 hete nem voltam iskolába, erre mikor végre egyszer bemegyek levágom a fél körmöm meg majdnem az ujjam is, éreztem, hogy nekem az iskola közelébe se szabad mennem. xd
amúgy ma nagy felfedezésre jutottam, van zámbó jimmy spotifyon, barátom majdnem kivágott a kocsiból mikor bekapcsoltam. nem egy a zenei ízlésünk.

Amikor Valentin Nap alkalmából mindenki szeret mindenkit, te meg csak az ágyaddal és a plüsseiddel ápolsz mély kapcsolatokat
*titokban álomba fogja sírni magát*

Ez nem egy olyan dolog, amitől más felkapná a vizet, de engem még is kellemetlenül és rosszul érintett. Alapjáraton tudni kell rólam, hogy imádom a farsangot. Egész évben erre vártam. Új iskola, új osztály, és majd jön a farsang, ami nagyon király lesz. Csak hogy! Nem lesz farsang. Megtudtam, hogy a régi sulimban lesz, és nálunk szokás, hogy az elballagó osztályok visszamehetnek ilyen alkalmakkor -nemtudom másoknál mennyire szokás, ezért inkább leírtam-, és én persze be vagyok zsongva, mióta tudom ezt. Eleinte nem tudtam, hogy lehet e rá menni nekünk is, vagyis a volt osztályomnak, de lehet. El szerettem volna menni, de egyik lány osztálytársam se megy el - amivel egy darabig nincs is baj. Mindannyian, kivéve egy ember, kivéve a legjobb barátnőmnek nevezett embert, mindenki eltudta mondani, hogy programja van, nem engedik a szülei, de a legjobb barátnőm a fejemhez vágta, hogy ő kihagyja ezt, mert nincs kedve jönnie. Hát mondom az marha jó.. Igaz, a fiúk ott lesznek, de ez korántsem ugyanolyan. Múltkor is volt valami ilyesmi, hogy a fiúkkal voltam, és nagyon untam. Ők elvoltak foglalva a saját témájukkal, azzal, hogy ennyi meg annyi embert öltek meg csGo-ba, én meg csak álltam, mint egy fa. Ezt még egyszer nem szeretném átélni, mert kellemetlen. De nem ezzel van a baj, hanem az, hogy az a lány tudja, mennyire szeretem a farsangot, mennyire hiányzik a régi osztály, maga a suli, de ő lemondja amire már hét eleje óta kérlelem. Neki alapból nincs suli, mert valami szünete van, szóval az biztos nem kifogás erre az egészre, hogy jaj, koliba vagyok. Erre az egészre csak annyi a kifogás hogy más lett. Szerzett jobb osztályt, új barátokat, és mintha én már el is lennék felejtve. Na mindegy, a heti szarkedvem el van intézve. (:

Amikor az egyik kedvenc színésznőd, belájkol, kommentel, bekövet, megjelöl egy bejegyzésben és még privátban is válaszol... Olyankor a te kedvedet nem lehet elrontani.

én tökre úgy voltam vele, hogy idén nem kapom el az influenzát, szerintem még sosem kaptam el amúgy, de jövőre beoltatom magam, mert ez valami borzasztó. 2 napig nem ment le a 39 fokos lázam, a fejemet majdnem levágtam annyira fájt, a főnököm pedig nem hiszi el, hogy beteg vagyok.
és lehet, hogy még asztmás is vagyok.
de átjött a mami ( ), mert ő beoltatta magát és vigyáz rám, nehogy megfulladjak - ami esélyes amúgy - és főz nekem levest, amit amúgy sosem eszek, de szerintem képtelen vagyok mást megenni.
amúgy semmit nem tudok csináni, szóval egész nap klippeket nézek és a gucci gangbe a csajnak ugyanolyan telefontokja van, mint nekem, örülök, hogy ilyen dolgokat is felfedezek. xd

tegnap este beültünk inni, hogy valahogy csak megünnepeljük már a születésnapomat. na ebből az lett, hogy minden ember (akit még nem ismertem az is!) odajött, hogy "boldog szülinapot, egy felest?" ráadásul volt egy idősebb fickó -soha életemben nem láttam még- aki meghívott egy kör tequilára is.xdd egy forintot nem költöttem, mindenki fizette a piámat, bár barátnőm azért megjegyezte, hogy a jövőheti ilyen ivós összeülésünknél már nekem is be kell szállnom, nem hagyhatom őket egyedül. xdd
viszont rengeteg aranyos ajándékot kaptam, meg tényleg mindenki nagyon rendes volt, életem egyik legszebb estéjét tudhatom magam mögött.

még ami jó lenne azt is sikeresen elcseszem és csodálkozom h nincsenek barátaim lol ))))

Már két hete minden nap le szerettem volna ide írni ezt, de sosem jutottam el odáig, hogy meg is tegyem - vagy a pillanatnyi hangulatom, vagy a fáradtságom, vagy a tanulnivalóim megakadályoztak ebben, vagy egész egyszerűen csak nem jöttek a szavak úgy, ahogy akartam. Mindegy is. Olyan két, vagy három hete ismét "visszataláltam" a már korábban is elképesztően imádott kedvenc karakteremhez, Leksa-hoz, akit annak ellenére, hogy a legjobban megírt női karakternek tartottam mindig is, valahogy egy ideig hanyagoltam, amit rettentően bánok. Minden Instagram-os "top 5 xy" játékba második helyre írtam a nevét mert tudatában voltam mindig is annak, hogy a szeretet, amelyet irányába érzek, megismételhetetlen, de amióta a sorozat, azaz a The 100 készítői úgy döntöttek, hogy kiírják, rettentően szomorú voltam és úgy bosszultam, hogy nem foglalkoztam vele. Próbáltam magammal elhitetni, hogy lesz majd a sorozatban olyan karakter, akinek irányába képes leszek ugyanolyan mértékű tiszteletet, figyelmet és szeretetet mutatni, mint azt anno Leksa felé tettem, de ez sosem valósult meg. A lényegre visszatérve: olyan két-három hete ismét felötlött bennem a gondolat, hogy újrakezdjem a sorozatot - ez végül nem jött össze, mert a közelmúltban rengeteg minden nem úgy alakult az életemben, ahogy gondoltam, mindegy is. Viszont újrakezdődött a komoly, hardcore-fan korszakom, és bevallom őszintén, hogy Újév óta most vagyok igazán felszabadult és boldog. Leksa miatt. YouTube-on rengeteg, rajongók által készített előzetes található egy bizonyos Lexa Spinoffhoz, amelynek projektjében én is benne akarok lenni, mert már olyan másfél éve tervezem, hogy "na akkor én most elkezdek videókat szerkeszteni", de még sosem jött össze. Majdnem négy éve nincsen saját gépem, két éve csak egy laptop-om van, amin Windows 7 van, és félek, hogy nem futtatna programokat, amikre nekem szükségem van - plusz az, hogy kitanuljam egy SVP, egy AE vagy hasonló programok minden aprócska titkát, rengeteg időt emészt fel, így az egész ambíciómat, hogy videókat szerkesztek, nyárra időzítem, és meg szeretném valósítani azt az ötletemet, hogy csatlakozom a már korábban említett spinoff megvalósításán ügyködő csapathoz, és készítek egy saját előzetest az általam istenített Leksa-hoz. Már most a szemeim előtt lebegnek a jelenetek, amelyeket más filmekből, sorozatokból, dokumentumfilmekből- és sorozatokból szerzek, és ha őszinte akarok lenni, eddig ezt tartom az egyik legjobb ötletemnek. Tervben volt mindig egy Maggie-s, Carl-os, Rosita-s, TWD-s, Princess Rover-es, valamint Gleggie-s és Jemily-s videó, de amióta újra átélem azt, amit olyan egy éve - azt a mérhetetlen imádatot Leksa irányába, csak ezen jár az agyam, és leköti a figyelmemet, hogy kidolgozzam a részleteit, és ennek hála nem foglalkozom azokkal a dolgokkal, amik egyébként elrontanák a kedvemet; szóval, ha fogalmazhatok így, igazán boldog vagyok a kis álomvilágomban, és már alig várom a nyarat.

Waoh. Ismét leégetjük Magyarországot a csodás ESC küldöttünkkel, jeee

Az előbb nyomoztam egy kicsit és kiderítettem, hogy minden sminkem vegán.

Hihetetlen mennyire undorito szomszédunk van. (Egy idős házaspár.) Azt elfogadtuk hogy szombat reggel kilenckor fur. Az se a kedvencünk de olyankor már lehet ébredni.
De az hogy VASÁRNAP REGGEL HATKOR kell húst kloffolni az kicsit undorító. Jobb ha begubózik a házba egy időre mert anya ezt már nem fogja szó nélkül hagyni. De én se.

Bekerültem a Middlemist Red egyik videójába *----* Persze koncertfelvétel, de nagyon állatul néz ki az egész, és most annyira boldog vagyok! A világ legjobb együttesének a videójában ott vagyok feketén-fehéren (szó szerint). Fantasztikus érzés ♥♥♥♥♥

A kritikus hóhelyzet miatt anyukám hazakért engem a suliból, így egy óra helyett már délben itthon voltam, viszont ami ennél is jobb, az az, hogy a szokásos vonatozás helyett ma busszal jöttem haza. Ez egy magában nem is lenne olyan nagy cucc, ám, miközben az állomáson fagyoskodtam, szembe jött velem egy hapsi, aki készakarva se hasonlíthatott volna jobban az egyik kedvenc színészemre. Először nem hittem a szememnek; mondom: ez nem lehet Ő! Próbáltam jobban szemügyre venni, de akárhányszor ránéztem, ő is engem bámult, így inkább hagytam. xd Még most is alig bírom felfogni, hogy valaki ennyire hasonlíthat egy másik emberre, komolyan, mintha a tükörképe lett volna annak a színésznek. Viszooont még a java hátra van, ugyanis meg is szólítottam őt!
Hárman voltunk összvissz a megállóban: a hasonmás, egy nőci, meg én. A nőci várakozásunk elején megkérdezte tőlem, én is arra a buszra várok-e, amire ő, mire azt feleltem, hogy igen és akkor közölte velem, hogy a kijelzőre nincs kiírva, hogy jönne a busz és hogy emiatt aggódik. Mikor már öt perce késett a busz, a nőci elindult megkérdezni, hogy pontosan mikor jön már, és így kettesben maradtam a hasonmással. ( ͡° ͜ʖ ͡°) És akkor megszólítottam!! Hallanom kellett a hangját, hogy az is hasonlít-e a színészére és hát majdnem lehidaltam, mikor rájöttem, hogy igen.xd Igazából semmi érdekfeszítő nem hangzott el a nagy diskurálásunk alatt, mindössze annyit kérdeztem, hogy ő is erre a buszra vár-e, mire azt válaszolta, hogy igen és hogy reméli, mihamarabb megérkezik már. Ha a busz időközben nem kanyarodott volna be az állomásra, szerintem tök jól el is beszélgettünk volna.xd És mikor felszálltunk a buszra, pont elém ült le, miközben még egy csomó hely volt máshol is, viszont akkor már nem beszéltünk semmit. Pedig az a negyedóra utazás tuti gyorsabban telt volna el úgy.xd♥

Azért szeretem ezt a topicot, mert nagyon random dolgokat lehet ide írni mindennemű felvezetés nélkül, és bár én nem vagyok az a nagy dumagép, néha jó érzés kiadni magamból a gondolatokat. Már jó régen nem írtam ide, úgyhogy még vissza kell rázódnom valahogy... de most nagyon ki kell írnom magamból valamit. Huh.
Szóval januártól kezdődően étkezési zavaraim voltak, melyek februárban érték el a csúcspontjukat. Igazából magam sem tudom, hogyan sodródtam bele, hiszen az ismerőseim körében mindig is híres voltam az édesszájúságomról, és folyamatosan azt szajkóztam, hogy én bizony le nem mondok a túró rudiról csupán egy szép alak kedvéért. De mégis megtörtént, és sajnos nem csak az édességekről mondtam le, hanem a normális étkezéseim is radikálisan beszabályoztam. Nagyon lassú folyamat volt, de egyre inkább elmélyült az egész. A végén ott tartottam, hogy minden egyes étkezés - még egy száraz kenyér is - bűn, amiért bűnhődnöm kell. Mindig, amikor ettem, még ha csak egy 40 kalóriás natúr joghurtot is, magamat láttam a tükör előtt, amint 200 kilót nyomok. Az elmúlt hetekben nemigen vittem be 7-800 kalóriánál többet, fáradt és éhes voltam, csak a kajára tudtam gondolni, és arra, hogy milyen jó lenne enni egy jót. Instán is folyamatosan a #foodporn hestegget néztem, hogy valami kielégülésem legyen ilyen téren. Végig tudtam, hogy nem jó úton járok, de azt mégsem tudtam, hogyan ugorjak ki belőle. 56-ról 47 kilóra fogyasztottam magam (166 centi mellé), most már látványos, többen is szóltak, még a tanáraim is. Persze örültem, hogy sikerrel járt a "kemény munkám", de egy roncs lettem, és boldogtalanabb, mint valaha. Gyakorlatilag minden akörül forgott, hogy nehogy többet egyek, mint amennyit "szabad". Aztán... nem tudom, hogyan történt, de valamelyik este rájöttem, hogy meguntam. Nem akarok éhes lenni többé. Heteken keresztül korgó gyomorral feküdtem le, de akkor betelt a pohár.
Csak két napja eszem rendesen, de máris jobban érzem magam, jó hangulatom, a közérzetem, random mosolygok, effélék.
A legkiakasztóbb, hogy képes voltam gátlástalanul elhitetni a barátaimmal és a családommal, hogy tökéletesen jól voltam. Anyukám magát hibáztatja, ami borzalmas, hiszen nem az ő hibája volt. Elnyűtt voltam, nyomott hangulatú, az iskolában folyamatosan a továbbtanulással cseszegetnek (végzős vagyok), és az ilyenek szabad utat engednek egy efféle zavarhoz.
Elmondhatatlanul örülök, hogy senki nem néz hülyének azok közül, akiknek eddig elmondtam (pedig nem lenne alaptalan), mindenkitől bátorítást és meleg szavakat kapok. Azt mondják, büszke lehetek magamra, hogy képes voltam magamtól kiugrani ebből a borzalomból. Igazából valóban érzek valami effélét, de szerintem az inkább csak puszta öröm. Örülök, hogy véget ért. Már nem érdekelnek a kalóriák, az érdekel, hogy ne éhezzek többé.
Mintha egy rémálomból ébredtem volna arra, hogy újra otthon vagyok, a saját ágyamban. Remélem, itt senki nem szenved ilyen förtelemtől, és ha esetleg mégis, szívből remélem, hogy mihamarabb túljut rajta, akár segítséggel is. Én is gondolkoztam segítségen, de az éhségem végül önmagában erősnek bizonyult. Szóval kérjetek segítséget, bárki(k)től, aki(k)ben megbíztok! Higgyétek el, nem szégyen. Legyetek erősek!
...Hát ilyen hosszú irományt sem írtam még ide. Ha esetleg bárki elolvasta, köszönöm a figyelmet. ❤️

Ma közölték velünk, hogy a szóbelink június 26-28 között van. 28-án VOLT-ra indultam. Nem vagyok ideges. Tényleg nem.
De amúgy tényleg nem értem, hogy miért a kéttanos C van a legvégén, mikor még van egy D osztály is, meg az én sulimban a kéttanos osztályok szoktak legelőször szóbelizni - egészen addig, amíg el nem jött a mi időnk.

Kellene írnom az új sztorimat, de annyira lusta vagyok hozzá, meg ahogy oda kerülök a Word elé, egyszerűen elmegy az ihlet és a kedvem is attól, hogy írjak, előtte meg be vagyok zsongva.
Ráadásul olvasni is akarok fanficet, de ugyanakkor írni is?? Az élet nehéz.

Kúl ^^ Én egy Haken-koncertfelvételen találtam meg magam


Az érzés, amikor jön BP-re a King Crimson, de minden jegy elkelt =/ >.<