Mire gondoltok most? II.

Arra gondolok, hogy annak az egyetemnek a vezetősége, ahova járok mégis mit gondol. Szeptemberben kezdtem meg tanulmányaimat ebben a felsőoktatási intézetben, jelenleg folyik az első vizsgaidőszakom, ahol nem kevesebb, mint tíz tantárgyból kellett vizsgáznom. 1-jén lesz az utolsó, ma pedig megtudtam, ötödikén már tárt kapukkal várnak. Ebben a szemeszterben főleg gyakorlati tárgyaim lesznek, így nem tehetem meg, hogyha nincs hozzá energiám, nem megyek be.. Hozzátenném, mielőtt bárki hozzátenné, hogy én választottam, elmehetek dolgozni is, annak előre leszögezem, hogy mennék én, ha nem lennék olyan mazochista, hogy álmaim közé tartozzon a jövő nemzedékeinek tanítása, ami mindenki érdeke, úgy gondolom.

Több, mint fél éve már eléggé inaktív vagyok, de ma este valahogy ide tévedtem. Rápillantottam a cikkekre. Ne véleményezzem őket, az nem az én dolgom. Az gondolkodtatott el, hogy a legtöbb "sztárnak", már akikről itt cikkek vannak, és a bulvármédia 99,99%-ban is, milyen trükkjeik vannak a köztudatban maradásra. A legtöbbnek megvan a maga vesszőparipája, évek óta, pl: nem fogadtam el magam, voltak gondjaim, drogoztam, meg vágtam magam, de azóta jól vagyok. Ezzel előrukkol két-három hetente és kész is a hír. Ha az illetőnek leszállóágban van a karrierje, akkor kitalál magának valami mondvacsinált vesszőparipát, vagy rosszabb esetben botrányt botrányra halmoz ügynökei jóváhagyásával, hogy dőlhessen tovább a lóvé. Az még egyiknek se jutott eszébe, hogy rendesen dolgozzon a választott "művészeti ágában", vagy ha ez nem megy, nekilásson a karrierváltásnak és valamirevaló munkát végezzen, mint a népesség legtöbb egyede? Jó, abszolút értelmetlen a kérdés is, ha eddig elég volt annyi, hogy mondjuk bizonyos időközönként bejelentette, hogy megint gyereket vár, aztán mégse, vagy megszellőztette, hogy zaklatták, drogozáson kapták, lecsúszott nyilvános helyen a bugyija, kivillant a melle, akkor most miért akarna dolgozni? Ki akar? Én se akarok, csak hát muszáj, mert az én mellem sose buggyan ki a ruhámból, és lehet, hogy az emberek nem is volnának vevők a látványra. Mindegy. Kár, hogy manapság szimplán csak a tehetséggel nem lehet ilyen "magasságokat" elérni. Az már nem is sztár, aki hetente kétszer nem jelent ki, vall be valami oltári baromságot, amit úgy ad elő, mint egy életre szóló revelációt. Ejhh... öreg vagyok én már ehhez. Inkább megyek olvasni. Mármint könyvet.

Ötös lett az anatómia-élettan vizsgám hétfőn. Meg is lepődtem, mert nem számítottam hármasnál jobb jegyre, de sikerült viszonylag jó tételeket húznom, meg a beugró sem volt olyan nehéz előtte. Igazából anatból csak az a lényeg, hogy pozitív legyen, szóval bármilyen görbülő jegynek örültem volna, de így... százas mosollyal adtam a tanárnak a tárgyteljesítési lapot. Amúgy szerintem anyám és a nagyim jobban örült, mint én.

ui.: taylex, kitartás!

Nem igen aktívkodom manapság az oldalon, ide meg már ezer éve nem írtam, szóval most idepötyögök egy kisebb novellát a heteim rövid történeseiből:
♦ Olyan hibátlan (!) matekdogát írtam a másodfokú egyenletekből, hogy még a tanár se hitte el, mikor kijavította.
♦ Hibátlan(!) fizika tz-vel zártam a félévemet.
♦ Már két hete magamnak sütöm a teljes kiőrlésű kenyerem és végre nem puffadok fel. *-*
♦ Kiderült, hogy tejérzékeny vagyok, mostmár nagyon óvatosan kell bánnom a joghurtokkal és a tejjel. Ami azért nagy probléma, mert imádom a joghurtokat. >.<
♦ Belekezdtem egy új, egészséges étrendbe és igaz, hogy csak egy hete csinálom, de szerintem életemben nem volt még ennyire boldog a gyomrom. xd
♦ Elkaptam én is az influenzát, pénteken azt hittem meghalok, de szerencsére már kifele lábalok belőle. (Engem egy vírus sem győzhet le..)
♦ Pink Pandán egy csomó gyönyörű szemhéjfesték palettát találtam, de egy kissé le vagyok égve, arról nem beszélve, hogy ha most azt a kettőt még megrendelem, akkor már lesz 8 palettám:ccc
♦ Anya megmondta, hogy májusban -ha indul tanfolyam-, akkor el kell kezdenem megszerezni a jogsim, mert nem akar mindig ő vezetni. :c
♦ Egyre jobban hajtok az angol nyelvvizsgára, nagyon motivált vagyok ebből a szempontból, csak az a baj, hogy amíg magamba vígan elbeszélgetek angolul, addig az emberek előtt még azt is elfelejtem, hogy hogyan is kell köszönni. :c
♦ Humán szakos vagyok, de akkora dicséretet kaptam bioszból, -5.0 átlagra- hogy a tanárnő szerint le fog lógni az a "D" betű a félévi bizonyítványomról.
♦ Szerda 11 órától síszünetem lesz. Egy hetet kaptunk, amit már alig várook.

Konkrétan az este kezdődött az ügy egy kilencedikes gólya facebook kiírásával, melynek lényege, hogy a Városi Gólyabálon mindig a két legjobb elméleti iskola nyeri meg mindig az első helyet, és fel kívánnak szólalni a szaklíceumok ill. lenézettebb iskolák nevében, hogy nem a tanulási átlagról kell szóljon a gólyabál, és elegük van a prociból. Azóta lett több, mint 300 hozzászólás a poszt alatt, még most is folyik a vita a város tinilakossága között, de röhejes és értelmetlen, amit elművelnek. Ha győzni akarnak, küldjenek olyan gólyapárt, akik fel tudják venni a versenyt és meg tudják nyerni! Bár szerintem nem véletlen, hogy a tanulmányi eredmények szempontjából is színvonalasabb iskolák diákjai közül kerülnek ki azok, akik igazán kompetensek, és megnyerő fellépésük/teljesítményük van az előadások/feladatok alatt, akármennyire is nem a tanulás köré szerveződik ez a dolog. Egyszerűen összefügg a kettő valahol. És erősen kétlem, hogy prociról lenne szó, hiszen a szervezőgárda olyan emberekből áll, akik a lelküket is kiteszik, hogy a gólyáknak egy jó élményt szerezzenek ezzel! De ha ezt ilyen szépen felvázoltam volna, már szerintem fej nem lenne a nyakamon, mert hát ne iskola alapján ítélkezzünk, és amúgy is mélységesen vérlázító ez a meglátás. Nem azt mondom, hogy kivételek nincsenek, de úgyis a nagyobb átlagról szól az egész, és nem alaptalanul. De könnyebb pattogni, mint felfogni a dolgokat, aztán reális lépéseket tenni, és a győzelemért megdolgozni.

Olyan boldog vagyok, hogy végre itt van. És ami a lényeg: nem fáj tőle a fejem. Az illatok nagy részétől vagy fejfájásom lesz, vagy csak simán émelygek, de végre most az egyszer sikerült eltalálni. Tenkjú dzsízösz.

Elmondhatatlanul jó érzés, mikor már anya rám meri bízni az ebédet, csak kiadja hogy mit kell főznöm/sütnöm és minden gond nélkül megoldom egyedül. Persze, előfordul még hogy hibázok, olyankor valamiért angolul kezdem magamat szidni(?) de egyébként már egész jól boldogulok a konyhában, főleg sütés terén.

Hitelesítettem a felvételimet. Nem tudom eldönteni, hogy mit érzek... Egy részem örül, mert vártam már ezt a napot, szeretnék egyetemista lenni, azt tanulni, amit szeretek. Viszont 5 év után nehéz lesz elszakadni a középiskolától és őszintén szólva, még az idióta osztálytársaim is hiányozni fognak.
Jön a végső hajrá és nagyon remélem, hogy jövőre ilyenkor már a hőn áhított szakon tanulok.

Nagyon elegem van abból, hogy az életkorom miatt szinte sehol sem vesznek komolyan. Még a saját kollégáim sem. Egyszerűen elfelejtik, hogy felnőtt ember vagyok és nem is tartják fontosnak, hogy esetleg közöljenek valamit, ami engem is érint. Ha pedig szólok, hogy "helló, itt vagyok én is", forgatják a szemüket és elismételnek mindent úgy, mint egy gyogyósnak. Tény, hogy viszonylag nagy korkülönbség van köztünk, de ettől függetlenül nem viselkedem úgy, mint egy kisgyerek. Mindig csak legyintenek, amikor kifejtem a (kulturált, normálisan közölt) véleményemet valamivel kapcsolatban és sóhajtoznak, hogy "te ezt még úgysem tudod". Ez hülyeség. Dehogynem tudom. Eleinte arra gondoltam, hogy simán csak utálnak, azért vesznek semmibe, de az utóbbi időben rájöttem, hogy egyszerűen a korkülönbség zavarja őket. És sajnos nem csak a munkahelyemen vettem ezt észre, hanem máshol is (boltban, hivatalban, étteremben, stb.). Lehet, hogy nem hatna meg az egész, ha most végeztem volna a gimiben, de 27 éves vagyok könyörgöm. Persze, le lehetne tagadni 2-3 évet, valaki szerint többet is, nem ez a baj.
Mindegy. Azt viszont biztosra veszem, hogy amint elérem azt az életkort, amikor már nem fognak "túl" fiatalnak nézni, majd az lesz a probléma, hogy "csak" egy nő vagyok.

Folyamatosan csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szeretem. Embert én még így soha nem szerettem, egyszerűen csak legszívesebben elsírnám magam, amikor rá gondolok, annyi érzés kavarog bennem.

Mindenki mondja, hogy szólás szabadság van. Hát persze? Melyik univerzumban? Mert a miénkben csak mások majmolása szabad, saját, újító vélemény kifejtése tilos... De hogy ezért még Instagram profilt is letiltják, csak mert nem képesek elfogadni az igazságot, szánalmas. Instán is csak a sok tömegember van... Hetvenen támadnak rá valakire, mert képes másképp szólni és netlántán az igazságot kimondani... És csodálkoznak, hogy miért nem használok ilyeneket.. Meg miért csak havonta egyszer nézek fel Instára, Twittere meg ezekre... Hát ezért.

Két százalékkal meghúzott. Két kib*szott százalékkal. Még a matekom is sokkal jobb lett, mint a törim pedig egészen idáig abból voltam a leggyengébb. Minden jegyem 70% felett volt (kivéve a matek és a magyar) erre jött EZ.

Nekem pontosan ezért ment el a kedvem az oldaltól. A cikkek javarésze értelmetlen, jelentőségtelen dolgokról szól clickbait címekkel, helytelenül megírva, sokszor még az igazságtartalma is megkérdőjelezhető. Az itt levő fiatalabb korosztály nyilván erre vevő, ők sem tudnak helyesen írni például (tisztelet a kivételnek). Persze, ez egy ilyen oldal, én meg kinőttem belőle már, úgy érzem. Nyilván nem egy komolyabb internetes portál, a Starity-nek ez a dolga most, ez a szerepe.
Ebbe a topikba is szerettem járni, de ez is megváltozott már nagyon. Szóval ja, nekem megszűntek a boldog, Starity-s éveim. XD

Átnéztem a régi hozzászólásaimat ezen az oldalon, és oh boy, egy kész aranybányát találtam. Nagyon sok mindenben megváltoztam, a viselkedésemben külsőleg is. Mondjuk továbbra se lettem egy világszépe, de azért nem panaszkodok. (Azok a sminkek amiket anno alkottam valami gyönyörűek ) Bár sok mindenben tartom magam az eredeti meglátásomhoz, és továbbra is abszolút toleráns és nyitott vagyok, mégis az egész világnézetemben nagyon sok minden megváltozott. Meg egy csomó sztárt már nem imádok/utálok annyira, mint régen, a zenei ízlésem abszolút vegyes lett, bár még a mai napig a klasszikus rockot szeretem a legjobban, rengeteg mást is meghallgatok. Látszik, hogy átmentem egy elég érdekes korszakon, amiről még annak idején nem is gondoltam, hogy csak átmeneti.

i'm awkward, és fáradt voltam, de egyébként erre a kommentre szándékoztam volna válaszolni (mobilról nehéz) .

Bocsánat, ez egy rövidke rant lesz. Az utóbbi időkben nagyon felidegesít, hogy mindenhonnan azt hallom, hogy a tanárok így sz*rok, meg a tanárok úgy f*szok, meg hogy a tanárok "vérezzenek el" - ezt mind konkrétan osztálytársaim mondják, ilyen stílusban! És 16-17-18 évesekről beszélünk, nem hatodikosokról, akik hisztiznek ha elveszik tőlük a labdát hogy ne focizzanak a teremben, vagy ha túl sok házit adnak fel nekik. Ja várjunk csak, ezeket ugyanúgy csinálják az én osztálytársaim is. Komolyan, mint egy csapat alsós. A teremben őrjöngenek, dolgokat dobálnak ki az ablakon, minden órán vihognak, nyíltan telefonoznak, részegen jönnek be órára (jó, azt alsósok nem csinálják), stb. Aztán nyafognak, ha a tanár elvárja, hogy megírják heti egyszer a kétsoros nyelvtanházit, vagy hogy jegyzeteljenek órán, vagy hogy a már kétszer elhalasztott matek javítót ne tolják el még egy héttel. És szüntelenül szidják a tanárokat! Hogy "a T**** fejére essen már egy zongora lol mi a f*sz ez a biosz", vagy hogy "és erre mi szükségem lesz az életben?! menjen már a francba a K****", meg a külsejükről, privát életükről tesznek alaptalan megjegyzéseket. A múltkor konkrétan azt beszélte két lány, hogy mennyire "szívesen néznék végig, ahogy T*** elvérzik" én meg mondom hogy "mi a ****, ti normálisak vagytok?", ők meg kérdezik, hogy "miért, te nem néznéd végig szívesen?" "Nem, én nem nézném végig senki elvérzését.", erre ők: "te mikor lettél ilyen? tavaly még normális voltál", ezt ilyen vicces hangsúllyal. Szóval én vagyok a nem normális azért, mert nem kívánok fájdalmas halált valakire, aki csak a munkáját végzi? És akkor jönnek azzal, hogy "de az egész oktatási rendszer sz*r" - igen, valóban az. De ez hol ad okot arra, hogy tiszteletlenek és gusztustalanok legyünk azokkal, akik a mi érdekünkben dolgoznak? A tanár nem ember? Könyörgöm. Igen, vannak rossz tanárok, rossz tanítási módszerekkel, vagy rossz személyiséggel, ami az óráira is kihat, meg van olyan, hogy egy tanár tanítása egyszerűen nem jön be neked, vagy nem érdekel a tantárgya, vagy nem bírod személy szerint. De az lenne a minimum, hogy akkor befogod a szádat, és csöndben ülsz órán, hagysz másokat tanulni, illetve aztán nem küldöd el melegebb éghajlatra, amiért elvárja, hogy írd le ami a táblán van (11. osztályban!) és azt tanuld meg legalább kettesre (ahhoz kb. egy fél oldalt kell memorizálni). Egy tanár minden idejét és erejét beleadja a munkájába, tényleg. Kevés pénzért. És tudja, hogy úgyis lesz sok tanuló, aki kritizálja. Nem tudok még egy olyan polgári állást mondani, ami olyan megterhelőnek tűnik, mint a tanárság (lehet hogy van though). Csodálkozom, hogy egyáltalán vannak még emberek, akik önként és lelkesen mennek tanárnak, minden tiszteletem az övék. Mert a sok megpróbáltatás mellett még ez is vár rájuk.
Hadd tegyem hozzá, hogy a fenti leírás egy budapesti úgynevezett elitgimi 11.-eseiről szól. Másodikok lettünk tavaly a ranglistán, aha, mert esze az van mindenkinek. Mindig ötösre írnak mindent, ha más nem, kipuskázzák. És csak azért is panaszkodnak a tanárokra. És lelkesen lógnak suliból a tüntetések miatt (igazi tüntetésre soha nem mennek el), mert hogy ők az oktatási rendszer áldozatai. Hát nem azok. Illetve, csak kis mértékben. Jóval kisebb mértékben, mint pl. sok vidéki középiskolás, akik tényleg nem kapnak "minőségi", lelkes tanárokat, illetve esélyt, hogy bekerüljenek egy neves egyetemre a vágyott szakra (ami itt szinte mindenkinek garantált, még nekem is). És a tanárok, természetesen. Akiknek folyton csökkentik a fizetését, az óraszámát és az adminisztrációs teendőit pedig növelik. Az oktatás reformálása azzal kellene hogy kezdődjön, hogy megbecsüljük a tanárokat - ha már az állam nem, akkor legalább a diákság mutasson egy minimális tiszteletet irántuk. Mondom, rossz tanárok mindig lesznek, de ez a stílus kiakasztó. Különösen olyanoktól, akik nem tudják értékelni, hogy mijük van, és mennyire előnyös helyzetben vannak.

most komolyan nem adják le az Én, Tonyát?? pedig hogy beleéltem magam... 3D-BEN AKAROM AZ ÉN, TONYÁT. http://salgoapollo.hu/ sehol semmi, pedig már elseje óta vetítik:( most várom online.

Sajnos nagyon át tudom érezni a helyzetedet. Az én osztályom viszonylag normálisnak mondható, sok okos és tanulni vágyó diákkal vagyok összezárva az iskolában, viszont jár néhány olyan tanuló az osztályba, akiktől nemhogy senki sem tud rendesen tanulni, nemhogy a tanárok nem tudnak tanítani és valamennyi tudást belénk gyömöszölni a soha meg nem szűnő órába büfögések és nyerítések (értsd: nevetnem mindenen, mindenkin, megállás nélkül) mellett, de még nekik áll feljebb, amikor a tanár beír órai munkára egy egyest vagy figyelmeztetőt. Azzal az indokkal, hogy márpedig ők leírták a feladatot, mi az, hogy akkor egyest kapnak - az oké, hogy leírták, de annak megcsinálása helyett non-stop egymás padjához mászkáltak és a legfontosabb híreket osztották meg egymással; hogy kinek hány lájk érkezett a legújabb profilképére. Meg, hogy hogyan hányták össze hétvégén az egész várost, meg hogy mennyire ütötték ki magukat. Először azt hittem rájuk (egyébként egy ötfős klikkről van szó), hogy csak azért viselkednek ennyire tiszteletlenül és végtelenül mocskos módon a tanárokkal, az osztálytársaikkal és néha még egymással is, mert úgy gondolták, sikerül így beilleszkedniük, de nem, úgy látszik ők alapból ilyenek. Arról nem is beszélve, hogy az IQ-szintjük véleményem szerint veszélyesen alacsony. Rendesen szidják egyébként az osztály többi részét, hogy mekkora g ecik, meg k öcsögök, hogy nem képesek leírni az osztálycsoportba a házi feladatot, hogy mennyire bunkók, amiért képesek egyszer-kétszer hangosan felnevetni a szünetekben, majd taj p araszt módjára rájuk szólnak, hogy mi az, hogy megzavarják őket az egyébként ordibálással megegyező, az előző példákhoz hasonló beszélgetésük közepén. És akkor szó szerint jön a panaszkodás, hogy ilyen meg olyan sz ar az osztály, mert a tanárok kivételeznek egy-két 4,6 meg 4,7-es átlaggal rendelkező diákkal, mert rájuk nem szólnak, amikor beszélgetnek, és megy a felháborodás, hogy mennyire szét van húzva ez az osztály, BIZTOS azok miatt esett szét ennyire ez a közösség, akik az előző félévben egy darab, kettesnél meg hármasnál rosszabb dolgozatot nem írtak, akik végig szorgalmasan dolgoznak és próbálnak ebben az elviselhetetlen hangzavarban felkészülni az élethez - sajnos vagy nem sajnos - elengedhetetlennek számító érettségikre. Olyan hangnemet engednek meg a tanároknak, amitől legszívesebben én süllyednék el szégyenemben, mondván, hogy olyan stílusban fognak beszélni a tanárokkal, ahogy a tanárok velük teszik. Komolyan nem veszik észre, hogy a viselkedésük egyszerűen botrányos, úgy gondolják, hogy ők az egyedüli áldozatok ebben a kegyetlen oktatási rendszerben, és ha nem tapasztalom azt nap mint nap, hogy öt ennyire álszent, buta és kicsinyes tinédzserrel kell összezárva lennem, el sem hinném, hogy valóban léteznek ilyen diákok. A legszomorúbb az egészben, hogy viselkedésükkel a szüleik is tisztában vannak, sőt, nevetnek ezen az egészen, és felháborodva robognak be az iskolába, amikor már ki akarják rúgni szeretett pici gyermeküket, hogy ezt nem tehetik, ez nem jogos, elvégre csak huszonkettő igazgatói intőt zsebeltek be az évben... (hű, bocsi, de a kommented nagyon megihletett, és jól esett kiírnom magamból ezt a poklot).

Soha nem találkoztam ezelőtt az időskori demenciával, csak a filmekben, ahol az idős emberek nem tudják, mit beszélnek, elfelejtenek dolgokat, a családtagjaikat, de a kedves, afroamerikai ápolók a csodás amerikai szociális otthonban, ahol a kertben tavacska van, meg zöld fű, gondjukat viselik. Aha, hát a lóf**t... A nagymamám 93 éves lesz, és pár hónapja még egyedül élt, mindent megcsinált magának. Büszkék is voltunk rá, hogy mennyi akaratereje van, amúgy szellemileg és testileg is egészséges volt. Aztán, mikor egyre többet esett el, már ő is egyetértett abban, hogy nem lehet egyedül többé. A legutolsó eleséséből anyukám testvérénél lábadozott, aztán úgy döntöttek, hogy ideköltözzön, mivel keresztanyumék panellakása nem igen elég nagy mamának, konkrétan egy kis szobája volt, nagyon kevés hellyel.
Pár hétig minden rendben ment nálunk, aztán jött a demencia. Valahogy azt gondoltam, hogy ez az én mamámnál nem jöhet elő, hiszen mindig olyan friss és ép volt szellemileg, mindenre tökéletesen emlékezett, tisztában volt az aktuális közéleti dolgokkal. Aztán egyszer csak, mintha elvágták volna. Azóta ilyen. Azóta anya - mert ő van itthon egyedül napközben - ki van borulva, szellemileg és fizikailag is, mert mamát etetni, pelenkázni kell, öltöztetésnél megemelni a súlyát, ami nem kis feladat, hiába, hogy nem elhízott emberről van szó. Alig alszunk éjszaka, én a nappaliban, mert mama éjjel beszél, és áthallatszik a szobámba.
Egyszerűen borzasztó ezt látni, mert anya is ki van merülve, és a tény, hogy mama így van, ahogy van, még rosszabbá teszi az egészet. Őszintén, nem tudom, hogy anyukám meddig bírja, de abban igaza van, hogy a szociális otthonokban ki tudja, hogy vigyáznak az emberekre, plusz mamát mindig a családja tartotta életben, és ha lesz egy józan pillanata, és valami otthonban döbben rá, hogy nem a családja körében van, az neki óriási fájdalom lenne. Szóval, nem tudom, mi lesz, de a jelen helyzet elég sz*r...