Mire gondoltok most? II.

Az érzés, amikor megtalálod magad egy koncertfelvételen a közönségben, és komolyan cringe-elsz tőle *azéletnagyproblémái*

A 3 vizsgás tárgyam közül 2 ötös és egy négyes, és a négyes az egy nemfontos közgáz tárgy* és most február 5-ig semmit se kell csináljak annyira jó túl lenni ezeken a vizsgákon, főleg, hogy elég magas volt az elvárás és ráadásul az egyik állítólag a képzés egyik legnehezebb vizsgája... és a végére már annyira begolyóztam, hogy a sajtban is vízmolekula-burkolófelületeket láttam

*: semmi bajom a közgázosokkal, de én mérnöknek tanulok, nem értem mért kell nekünk is közgáz tárgyakat lenyomni...

Megszületett a volt osztálytársam kisbabája és holnap megyünk a kórházba látogatni.

Jó nagy fail volt ez az anatómia vizsga. Mennyi az esélye annak, hogy a 24 tételből megtanultam 22-t nagyon jól, erre a három kihúzott tételem közül kettő tétel pont az a kettő volt, amit épp nem vágtam? Mégis mekkora ennek az esélye??!! (szobatársamnak a 24-ből kemény 7 tételről volt valami halvány fogalma, és ő mind a hármat innen a 7 közül húzta ki és átment... mi a fsz???) ps. szegény anyum annyira megsajnált, hogy elhívott vásárolni meg pizzázni a húgommal, szóval kárpótolva vagyok az élet okozta kellemetlenségek miatt.

Úgy utálom a hálátlan embereket. Komolyan, követelőzni tudnak ezerrel, olyan full-bunkó vagy full-buta módon hogy az hihetetlen. A kutyával nem beszél így az ember, nem hogy olyan valakivel akitől SEGÍTSÉGET kér.
Bezzeg ha az ember segít, akkor még egy k*rva köszönömöt sem kap. Na mindegy... Az a baj, hogy úgy is segíteni fogok, ha időm és kedvem engedi, mert nekem is jól esik jót tenni... De azért jó lenne leszállnia egyeseknek a magas lóról. Semmivel nem többek, mint én vagy a másik ember. Max bunkóbb és egoistább... Aztán csodálkozik, ha senki nem bírja őt

Megtaláltam a több, mint tíz éves mp3 lejátszómat, feltettem a gépre és van rajta Kistehén, Lady Gaga, Sugarloaf, Rúzsa Magdi, Selena Gomez & the scene... Úgy tűnik mindig is behatárolhatatlan zenei ízlésem volt.

Itt ülök, várva a fél 11-et, hogy mehessek a kozmetikushoz. Úgy nézek ki, mint egy bárány, a hajlakkot már elvették tőlem, de én még mindig úgy érzem, hogy nem volt elég. Közben meg a reggelim újra látása ellen küzdök.
Annyira nem vártam a mai napot.

mikor próbálok aludni és olyan dolgok jutnak az eszembe, hogy anno mindig elakadtam a harry potter és az azkabani fogoly ps2 játékában, mikor elkellett húzni a sirius blacket és jöttek a dementorok, na azokat az istenért nem tudtam soha legyőzni, pedig amúgy szerettem azt a játékot, de mi a fszért jutnak eszembe ilyen dolgok az éjszaka közepén.

újra ráfüggtem a candy crush saga játékra, és most nem lehet letetetni velem. Bár most szerencsésebb helyzetben vagyok, mert az utolsó függőségemet pont akkor éltem, amikor mini érettségire kellett volna készülnöm. :/
ma amúgy megyek moziba és megnézem az insidious-t. nagyon remélem hogy nem lesz annyira nyomi, mint az előzők, mert akkor sírva fakadok a vetítés kellős közepén. vagy elalszok.

belekezdjek -e a Zöld íjászba, vagy sem..Nagy elkötelezettség, és időpocsékolás lenne elkezdeni ,ha egy rakás sz@r :/

Leírom az Arrow-val megélt tapasztalatom ha nem gond Én az első három évadot láttam, és azt kell mondjam, hogy az első nagyon jó, a második közel olyan jó mint az első, a harmadik viszont átment szuperhősös szappanoperába, konkrétan hányhatnékom volt az összes részétől, valóságos időpazarlásnak éltem meg azt az évadot. Amúgy sose kaszáltam el önszántamból sorozatot, de nálam ott betelt a pohár, mert egy nagyon jó háttérsztorit magának tudható, izgalmas sorozatból csináltak egy nézhetetlen latin-amerikai nyáladzós drámát, ami annyira érdekelt a nézők számára, hogy a tévé csatornák is csak hétköznap délben adják.. viszont amennyire tudomásomra jutott, a készítők is rájöttek hogy nagyon elcseszték, ezért utána másítottak a sztorivonalon és állítólag most már újra nézhető és izgalmas a sorozat, de erről már nem tudok nyilatkozni mert én cvégleg megszakítottam vele a kapcsolatot Szóval az eleje tényleg nagyon jó, azt megéri megnézni, és végülis lehet hogy neked a későbbiekben is tetszeni fog a sorozat, nem mindenki ugyanolyan

Soha sem gondoltam volna, hogy egyszer az életben az egyik tanárom lesz az, akire ennyire felnézek majd. Mindig is közel állt a szívemhez az irodalom, viszont sajnos a jegyeim nem mindig ezt a benyomást keltik. Ezt a magyar tanárom is észrevette, és a mai napon az órák után megkérdezte, hogy mit gondolok, mitől van ez. Elmondtam az én verziómat, mire egy olyan inspirációs dumát nyomott le nekem, hogy azt hittem, ott helyben elsírom magam. Iszonyatosan jól esett, amit mondott rólam, és felajánlotta, hogy bármikor beszélgethetek vele, ha nyomja valami a szívemet. Sosem volt még ilyen tanárom, aki már majdnem úgy viselkedik, mintha az anyám lenne. Elképesztő érzés tudni, hogy valaki - akinek nem lenne kötelessége - ennyire törődik veled.

Mikor két héten keresztül mást se csinálsz, mint történelemre tanulsz, hogy kijavíts egy kettest és megkapd az ötöst félévkor és a tanár közli, hogy hiába szereztél három ötöst ezalatt az idő alatt, akkor is négyest kapsz. Legalább akkor ne mondta volna, hog készüljek és feleljek majdnem minden órán...

Ma reggel teljes nyugodtsággal ültem németen és olvasgattam a könyvemben egy szöveget, közben pedig arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne, ha németből is lennék olyan szinten, mint angolból. Vittem is tovább a gondolatot, hogy majd elmegyek egy nyelviskolába és ott majd jól meg tudom tanulni ezt a nyelvet is. Ekkor pedig eszembe jutott, hogy amúgy hoppá, én most jelentkeztem be egy nyelviskolába, ami majd felkészít az angol nyelvvizsgára és ahhoz, hogy bekerüljek oda, kéne egyet szóbeliznem. Igen ám, csakhogy az utolsó időpont, amikor erre a szóbelire mehetnék, ma van. Teljes kétségbeesés, azt se tudom hova kéne mennem és az utolsó órám után már indulni is kéne, mert csak háromig van nyitva az iroda. Óra után gyors telefonos segítségkérés édesapámtól, aki végül úgy döntött, hogy eljön velem, mert úgy gondolta, hogy egyedül sok jó dolgot nem tudnék csinálni. De aztán minden jól alakult, mert sikerült a szóbeli és fel is vettek a kurzusra, úgyhogy márciusban kezdek, májusban pedig nyelvvizsga.

milyen rég írtam már ide...

ha anyáéknál vagyok, este ki szoktam járni a lakótelepre hintázni (imádok csavarogni és hintázni, mint egy kisgyerek lol). legutóbb is nagyban elvagyok, látom fél szemmel, hogy valaki jön. ez nem nagy cucc, mert a lakótelepen azért járnak-kelnek olykor az emberek. aztán láttam, hogy felém veszi az irányt...azt hittem le akar tolni, mert eléggé nyikorog az a hinta. megállt mellettem én meg odamotyogom, hogy "hali". semmi reakció, én meg lököm tovább a hintát, mint aki jól végezte dolgát, de az alak még mindig ott állt xd. aztán ahogy jobban megnéztem látom, hogy bohócmaszk van rajta...és mint egy fogyatékos, megkérdezem ":mi az, mit szeretnél?^^" még mindig nem válaszol, aztán nekem leesik nagy nehezen: "ó, izé...én nem félek a bohócoktól". aztán a csávó pedig végre megszólal: "a rohadt életben" - és szomorúan visszakullog a panelházba...nagyon-nagyon fura volt, gondolom, arra számított, hogy ijedtem leesek a hintáról vagy nem tudom xd. de én életem nagy részben tényleg komikusan nyugodt vagyok.

már reggel is fájt a torkom, így a fél napot végighaldokoltam, aztán véletlenül ráakadtam groovehouse dalokra spotifyon és egész délután azokat énekeltem, szóval most mégjobban fáj a torkom. xdd amúgy azok a dalok nagyon a gyerekkorom.
egyébként megyek emelt angolra érettségire, szóval arra kéne tanulnom is, nem úgy, mint középre, de már azon gondolkozom, hogy itthon ne hagyjam a mókusomat, mert mikor matekérettségiztem, akkor itthon hagytam, tuti azért lett olyan fos a matekérettségim.

Úgy utálom, hogy az emberek folyamatosan vergődnek, hogy a macskák, milyen h*lye állatok. Aha, persze. Erre csak annyit mondanék. hogy úton átkelés. Ma reggel egy macska kelt át az úton. Körbe nézett és mikor nem jött semmi átfutott.

Ehhez képest, a kutya mit csinált? Ott cikázott a kocsik között, mikor nem jött semmi nem csinált semmit, amikor meg jöttek a kocsik, akkor indult át, futott ide, lépett oda... És még a macskák a h*lyék mi?

Ja, hogy nem egy kutya után kéne általánosítanom? Hát a macskagyűlölőknek se egy után, köszöntem.

Amióta felújítunk és egy kis bőröndből élek, már megértem a minimalistákat. Nagyon boldogan elélek a 3 gatyámmal, 3 pulcsimmal és 10 pólómmal, egyáltalán nem érzem tragédiának, hogy nincs több. Tényleg felesleges sok ruhát felhalmozni, az ember a felét sem használja... Ha végzünk ezzel az egésszel, és újra kipakolok a zsákokból, 3x is átgondolom, mit tartok majd meg.

a rajongólánykodás teljesen felemészti az életem mostanra de úristen 13-adszorra is pont annyira életem legszebb pillanata élőben látni a Moonspellt mint elsőre azon az In Tremor Dei-n azt hittem összepisilem magam a gyönyörűségtől de komolyan tökéletes volt és Fernando még mindig (már megint?) meg ismert és odaköszönt a végén ááááááh

Ha minden jól megy, a jövőhét folyamán megérkezik a futópadom amit már rettenetesen várok. Már csak helyet kell neki szorítanom a szobámban.

Durva, de miközben ezeket a sorokat pötyögtem be, szlovákul jutottak eszembe a szavak. Úgy látszik a hasznomra válik a szlovák újságok olvasása és az, hogy öcsém szlovák suliban kezdte meg a középiskolás éveit, így otthon sokat van használva a nyelv.

Tudom, hogy az igazság néha fájdalmas, de attól jó lenne elfogadni.

Btw. máskor is lehetne ilyen hét 1 nap suli 6 nap szünet Nem mintha pihentem volna a héten, de legalább haladtam a saját dolgaimmal. Komolyan néha azon gondolkozom hogy a f*szba nem fogok folyton elcsúszni a dolgaimmal ha majd dolgozó, egyedül élő személy leszek.