Mire gondoltok most? II.

Este csókolozni a kocsiban, miközben a rádióból az Oasis Wonderwall-ja szól.

Mikor a kedvenc sztárod képe rajtad van - Gal Gadottal díszített pólókat kaptam. Nem is tudom mit mondhatnék, a legjobb Karácsonyi ajándék ahh!
Egyébként Kellemes Karácsonyt mindenkinek!

Kaptam fénykardot.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

Az érzés, mikor segítesz nagymamádnak fokhagymát nyomni és az utolsó gerezd utál téged és a szemedbe fröccsen. Karácsony alkalmából szentségelni, miközben bő vízzel kimosod a fokhagymát a szemedből, felbecsülhetetlen érzés.
Egyébként kellemes ünnepeket minden fórumozónak!

Az ajándékok között volt egy szép napraforgó színű boríték. Amikor elkezdtem bontogatni, mindenki abbahagyott minden tevékenységet, izgatott vigyorgásba kezdtek és lélegzetvisszafojtva figyeltek engem. Szerintem legalább annyira durván dobogott a szívem, mint az övüké, mert sejtelmem sem volt róla, mit rejthettek a borítékba. Az a pár másodperc alatt, amíg igyekeztem óvatosan feltépni a szélét, villámgyorsan végiggondoltam mindenféle eshetőséget, hogy mégis mit szántak nekem idén karácsonyra, de természetesen erről nem is álmodtam. Egy jegy volt az a Middlemist Red 27-i koncertjére. Annyira meglepődtem, hogy nem is tudtam szólni, csak tátogtam, küzdöttem, nehogy bőgni kezdjek, aztán meg közölték a tesóim, hogy ők is jönnek, szóval hárman megyünk fel Pestre. Azt kell, hogy mondjam, ez az egyik legkirályabb ajándék, amit valaha kaptam. Nagyon hálás vagyok érte nekik ♥

A kutyák csodálatos lények, nem véletlenül mondják, hogy ők az ember legjobb barátai. Minden pillanatra emlékszem, amit veled töltöttem. Emlékszem arra a tizenegy évvel ezelőtti napra, mikor megszülettél. Anyukád és apukád fekete szőrűek voltak, te vörös lettél. Mint a nagymamád. Mamáék Bruminak neveztek el a maci-szerű orrocskád miatt, de én mindig máshogy hívtalak: Brumi. Brumika. Brumm. Maci. Macikám. Brumm-brumm. Brumesz. De a Cirmire is hallgattál, mivel féltékeny voltál mindenkire. Emlékszem, valahányszor szóltam, te már jöttél is, el sem lehetett zavarni. Mohó, okos kutyus voltál. Temérdeknyi alkalommal jöttél fel velem a garázs tetejére még fiatalabb korodban. De a traktor platójára is feljöttél alig egy éve. Most pedig... hívott az állatorvos, hogy meghaltál.
Ettől féltem tegnap, mikor apuék bevittek, tudod? Megsimiztelek, de mintha észre sem vetted volna. Sajnálom, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőled, kicsikém. Nagyon nagyon hiányozni fogsz. Szeretlek, Maci.

Azért jellemző, hogy idén karácsonykor én ittam a legtöbbet, és hol van még a szilveszter...

Egyébként remélem, hogy mindenkinek jól telt ez a pár nap.

Elkezdtem irodalom tételeket kidolgozni/begépelni. Beszakad a hátam, de pár órán belül négy témával végeztem. Látom a fényt az alagút végén.

Nagy nehezen csak összehoztam valami karakterfélét - amit már jóval ezelőtt kellett volna, de hát vizsgák n stuff... Szerencsére a gamemaster türelmes volt, és nem ölt meg emailben, pedig oka az lett volna rá (Na majd személyesen... ) Remélem jó lesz.

Megyünk szabadulószobába, yaay ^^ Bírom az ilyet, bár a műltkoriból se jutottunk ki időben XD

Boldog új, 2018-as évet mindenkinek!

ismerősök: lesz programod szilveszterkor?
én: persze
én otthon szilveszterkor:

ma elhívtak több helyre is, de semmi kedvem nincs sehova sem menni, mert annyit zabáltam az ünnepek alatt, hogy semmi nem áll jól rajtam és annyit ittam, hogy már nincs kedvem inni, nálam ez a 20ik életév rengeteg változással járt, már nem iszok annyit, mint régen, büszke is vagyok magamra. egyébként szerintem a vesekövem ad életjeleket magáról, múltkor részegen azthittem kipisiltem, de ezek szerint mégsem.
és ma megtudtam hogy néz ki phineas szemből, szerintem ez rengeteg dolgot megfog változtatni az életemben.

Bepiáltan megint alkottam... Egy életre megtanultam, hogy ilyenkor a telefont jó messzire elzárom magamtól. De legalább jó arc volt, akinek írtam és jól kezelte a részeg énem kifakadását *sohatöbbetnemmerekaszemeelékerülni

Öcsém levágta rövidre az eddig vállig érő haját és most olyan mint Shawn Mendes, de annyira, hogy rohadtul furcsa ránézni. A hosszú hajával nem tűnt fel sosem, hogy így hasonlítanak.

Jövő pénteken szalagavató, a varrónő pedig még mindig nincs kész a ruháinkkal. Anyukámnak - akit megkértem, hogy hívja fel a nőt, gondolván, hogy a szülőt csak komolyabban veszi - azt mondta, hogy a héten hívni fogja az egyik barátnőmet a végső próba miatt, és hogy ne aggódjunk, lesz idő a módosításra is, ha valami probléma adódik. Nagyon remélem, hogy állja a szavát, mert egy rossz ruhára nem fogok kibszni 36 ezer forintot, ha valami gond lesz a kosztümmel, addig ott ülök, míg meg nem csinálja. Minek vállalta be, ha nem tudja betartani a határidőt? Vagy legalább akkor ne ígérgessen.

Ajh, alig várom, hogy vége legyen ennek az egésznek.

Amúgy meg rohadtul nem értem a tanárokat, meg az 'írjunk egy/két héttel a félévzárás előtt' mániájukat. Oké, értem én, hogy kell a jegy meg minden, de minek két témazárót (mármint egy tantárgyból) is besuvasztani ebbe a rövid időintervallumba? A legjobban azt bírtam, mikor a matek tanár - aki amúgy az osztályfőnököm is - közölte, hogy jó, akkor a szalagavató előtt egy nappal megírjuk azt a matek dolgozatot, mert miért ne. Nem tudom, hogy ezt hogy képzelte, személy szerint én tuti nem a térgeometriával leszek elfoglalva egy nappal életem egyik legmaghatározóbb estje előtt.

Szerdán készül el életem első tetoválása. Most már nagyon izgulok miatta. Évek óta hezitáltam, nem igazán tudtam eldönteni, akarom-e igazán. De régóta szerettem volna. Szeptember 25-én pedig megkaptam a lökést (vagy nem is tudom minek nevezzem), eldöntöttem, hogy lesz, megcsináltatom, kész! Szóval most elképesztően be vagyok pörögve tőle. Remélem tetszeni fog, bár a művész, akit választottam, gyönyörűen dolgozik, úgyhogy minden esély megvan rá, hogy teljes legyen a boldogság (-:

Nagyon stresszben vagyok a szerdai anatómia vizsgámtól. Az egy dolog, hogy hidegen hagy az egész tantárgy, de legalább fel tudnám fogni, hogy mi a jóistenről van szó. Néha olyan érzésem van, mintha csak random szavakat pakoltak volna egymás mellé, főleg a kémiai részeknél. Így még magolni is alig lehet. Kémia vizsga is lesz még, nem tudom hogy élem majd túl, mert én a kémiát már általános iskolában sem értettem, középiskolában meg konkrétan szenvedtem a kettesért. Nem képes az agyam felfogni, de se a fizikát, se a biológiát, pedig volt idő, amikor tényleg próbáltam megérteni a dolgokat. Olyan volt, mintha egy hal tanulna fát mászni. Miért.

Szeretek a Metropolitanre járni. De tényleg.

Mikor tudatosul benned, hogy 12 évet sz*ptál végig egy működésképtelen, leszívó és kizsigerelő rendszerben egy papírért amivel önmagában kitörölheted a seggedet... Hmmm...

Na ki az, akinek a 2018-as éve már most lehúzható a WC-n, olyan rossz? Igen, nekem. Na de hogy érdekes legyen az önsajnáltatásom; a legelejéről.

A mostani, és ezzel együtt tönkrement telefonomat egy éve se kaptam, az azelőttit lecseréltem erre, és a másikat pedig elhagytam. Családomon belül a fejemhez lett vágva nem csak egy személytől, hogy én direkt, és azért hagytam abba, mert nekem másik telefon kell, és már unom ezt, ami akkor volt. Mégha igaz is lett volna, azt mondom oké, de nem. És az fájt a legjobban, hogy kinézték belőlem. És miért is? Mindent tönkretettem ezelőtt; fülhallgatókat, gépeket, és még másik nem ide illő műszaki cikket. De én az elhagyott telefon után majdnem egy hétre már másikkal rohangáltam, de az pár hónap múlva nekem nem volt jó, mert én iphone-t akarok. Jó, ezt is megkaptam, ami mára már tönkrement. Egy éve sincs, hogy megvan, de már is tönkrement; megjavíttatni drágább lenne, mint az egész telefon, szóval azt nem éri meg, de ott van az is, hogy a nem lejárt garancia miatt kicserélnék, de nem, mert a drágalátos Gabriella kezéből folyton kiesett a telefon, és megrepedt benne egy kis darab, ami miatt nem cserélhető ki, és javítható meg ingyen. Oké, még nem vagyok teljesen ideges, folytassuk; szóval most ott tartunk, hogy nincs telefonom, de a rosszat visszaadják egy hét múlva -amihez hozzátenném, már egy hete várok rá, de nem tudják legalább rosszan visszaadni, mert egy kicsikét lehet még használni-, viszont újat nem kapok anyukámtól (tudni kell, a szüleim külön élnek), apukám meg maximum a 10 százalékát fizetné az új készüléknek, anyukám édesanyjával nem vagyok túl jó viszonyba, apukám édesanyjával ötévente, ha találkozok egyszer, az egyik papámról nem is tudok semmit, a másik életét vesztette; szóval egy darabig nem nagyon lesz telefonom. DE, még mindig nem ez a legjobb része a sztorinak. Oké, telefon nélkül kibírom, nem erről van itt szó leginkább (de persze nem utasítanám vissza, ha adnának csak úgy egyet) - hanem arról, hogy kezd szétesni a laptopom. Ez eddig szép és jó, ott a szerviz, de már nem egy dolgot tettem tönkre. Olyan alapon van anyukám, hogy már tönkretettem a telefonom, a fülhallgatóimat, a jegyeim nem a legfényesebbek, alig tanulok valamit, nem lehet megnevelni - lássuk be, ebből nem lesz laptop. De viszont, mielőtt úgy jönne le ez az egész sztori, hogy a laptopomat én tettem tönkre, ez nem így van. Bármi mást rám lehet fogni, de ezt nem. Szépen vigyázok rá, és hirtelen egy hétig vagyok távol anyukám anyjától (mert otthagytam a laptopomat, mindegy, zavaros), mert telelni voltam, és érdekes módon tönkremegy. Nem akarok, és nem is fogok ujjal mutogatni, ki piszkálhatta meg a gépemet, de ez, hogy konkrétan amikor lecsuktam megrepedt majd letört egy darab, ez nem én voltam. Jó, pár napja már elég furcsa reccsenéseket hallok, mikor lecsuktam a laptopom, és már akkor is nagyon aggasztott, de ez.. Tudom, hogy nem én voltam, viszont senki se fogja nekem ezt elhinni. Szóval összegezve: ez már most nem az én évem. (: