Mire gondoltok most? II.

Jelenleg éppen arra gondolok, mint amire már napok óta, hogy mennyire izgatott vagyok a jövőm miatt. Legszívesebben már most keresnék egy állást, és már most leérettségiznék, és már most elkezdeném az egyetemet, és már most keresnék egy albérletet, és már mo-...
Jó, tudom, nem szabadna ennyire előre szaladni. De ez motivál a mindennapokban, hogy nemsokára kiszakadhatok ebből az "átmeneti állapotból", amit nekem ez a maradék másfél év suli és az itthonlakás jelent. Alig várom, hogy teljesen önálló legyek.

Nem tudom, a közösség hány tagja ismeri a "The Shannara Chronicles" című sorozatot - nem is ez a lényeg. Nem mondanám olyan sorozatnak, amin normális esetben bárki sírva fakadna, mert igaz, hogy gyönyörű története van és fantasztikus karakterei, nem az a sírós sorozat. Nos, a második évad szerdán ért véget, de én csak ma tudtam megnézni, és azt kell mondjam, hogy egész eddigi életemben nem sírtam még ennyit sorozaton. Az évad elején nem kedveltem a főszereplőt, de a tizedik részre újra megimádtam, és rájöttem, mit miért tett, és amikor... ahj, nem írom le, mert megint sírógörcsöm lesz. Lényeg a lényeg, hogy nem szeretnék ismét 2 évet várni a folytatásra. Nagyon remélem, hogy hamarabb kerül majd képernyőre, ahogy azt is, hogy lesz majd egyszer egy olyan nap, amikor ha visszagondolok erre a befejezésre, nem lesz kedvem a sírástól véget vetni az életemnek.

Ma öcsémmel a nagyszüleimnél voltunk, akiknél mindig öröm lenni és imádok velük beszélgetni, mert szerencsére elég lazák és jó a humoruk. Ezt ma is megmutatták. Többször is.

Papa: Mama, és te miért szerettél egyszer régen engemet?
Mama: Hát már nem elmondtam számtalanszor, hogy a gazdagságodért?
Papa: Nem a szépségemért?
Mama: Nem. A gazdagságodért.

Papa: Na *öcsém neve*, meséljek még neked?
Én: IGEN
Papa: És miről meséljek, *én nevem*?
Én: Bármiről
Papa: Egyszer volt, hol nem volt...
Én: Neee
Papa: Volt egyszer egy földhözragadt prasztgyerek, de annyira földhözragadt volt, hogy csupa sár volt szegény. Egyszer felvette a hétmérföldes csizmáját és elment *falu neve* királylányt keresni. Talált egy félkirálylányt, ganés volt a lába. Lószar, gumicsizma, minden.

Szeretem a nagyszüleimet.

Mikor már egy jó ideje nem hallgattad a kedvenc bandádat, és amikor ismét meghallod őket, egy furcsa boldogság jár át, és a sírás határán vagy...

Nem tudom, hogy ez miért jó nekem, de pár napja elkezdtem újranézni a kedvenc sorozatomat, amit gimi óta imádok. Pedig tanulnom kéne, hamarosan itt a vizsgaidőszak.
De itt vagyunk: hajnali fél ötkor, az ötödik évadnál.

Az utóbbi egy hónapban sikerült megutálnom egy kicsit a német nyelvet. Tényleg csak annyit tanultam rá, amennyit nagyon muszáj, a többit meg inkább hagytam a francba. Nehéz, logikátlan és értelmetlen. Aztán tegnap eszembejutott, hogy amúgy hoppá, felsőfokút kéne belőle tennem kb két-három éven belül, és ha így folytatom tovább, akkor örülhetek, ha egy közepfokút sikerül majd összekaparnom. Szóval fogtam magam, elővettem mindhárom kis németkönyvemet és nekiálltam tanulni. Átnéztem mindent, amit eddig vettünk. És lássatok csodát, megértettem mindent. Igaz, hogy volt amit 22-szer kellett átolvasnom, mert fingom nem volt róla, hogy miről beszél, de csak sikerült. Szóval egyelőre boldog vagyok és visszatért a kedvem a tanulásához, de lehet, hogy holnap, dupla német után újra előjönnek az öngyilkos gondolatok, lol.

*Réka és "kedves" családja 1. felvonás*
Anya: Itt van a cicáknak a kaja, légyszi vidd már ki. Úgyis szeretik, tuti megeszik.
Én: Mi az, amit a mi macskáink nem szeretnek?
Nevelőapum: Téged.
(love my family)

Nagyon beteg a kutyánk. Múlt hét keddig úgy tűnt, semmi baja sincsen, de egyik napról a másikra nagyon rosszul lett. Anyáék szombaton elvitték az állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy végstádiumú májdaganata van. Szinte hihetetlen. Kapott injekciót meg gyógyszert, de azt is úgy kell letuszkolni a torkán, majd pár óra múlva kihányja.. Egy hete szinte semmit sem eszik, nem fogadja el a kaját, kis vizet iszik, de minden kihány.. Mondtuk anyának, hogy lehet az lenne a "legjobb", ha elaltatnák, mert ez már csak szenvedés neki (az állatorvos azt mondta, nincsenek fájdalmai, de akkor is), de mutti eléggé ellene van, szerinte az nem humánus - ne értsetek félre, én sem akarom azt, természetesen azt szeretném, ha meggyógyulna, de erre nincs sok esély. Nem akartam neki mondani, hogy az se jó megoldás, hogy még pár hétig szenved szegény, teljesen le fog épülni (már most rossz ránézni, főleg azzal a tudattal, hogy hamarosan elpusztul) + nagyon aggasztó, hogy nem eszik. A szívem szakad meg szegényke miatt.. Tehetetlen az ember, nagyon rossz érzés.

van a szobámba egy egyiptomi nőt ábrázoló szobor, anyám hozta be mikor még lakásfelújítás volt, mama hozta még egyiptomból anno és a tvm felett van. nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akárhányszor ránézek a szoborra mindig más szögben van és már barátom is mondta, hogy neki is feltűnt, hogy egyszer még balra van fordulva, utána meg jobbra, de hozzá se értem amúgy, mert nem merek. ma pedig ágyaztam be, a távirányítók pedig egymásnak nyomódhattak az ágyon, mert bekapcsolódott a tvm, vagyis nagyon remélem, hogy ez történt. xd mama egyébként anno hozott szenteltvizet és beszórta a szobámbat, szerintem szólok neki megint. xd egyébként a 2018as templomi kalendáriumából azt is kiderítettem, hogy engem gyakrabban szólít meg a sátán, mint a szentlélek.

Én is így vagyok a némettel. Nekem egy emelt érettségi kéne, illetve az lenne a legjobb, de beletörődtem hogy csak közepem lesz, mert azt is alig fogom tudni megcsinálni. És ezt úgy mondom, hogy a csoportomban nekem vannak belőle a legjobb jegyeim. De szerintem valahogy a hosszú és unalmas németórák az ellenszenves tanárnővel megölték bennem a lelkesedést.

Ja ha már itt tartunk, épp a törivel szenvedek, illetve halogatom. Csak szerintem nem hordott még a Föld a hátán kistanárt, akinél lehet rendesen jegyzetelni? Azt hittem a tanárunk betartja az ígéretét, hogy faktra nem hoz kistanárt tanítani, de úgy tűnik nem telhet el félév anélkül, hogy egy fél anyagot teljesen egyedül kelljen feldolgoznunk (én a tz előtti éjjel, mint mindig).

Három és fél óra után végre végeztem a marketing kutatásom elemzésével. Elértem azt a pontot, hogy mindenhol számokat meg százalékokat látok, és esküszöm, hogy a jelenleg a szememet csípő sampon kevésbé fáj, mint a derekam.
De legalább túl vagyok rajta, szóval a következő pár napban lazíthatok, míg a többiek a kutatásukat, elemzésüket csinálják. Amúgy örülök, hogy ilyent is kell csinálni gyakorlatra, jó kis tapasztalatszerzés az egyetemre - az már más kérdés, hogy ott nem angolul kell majd csinálni.

Hogy én milyen gázul viselkedtem Tompos Kátya előtt te jó ég. T.i. volt ma este egy koncertje, ami fantasztikusan nagyszerű volt, majd utána lehetett CD-t venni meg váltani vele pár szót. Na én annyira szétestem erre, hogy kb egy infantilis hülyegyerek értelmesebb lehet. Csak annyira sok mindent szerettem volna elmondani neki, de nem volt rá elég idő és csak egy ilyen hablaty lett az egész. Na nem baj, szerintem látszott rajtam, hogy izgultam és izgatott voltam nagyon. Nem mindennap találkozik az ember az egyik legnagyobb kedvencével!

Végre befejeztem az egyik beadandómat. Most már csak egy 6 oldalas beadandót és egy prezentációt kell megcsinálnom. Csodálatos ez a hét mostani. #szeretlekszorgalmiidőszakvége

Micsoda megkönnyebbülés látni, hogy a német nem csak nekem okoz nehézséget. Bár én még enyhén szólva is utálom a némettanáromat, csak szövegeket magoltat be a csoporttal, ami nem segít sokat, ha még csak idén kezdted a nyelv tanulását- ebből aligha lesz eredmény. :c
Ettől eltekintve a gimi eddig nagyrészt pozitív, bár tény, hogy sokkal többet kell tanulom, mint tavaly. Legalább több és színesebb lehetőségeink vannak, mint általánosban, csak hogy ne csak a rosszat mondjam. ^^

Egyébként nem emlékszem a hétvégémre, mit csináltam, és hogy mégis hogyan ment el ilyen gyorsan, nem értem, és most már megint a hét közepe van. Újabban állandóan ez van velem.. O-o

Esik a hó

Tuti, hogy ha kimegyek már nem fogok ennyire örülni, de jelenleg nagyon boldog vagyok.

Annyira belemerültem a töribe, hogy chaten a "Ke, 22:38-kor"-t Krisztus előttnek olvastam.... Rohadt érettségi...

Ezt olvasni is rossz volt, sajnálom. Vesztettem én is így el kutyát aki szintén májdaganattal küzdött. Nagyon jelemző ez a betegség az állatoknál is...A daganat egyik biliáris carcinoma tipusa volt a kutyámnál, mivel ez áttétes volt így szegénynek a hasnyálmirigyére, s a bélrendszerrére is áttterjedt.. A legrosszabb az egészben, hogy mivel nem masszív májdaganat volt, így sebészeti beavatkozás nem volt lehetséges, így meggyógyítani nem lehetett volna..Felkészültem már az elején a legrosszabbra..Szóval neked is Kitartást!

Anyumtól és a barátjától kaptam egy irtó aranyos, 1 méteres plüssmacit. Évek óta szerettem volna egyet, de mindenhol aránytalanul drága volt az ezt megelőző években. Viszont ma vásárlás közben ráleltünk egy akcióra, szóval előkarácsonyi ajándékként megkaptam Barney-t, a macit, aki amúgy elfoglalja a fél ágyamat, de az kit érdekel.

Imádom, amikor az emberek mindent elkövetnek, hogy bántsanak. Ártani akarnak nekem, de annyira elvakítja őket a gyűlölet, hogy fel se fogják, néhány támadásukkal pont hogy segítenek nekem! Szeretem hogy a h*lye emberek vannak ellenem.

Nem értem még a fórum használatát szóval bocsi ha valami hülyeséget/nem ideillőt Írok
Én most BTS-re gondolok mivel a fejemben és a hangszórómól is az szól. Van köztetek még Bangtan Boys imádó?