Mire gondoltok most? II.

Egyébként - kövezzetek csak meg - de én annyira nem értem azt, hogy minek egy topikba ugyan azt a képet 70x feltölteni. Mondjuk egy filmes/sorozatos topikba. Addig oké, hogy valaki mondjuk elviszi a képet 759x976 -os méretben mert már nem tud várni a nagyobb méretű képekig, vagy egyszerűen tudja, hogy úgy sem fog megjelenni, ezért elviszi, hogy mások is hagy lássák. Aztán valaki mondjuk megtalálja HQ-ban és elhozza, az is jó dolog, sőt! Remek. De minek kell utána még 78 másik embernek százhúszféleképpen elhozni? Ez most így szélesebb ez most így keskenyebb, az enyém 3518x2020 a tied csak 3480x1990-es... Annyira idegesítő, mikor mennék egy topikba hogy keressek ÚJ (!!!!) képeket, erre csak a régieket látom, másféleképpen. Erre a Google is képes, hogy most ezen itt a szöveg, ezen ott a szöveg, ez álló kép, ez meg fekvő.. Mi ez a fejetlenség?

Persze másrészről azt is megértem, hogy ha valaki elhozza a nagyobbat, akkor nem törlik ki az előtte lévő kisebbet, ez rendes dolog, tényleg nem ezzel van a baj, hanem az hogy minek kell elhozni a 10-30 pixellel nagyobb képeket is? legyen egy kicsi, egy nagy meg esetleg egy hatalmas... elég lenne bőven...

Illetve még egy kérdés. Ugye HQ képnek az oldalon jelenleg az felel meg, hogy 1000x1000 -nél legyen nagyobb. Kérdem én: Miért HQ méretű az a kép, ami kb 768x894-es csak egy FEHÉR SZÉLLEL ki van bővítve 1080x1080-ra???

Az az érzés, amikor random leemelek egy kötetet a könyvtár polcairól, - mert amit szerettem volna olvasni, épp ki van véve - és az első oldalak után olyan szinten beleszerelmesedek a történetbe, hogy nem bírom letenni, na az valami fantasztikus.

Én: Csak még egy részt. Csak még egy részt!
Józan ész: De hát már láttad kétszer az összes évadot! Ráadásul hajnali öt van és idén érettségizel!
Én: De hát ez a Haikyuu.

Az emberi agy csodálatos. Amikor napközben ülök a megnyitott Word előtt és pötyögném be a történetemet, valahogy nem jön össze, mert nincs olyan igazán eget rengető ötletem hozzá. Bezzeg este, mikor lefekszem a puha ágyikómba, betakarózom, élvezem a meleget és lehunyom a szemem... Bevillan a világ legcsodálatosabb ötlete. Általában ilyenkor nem szoktam felkelni, hogy nekiálljak írni, csak mantrázom az ötletet magamban és remélem, hogy reggelre még emlékezni fogok rá. Szerencsére eddig mindig emlékeztem, de félek attól a naptól, mikor egy jó ötletet el fogok felejteni.

I will support Liang Hui, *zokog* no matter what

Egyre többet gondolkodom el azon, hogy mi lesz velem érettségi után. Hogy vajon hány emberrel fogom tartani a kapcsolatot, én fogom-e keresni őket vagy fordítva. Sajnálatos módon rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg egy-két barátom szrni se fog rám - legalábbis ha az eddigi 3 nyáriszünetet vesszük alapul. Félek az egyetemtől, vagyis inkább attól, hogy senkit nem fogok ismerni, gólyatáborba nemigen akarok menni, és mi lesz ha nem találkozok hozzám hasonló emberekkel?

Egyre jobban érzem, hogy ez a valóság, tényleg mindjárt itt a szalagavató. Tudom, hogy mikor lesz a tablófotózás, már megvan az időpontom a fodrászhoz, a körmöshöz és a sminkeshez is. Olyan gyorsan elment két hónap, hogy észre se vettem. Mindjárt az őszi szünetnek is vége lesz, én meg alig csináltam valami produktívat. Hétfőtől pedig újra indul a mókuskerék.

Néha úgy vissza mennék az óvodába, ott a legnagyobb gondom az volt, hogy nem akartam délben aludni.

Queen + Adam Lambert koncertről röviden
Nekem eszméletlen élmény volt látni azt két személyt, Rogert és Briant, akik még ennyi idősen is a zene igaz szerelmesei és igazán szeretik csinálni azt, amit már időtlen idők óta tesznek. Megkönnyeztem jó párszor, és akárhányszor visszahallgatom Brian gitárszólóját, ugyancsak könnyeket csal a szemembe. Elhiszem, hogy még ez a koncert sem pótolja azt az embert, akinek az emlékére csinálják ezt a turnét, de én is úgy vettem részt ezen a koncerten, hogy tisztában voltam azzal, hogy azt a koncertélményt, amit akkoriban létrehoztak, nem lehet pótolni.
Adam Lambertnek is megvan a saját maga kisugárzása, és nem tagadás, nagy hangja van, szerintem jó koncertet hoztak össze. Látszott rajta, hogy nem akar Freddie helyébe lépni, csak elénekli a dalait, és nagy respect azért, hogy nem önmagát helyezte a középpontba a koncert során.
Csodálatosak voltak a fények, és az, hogy Brian a Tavaszi szél-t is elgitározta, hogy a közönség együtt énekelhessen. A koncert minden pillanata egy élmény volt, hálás vagyok nekik, hogy idehozták Budapestre a régi Queen és Freddie Mercury szellemét.

..és hogy ne csak off legyen: tegnap este óta olyan izomlázam van a lábamban az erőnléti edzés miatt, hogy konkrétan mozdulni nem bírok, hiába, még ülés közben is fáj.

ez a kép annyira a jelenlegi lélekállapotomat tükrözi, hogy az valami hihetetlen.egész héten dolgoztam, meg kéne tanulnom vagy kétszáz tételt, tegnap meglátogattam az unokatesóm hörcsögét, aki ma hajnalba valami oknál fogva meghalt, a mama szerint biztos miattam, mert már régen voltam templomba és mikor végre stranger things maratont akarok tartani, meghal a laptopom, akiért még ezekben a percekben is küzd az öcsém, ha meghal szerintem már ördögűzésre megyek, nem is templomba.
amúgy olyan szinten nem látok már, hogy előkellett keresnem a régi szemüvegem, de nem ment rá a fejemre és amíg ezeket a sorokat gépeltem majdnem leesett az ölemből anyám laptopja kétszer.

Engem nem érdekel, hogy bánsz velem. Ha olyan kedvemben vagyok visszaszólok, ha olyanban, nem. Hangulatomtól függ. Tudom milyen vagyok, tudom mire vagyok képes, ha te másképp látod, sajnálom. Ha nem látod másképp, de bántani akarsz... try me, don't care!

De ha a családommal vagy a barátaimmal kötekszel...

A szívem szerint, jelenleg magzatpózban kuporognék a sarokban. Kikészít az érettségi, pedig még itt sincs. Mindenhol tételeket látok, és minden nap négyig szenvedek az iskolában.
Fél öt körül hazaesek, összekaparom a házit, amivel végzek kb. 7-re. Amíg írok, addig balkézzel eszek. Amiután végeztem a másnapi dolgaimmal, elkezdek tételt kidolgozni, nekiállni a másnapi szóbeli dolgoknak, átismételni az elmúlt 6 évemet. Ezekkel nagyjából 11, éjfél magasságában meg vagyok, amikor eszek még valamit, majd elalszok a kádban. (Nem vicc, egyszer tényleg elaludtam. Az lesz a vége, hogy megfulladok. )
Az unokatestvérem panaszkodott az egyetem miatt, mégis minden délután uszodába/moziba/bulizni járt. Ilyenkor vagyok úgy, hogy ,,HE???" xD

még csak kb ide nem adtam ki a Moonspell-fangörlködésem szal itt jön, ez egy figyelmeztetés volt
megadatott az a szerencse, hogy a kedvenc zenekarommal tölthettem egy napot, láthattam őket 3+1-szer 5 napon belül, illetve az utolsó koncert után bemehettem backstagebe beszélgetni velük és ÚRISTEN ja meg 11 napot voltam Portugáliában de annyira nagy élmény volt az egész hihetetlenül kedves és érdekes emberek, amellett, hogy nagyon-nagyon tehetségesek igazából meg sem tudom fogalmazni értelmesen, még mindig nem dolgoztam teljesen fel, hogy mi minden történt, egyszerűen az az élmény, hogy egy napot lehetek velük, és várostnézhetek Lisszabonban, annyira különleges, a backstage meg ááá imádtam és amúgy nagyon sok respect nekik, hogy ilyeneket bevállalnak, valami többet annál, mint hogy VIPjegy néven kifizettessenek párszáz eurót egy képért meg aláírásért (bár mint megtudtam, ők is eléggé féltek, hogy mi lesz)
végszónak élvezzétek ezt a képet rólam (középen) a városnézésen, pont egy olyan pillanatot sikerült elkapni amikor nem ezerrel vigyorogtam de hát na, ha ezt a képet rakták ki fbra
Moonspell

Mikor a mandulagyulladásod úgy időzít, hogy miatta egy héttel tovább tart az ősziszüneted.

Az élet borzalmasan tolja az arcomba, hogy szülnöm kell... Sima rákszűrésből bőgve hazamenni megrémiszti az ember férjét, főleg ha pánikroham is társul hozzá. A mai napos kalandom 30ezerbe került és 3 hónapig nem ihatok alkoholt sem. Így, hogy jön az újév meg a karácsony, azonnal a műtét mellett kellett volna döntenem. De a pánik nagy úr... Bízok, hogy járható úton is megoldódik. Összeszedem magam, hiszen csak egy vágás, rutin... Majd felmosnak/locsolnak, ha nem hat ez a csodacucc. Fáj, félek..., de a leendő gyerekem egészsége a legfontosabb!

Ezer éve nem voltam ebben a csoportban, aztán most kb idejövök meghalni.
Nemrég volt egy éve, hogy összejöttem a barátommal. Az utóbbi jópár hét nagyon nehezen alakult, mindkettőnket megviseltek a kötelezettségeink és az általuk kiváltott stressz. És most szakítani akar, mert szeret, de úgy gondolja, mellette csak boldogtalan lennék és ő azt nem akarja. És önfejűen kitalálta ezt, kész tény elé állított, és nem hiszi el, hogy nekem jó lenne vele... És én ezzel egyszerűen nem tudok megbirkózni. Olyan nagyon, nagyon szeretem és képtelen vagyok ebbe belenyugodni, de egyszerűen nem hagyja, hogy beleszóljak.

Tíz óra múlva Kresz vizsgázom, be vagyok szarva, gyakorlok az e-titánon, de legszívesebben a kedvenc My Fair Lady-s fanficemet olvasnám #sokkalizgibbmintakardántengely

Sok sikert hozzá! ^^'

Köszönöm szépen, meglett És az összes 3 pontos kérdésem hibátlan lett

Azért mert valakinek fáj az igazság, ne én legyek már a bunkó, mert rávilágítottam...

Ma megnéztük párommal a Rossz anyák karácsonyát, és hát valami beteg jó film lett Mila Kunis Nem mellesleg pedig beszereztünk egy JL poharat is és wáá Alig várom a jövőhetet

Egyesek annyira nem tudják elfogadni az igazságot. Aztán meg olyan nevetséges ellenérveket hoznak, hogy lehetetlen komolyan venni csóri gyereket.