Mire gondoltok most? II.

Nyárbúcsúztató tűzijáték, hát ez de cuki

Szeretném köszönteni az összes diákot egy idepasszoló slágerrel: következzen a Green Day örök klasszikusa, a Wake Me Up When September Ends.

Amúgy ki az, aki rajtam kívül parázik az érettségitől?

Holnap első nap. Borzalmas. Ebben az egészben már csak a végét várom.

reggel elindultam iskolába és lekéstem a buszt, szóval inkább hazamentem és visszaaludtam. legalább aludtam egy jót, na. de egyébként még füzetet sem volt időm venni, meg semmit iskolára, majd elmegyek most délután és bevásárolok, de nem akarok sokat költeni, mert este megyünk iszogatni a barátaimmal. xd amennyi pénzt én elköltöttem ivászatra már, lol.

Ma Pesten jártam beiratkozni, utána legjobb barátommal ütöttem el az időt.
Én: Csinálni kéne valamit.
Ő: Mit szeretnél?
Én: Hm. Van könyvesbolt az Árkádban.
Ő: JÓ!
Én: De ne hagyd, hogy vegyek is valamit.
Ő: Oké.
*Bemegyünk, fél óráig nézelődünk, végül leveszem a polcról Rick Riordan egyik zseniális művét, az Athéné jelét*
Ő: Tedd vissza!
Én: Nem!
Ő: Azt mondtad, nyírjalak ki, ha könyvet vennél.
Én: Én ilyenre nem emlékszem. És ez most velem jön.
Így történt, hogy lett egy újabb könyvem...
(Az ok, amiért nem mehetek könyvesboltba: kivétel nélkül mindig könyvvel jövök ki. A pénztárcám pedig utálni szokott.)

Wow gyerekek mondja valaki, aki Közép-Dunántúlon lakik, hogy jön az eső, mert hozzánk még nem ért el, és egy időzített bomba a fejem

Rég öntött már el ez a kellemes érzés az órarendem láttán. Konkrétan hetedikes korom óta nem volt ilyen kevés órám. Sőt, van olyan napom, amikor hét órám lenne, de mivel az első kettő olyan fakt amire nem jelentkeztem, ezért öt órám lesz aznap Jó mondjuk szerintem ez nem azt jelenti, hogy sokkal több szabadidőm lesz mint tavaly, de legalább kevesebb ideig kell egy levegőt szívnom azzal az ötszáz gyökérrel, és végre csak olyan óráim vannak ahol nem csak a lábamat lógatom.
Összegezve pedig mindazt, amit a gimnázium jelent nekem:

Lehet, hogy valaki számára bicskanyitogató lesz a hozzászólásom, de ettől függetlenül mindenképp szerettem volna megosztani ezen "tapasztalatomat".
A délután folyamán egy barátnőmmel metróztunk: szép az idő, menjünk le a Duna-partra alapon. Utazás közben beszélgettünk és mivel tömegközlekedést használtunk, nyilvánvalóan halkan beszéltünk. Én sem szeretem a kiabálást, így magam sem csinálom. Ezzel arra akartam célozni, hogy nem provokálni akartam a mellettem ülőt, ő fülelt a kelleténél jobban. Eddig nem is lett volna baj, ha utána nem érzi kötelességének életvezetési tanácsokkal ellátnia engem.
Mindössze 3 perc erejéig került szóba a kényes téma: gyerekvállalás. Gyermekáldás történt a barátnőm családjában, mutatott képet a kicsiről. Viccesen megjegyezte, hogy számomra ez még mennyire nem aktuális, sőt lehet, hogy soha nem is leszek anya. Én annyit mertem megjegyezni, szintén viccelődve, hogy nekem fontosabb volt mindig a karrierem építése és nem is biztos, hogy szeretnék majd gyereket. Na, itt követtem el a "hibát".
Jöttünk felfele a mozgólépcsőn, mire a mellettem ülő hölgy pechemre beért minket és kötelességének érezte, hogy kioktasson. Őszintén szólva csak pislogni bírtam, amikor közölte velem, hogy mennyire sajnál engem és undorítónak(!) tartja a hozzáállásomat és örül neki, hogy az ő gyerekei nem ilyenek és hamarosan jön a második unokája. Szó szerint nem idézném vissza a teljes beszélgetést, mivel magam részéről nem is volt nagyon semmiféle hozzászólás, csendben végighallgattam, majd sietésre hivatkozva otthagytam. Nem volt kedvem leállni vele vitatkozni, meggyőzni úgysem tudtam volna arról, hogy ettől még nő maradok.
Nem azt kérdőjelezem meg, hogy jó dolog-e anyának lenni. Erről szó sincs, valamint nem is utálom a gyerekeket. Aranyosak. De hadd legyen már meg a választási lehetőségem és a saját véleményem. Én így gondolkodom és habár még nem éltem le negyven évet, nem is hiszem, hogy ez változni fog a jövőben. Rettenetesen sajnálom, hogy ekkora csalódást okoztam egy vadidegen embernek, de szerintem megvan a jogom ahhoz, hogy önállóan döntsek egy olyan dologról, ami az egész életem befolyásolja.
(Még egyszer elnézést a litániáért, de most sem a provokáció volt a célom, ahogy a délután folyamán sem. Csak valaki a "sötét oldalról", akinek azért rosszul esett az a leteremtés.)

ÉN!! Én nagyon. Még mindig nem fogtam fel, hogy milyen vészesen közeleg

Beiratkoztam a főiskolára a héten és egyből az jutott eszembe, hogy olyan szívesen lennék megint középiskolás. Vagy általános iskolás. Vagyis leginkább óvodás. Úgy érzem, hogy az utóbbi illik a legjobban hozzám. Ja és mellesleg éppen rádöbbentem, hogy két hónap múlva 19 éves leszek és elfogott egy ilyen nagyon fura egzisztenciális krízis.

Meghallgatom DJ Khaled, Rihanna és Bryson Tiller közösét, a Wild Thoughts-t. Mondom, milyen jó ez a gitárszó, de ismerős... Ehhez, Carlos Santana Maria Mariájához nagyon hasonlít, szinte ugyanaz. De nem akarom mondani, hogy másolták, mert nem tudhatom, lehet véletlen.

Tegnap pár barátnőmmel "megünnepeltük" az iskolakezdést. Ennyit még életemben nem ittam és csodálatos módon nem vagyok másnapos.

Amúgy legutóbb nulladikban volt ilyen jó az órarendem, egész héten nincs első órám, mert már leérettségiztem angolból és a többi tantárgy is tök normálisan van elosztva. A legjobb az egészben pedig, hogy egy biológiám van - amit alapban szeretek, csak éppen a tanárt kéne lelökni egy lépcsőről. Talán még se lesz olyan rossz ez az utolsó év.

Tök jó órarendet kaptam. Csak öt és hat órám lesz minden héten. Ráadásul van egy pár olyan napom, mikor lesz három angolom egymás után, utána pedig még egy németem.

Az osztálytársaim és az osztályfőnököm is nagyon aranyosak, az évfolyam is jó, úgyhogy eddig imádom.

Amúgy nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok ilyet mondani, de hihetetlenül szeretek vonatozni.

Borzalmasan ment a tegnap..Reggel szokásosan meghaltam amiért fel kellett kelnem, mivel az éjjel szintén csak 1 - 2 órát aludtam. Már reggel is rosszul voltam így bevettem egy fájdalomcsillapítót amit a szekrény alján találtam.. Nem múlt el a rosszullétem, így kénytelen voltam elvinni egy párat. El is indultam, kissé szédelgve. Sikerült beérnem időben, ami eléggé hihetetlen.. Ezek után megkaptuk az órarendet ami borzalmas. 3× van 8 és 2× 7 órám. Ezen kívül ott vannak a különóráim amikről inkább ne is beszéljünk. El kellett még mennem tankönyvekért az igazgatónőhöz, mivel nyáron lusta voltam. Megkaptam őket így indultam is. Útközben 2× elestem a fáradtságtól..lol. Ezért amint hazaértem, beestem az ágyba és estig aludtam.

Komolyan ez az X-factor minden évben egyre jobban veszíti a színvonalát. A zsűrikről nem is beszélve. Radics Gigi helyett nem tudtak volna egy olyat találni, aki régebb óta a zeneiparban van. Könyörgöm attól, hogy a Megasztárból győztesként "szabadult" még sokat kellene fejlődnie még csak 21 éves..Szerintem nem való a zsűri székbe. amikor kezdődött ez a Magyar X Factor 2010-ben akkor még ért is valamit. Számomra Alföldi Róbert, Geszti, és a Nagy Feró vitte a prímet, mint zsűrik.

Kicsit félek a leendő új munkakörömtől... Na jó, nagyon! Viszont annyira menő leszek, ha belejövök és okos. Olyan dolgokat tanultam már első nap, hogy lementem hídba. Hirtelen értelmet nyert az ott eltöltött hét év és minden megvilágosodott. Roppant érdekes és furcsa, nem furcsa vonz. Szívja be az agyam, mint a szivacs. Az meg mondjuk mellékes, hogy egy több tízmilliót érő géppel kell parádézni. Kicsit aggódom, hogy nehogy bármi baja legyen, mert akkor engem vesznek elő. Próbálok erre nagyon odafigyelni. Ami még aggaszt az a rengeteg bemagolandó szám. Lehet kicsit belezavarodok majd...

Most azon gondolkozom, hogy ma megint miért nem aludhattam tovább. Anyám 6 körül kirángatott az ágyból hogy szokjam meg az iskolai koránkelést. Azóta még mindig el tudnék aludni. Talán megnézek egy horrort hátha kimegy az álom a szememből.

Érdekes, amíg Ő randizgatott, addig senki nem szólta ezt meg a családomban, elvégre majd egy éve szétmentünk, csendben szenvedtem és próbáltam elfogadni, hogy ha legközelebb találkozunk, barátként kell álljak hozzá. Nem nyavajogtam neki és el sem tűntem a Föld felszínéről....
Amint fordult a kocka és én találkozom mással, az egész család gúnyosan megkérdezi, hogy na mi van? XY le lett cserélve? Ő pedig mielőtt közölte, hogy kicsit féltékeny a randi partneremre, úgy látszik bedobta a durcát és azóta alig hallat magáról, vagy ha mégis, nagyban írogatja, hogy gratulál meg sok boldogságot, csak épp rohadtul nem érződik nekem hitelesnek a részéről..... az igen. Szóval hogyan is van ez?

Szeretném megköszönni az órarendem összeállítójának, hogy ismételten ilyen pocsék valamit sikerült összeraknia.
Kezdve azzal, hogy hétfőn első órám történelem, folytatva azzal, hogy pénteken kifullasztom magam tesin, aztán pedig beesek egy matekra. De a leghülyébben megoldott dolog az a csütörtök. Hat órám lenne csak, de neeeem, mert ők úgy gondolták, hogy sz*passuk már meg Rékát, és rakjuk be 8. órára a mindennapos tesit, nehogy már fél 5 előtt otthon legyen. -.-
De persze pénteken, -amikor már mindenki otthon ül- még rohadjon bent egy német órára, úgysincs szegények más dolga, csak másik városban lakik, most nehogy kedvezzünk neki és pénteken(!) hamarabb kezdődjön a hétvégéje. Ugyan már, pff.

Mi az igazi boldogság? Kettő darab 750 g-os Nutella...