Mire gondoltok most? II.

Imádom, hogy egyesek csak panaszkodni tudnak, a jó tanácsot meg nem fogadják meg...
Akkor maradjon csendben, panaszkodjon annak, aki vakon sajnálgatja, vagy pedig csak gondolja át a tanácsot legalább, de az hogy egyik fülén be, a másikon ki... Annak semmi értelme.

ez a vesekő csak nem akar kijönni, pedig én mindent lófszt csinálok már, még a mamának is mondtam, hogy vasárnap imádkozzon értem a templomba, vagyis a vesekövemért, hogy kijöjjön, mert nem fáj jelenleg, de tudom, hogy még nem jött ki és ez zavar. mindegy, megtaláltam a muzsikámat is, 2 napig itthon vagyok, holnap pedig megyek bulizni, bár előtte szerintem átalszom a fél napot. xd

Valahogy feltévedtem a twitterre, látom, hogy Bart Baker bekövetett, de nem értem miért, mikor nem is használom a twittert, de nem is követem őt és nem is tweeteltem neki soha.

Ma ismerem egy éve a legjobb (internetes) barátomat.

Lel, milyen rég voltam már itt.

Bánom, hogy nem mentem el a tegnapi OGT-re, de már egy hete olyan beteg vagyok, hogy alig bírok kikelni az ágyból..
Időközben az új animáción is dolgoznom kéne, de a többiek bsznak megírni azt a forgatókönyvet.
Nem is olyan rég megismerkedtem valakivel, aki nagyon tetszik, de olyan szerencsétlen vagyok, hogy az összes hûlyeséget, ami csak az eszembe jutott, kikotyogtam neki. Érthető okokból nem keres. Lefárasztottam őt egy időre.

Amúgy tiszta happy vagyok, hogy megint jön a Depeche Mode kis hazánkba. Az előző koncerten nem tudtam ott lenni, mert az olcsóbb jegyeket elkapkodták, azonban a mostanin már biztos ott leszek.

A több, mint 6000 forintos üvegfóliám nem bírta ki, hogy anyu véletlenül (és egyáltalán nem erősen) rádobta a telefonját az enyémre, és végigrepedt. Apu megrendelte az újat (vagyis újakat, mert ugyanannyi pénzért ötöt rendelt), de legalább két hét mire megjön, engem meg nagyon idegesít az a rothadt csík.

*Más emberek és a hajuk*
Valaki: Hajmosás után nem szárítom meg a hajam, mert az roncsolja a végét.
Haj: Juj, köszike, mostmár gyorsabban növök és egészségesebb leszek!!

*Réka és a haja*
Réka: Hajmosás után nem szárítom meg a hajam, mert az roncsolja a végét.
Haj: Ezt sz*ptad, azért is nagy csomókban fogok hullani és nem fogok sehova se nőni. Nehogy már örüljél pff..

Szeretnék megint egy két és fél hónapot hogy itthon rohadjak a szobámban és egész nap sorozatokat nézzek, de sajnos ez egy évig nem fog újra megadatni, és ez elveszi a maradék életkedvemet is, ráadásul fáj a hátam.

Nem értem azokat az embereket, akik azt mondják végigolvasták a profilomat, de az utolsó előtti, barátnak jelöléses mondatot nem látták. Mindent, de azt nem. Barátnak jelölnek, visszautasítom, megint megteszik. Írok nekik, hogy ne jelöljenek be kérlek, már bocsánat. Azután is bejelölnek. Akkor derül ki, hogy bele sem olvastak a profilomba, meg sem nézték, sem az üzenetemet, csak barátgyűjtők. Mondjuk én is beállíthattam volna, hogy ki jelölhet barátnak...

Imádom amikor valaki nyafog hogy milyen kevesen ismerik a kedvencét csak mert 2000 körül van a sztár. Az én egyik kedvencem 5000 felett van még se nyafogok, pedig én már tehetném.

Off: Szerintem meg teljesen mindegy, hogy hányadik valaki az oldalon, nem? Én legalábbis ezt sose néztem: én szeretem a kedvenceimet, aztán kész. Az egyikőjük első az oldalon, a másik meg hétezer felett valahol. Olyan mindegy.

On: Alig várom, vasárnap költözöm. Egyetemi mérföldkő, kiköltözés a kollégiumból, el lakásba. Még erkélyem is lesz.

Gondolatban magamat győzködve: Gyerünk Anni, nem kell mindig furcsán viselkedned nagy tömegben! Megoldod, hogy normálisnak tűnj!

* 30 másodperc múlva a Lidl közepén, tök hangosan *

Én: HÓÓÓÓÓ, ki lakik odalent, kit rejt a víz?

Barátnőm kiakadt egy álnevet lányra, hogy ha nem fejezi be a zaklatást IP cim alapján lenyomozza és feljelenti. Pár perc múlva egy csoportban kérdi a csaj hogy "Mi az az IP cím és tényleg lenyomozható vagyok? Heeelp!" Na emberek, ide IP cím se kell lebukik ő magától.

Hűű, annyira furcsa érzés kerített hatalmába, amikor kiállítottam a "suli-előtt-ezeket-a-könyveket-még-ki-kell-olvasni" listámat. Pontosan 13 könyvet írtam le, nagyon csekély esélyt látok arra, hogy szeptember elsejéig sikerül kivégezni őket, de ettől függetlenül vicces volt a szituáció.

Most, hogy betöltöttem a 18. életévemet a kedves kis családom apai ága úgy döntött, hogy megismertetik velem a családi tradíciókat ergo akaratomon kívül belerángatnak a családi szarkeverésbe. Az események szempontjából fontos tudni, hogy a szüleim elváltak.
Ott kezdődött az egész, hogy múlthét hétfőn felmentünk a testvéreimmel anyai nagyszüleimhez és onnan szerdán mentünk apai nagyszüleinkhez. Apai nagyanyámat egy héttel előtte tájékoztattam a pontos menetrendről, mert arra is megsértődik, ha rosszul veszem a levegőt. Kedden reggel anyám felhívott, hogy
1, apám beszélt vele és kérjek bocsánatot mamától, mert én állítólag megbántottam
2, én nem szóltam mamának, hogy szerdán megyünk át hozzájuk és neki már programja van.
Húgom alá tudja támasztani, hogy nem tapostam mamám lelkébe és másodpercre pontosan elmondtam neki a menetrendet. Ez volt az első kör. Végül nem lett balhé. Ez volt az első kör. Erre tegnap arra kellett hazajönnöm, hogy apám azt írta anyámnak, hogy nem hajlandó velem szóba állni amíg nem kérek bocsánatot mamától, mert én állítólag azt mondtam mamának, hogy nem szeretem őket, mert szegények.
Soha a büdös életben nem voltam ilyen. Nem a pénztárcájuk miatt szeretem az embereket, hanem azért akik. Engem nem érdekel, hogy melyik nemhez vonzódik, milyen vastag a tárcája, miben hisz stb, mert amíg normális velem addig én is az leszek vele. A saját apám vagy nagyanyám ilyeneket mond rólam és hiába próbálnám meg megbeszélni velük, mert mindketten tagadnának. Csak azt nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki. És az egészben az fáj a legjobban, hogy azok teszik ezt velem akikben én feltétel nélkül megbíztam,akik mellett felnőttem, akiket mindennél jobban szeretek. HA pedig ezt az egészet nagyanyám találta ki ellenem (tudnám mi haszna ebből) akkor pedig az fáj a legjobban, hogy a saját apám nem bízik bennem pedig 12 évig éltünk egy fedél alatt, minden gondolatomat megosztottam vele, ott volt mikor születtem, együtt néztünk Forma1-et és mégse képes hinni nekem. Sorolhatnék ide több száz emléket, de lényeg ugyan az. Nem képes hinni nekem, pedig soha nem tettem ellene semmit.
Kiderült, hogy hiába válogatom meg, hogy kinek mit mondok el, mert még a saját unokájukba/lányukba is képesek így belerúgni.

Elvileg a karma mindig visszavág. Csak azt szeretném tudni, hogy mikor már?

Szeretem, hogyha produktív a nap -ezért is szeretek korábban kelni. Megcsináltam a terepgyakom jegyzőkönyvét, voltam üzemorvosnál is, most pihizek egy kicsit, utána pedig takarítok egyet, majd megyek dolgozni

* Amikor a szülőkkel van az ember nagy bevásarló központban/plázában *

Más lányok: Úristen, nézzük meg a ruhákat és cipőket!

Én: Úristen, nézzük meg a porcelánokat és a könyveket!

Habár miről beszélek, nem járok plázába.

életemben nem gondoltam volna, hogy 2 év után ismét az ablakon mászom be, de mivel ma rakják le a járólapot ezért kénytelen voltam, rendesen leizzadtam, remélem sokan látták. egyszer jövök haza akkoris ez fogad. amúgy 2 éve azért másztam be az ablakon, mert hajnal helyett reggel értem haza, anya meg hülyeségből mondta, hogy akkor másszak be az ablakon én meg bemásztam, nem kellett kétszer mondania. xdd de akkor még karcsúbb voltam, nem szenvedtem ennyit.
ma megjött az új 8 ezer forintos papucsom, 2 percig volt a lábamon és máris beleléptem a macskapisibe.

Brühühü, bármennyire is jól elvoltam az utolsó 1 hónap semmittevésében (franc gondolta volna, hogy ilyen hamar elmegy O-o), mindjárt itt az évkezdés, én pedig máris egy idegroncs vagyok.
Köszönöm, akik végigolvasták ezt a rövid, de annál szánalmasabb szösszenetet...