Mire gondoltok most? II.

A legjobb barátnőm családjáról meg lehetne mintázni a szerencsétlenség szobrait. Holnap utaztak volna nyaralni külföldre, erre ma az apukája eltörte 2 csigolyáját a munkahelyén.

Mondjon bárki bármit, én akkor is azt mondom: hiába aranyos/kedves/türelmes/segítőkész az angoltanárod; angolt csak angol emberek között lehet a legjobban megtanulni.
Ez a 2-3 hét kanadai rokon látogatás tökéletes alkalmat adott arra, hogy fejlesszem az angol tudásom, jelzem, a 3 kisgyerekre már egyedül is tudok vigyázni, és a másodunokatesóm nélkül is elbeszélgetek a lengyel barátnőjével. Úgy, hogy a suliban az angolórákon még nagyon bemutatkozni se tudtam.xd
Szóval igaz az, miszerint ha az ember rákényszerül az angol beszédre, akkor megy az neki. ^.^
Ráadásul meg is dicsértek, amiért szerintük gyönyörűen ejtem ki az angol szavakat, és nagyon szépen beszélek a gyerekekkel. ^.^

Nincs is jobb annál, mint mikor elmész vásárolni a mamáddal és annak élettársával, majd a pali hoz egy bevásárló kosarat kintról, kihúzza rajta a gyerekülést, aztán halál komolyan a mamád szemébe néz és megkérdezi, hogy nem-e akar beleülni.
Amúgy imádom őket együtt, hihetetlenül aranyosak.

Az az érzés felbecsülhetetlen, amikor rájössz, II. Erzsébet angol királynő pont úgy néz ki, mint a dédimamád. Komolyan, rohadtul hasonlítanak, csak anmyiban térnek el, hogy a dédimen főleg otthonka van.

Nemrég született még egy babuka a családban és ő a Réka nevet kapta. Ma voltunk látogatóban náluk először és annyira édes, hogy úristen. Mindig nevet, ha vakargatják a hasát. Aztán elaludt az öcsém kezében és nagyon cuki volt.



Ez amúgy nagyon érdekes, mert a nagymamámra is nagyon hasonlít, de főleg inkább a fiatal képeiken. A legnagyobb különbség az, hogy az én nagyimnak vörös volt a haja, de arcra olyan, mintha nővérek lennének. Sokat is viccelődött ezzel a rokonság.

OFF: Gratulálok a csöppséghez. Vigyázzatok rá magyon!

OFF2: Nálunk is ez van, csak nekem a dédim szőke volt fiatalon, de amikor befestette a haját barnára, akkor egy az egyben egyformák. Most, hogy mindketten őszhajúak már simán eladhatná magát a királynőnek.
Vagy lehetséges, hogy mindketten a királyi sarjak lennénk?

Annyira nem volt jó ötlet hajnalban felkelni és megfőzni. Gondoltam így elkerülöm a délutáni hőséget... Hajnalban esett az eső és beszorult a meleg a lakásba. Pizzát sütöttem, krumplifőzeléket főztem, fasírtot sütöttem és mindezt egyszerre. Pokol lett a konyhában...

Az érzés, amikor egy agresszív öreg néni áttolja a lábadon a bevásárlókocsit, mert egy két méter széles gondolasor kicsi neki.

Elkezdtem a Cassandra Clare Pokoli szerkezetek trilógáját és egyszerűen beleszerettem a történetbe és a szereplőkbe. Ma megvettem mindhárom könyvet és megígértem magamnak, hogy a Végzet ereklyéi sorozatot karácsonyra fogom kérni, nem előbb. Nos, azt hiszem ezt az ígéretet meg fogom szegni, mert képtelen vagyok decemberig várni.

Izgulok a születésnapom miatt ami pénteken lesz. Kíváncsi vagyok hány ismerősöm gondol akkor majd rám..

Igen, tudom, megint én.

Annyira imádom, mikor írok a barátaimmal közös messenger csoportba, hogy nem akarnak-e találkozni és senki nem ír vissza. Látom, hogy mindenki látta, de valamiért senki nem veszi a fáradtságot, hogy pötyögjön egy választ. Még a nemet is elfogadnám, csak jó lenne, ha valamelyikük válaszolna...

Amúgy most vettem észre, hogy az előző hozzászólásomban egy névelő nem kellett volna, nem tudom, miért nem vettem akkor észre és most tökre idegesít, hogy nem tudom szerkeszteni.

fáj mindenem fáradt vagyok és nyűgős

Ezek után ne mondja nekem senki, hogy sajnáljam csóri ápolókat meg nővéreket. Tegnap édesanyám be kellett vinni az ügyeletre infarktusgyanúval. Persze semmit nem találtak nála, valami izomgörcse volt a lapockájában, ami a mellkasába sugárzott. Kapott fájdalomcsillapítót infúzióban és elengedték éjjel 22:45-kor. Teszem hozzá fél hét után lett bevéve.
Amit az ott dolgozók leműveltek, nos... Minden ötödik percben kávés pohárral meg cigivel a kezükben sétáltak ki hol egyedül, hol csoportosan plusz szólni sem lehetett hozzájuk, mert akkor te voltál a bunkó. Mit képzelsz, hogy megzavarod őket a komoly munkájukban. Jöttek-mentek, céltalanul, mint a top modell leszekben, fintorogva és lenézéssel arcukon. Estére már igen sok lett a rosszul lévő ember, ám a rendelés nem haladt, viszont a kifele menet, dohányzós missziók igen. Telefon a kezükben, mindegyiknél megnyitva a messenger... Kérdem én, hogy akkor minek választották ezt a pályát, ha ennyire nem fűlik hozzá a foguk. Sajnálni őket? Soha többé. A 12-ből kettő normális volt. Rendelési időn kívül az ember már ne várjon tiszteletet? Elmennek ezek a...

Már jó pár hetes a sztori, de valamiért egyszerűen nem hagy nyugodni.
Történt ugyanis, hogy körülbelül két héttel ezelőtt épp vacsorázni tartottunk a családdal, mikor belénk hajtott a mögöttünk haladó autós. Szerencsére egy kisebb fejfájással mi megúsztuk, a kocsinak se lett semmi baja. bár ezt nem mondhatja el magáról a másik autós, mivel az övé rendesen összetört elől, de nem is ez a lényeg, hanem hogy az én baráti köröm egyes tagjai miként reagáltak a hírre.
Még rögtön az eset után két barátnőmnek is írtam messengeren, hogy nekünk jöttek, miközben kajálni tartottunk. Nevezzük most ezt a két barátnőt E-nek és G-nek.
na tehát, E első kérdései azok voltak, hogy mindenki jól van-e, meg hogy mi történt pontosan, voltunk-e kórházban, mi van az autóval?! Tehát érződött rajta, hogy aggódott.
Aztán most jöjjön G, akinek szintén ugyanazt az üzenetet küldtem el, mint E-nek. idézem a szavait:

Nem viccelek. Csak ennyi.
És ez így azóta nem hagy nyugodni. Valahogy már elsőnek sem éreztem ezt a megfelelő reakciónak, legalábbis magamból és E-ből kiindulva biztos nem így reagáltam volna arra, ha tudom, hogy balesete volt az egyik barátnőmnek. Persze, mindenkinek más az értékrendje, más a fontos, de azért ez mégis mi már? Negatív élményeimből kiindulva, ha a legkisebb jelét is érzékelem a hamis barátoknak, rögtön dobom az illetőt, de ez már a hamis barátságon is túltesz a szememben. Ennyire nem tudja leplezni, hogy egyáltalán nem érdekli mi van velem?
Általában hidegen hagy, ha valakiben csalódom, túllépek rajta és elfelejtem (az illetővel együtt, ha szükséges). De ez most valamiért folyton visszaköszön. Pocsék érzés.

ez a macska. belemegy a sötétbarna színű, tűzrakó helyre szánt festékbe. alig ismertem fel. meg lett fürdetve (úgy ahogy hagyta magát), de így sem az igazi.

Megszűnik a Viva TV. Egyidős velem a csatorna, mondhatjuk, hogy vele nőttem fel. Tök fura.

Tegnap megkaptam életem első kiskutyáját, és ennyi idő elég volt ahhoz, hogy csak velem legyen hajlandó elaludni. Tündéri kis fekete kutyus, egy igazi angyal. Imádom.

Ilyen se volt még: az összes felvételiző ismerősömet felvették! Vannak, akiket nem az első helyre, de ők is elégedettek.

két éve leszartam a felvételit, felvettek, beiratkoztam, de ahogy halálbuta vagyok közgázhoz meg mindenhez ami számos, be se jártam, aztán fél évre rá otthagytam. tavaly nekem nem tetsző helyre vettek fel, hagytam az egészet a francba, halasztottam. idén végre sikerült bejutnom egy pesti egyetemre, erre édesanyám, aki úgy tűnik, nem nézte volna ki belőlem, hogy ez megtörténhet, teljesen letargiába esett és hozzám se szól, mert itt fogom hagyni, na meg mert az egész család Pesten lesz már, ő meg utálja az egész várost. szupi. még jó, hogy 22 évesen önállósodhat az ember és elkezdheti élni az életét. annak "örömére", hogy végre elköltözhetek innen, az elmúlt fél órát végigbőgtem, és nagyjából sose voltam ilyen csalódott, és azt sem tudom, mit csináljak, mert nem akarok se bibliát olvasni, se bibliából vizsgázni, se pedig héberül tanulni. se itt maradni.

Nagyon rég jártam már itt, de ha már benéztem, itthagyom nektek ezt a képet, és remélem, hogy mindannyiótok lesz olyan elégedett az életével (ha még nem az), mint a macskám az új ágyával. Amúgy csak egy zoknikkal teli szatyor...