Mire gondoltok most? II.

Én is off: Nyugtató ízű fagyi. Azt egyszer fel fogom találni és hülyére keresem magamat vele.
On: Ma kaptam egy emailt egy általános iskolai osztálytársamtól, aki szóba se állt velem a 8 év alatt, amíg egy osztályba jártunk.

Vigyázz, a pszichiátriafagyi elnevezést addigra levédetem.
On: Koncertre akarok menniiiiiii.

koncertről jut eszembe

Egyik legkedvesebb bandám jön Pestre augusztusban. Van pénzem, van időm elmenni, tök jó minden. Csak eszembe jut, hogy éppenséggel nincs kivel mennem, mert a környezetemben egy ember sem szereti őket. Ezt hívják úgy, hogy forever alone:(

Menj egyedül, és ismerkedj össze a többi fannal, aki elmegy a koncertre! ^^
*mondja az, akinek a kommunikációs képességei valahol a sunyiban vannak *

Tudom, hogy csak panaszkodok már egy ideje, de ezt úgy érzem muszáj kiadnom magamból.
Barátnőm másik városba ment tanulni. Amennyire tartottuk eleinte a kapcsolatot, most annyira sem. Mindig én kérdezem meg mizu van vele, hogy van stb.
Először nálam ott szakadt el a cérna, amikor megtudtam áprilisban, hogy ő november(!!) óta nem szingli, és ezt mindenki tudta a volt osztályomból (volt osztálytársnőm egy pöppet jó állapotában mindenkinek kifecsegte) csak én nem.
Aztán most, kedvesen és rendesen megérdeklődtem tőle, hogy nincs e kedve beülni egy kávézóba, és kicsit beszélgetni, ha már egy éve nem láttuk egymást.
Elterveztük hogy vagy hétfőn vagy kedden elmegyünk, és akkor beszélgetünk.
Ma este ráírtam, hogy akkor holnap hánykor menjünk, erre közölte, hogy neki a holnap nem jó, mert itt van a barátja.
Hozzá teszem, hogy én már hívtam őt moziba, plázázni..mindenhova, de nem, mert a barátjával van.
Kérdem én..ennyit érnék? 1 órára kellett volna elszakadnia a barátjától, akivel egyébként minden hétvégén(!) (igen, nyáron is) együtt vannak. De nem..úgy tűnik én még 1 órát sem érdemlek.
És akkor írja, hogy majd valahogy megoldja...ne oldjon meg semmit. Vettem a lapot.

senki nincs itthon csak én meg a kutya és mivel ő mindenkit beenged, ezért már fél 6kor felkeltem, hogy én őrizzem a házat helyette is.

Elborzaszt, hogy olykor cserben hagy az emberismerő mechanizmusom és hónapokat, éveket áldozok emberekre, akik végső soron meg se érdemelnék. Még jó, hogy Isten megteremtette a sorselemzőt és későn ugyan, de felnyitja az ember szemét. Senki nem tökéletes, de ne is akarjon annak tűnni. Csalódtam, magamban. Mélységesen...

Két netes barátnőmnek végre hallhattam a hangját. Skype-on keresztül, de nekem nagyon tetszett Bár nem hajoltam annyira oda a mikrofonhoz, ezért halknak hallatszott a hangom.

Erről jut eszembe, egyikük mondta, hogy Despacito-ízű fagyit árultak. Ekkora túlzások

Az érzés, amikor kiderül, hogy az ismerősödnek, aki kiröhögött, hogy fogselymet használsz, 19 évesen hidas fogpótlása lesz.

a megbánás amit azután érzel hogy véres rágtad a körmöd...

Érdekes, amikor egy éven keresztül azt hitted, hogy soha többé nem fogtok beszélni és makacsul hajtogatod magadban, hogy nem is érdekel, nem is hiányzik... Aztán másfél év múlva sírva hív fel, hogy mindent megbánt és szüksége van rád... Felbecsülhetetlen.
Bár soha többet nem fogom mások elé helyezni, mint régen, éveken át... De azt hiszem, lehetünk újra barátok...

én láttam hisztéria fagyit is...
fogalmam sincs, milyen lehet O_o

Csak engem idegesít rohadtul amikor - magyar és külföldi - rajongók veszekednek az általuk kedvelt sztáron/sztárokon?
Olyan szinten irritál, mikor látok egy beszélgetést két ember között, és mikor rájönnek, hogy közös kedvencük van, akkor az egyikük rávágja, hogy "na jó, de ő az enyém", "én jobban szeretem őt", "sőt, én a felesége vagyok, szóval vigyázz magadra!"
Idegesítő, nagyonnagyonnagyon idegesítő.
Azzal semmi bajom nincs, ha valaki poénból mondja ezeket, mert én is szoktam hasonlókkal viccelődni, de azonnal vissza is szívom... de látok olyanokat a neten, akik ezeket mind komolyan gondolják és egyszerűen nem tudom megérteni, mi zajlik ezeknek a fejében
Lehet, hogy ezzel néhány ember lelkébe tiportam, de más nagyon kikívánkozott. Ha úgy vesszük, még finoman is fejeztem ki magam

A szomszédom már vagy fél órája a 4 év körüli kislányával üvöltözik, úgy, hogy az egész utca azt hallgatja, hogy hogyan fenyegeti szegény gyereket azzal, hogy ha nem megy be azonnal a házba, esküszik, hogy megveri...

Az a baj, hogy ez nem az első eset, a pasi tiszta idegbeteg, a felesége is kezd az lenni és ilyen környezetben nagy esély van arra, hogy a két gyerek is az lesz... Én már rég szólni akartam, hogy ezt azért nem kéne, de anyu folyamatosan lebeszél. Az viszont biztos, hogy így még egy nyarat nem bírok ki.

velem egyszer azért veszett össze az egyik "barátnőm" mert, hogy elkezdtem rajongani ugyanazért az énekesért, mint ő. ja és azt hozzá kell tenni, hogy egy 16 éves lányról beszélünk, tehát azt sem mondhatjuk hogy még gyerek, ami megmagyarázná miért viselkedett ilyen gyerekesen.
azóta se beszélünk egymással!:'(

Nagyon kis 21. századi problémám van: egyszerűen kitörölném a bemutatkozásomat, mintha soha nem is létezett volna.
Annyira nem érzem magaménak, pedig már rég túl vagyok az "interneten kell megvalósítanom önmagam" korszakomon.
De egyszerűen nincs szívem üresen hagyni, újat írni pedig nem akarok. Ami jelenleg jellemez, az nagyon maximum a következő négy dolog:
- Harry Potter mánia(most nézem újra a sorozatot egyébként )
- nem hordok nadrágot(fizikai fájdalmat érzek, ha nem szoknya van rajtam; de komolyan, még télen is a vastag harisnya-szoknya együttes van rajtam, akkor sem vagyok hajlandó nadrágot hordani)
- Selena Gomez (lehet lehurrogni, nem zavar )
- valamint az összes budapesti sznob dolog, amit a felköltözésem óta imádok csinálni

Ezt leírva felszínesebbnek nem is tűnhetnék, így hát inkább az ebbe a topicba való lepötyögés után felejtsük is el az egészet.

Ugyanez volt velem is, és igazából én nem is bánom, hogy nem beszélek azzal az illetővel már. Amikor én voltam 14-15 éves, már akkor is a falat kapartam az ilyenektől, amikor meg elkezd velem beszélgetni egy ilyen fan, az pedig egyszerűen felemelő élmény... :| Legszívesebben felrúgnám, csak hát közénk áll az internet

Nem tudom, hogy csak a reklám miatt néz-e így ki, de kéken baromi jó a Starity.
Amúgy csak a Címlapon és csak telefonról jön be így, de nagyon király.

18. születésnapom alkalmából megforgattam a bort a szekrény tetején és majd hétvégén megisszuk mikor jönnek papáék. Mondjuk engem a rajta lévő kis levél jobban izgat, mint a bor. Névre szólóan csináltatták még mikor megszülettem. Kiskorom óta a legnagyobb vágyam kibontani és elolvasni.
Ami viszont a legjobban meglepett, hogy olyanok is gondoltak rám és köszöntöttek fel akikről nem is gondoltam volna, hogy eszükbe fogok jutni. Nagyon jól esett.

Másfél heti mellébeszélés és hülyeség után végre kibékültem a barátnőmmel és most annyira jól érzem magam, hogy el sem tudom mondani. Felszabadultam.