Mire gondoltok most? II.

Sikeresen leérettségiztem Annyira örülök, hatalmas megkönnyebbülés. Rohadt jó érzés, hogy túl vagyok rajta, de azért egy kicsit sajnálom, hogy vége. Nagyon szerettem az osztályom, sokan hiányozni fognak, de lesz akivel tudok nyáron találkozni.

ha arcmaszkot viselek mindig úgy érzem magam, mintha én lennék a vasálarcos, anya meg örül ennek, mert legalább 10 percig nem beszélek és nem is eszek.
végre van időm kiolvasni a 2 éve vett könyveimet, amik eddig a polcomon porosodtak, de a változatosság kedvéért vettem még 3at mellé, hogy azokat is majd 2 év múlva olvassam ki. bár egyiket se fogom szerintem, a letöltött könyveim jobban tetszenek, pedig utálok úgy olvasni amúgy.

vajon a szomszédom mit érez, mikor harminc percen keresztül túráztatja a motorját?

Körülbelül 14:30 óta folyamatosan rage-elek. Miért kell olyan rohadt félreérthetően viselkedni?! Miért?! Megint hányingerig idegesítettem magam.
Mondjuk ez még a jobbik eset. Általában ez úgy szokott kinézni, hogy kiver a víz, remegek, szédülök, görcs áll a gyomromba, zihálok, gombóc lesz a torkomban és egy pillanatra még a világ is elsötétül előttem. Szó szerint elmegy a látásom egy pillanatra valamimt később nem tudom visszaidézni, hogy mit mondtunk. Csak pár apróságot. Olyan mintha az egész kiesne. Mindig ez van, ha pl összeveszek valakivel vagy úgymond nagyobb (főleg magánéleti) stressz ér. Volt olyan, hogy meg kellett kapaszkodnom, hogy ne essek össze. Kezdhetem látogatni a dokikat?

Pánikrohamnak hívják. Ha lelki problémád van, tanácsos orvoshoz fordulni, amúgy meg szehetsz Valeriana-t vagy citromfűteát is ihatsz, nekem ezek sokat segítettek. Annó nekem is rendszeresen voltak a szorongásomból kifolyólag ilyen rohamaim, ma már ez jelentősen leredukálódott, általában havonta egyszer, ha van. Nagyon rossz érzés egyébként...

Jövő héttől kezdve közösségi szolgálaton leszek az oviban addig, amíg le nem tellik az 50 óra. Igazság szerint már várom, mert az óvónő, akinek a csoportjában leszek egész kedvesnek tűnik és mondta, hogy a gyerekek nagyon szeretik a diákokat, szóval nagyon remélem, hogy majd engem is kedvelni fognak. Egy nap csak 3 órát kell dolgoznom, illetve annyit is lehet írni a papírra, de mondták, hogyha szeretnék, akkor maradhatok többet is, csak nem írhatják fel a papírra. Majd meglátom, mert ha nagyon tetszik, akkor lehet, hogy maradok tovább is, addig is eltellik a napom valamivel. Mondjuk azt nem tudom, hogy fogom én megoldani a világos színű pólót, mert abból nem sok akad
Kicsit izgulok is, mert nem tudom, hogy pontosan mire is számítsak. Aki esetleg dolgozott már óvódásokkal az tudna valami tanácsot adni, hogy hogyan is kezdjek bele vagy majd jön ez majd magától is?

Köszönöm a segítséget. Örülök, hogy jobban vagy. Már, ha szabad ilyet mondani ebben a helyzetben. Gondolom akkor neked is hasonlóak a tüneteid.
Az utóbbi időben nem voltak annyira komoly dolgok amik a látásvesztésig sodortak volna, de minden más tünet ugyan úgy megjelent. Orvoshoz ezek után biztos el fogok menni, de előtte beszélek anyámmal. Ez az egész kb szeptember óta van. Előtte soha nem volt.

Röviden, tömören az elmúlt néhány napomról:
Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozhat az írás. Tegnap éjjel sikerült összeszednem magam és kezdenem valamit egy, a már hónapok óta a fejemben lakozó történettel, mert végre volt energiám, kedvem és ihletem ehhez az egész folyamathoz. Egészen eddig a pontig nem is jutott eszembe, hogy mennyire szükségem van erre az elfoglaltságra, ennek ellenére mélyen mindig is tudtam, hogy ez nagyon jó hatással volt és van is rám. Olyan megnyugtató volt végre kiírnom magamból a gondolataimat, félelmeimet egy történetbe burkolva, hogy az hihetetlen. Plusz annyira hiányzott már az a bizonyos érzés, amikor ezzel kelek és ezzel fekszek, erről álmodok és bőgök mint egy őrült a gondolataimtól, a történeteimtől, a karaktereim sorsától, múltjuktól és mert a fejemben és az álmaimban minden olyan tökéletes, a való világ pedig gonosz és kegyetlen.... arról nem is beszélve, hogy jobbkor nem is találhattam volna egy albumot, aminek valahányszor meghallgatom a dalait kiráz a hideg, plusz egy videojátékot, amihez már túlságosan kötődök, holott még be sem fejeztem, és nem is akarom befejezni, mert nem szeretném elengedni, viszont már annyit sírtam és izgultam miatta, hogy csodálkozok, hogy még nem vitt el a rohammentő. A zsebkendő mostanában egy elég könnyen fogyó eszköz az életemben.

Hogy miért nem eszem gyakrabban babakaját?
...
Oké. ne nézz így! Most mi van? Csak gyümölcs összeturmixolva, és még egészséges is...

amikor eszedbe jut hogy nincs 1db barátod sem (még internetes se) és a nővéred is elköltözik holnap, úgyhogy egyedül fogsz elsorvadni...

Amikor hajnali 3 fekszel le és 3 órát is alszol..és kérdi(k),h nem vagy álmos?

Én valamiért mindig kifogom a jó embereket...
Az első egy-két hétben oké minden, aztán :,,Látta, de nem ír vissza'' ; ,,Az a bizonyos Facebookos mosolygós emoji (amit orrba tudnál nyomni, csak ne vigyorogjon már...) A Starity-s esküszöm, nagyon cuki <-- Ja és megvan az az érzés, amikor úgy töröd magad, hogy egy újságíró is megirigyelné, hogy legyen jó téma? Erre meg: Ja ; Ok ; K. Ezzel a betűvel engem ki lehet kergetni a világból... Még az a szerencséje, hogy azt a hlye Fb-s like jelet nem küldd, különben szeptemberben elküldeném a halálfszára, úgy mindenki előtt
A másik meg...ahj. Tapad, mint varacskos disznóra a kaki. (Mi van? ) És basszus, esküszöm, hogy jófej volt, és nagyon lehetett vele beszélni...erre: Itt vagy? ; Eltűntél ; Eltűűűnt ; *felhívott amikor nem írtam vissza neki*
Ahj, szerencsétlen vagyok...

ismerősök: mik a tervek nyárra?
én:

Sokan kérdezik tőlem, mind a neten mind a való életben hogy miért megyek mindig a tömeggel szembe? Miért "lázadok"? Miért nem tudnék csak kicsit sodródni az árral?

A válasz roppant egyszerű: Mert nem értek egyet az emberiség 80%-ával. De amúgy nem kell messzire menni, itt van a Starity is... Általában, mindig meg a panaszkodás, a Szardashián-Jenner klános, 1D-s, Selenás, Demis, Miley-s, stb... cikkek alatt a hiszti, hogy "más sztárok is léteznek, miért csak róluk kell írni?", nem akarok ujjal mutogatni, meg lerázni magamról a felelősséget, mert én magam is szoktam ilyen kommenteket írni, főleg itt most Beyonce csapta ki a biztosítékot a hisztijével....

De emberek! Először is meg kell érteni azt, hogy a mainstream celebecskékről több cikk jelenik meg, ezt le kell nyelni és kész. Ha meg hetekig nem lenne cikk, akkor meg az lenne a baj...
Illetve az is vicces, hogy ha meg kevésbé ismert személyről jelenik meg cikk, akkor meg az a bajotok/bajunk/bajom, hogy azt se tudjuk ki ez, minek róla cikk?!

Amikor meg egy közepesen ismert, tehetséges, de nem mainstreamelt személyről jelenik meg egy cikk, alig olvassa pár ember, alig kommentel pár személy... Vagy az a baj, hogy jaj hát magyar sztár, és hát jaj milyen ciki róla olvasni...

Szóval akkor mondja már meg nekem valaki, hogy mégis mi lenne a jó nektek? És hogy miért értsek én egyet ezekkel az emberekkel?

amikor nagyban tumblrözöl, elvagy aztán eszedbe jut, hogy azt ígérte, ma felhív, de azóta se hívott. mondjuk lehet megint éjfél után sikerül neki

amikor egyszerre szól teljes hangerőn a nézését meg a járását és a despacito a 2 szomszédodnak köszönhetően...

Na most jól megmutattam neki, mert én nem írtam vissza Ez ám a bosszú...

minden kis hülyeségbe szerelmet képzelek, valaki szeressen már

gyere oroszlán társam

repülök