Mire gondoltok most? II.

Ma van pontosan két éve, hogy regisztráltam ide ezzel a profilommal. Nagyon sok dolog történt azóta, jó is, rossz is. Visszaemlékezve azt mondanám, hogy nem változtam túl sokat ez alatt a két év alatt, amiről nem tudom eldönteni, hogy jó dolog-e. Szóval röviden és tömören, nagyszerű embereket ismertem meg itt, és nagyon sok támogatást kaptam, és ezt köszönöm.

És ha már csináltam magamnak egy ilyen ünnepéjes felkomfot, megosztom veletek ezt.
Tilda egy csoda. Kissé ijesztő, különleges és elvont, de attól még egy csoda.

Lehet, hogy hülyeség három nappal év vége után máris a következő tanévre vásárolni, de olyan füzetfétisem van, hogy mikor betévedtem az Auchan írószer részlegére, nem bírtam ki új szerzemények nélkül. Majd' beleőrültem, hogy csak hármat vehettem. Nem mintha annyira várnám a jövő tanévet, a szalagavatós próbák, a heti öt matek és az érettségi gondolatára szívem szerint sírva elbújnék az ágyam alá (csak az ágyneműtartó miatt nincs hely...)

Réka és az első napja a melóban:
*megérkezik Réka, odamegy a főnökéhez*
Réka(aka én): Jó napot, itt vagyok, mit kell csinálnom?
Főnök: Tudod hány óra?
Réka: Hát..dél.
Főnök: A munka 8-kor kezdődik.
*Réka ledöbbent*
Főnök: Mit csináltál te 8-tól délig?
*Réka nem mondta el a főnökének, hogy fél 10-ig aludt.*
*De szerencsére a főni néni rendes volt, és nem b*szta le Rékát, aki totál abban a hitben élt, hogy délre kell mennie dolgozni.*

Nos, elég sokat gondolkodtam, hogy ezt publikáljam-e nektek vagy ne, de úgy döntöttem, hogy megosztom veletek.

Végignéztem a 13 Reasons Why-t, aztán megkerestem a régi naplómat.
Régi feljegyzések vannak benne. 2014 elején kezdődik benn minden.
Az első bejegyzésekben még minden tökéletes, írtam a barátaimról, fiúkról, akik tetszettek. Az osztályunk első közös mozizásáról, kis dolgokról, amik nekem akkoriban rengeteget jelentettek. Aztán nagyon durva módon minden kezd sötétülni. De úgy, hogy olvastam és közben a napló felett bőgtem. Megjelennek az első olyan dolgok, amik bántottak. Az első beszólások, kiközösítések... És csak durvul tovább az egész. Az első kis seb a kezemen, majd azok a dolgok, amelyeket bebeszéltem magamnak. Példaként: "kövér vagy", "csúnya vagy", "sosem leszel jó senkinek" stb. Később ezeket nem csak magamtól hallottam, emiatt pedig eldöntöttem, hogy kezdeni fogok valamit magammal. A naplóba fel vannak írva, hogy mennyit fogytam, hogyan fogytam, illetve benn vannak a kudarcaim, mikor nem sikerült elérnem a kitűzött célt. Egy pár oldalnyi negatív emlék, sértegetés és ehhez hasonlók után azonban érezhetően kezd világosodni minden. Ekkor kezdtem megtalálni magam. Ekkor mondtam azt, hogy én nem fogok senki miatt szomorkodni és nem fog érdekelni senki véleménye. Nos...ez csak egy darabig volt így. Találtam egy barátnőt, akit kezdetben imádtam, mindent elmondtam neki, még a legsötétebb titkaimat is. De sajnos egy idő után már ő is elkezdett sértegetni. Először még szépnek talált és okosnak, majd később csak a hibáimat látta. Mindenembe belekötött, elég sokszor lehülyézett, mindezek mellett pedig "szüksége volt rám", mert én voltam az egyetlen, akinek mindent elmondott és valószínűleg az egyetlen ember voltam, aki elviselte. A szomorú tény csak az, hogy nekem is csak ő volt, így inkább eltűrtem minden bántót, amit mondott. A legtöbbön mosolyogtam csak egy halványat, hogy ne lássa, mit is érzek valójában, de az is előfordult, hogy nem tudtam leplezni, hogy igazából mennyire bánt, amiket mond. Szerencsére vége lett mindennek, azóta nem keressük egymást. Nem hazudok, fél évbe telt, mire összeszedtem magam lelkileg. Viszont most már tényleg nem tudnak bántani a szavak. Még mindig el vagyok mondva mindenféle r.bancnak és sokak szemében én vagyok a rossz, amiért "eldobtam" magam mellől a lányt. Még mindig sok szúrós tekintetet kapok, de már egyáltalán nem érdekel. Én tudom az igazságot, senki más véleménye nem érdekel. És ez már nem fog változni, nem hagyom, hogy változzon. A fentebb leírt dolgok nélkül most nem az lennék, aki vagyok. És én szeretem a mostani énem, éppen ezért pedig semmit nem változtatnék meg a múltammal kapcsolatban. Ez az általános iskola kemény dió volt, érzékenyen érintett és sokszor jól szíven is ütött. Viszont vége, nincs többé. Egy teljesen új kezdet áll előttem, ahol az emberek az igazi énemet ismerik meg. Az igazság pedig az, hogy már csak egyre jobb leszek. És akár milyen egoistán is hangzik most ez, higgyétek el, hogy ez csak egészséges önbizalom. Önbizalom, amire egész életemben vártam és most végre megvan. Szóval igen, most boldog vagyok és az égvilágon semmi bajom.
És hát....nagyon szépen köszönöm, ha esetleg végigolvastad. Megtisztelsz vele.

Ui.: Lehet, hogy ez senkire nem tartozna, de ki kellett írnom magamból...

Ezért nem szeretem a tömegközlekedést..
A tanáromnak szánt ajándékot ma vettem meg, ezért úgy döntöttem, elmegyek a legközelebb eső bevásárlóközpontba. Felszállok a buszra, egyből kezdődik a lazacparti, amihez még hozzájár a null-klíma meg egy pár orrfacsaró szag a levegőben. Ez még így tűrhető lenne, de az, hogy a rhadt busz összes ablaka zárva van... Odamegyek a hozzám legközelebb levő ablakhoz (jobban mondva átfurakodok ezer ember között, jó pár megvető pillantás árán) és már nyitnám is ki, amikor egy néni, az előttem lévő ülésről rámförmed, hogy "Nehogy kinyisd, megy a klíma". Kedvesen szóltam vissza neki, hogy én nem tapasztalom ezt, és egyébként is, nagyon melegem van. Miután friss levegőt kapott a tüdőm, és leszállt a néni, gondoltam leülök a helyére. Ekkor egy nő benyomul elém, és amikor már leültem volna, szépen elfoglalja a helyemet. Tök nyugodtan előveszi a könyvét, és olvas tovább. Én meg mint egy idióta, állok a semmi közepén, eltávolodva az ablakomtól, nuku kapaszkodó a közelemben, jó párszor majdnem elestem, mire végre leszálltam. Legközelebb szerintem gyalog fogok elmenni, vagy a környéken keresek pár kisboltot.

Sziasztok emberek, visszatértem. Gondolom már nagyon hiányolt mindenki.
Azóta egy kicsit sokk alatt vagyok, hogy az összes érettségin, az összes tétel, amit húztam, mind azok voltak, amiket előtte jobban átnéztem vagy a legjobban megtanultam. Bioszon is amikor kihúztam, alig hittem a szememnek. Aztán ápolástanon a lehető legkönnyebb kérdést húztam, amit amúgy mindenki akart volna Magyar szintén. Azért vagyok ledöbbenve, mert amúgy nem szoktam szerencsés lenni, de az utóbbi egy hónap egész kellemes volt, meg tudnám szokni.

Úgyhogy gondoltam pár napot Sims 4 társaságában töltök. Szóval építettem egy cyberpunk kastélyt a Landgraab villa helyére, csak 780k simoleon volt az egész, elvileg nincs ami nincs benne. Aztán elkezdtem játszani vele és rájöttem, hogy az egész épületben nincs se fürdőszoba, se hűtőszekrény. Helyette van három szauna és négy bárpult. Ja, meg van valami vámpíros csávó, aki random bejön a házamba és szívja a simeim vérét.

basszus, csak én utálom, ha a barátaim rámásznak a másik barátomra?

26-án szóbelizek, én meg most kezdtem el jegyzetelni netről a tételeket. Időben... :')))

Megakarok tanulni horgolni mert hát miért ne. Meg hát amigurumikat akarok készíteni, de senki nincs a közelembe aki tudna, már végig kérdeztem mindenkit, aki esélyes. Neten nézelődtem viszont ott meg azt se tudom miről beszél az író, szóval nagyon úgy néz ki ezt is hanyagolnom kell, mint mindent amit elakarok kezdeni. .-.

Végre meg tudtam rendelni magamnak és egy barátnőmnek az EFOTT-ra a szombati napijegyet, azaz mostanra már biztos, hogy megyünk, és látjuk a kedvenc duónkat, a Hurts-öt!

A mai napon két jó hír is ért. A barátom vett nekem egy olyan könyvet, ami után már évek óta epedek, de még egy könyvesboltban sem találtam meg, illetve az érettségi eredménye miatt kapott könyvutalványt is, amit szintén nekem fog ajándékozni.

Istentelenül melegem van. Köszi tetőtéri szoba, az ablakot nem tudom kinyitni, mert szúnyogháló még nincs rajta, és bejönnek a rohadt bogarak. Én meg valamiért nem szeretnék reggel egy éjszaka eltévedt, időzavaros dongóval egy ágyban ébredni, mert bejönnek a fényre, amit az éjszakai sorozatnézésemmel generálok... Szóval megfövök a saját levemben, és végtelenül szurkolok egy kedves esti szellőnek, hogy suhintson be a nyitott erkélyajtón, de úgy, hogy egy kanyarral bejusson az én szobámba is. Kösziii.
U.i.: bónusz információként elmondanám, hogy rám az esti hőségben jött rám a teázhatnék, tehát társam a melegben egy bögre forró kamilla tea is. Köszönöm agy, kicsit több józan ítélőképesség nincs véletlen odabent, vagy az összes öngyilkos lett???

Vicces olvasni amikor valaki olyan tanácsot amit a másik embernek, amit ő maga se fogad meg pedig neki is meg kéne.

Napról-napra jobban imádom a kiscicámat, de szerintem mindenki így van ezzel. Ennyit nőtt a drága, 2 és fél hét alatt:

olyan leszek, mint Howard az Agymenőkben az űrutazása után, hogy bárhol, bármilyen kontextusban szóba tudom hozni

A világ legboldogabb embere vagyok, de komolyan. A példaképem, Em miatt érzem magam annak és az egyenlőre még kérdőjeles hír miatt, miszerint Em menyasszony lesz. Mint ahogy a cikk alá is kommenteltem:
A lehető legpozitívabb hatással volt rám ez a hír, egy napig tudnék írni erről, milyen boldog vagyok

Igen, lehet hogy sokat szidom a PLL-t, de komolyan ne fájjon az, hogy a kedvenc sorozatomból lassan a legutáltabb sorozat válik? Pedig azt hittem már nem lehet lekörözni a Reignt...

Nem is én lennék. Mutatnak nekem egy zseniális pilot epizódot. A rajzstílus engem kicsit a Kertvárosi gettóéra emlékeztet, de sokkal színesebb. A történet lehengerlő. Az animáció fantasztikus, a zene zseniális. Szóval röviden imádom. Egyedül a szinkron furcsa picit. Erre mi történik?! Elénk raktak két éve egy pilot epizódot, aztán megdobtak minket egy artbookkal, de magáról a sorozatról semmi hír! Teljesen beleéltem magam, mert az első pillanattól kezdve imádtam és még értettem is, pedig csak harmadik éve tanulok angolt. Itt hergelem magam egész nap. Megnézem ezt a nyolc percet újra és újra...
Amúgy itt a pilot, ha valakit érdekel, de szigorúan 16+.

eh, már hónapok óta vártam az egyik legeslegkedvencebb lánybandám cb-jét, de enyhén szólva számomra iszonyatosan gyenge lett. sosem csalódtam még ennyire valamiben. .__. #azéletnagyproblémái

Megtudtam, hogy a nagymamám(aki már nem él) egyik unokatestvére maga az Omega együttes frontembere, Kóbor János. Anno fiatalon együtt énekeltek mikor találkoztak, és együtt lógtak. Micsoda rokoni szálak futnak a világba. Nem mintha szeretném a zenéjüket, vagy bármi, de azért ez egy kicsit menő számomra.D