Idézet
Számomra sok kérdést feszeget az a hullám, ami lezajlott a napokban a Twitter háza táján. Legyek semleges, őszinte, mit vált ki, reagáljak-e, rajongók milliói a világ sarkaiból, lehet-e kontroll, stb.
Én úgy nagyjából pár hónapja követem mélyebben Demi pályafutását, visszanézve, olvasva interjúkat, dokumentumfilmet, hallgatva korábbi dalait, a Nightingale-től elindulva. A húgom lehetne, lényegében vele egyidős, de sokat tud adni még nekem is, a történetével, kiállásával, személyiségével, amit már többen részletében kifejtettek. Számomra érdekes jelleme van, impulzív, érzékeny, rettentően őszinte, így abban a közegben, ahol ő a mindennapjait éli ez nagyon sok rizikóval jár, amit le kell kezelni. Ő ezt tanulja, ez látszik, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Emberi. Ahogy az is, hogy a daját küzdelmei olykor hatással vannak megjegyzéseire, amit játszi könnyedséggel így ki is lehet forgatni, a visszájára fordítani, félreérteni, főleg, ha a kontextusából kiragadjuk. Van egy interjú, ahol a tőle megszokott őszinteség dominál, az olvasó megkapja az összevágott végeredményt, elolvassa, és befolyásolva, hogy egyáltalán szereti-e vagy sem, semleges, ismeri-e, mennyit tud amúgy róla, befogadja az olvasottak értékét.
Én nem szeretem Taylor Swift-et, hiányzik belőle, vagy csak számomra nem jön át a az emberi oldala, csak az, hogy precízen a karrierjére koncentrál, hogy minél többek számára szimpatikus maradjon.
Demi "normal" megjegyzése érdekes volt, és összefésülve azzal, amivel küzd minden nap, saját magába mélyedve talán, én úgy értelmeztem a gondolatait, hogy van egy alkat standard, ami idealizálva van, és ez kap teret túlzottan is sok esetben, hatva így lányokra, nőkre, hogy az a mérce. Az ő küzdelme is az, hogy ne érezze azt, neki is úgy kellene kinéznie, miért nem tud, stb. Ha úgy hatott is, hogy a különböző okból kifolyólag vékony alkatú nők degradálását hajtotta végre, szerintem az nem az akart lenni, a nyers megfogalmazás, a küzdelem, ami benne van, az persze torzíthatott a kiejtett mondaton. Megvágták, nem vágták meg, kontextus, stb, lehettek még mellette, az interjún nem voltunk ott, de szerintem anélkül is ki lehet rakni a puzzle-t, milyen az, amikor megesik, hogy valaki rosszul fogalmaz, akaratlanul is. Jár egy úton, ahol az üzeneteivel magát is erősíteni akarja, ahol hibázik, de épp a hibáival együtt marad összképileg szerethető, és hiteles, hogy apránként megfejtsd, mit is képviselne ő, harcolva persze ő maga is nap, mint nap. Erősödnie kell, mert a zene az Ő, a szövegei, a történetei, amivel erősíthet másokat is. Erősödnie kell, hogy mit érdemes megmagyarázni, mit nem, mire érdemes reagálni, mire nem egy olyan közegben, ahol milliós létszám mocorog, részben olyanokkal is, akik a botlásokat figyelik, és a puzzle amúgy őket hidegen hagyja.
Én úgy nagyjából pár hónapja követem mélyebben Demi pályafutását, visszanézve, olvasva interjúkat, dokumentumfilmet, hallgatva korábbi dalait, a Nightingale-től elindulva. A húgom lehetne, lényegében vele egyidős, de sokat tud adni még nekem is, a történetével, kiállásával, személyiségével, amit már többen részletében kifejtettek. Számomra érdekes jelleme van, impulzív, érzékeny, rettentően őszinte, így abban a közegben, ahol ő a mindennapjait éli ez nagyon sok rizikóval jár, amit le kell kezelni. Ő ezt tanulja, ez látszik, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Emberi. Ahogy az is, hogy a daját küzdelmei olykor hatással vannak megjegyzéseire, amit játszi könnyedséggel így ki is lehet forgatni, a visszájára fordítani, félreérteni, főleg, ha a kontextusából kiragadjuk. Van egy interjú, ahol a tőle megszokott őszinteség dominál, az olvasó megkapja az összevágott végeredményt, elolvassa, és befolyásolva, hogy egyáltalán szereti-e vagy sem, semleges, ismeri-e, mennyit tud amúgy róla, befogadja az olvasottak értékét.
Én nem szeretem Taylor Swift-et, hiányzik belőle, vagy csak számomra nem jön át a az emberi oldala, csak az, hogy precízen a karrierjére koncentrál, hogy minél többek számára szimpatikus maradjon.
Demi "normal" megjegyzése érdekes volt, és összefésülve azzal, amivel küzd minden nap, saját magába mélyedve talán, én úgy értelmeztem a gondolatait, hogy van egy alkat standard, ami idealizálva van, és ez kap teret túlzottan is sok esetben, hatva így lányokra, nőkre, hogy az a mérce. Az ő küzdelme is az, hogy ne érezze azt, neki is úgy kellene kinéznie, miért nem tud, stb. Ha úgy hatott is, hogy a különböző okból kifolyólag vékony alkatú nők degradálását hajtotta végre, szerintem az nem az akart lenni, a nyers megfogalmazás, a küzdelem, ami benne van, az persze torzíthatott a kiejtett mondaton. Megvágták, nem vágták meg, kontextus, stb, lehettek még mellette, az interjún nem voltunk ott, de szerintem anélkül is ki lehet rakni a puzzle-t, milyen az, amikor megesik, hogy valaki rosszul fogalmaz, akaratlanul is. Jár egy úton, ahol az üzeneteivel magát is erősíteni akarja, ahol hibázik, de épp a hibáival együtt marad összképileg szerethető, és hiteles, hogy apránként megfejtsd, mit is képviselne ő, harcolva persze ő maga is nap, mint nap. Erősödnie kell, mert a zene az Ő, a szövegei, a történetei, amivel erősíthet másokat is. Erősödnie kell, hogy mit érdemes megmagyarázni, mit nem, mire érdemes reagálni, mire nem egy olyan közegben, ahol milliós létszám mocorog, részben olyanokkal is, akik a botlásokat figyelik, és a puzzle amúgy őket hidegen hagyja.
Teljes mértékben egyet értek! Nem gondolom azt, hogy egy énekest el kell ítélni egyetlen tett miatt. Nyilván tudja mindenki, hogy éppen mi történt az életében, ami ezt a reakciót váltotta ki belőle, hogy így szólaljon fel. De minek is magyarázok?! A kommentelők fele Selena Gomez rajongó!....szerintem ezzel mindent elmondtam (irigység lvl Selena fanclub)


0 felhasználónak tetszik:
offline









