Öt hátborzongató „véletlen” a történelem során – 2. rész

Érdekes cikk lett..

Nagyon jó cikk!

Érdekes, mert Napóleont és Hitler-t Nostradamus is szóba hozta próféciáiban, valamint antikrisztusoknak is tartják őket a pár sorosok értelmezéséből (de lehet csak bele magyarázzák, mert annyira hihetetlen néhány sora, na mindegy). De ezek szerint másképp is "kapcsolódtak" egymáshoz. Érdekes lett ez a cikk is

Mééég legyen imádom az ilyeneket.

Nagyon jó cikk lett

uhmm, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása nem így történt... sajnos, ha jól látom forrás nincs feltüntetve (kíváncsi lennék, mivel van alátámasztva, végül is bármikor bármi kiderülhet, nem azt mondom)
Több merényletet is terveztek ellene amikor az országba látogatott, és az első (sikertelen) után az útitervet megváltoztatták, de tévedésből az eredeti úton indultak el. Amikor megálltak, hogy visszaforduljanak, már késő volt.
A szerb diákot, aki lelőtte, érdekes módon a cseh Terezínben tartották fogva, ahol a második világháború során koncentrációs tábort működtettek (a tábor arról "híres", hogy nagyon sok gyerek volt ott)
Egyébként a "már ha" két szó, de ez nyilván csak elgépelés

A cikk pedig (amúgy ) nagyon jó volt, nagyon érdekes volt

Való igaz, hogy sokféleképpen és sokan vontak már párhuzamot Hitler és Napoleon között. Bár ezt a hasonlóságot, mint tényt, kénytelen vagyok elfogadni, de nem szeretem. Az is igaz, hogy a második világháborúról természetesen olvastam nem egy könyvet, de magáról Hitlerről még soha. Viszont Napoleon mindig is az egyik kedvenc történelmi személyiségem volt, és olvastam az első menyasszonyának naplóját is. A kislány igazán szerelmes volt belé, és bemutatta azt a Napoleont, akit mi a történelem könyvekből nem ismerhetünk. Azt a fiatal, nagyon szegény, kopott egyenruhás korzikai kis hadnagyot, aki nagyot mert álmodni. Sajnálatos tény, hogy az álmaiért feláldozta a szerelmét, meg fél Európát. Ám a sors fintoraként, hosszú évekkel később, mikor Elbáról hazatérvén ismét elbukik, Malmaison parkjában ennek a lánynak adja át Waterloo kardját, megadása és tisztelete jeléül. Ez a könyv segített nekem meglátni a diktátor mögött az embert. Érdekes, hogy Napoleon képes lenyűgözni a maga módján, de Hitlert képtelen vagyok másnak látni, mint szörnyetegnek, akitől könnyen megmenthetett volna minket az ég, ha kicsivel tehetségesebb festő lett volna.

Nagyon jó lett a cikk! Remélem még lesz több ilyen!

(Remélem, nem bánod, hogy írok. Engem ugyanis nagyon érdekel a téma )
Ha Hitler nem születik meg, nem lesz politikus, nem lesznek ilyen nagyratörő tervei, etc., akkor a történelem egyszerűen a helyére állított volna valakit. A két világháború között Németországban (és a vesztes felekben úgy általában ld. OMM) egy pillanatig sem volt béke, az antant ugyanis gyakorlatilag teljesíthetetlen dolgokat kért a békeszerződésekben és például elcsatolták Magyarország felét is (az persze röhejes, hogy 100 évvel utána is ezen pattogunk, de akkor nagyon is komoly volt).
Tehát az általános elégedetlenségből, a háború után maradt nyomorból muszáj volt valakinek kiemelkednie, aki "tudja majd mindenre a megoldást" és "megváltja a szenvedéseket", hogy azt ne mondjam. Egy ilyen módon elégedetlen tömeget nagyon könnyű manipulálni a saját kis terveinkre. És ha Hitler nem lett volna, lett volna valaki más, egy hasonlóan ambiciózus, jó helyzetfelismeréssel rendelkező, kiváló szónok. Tulajdonképpen csak mindazokat az eszközöket használta fel, amit bármely más diktátor. Ezt bárki más megtehette volna, akiben megvannak a kellő tulajdonságok kellő mértékben, és állítom, hogy lett volna még ilyen. Ahogy Hitler követőiként lettek is.

Örülök a folytatásnak, ez a cikk is megfogott.

Abszolút helytálló tényeket közölsz. Ha Hitler nem, jött volna valaki más. És különben is, ez a "mi lett volna ha" játék teljesen értelmetlen. Ami megtörtént, azon már semmivel sem lehet változtatni. Az a bizonyos megjegyzés, hogy pontos legyek, így szólt: "Gondolkodtatok már rajta, mi lett volna Hitlerből, ha egy kicsit tehetségesebb festő?" Filozófia órán remek téma volt. Hogy őszinte legyek, nekem csak bántja a csőröm, amikor Napoleont egy napon említik Hitlerrel. Fogalmam sincs miért, mert semmivel sem jobb nála, de akkor is késztetést éreztem rá, hogy elmondjam, tudott ő ember is lenni. Volt egy jellegzetes, derűs charme-ja, amivel elbűvölte az embereket, volt tartása, büszke volt és soha nem adta fel. A semmiből, a nyomorból küzdötte fel magát a trónig, és ez valamilyen módon mégis csodálatra méltó. Lehetett volna igazán nagy ember, ha nincs az az elmebaja, hogy leigázza a fél világot. Persze ez esetben is mindegy már a "mi lett volna ha", tette, amit tett és ez a legtöbbször egyáltalán nem csodálatra méltó.

Sajnos Napóleon témájában nem vagyok ennyire otthon (de pótolom is a mulasztást, valóban érdekes lehet), de Hitlert senki nem mondaná kedvesnek. Határozott vezető volt, igen, de "barátnője" és felesége (Eva Braun) több naplóbejegyzése szerint is még felette is zsarnokoskodott. Szóval valószínűleg egy kellemetlen ember volt.
Persze, nincs értelme rajta rágódni. De nagyon érdekesek (vagyis én annak találom, az emberek úgy 90%-a valószínűleg nem ) az emberek (az átlagember) reakciói a politikában és hogy ezek a reakciók aztán mit váltanak ki, és mihez vezetnek. Talán az antantnak kellett volna gondolkozni, hogy ne szabjék ilyen feltételeket, de persze ők is csalódottak és amortizálódottak voltak.
Egyébként az sokat elmond, hogy Hitler leigázta Közép- és Kelet-Európát, de a franciák és angolok csak akkor méltóztattak felfigyelni, mikor Franciaországhoz ért... De ez persze már a múlté, na.
A emberiség viszont nem tanul a történelméből (mostanában ugyancsak látszik), akármennyire is létezik ez a diktátor-séma. (nade az aktuálpolitika már ugyancsak sok egy ilyen fórumra )

Szerintem érdemes utánanézned. A II. világháború meg Hitler nagyon népszerű téma, de nekem mindig is a francia forradalom (ebben a témában is tudok olvasmányos történelmi regényt ajánlani, ha érdekel), illetve Napoleon volt a kedvencem. A könyv, ami sokat módosított a meglátásomon Napoleont illetően Annamarie Selinko: Desireé c. könyve. Minden betűje élvezetes, maga a történelem.
Egyébként meg a téma valóban érdekes, és az ember szeret beszélni róla, de kényes téma. Pont úgy, mint a vallás. Jobb, ha az ember megtartja magának, amit gondol. Én most kockázatot vállaltam, és örülök, hogy beléd futottam valami őrült tudálékos helyett. Köszöntem a beszélgetést. OFF vége.

Éés megint kaptunk egy szuper és érdekes, puszta véletlen dolgokkal teli cikket... Folytatást!

A legutolsó a legizgibb

Ez is nagyon jó cikk lett!

Nagyon érdekes egy cikk lett ez is. A nővéres eset tetszett a legjobban.

Köszönöm a cikket .

Újabb értelmes, érdekes cikket olvashattam. Köszönjük!

Már vártam a folytatást, nem csalódtam, érdekes lett! Az utolsó elég nagy véletlen.