Ballagási versek, idézetek.

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel...

Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,
nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
Ásít a tanterem, üresen áll majd,
de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.
Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,
míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!
Kedves tanáraink búcsúzunk végleg,
tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!

Kicsinyke tarisznyánk jelképes emlék,
benne a pogácsa, érkeztünk nem rég...
máris tovább megyünk, sodor a sorsunk,
örökké szép emlék az hogy itt voltunk.

Búcsúzunk tőletek, kedves tanárok,
míg tart az életünk, emlékszünk rátok.
A szívünk itt hagyjuk, lelkünkben vagytok,
hálából nagy csokor virágot kaptok!

Tanterem, folyosó... ballagunk végig,
szomorú énekünk felszáll az égig.
Sok élmény, barátság köt össze minket,
ápoljuk gyönyörű emlékeinket!

Szeretett iskolánk, elmegyünk innen,
amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden.
Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva,
csak szívünk szomorú s bús lelkünk árva.

Búcsúzunk, elmegyünk, e méla ünnep
megőrzi majd tisztán ifjú szívünket...
Lejárt a mi időnk, ejtünk sok könnyet,
ballagni, így fénylő szemekkel könnyebb.

Az egyik osztálytársam pont ezt mondja

Nálunk is ezt mondták

Sőt még én is ezt mondom, éppen ezért tettem be ezt.

Keszthelyi Mangó Gabriella: Virágos az iskola
Virágos az iskola
Tillárom
Útilaput kaptam én
Nem bánom

Bezárul az iskola
Tillárom
Őszig tart a nyugalom
Úgy látom

Ballagnak a bús fejek
Tillárom
Találkozunk még veletek
Barátom

Virágos az iskola
Tillárom
Olyan szép így amilyennek
Én látom