offline
Szóval, miután a napom aktív sportolással telt és a hétvégén minden ivászatra irányuló meghívást kedvesen visszautasítottam (ennek eredményeképpen deréktól lefelé egy összefüggõ fájdalom vagyok), várt rám a legnagyobb feladat: némi takarítás újonnan kifestett lakásban, amíg mások az ünnepre készülnek vagy csak döglenek otthon (a festés oka egy szimpatikus felsõ szomszéd és egy eltört csõ volt, de ez egy másik történet). A vonatom 20 perc késéssel el is indult otthonról, másik vágányról, mint ahova eredetileg ki volt írva, de legalább volt ülõhely. A szemben ülõ lány hangosan felnevetett, amikor meglátta, hogy nini, ugyanolyan telefonom van mint a barátjának és én is zenét hallgatok rajta (ide most az illik, hogy "kicsi a világ" vagy, hogy "az élet apró örömei" vagy mittomén), igyekeztem nem hülye fejet vágni, valószínûleg nem sikerült...
Na szóval megérkezem, kinyitom az ajtót, megcsap a festékszag. A szoba olyan, mintha kedvenc sorozatgyilkosunk, Dexter éppen egy festõ-mázoló áldozatot nézett volna ki magának és a legutóbbi mûremekben végezne vele. Nézem, milyen szép, milyen jó és ugye utána jönnek az apró részletek, hogy itt-ott néhány festékpötty jutott az ablaküvegre meg még néhány helyre, ahova nem való, de ez ugye még belefér. Sajnos jutott az ágyra is, ez kevésbé. Mivel fél 2 óta nem ettem, és ekkor fél 9-re járt az idõ, kezdtem eléggé éhes lenni, de gondoltam magamban, használhatóvá teszem az ágyat meg a számítógépasztalt és lakóit, legalább jön le nekem néhány sorozat éjszakára, amíg szenvedek Az ágyat le is rendeztem (legalábbis gondolom én, az ágynemûtartót még nem mertem kinyitni), szépen elkezdtem porszívózni.
Itt elõrebocsátom, hogy alapjában véve eléggé békés, nyugodt természet ember vagyok, kevés dolog hozza ki belõlem az állatot, sajnos ezek közé tartozik a takarítás. A szoba most úgx néz ki, hogy középen vannak nagyjából a bútorok, körben meg lehet sétálni (azóta némileg rendezõdött a helyzet). Porszívózok már vagy 10 perce, szerencsétlen masinát félpercenként össze kell rakni, mert valami csõ mindig kiugrik a helyébõl, csuklana is a gép anyja, ha lenne neki. A porszívó a kanyarokat is eléggé nehezen vette, mint mondtam takarítás esetében az ilyen kis zökkenõk gyorsan kihoznak a sodromból, az 5. ilyen elakadás után jobb lábbal, úgy bekemesen átküldtem a gépet a szoba másik végébe, de a levegõben még kirepült a porzsák és természetesen az egyik ruhásszekrény közvetlen közelében landolt, amirõl elõtte szedtem le a fóliát. Szerencsére ebben kevésbé használt cuccaim vannak, illetve nem csak az én cuccaim vannak, na ennek ellenére még nem mertem kinyitni az ajtaját.
A kis közjáték után már erõsen megérett bennem a gondolat, hogy rágyújtsak, pedig mostanában eléggé visszafogottan dohányzom. Hõsiesen összekapartam a port, összeraktam a porszívót, ami tanulákony jószágnak bizonyult, mert ezután úgy vette a kanyarokat, hogy öröm volt nézni. A fürdõszobából, ahol most halomra állnak a festékesvödrök, behoztam a felmosót, fel is mostam, asztal helyretol, gép bedug, ilyesmi.
Na ezek után úgy döntöttem, hogy mivel már fáj a fejem az éhségtõl (vagy a festékszagtól), nagyon megérdemlek némi kaját meg sört, szóval irány non-stop bolt. Ilyenkor fáradtan+morcosan általában telepakolom a kosaramat mindenféle értelmetlen édességgel meg rágácsálnivalóval, most visszafogtam magam, meg kellett a táskában a hely a 2 lityó borsodinak is. A bolt kijárata mellett 6-8 emberke épp az aznapi vízágyús élményeket taglalta, a legveszélyesebbnek kinézõ lehetett úgy 170 centi és max. 20 éves, na mind1, politikáról ennyit se.
Most úgy néz ki a dolog, hogy megettem a jó kis big mac menümet, erre asszem legurul némi söröcske, nézek valami sorozatot, aztán lelkiekben felkészülök a holnapi nagytakarításra.
Azt hiszem a festékszag gondoskodik majd róla, hogy jól aludjak, mert ugye az a patthelyzet állt elõ, hogy vagy csukva maradnak az ablakok és így kevésbé oxigéndús környezetben töltöm az estét vagy kinyitom a frissen festett, még nem telejsen száraz ablakot és ezzel adok a sz*rnak egy qrva nagy pofont...
Ez volna az én történetem, most kinyitom az ágynemûtartót, kiszabadítom fogságából azt a pár üveg bort, amit ott tároltam pár napig, és vagy káromkodva, vagy nagy sóhajok közepette megyek a sörömért.
0 felhasználónak tetszik:
