a
Sorozatjunkie kritikája a fináléról, benne sztem a legjobb válasszal arra, miért is tűnt el Chuck:
Idézet
Supernatural 5×22 – Hattyúdal (Az idáig megtett út… vége) – írta cat
Hattyúdal: az utolsó színpadi, drámai fellépés, vagy bármilyen utolsó munka, amikor az előadó tudatában van annak, hogy ez lesz élete utolsó fellépése, és emiatt mindent belead egy utolsó, nagyszerű próbálkozásba.”
/ wikipedia.org/
Eric Kripke egy szerencsés ember. Nem sok sorozat showrunnerje mondhatja el magáról, hogy amit eltervezett, azt meg is tudja valósítani úgy, ahogy ő szeretné. És ha hozzávesszük azt, hogy a Supernatural most már 3 éve Amerika legkisebb országos csatornáján fut (amit sokan nem is ismernek), akkor ez még nagyobb szó. De valójában mindez eltörpül amellett, hogy ezzel a sorozattal élete álmát valósította meg, ez volt az ő gyermeke, minden hibájával és minden erényével együtt. Szívét-lelkét belerakta – nagy szavak ezek, de aki egyszer is látta őt nyilatkozni, az nem kételkedik benne. Én azt hiszem, hogy igazából ez a Supernatural sikerének a titka.
Eric Kripke most elköszön. Mint ahogy azt tudjuk, szeptembertől Sera Gamble veszi át a helyét. De még utoljára készített egy olyan epizódot, ami igazán méltó hozzá és a sorozathoz. És ahogy azt sok más alkotó is megtette előtte, beleírta a történetébe saját magát – úgy, hogy végül nekünk, nézőknek is kiszólt, kikacsintott, ami unikumnak számít a sorozatok világában.
Milyen volt ez az 5. évad? Hát, bizony hagyott kívánnivalót maga után… maradjunk is ennyiben, mert Kripke utolsó dala képes volt mindezt feledtetni. Ilyen szép évadzárót, illetve sorozatzárót rég láttam. Nade most már tényleg jöjjenek azok a spoilerek, a tovább után.
Egyet már itt az elején leszögezhetünk: ez a rész nem lett volna az, ami, Chuck (Kripke) narrálása nélkül. És külön hatalmas piros pont, hogy az ő sztorijában Az Impala volt a főszereplő. Mert ugye nem tagadhatjuk, hogy egy emberként rajongunk ezért az autóért? Mellesleg pedig az a bizonyos dátum, április 24, amikor legördült a szalagról, egyben Eric Kripke születésnapja.
Van egy másik izmos elmélet Chuck-kal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen ő maga volt Isten. Szerintem ez inkább csak annyiban állja meg a helyét, amennyiben Kripke isten volt a saját maga teremtette világában. Végül pedig eltűnt, mert megírta a Winchesterek evangéliumát és ezzel befejeződött a munkája… Nagy valószínűséggel ennél konkrétabban sosem fogja a sorozat ezt a szálat elvarrni, és ez így van jól.
Az út vége nem az lett, amitől sokan tartottak, hogy Sam és Dean beült a kocsiba és elautóztak a naplementébe. Ez a befejezés pont olyan realisztikus volt, mint amennyire a Supernatural képes volt az lenni 5 évadon át. Mindenki meghozta azt, ami számára a legnagyobb áldozat volt. Dean elengedte a testvére kezét, és ha nincs az a nyitójelenet, akkor is tudnánk, hogy ez a döntés mit jelentett neki. Sam pedig szó szerint feláldozta saját magát.
Nagyon tetszett, ahogy Sam életét visszakötötték a kezdetekhez, és visszautaltak rá, hogy a gonosz mindig szemmel tartotta őt. Lucifernek igaza lett: Sam Detroitban igent mondott. Talán abban is igaza volt, hogy ők egymásnak voltak rendelve. Viszont a legnagyobb tévedése egyben a vesztét is jelentette, mert a tökéletes földi porhüvelye nem arra született, hogy az ereje által győzelemre vigye, hanem hogy végül legyőzze őt.
Meg kell jegyeznem, Jared Padalecki kiválóan hozta Lucifert, neki sem lehetett könnyű egyszerre két szerepet játszania. Valószínűleg azért segítségére volt, hogy Mark Pellegrino remekül felépítette a karaktert. De amúgy az egész szereplőgárda előtt le a kalappal, és örülök annak is, hogy végül sem Castiel, sem Bobby nem hullott el a drámaibb hatás kedvéért. Mármint…, értitek.
A végső nagy apokaliptikus csata, amit a fiúk erejüket megfeszítve, mindent feláldozva igyekeztek elkerülni, ami által milliók hullanak el és porig ég a Föld… nos, az szerencsére elmaradt. Azt kicsit sajnálom, hogy sem Crowley, sem lovasok nem bukkantak fel, de mindettől függetlenül az epizód csúcspontja kétségtelenül a temetős jelenet volt. Két testvér akinek egy felsőbb hatalom erejénél fogva el kell veszejtenie egymást, és két testvér, aki a saját útját járva a végsőkig kitart egymás mellett.
Then I ain’t going to let him die alone.
Sam és Dean megvívta a harcát, és végül mindketten győztek. Így kellett volna véget érjen a történet? Nehéz erre válaszolni. Kívülállóként biztos azt mondanám, hogy ez egy igazán bátor befejezés volt – persze kérdés, hogy ha valóban ez lett volna a sorozat lezáró része, mármint nyilván a legvégső jelenetet leszámítva, akkor tényleg így alakul? Sam a ketrecben, Dean az idillben? Nos, nem hiszem. Azt gondolom, Sam valahogy úgy távozott volna, mint John Winchester annak idején a 2. évad végén. Úgy tényleg tökéletes lett volna.
Viszont lesz nekünk 6. évadunk, amiről egyelőre annyit tudni, hogy hasonlóan az első évadhoz inkább epizodikus lesz, egy nagy átívelő szállal. Ezért kaptunk egy cliffhangert és 4 hónapot találgatni, hogy ki vagy mi az a Sam, aki visszatért és kiismerhetetlen tekintettel állt a kialudt utcai lámpa alatt, Deant figyelve…