Halálfóbiával küzd Rita Ora

Sajnálom..

Azta, nagyon sajnálom.

Sajnálom,biztos nagyon rossz lehet.Gyógyulást!

Nekem is ez van...és higyjétek el pocsék!..Jobbulj Rita!

Szegényke... Sajnálom :/

Nekem is halálfóbiám van, mindennap eszembe jut a gondolata.. remélem, hogy sikerül valamilyen szinten legyőznie.

Na basszus, halálfóbia. Csak úgy mondom MINDENKI MEG FOG HALNI EGYSZER. Tessék féljünk együtt...

Ismerős, nekem is sokszor jön elő az hogy mikor meg hogyan halok meg és elpityeredem, hogy bármikor megtörhet és még élni szeretnék. A másik nagy kérdés bennem, hogy van e élet a halálon túl. Nagyon hiszek benne, de egyszerűen nagyon foglalkoztat.

Nagyon sajnálom.:/

Sajnálom..:\

Ugyanezt játszom május óta. Eleinte szörnyű volt. Most már sokkal jobb. Remélem Rita is jobban lesz

"laaura_love
Ismerős, nekem is sokszor jön elő az hogy mikor meg hogyan halok meg és elpityeredem, hogy bármikor megtörhet és még élni szeretnék. A másik nagy kérdés bennem, hogy van e élet a halálon túl. Nagyon hiszek benne, de egyszerűen nagyon foglalkoztat."

teljesen egyetértek veled
én viszont a klausztrofóbiámat gyűlölöm..
néha énis el szoktam a halálon gondolkodni..
nagyon Sajnálom Ritát

@hushpush igen egyszer mindenki meghal....de nem kéne ezt az egészet így felfogni sztem mert igen is rohadt pocsék lehet az amikor vki álandóan arra tud gondolni h bármikor meghalhat...ez egy "betegség"... és ezen nem kéne gúnyolodni.... egyebket remélem Rita kinövi egyszer (már ha kilehet) jobbulást.. :*

Szerencsére mikor tudta az eszét már nem ott élt,ezért soha nem félhetett az ottani háború miatt.

Sajnàlom remélem kigyógyul belőle én nem küzdök ilyen problémàval de sokszor én is elgondolom,hogy vajon vane élet a halàl utàn.Elméletileg azt mondjàk van és úgy mond mikor újjàszületsz akkor egy nagyon enyhe emlék forràs ott az agyban de ahogyan az egyre telik az idő az a forràs megszűnik! Ezt én sem tudom biztosra.Én is olvastam

Hát szerintem ehhez nem így kéne hozzáállni, de megértem. Sajnálom!

Csak azért gúnyolódom, mert engem már rengetegszer műtöttek és tértem vissza halálból, ráadásul 2x estem át veseátültetésen, szóval nem tudom megérteni, hogy egy életerős nő, hogyan élheti a minden napjait ilyen félelemben, persze az meg természetes, ahogyan sokan itt leírták, hogy néha elképzelik milyen is meghalni és az ijesztő, de az élet természetes része, amitől nem szabad rettegni, mint ahogyan írtam egy felnőtt egészséges nőnek főleg!!

Amúgy a wikipédián olvastam annak idején egy nagyon szép megfogalmazást, amit mindenkinek észben kéne tartania!

"A halál az állatvilágból kivált, fejlett idegrendszerénél fogva fejletten gondolkodó ember legnagyobb létkérdése. Hatása olyannyira foglalkoztatja az ember elméjét, hogy egyesek érzelmileg belerokkannak a problémába. Mások kevésbé érzékenyen reagálnak rá, de bizonyos, hogy minden egyes emberi egyed idegrendszere által létrehozott tudatnak meg kell birkóznia a gondolattal, hogy önnön létezése véges."

Ezzel élnis így vagyok sajnos..Kiskoromban egy egész napot végigisírtam és mondtam,hogy nem akarok meghalni.Élni akarok.Nem akarok beteg lenni.Nem akarok elveszteni senkit.De remélem,hogy a halál után van élet.

Nem nagyon kellene senkit sem oltani a halálfóbia miatt, ha nem tudjátok milyen az. Nem szimpla halálfélelemről van szó, hanem egy testen kívüli élményről, és nem belebeszélés ez, hogy "juj, nem akarok meghalni", hanem attól való félelem, hogy minden szilárdan tapintható dolog körülötted - a családod, háziállatod, egyáltalán az emléked - 10 évvel a halálod után semmit sem jelent, elintéznek egy "Nyugodj békében!" dumával és másnap már nincs senki, aki emlékezne, hogy te vagy bármi ami számodra fontos volt létezett. Hátrahagyod az imádott édesanyád, a rajongó szemekkel néző kutyusod... Kérek titeket, ne kritizáljatok olyat, amit nem ismertek. Évek óta én is ezzel küzdöm, tapasztalatból mondom, nem könnyű továbblépni!

Hasonló volt már velem is,de nem annyira durván. :/