Lehullott a lepel Zoella új könyvének címéről és borítójáról

Nem értem miért hasonlítgatják a "rekordját" folyton Rowlingéhoz, ha ennek a vlogger/blogger lánynak abban az időben (1997, ha jól tudom) kellett volna a könyvét kiadnia, mint amikor JKR-nek, valószínűleg igazából el se jutott volna a kiadásig a dolog.

Én komolyan nem tudom mit szeretnek ebben a lányban, de tényleg. Idegesítő, mindenhol ott van. Nem is jók a videói, meg a való életben egyik youtuber sem olyan, mint amilyenek a kamera előtt vagy amikor fanokkal találkoznak/kommunikálnak. Megjátssza magát ő is, mint ahogy mindegyik másik. Nem tudom mi a nagy szám benne.

Csak nem az angol Leiner Laurához van szerencsém? Tipikusan az a fajtája az íróknak csúfolt falusi önképzőkörökből szalajtott személyeknek Zoe, aki sokat akar gyorsan, lehetőleg jelentős anyagi bevételt kecsegtetve - miközben fittyet hány a minőségre. Ordít róla, hogy nem passzióból csinálja az egész írósdit', mondjuk az állítólagos tehetsége is megér egy "imát", ami azt illeti. Borítékolva van a sztori fonala, a szereplők kidolgozottsága, és a "(mese)könyv" jövője is, de mint tudjuk, az igénytelenség manapság nevetségesen nagy méreteket képes ölteni, szóval nem csodálkoznék rajta, amennyiben megint hangos siker lenne a 10-13 éves korosztály körében a maszlaga'.
Rowling-hoz pedig szerintem bűn hasonlítani. Ő nem egy felkapott celebmaca, akinek csicskások írják a könyvét 2 éjszaka alatt, és nem többmilliós "rajongótáborral" kezdte az ipart. Ha így lenne, már több kelt volna el a HP-sorozatból, mint magából a Szentírásból.
Azért kíváncsi vagyok, mennyi könyvet olvasott el életében, bár 10-20 nyári kötelező olvasmánynál nem saccolnám többre a tudományát.

Félreértés ne essék, évek óta kedvelem Zoellát (vagy legalábbis régebben igen), de a múltkor átfutottam pár oldalt a Girl Online közepéből és úgy éreztem magam, mintha egy kisiskolás első szárnybontogatásait olvasgatnám, másrészt a történet is csontig lerágott és dögunalom. Egyáltalán nem kötött le, nem tetszett, kissé igénytelen, összecsapott hatást keltett az egész. Az első könyvből kiindulva el tudom képzelni, hogy milyen lesz a második, de talán a rózsaszín korszakát élő húgom tudja majd értékelni.

Wao. Most aztán lázba jöttem. Miért van olyan érzésem, hogy ez is egy tipikus tiniregény folytatás aminek semmitmondó sztorija van és lerágott csont már?