Idézet (lola97122 @ 2015.07.30. 11:20)
Nem jártam Afganisztánban és őszintén szólva nem is tervezek odamenni. De ez még nem jelenti azt, hogy nem tudom milyen az, ha egy hús vér ember hal meg. Viszont azt is tudom, milyen ha egy állat, például egy kutya hal meg. Nekem is volt kutyám, nem is egy. Sőt, a többség olyan volt, hogy gyakorlatilag velük nőttem fel. Három ilyen kutya volt, a másik kettőt ajándékba kaptuk. Ebből az ötből már csak egy van meg, a többi elég szerencsétlenül járt.
Egyet egy másik, az utcavégében lévő kutya tépett szét, kettőt sündisznótól összekapott betegség miatt kellett elaltatni, egyet pedig a szomszéd srácok és haverjaik kergettek az őrületbe (szószerint) és azért kellett elaltatni.
Ezt most csak azért meséltem el, mert oké, neked is van jelenleg két kutyád és nyilván nem a halott pulit siratod (én se siratom azt a négy halott kutyát, se a macskáimat vagy a hörcsögeimet), de attól még olyasmit írtál, amit senki olyan nem mondana, aki igazi köteléket kötött egy állattal.
És ha ilyen szempontból nézzük, akkor nagyon is tudom, hogy milyen az, ha meghal valaki.
Mert akár hiszed, akár nem, az állatoknak is van személyisége, vannak érzéseik, tudnak gondolkodni. Igaz, hogy nem olyan fejlettek, mint az emberek, de az nem jelenti azt, hogy nincsenek ezek birtokában.
Egyébként köszönöm a tájékoztatást, tudom, hogy egyszer meghalok, anélkül is, hogy kimondanád a nyilvánvalót. ^^
UI.: Még mielőtt azzal jönnél, hogy ezek csak állatok és fogalmam sincs róla hogy milyen egy emberi holttest (vagy valami ilyesmi), megsúgom, hogy 13 évesen egy vonat által feldarabolt hulla sem éppen szép látvány (bár elismerem, hogy Afganisztánhoz képest még mindig semmi). Ezt is csak azért mondom el, hogy csak mert Te Afganisztánban jártál még nem jelenti azt, hogy nekem vagy bárki másnak itt Magyarországon, vagy akár ezen az oldalon nem volt része akár csak egy hangyányit hasonló élményben. És igen, itt most emberekről van szó.
Egyet egy másik, az utcavégében lévő kutya tépett szét, kettőt sündisznótól összekapott betegség miatt kellett elaltatni, egyet pedig a szomszéd srácok és haverjaik kergettek az őrületbe (szószerint) és azért kellett elaltatni.
Ezt most csak azért meséltem el, mert oké, neked is van jelenleg két kutyád és nyilván nem a halott pulit siratod (én se siratom azt a négy halott kutyát, se a macskáimat vagy a hörcsögeimet), de attól még olyasmit írtál, amit senki olyan nem mondana, aki igazi köteléket kötött egy állattal.
És ha ilyen szempontból nézzük, akkor nagyon is tudom, hogy milyen az, ha meghal valaki.
Mert akár hiszed, akár nem, az állatoknak is van személyisége, vannak érzéseik, tudnak gondolkodni. Igaz, hogy nem olyan fejlettek, mint az emberek, de az nem jelenti azt, hogy nincsenek ezek birtokában.
Egyébként köszönöm a tájékoztatást, tudom, hogy egyszer meghalok, anélkül is, hogy kimondanád a nyilvánvalót. ^^
UI.: Még mielőtt azzal jönnél, hogy ezek csak állatok és fogalmam sincs róla hogy milyen egy emberi holttest (vagy valami ilyesmi), megsúgom, hogy 13 évesen egy vonat által feldarabolt hulla sem éppen szép látvány (bár elismerem, hogy Afganisztánhoz képest még mindig semmi). Ezt is csak azért mondom el, hogy csak mert Te Afganisztánban jártál még nem jelenti azt, hogy nekem vagy bárki másnak itt Magyarországon, vagy akár ezen az oldalon nem volt része akár csak egy hangyányit hasonló élményben. És igen, itt most emberekről van szó.
Kösz, de már a felén nem tudtam figyelni. Attól mert másképp gondoljuk a dolgokat nem kell regényt írni. Én sem voltam túl boldog mikor meghaltak a kutyusaim, de az élet rendje. Nem dől össze a világ. Nem kezdek el bőgni reggeltől estig. A mostani két kutyat is nagyon szeretem, de már a rottweiler is öreg kutya. Nem sok van hárta neki. De megpróbálom boldoggá tenni a hátralévő heteit, hónapjait. Aztán majd lesz ahogy lesz.
0 felhasználónak tetszik:
offline
