Idézet (heyitshanna @ 2015.06.27. 20:23)
Csak az van, hogy ilyet senki sem említett, legalábbis itt, a cikk alatt.

[Hosszú leszek.]
Itt a cikk alatt nem is. De nekem már nem egy ember mondta hogy "De ő meleg. Tudod, milyen cuki. A légynek sem ártana. Csak boldog akar lenni. Ő nem bánt senkit."
Az utolsó előtti mondattal egyedül nincs bajom.
A filmek erre jó példák. A meleg srácok a törékeny lelkű, sírós fiú, akiket pátyolgatni kell. Mindig.
Egyébként egyik oldal se magyarázza meg különösebben hogy miért gondolja azt amit. Szerintem ez az ősidőkre vezethető vissza [és elmesélem nézőpontom]
A Nagy Természet (lehet felőlem az evolúciótól Istenig most bármi) úgy alakította ki az emberi nemet, mint férfi és nő.
Férfi és nő, akik elsősorban szaporodás szempontjából vonzódnak egymáshoz. Ez nem "kinek mi van az alsónadrágjában" téma, hanem "a faj fennmaradása" téma.
Így alakult ki.
Ez lenne a normális a legfontosabb, a fennmaradás szempontjából.
De ez az ember fejlődésével, a környezetünk fejlődésével átfordult valami olyanba, ami fennmaradás szempontjából közel sem kedvező. Homoszexualitás. Ez a jelenség mindig is volt, mindig is lesz.
De ennek nem szabadna normálissá válnia. Eredetileg nem így vagyunk kódolva. Csak a DNS-ünk roncsolódik, és azt adjuk át az utódoknak (nem szakszerű, elnézést). Szóval ez nem az ő hibájuk végül is....
De mint mondtam: ez azért nevezhető ("maradi" szempontból) abnormálisnak, mert a homoszexualitás a természet rendjével szembemenő dolog.
És az abnormálisnál lyukadtunk ki.
"Dehát ennek nem szabadna abnormálisnak lennie! És nem is az! Ugyanolyan joguk van szeretni!"
Akkor legyen teljesen hétköznapi? Nem lehet az, mert mindig lesznek olyanok, akik az alapra, a múlt berendezkedésére, minden faj eredeti, kódolt hivatottságára támaszkodnak.
Én erre alapozom a véleményem. Aki meg nem, az valami másra. Toleranciára, ilyesmik.
Nem feltétlen voltam szakszerű, abba nem kérek belekötést. Köszönöm.