Molko: „A homofóbok rám nézve megkérdőjelezték a szexualitásukat”

Brian Molko édesapja azt akarta, hogy fia az ő nyomdokaiba lépve szintén bankár legyen, ám a Placebo frontembere inkább a színészet és a zene iránt érdeklődött. A Simon Fallahával készült új interjújában elmeséli, miért nem való neki irodai munka, hogy a zenekar és az apaság milyen hatással volt az életére, valamint ismételten kifejti véleményét a továbbra sem szűnő homofóbiával kapcsolatban is.
A teljes cikkhez kattints ide!

Biztos jó lehetett a turné

Mindig is bírtam ezt az embert és a felfogását, most se csalódtam benne.

Belegondoltam mi lett volna ha bankár lesz mint az édesapja.SOkkal szegényebbek lennénk Brian zenéje nélkül szerintem.élvezet volt olvasni a cikket,köszönöm itsjustme!

Jó, hogy nem bankár lett.

Imádom azt, hogy valaki hozzászól egy cikkhez utána a többiek ugyanazt szajkózzák, közben meg fogalmuk sincs a cikkben szereplő emberekről és el sem olvasták. -.-
Amúgy nekem Brian nem bejövős. Sem a hangja, sem a dalai, de nem tartom rossz embernek.

eterofobia is van

Nem vagyok rajongó, de vannak számok amiket szeretek tőlük, és köszönet a cikkért, amiből számomra új infók is kiderültek. Kicsit hihetetlen, hogy anyagilag nem térült meg nekik egy turné, de majd a lemez remélhetőleg sikeres lesz.

Imádom ezt az embert. Köszi az infókat!

Brian sokat segített nekem saját magam elfogadásában. Zseniális ez a tag. És amúgy is, úgy egészében a Placebo egy olyan fajta életérzést ad... beleránt az árnyékba, az élet sötét oldalaiba, de nem tudsz vele leállni, hiába nyomorít meg, kívánod a szenvedést, amit okoz. Félelmetes erőkkel bír a zenéjük. Imádom. Baby, did you forget to take your meds?

Hát ez egy rohadt jó cikk lett! Én még ilyet itt nem olvastam, szuper

Zseniális cikk, egy zseniális előadóról! Mindent átfogó, érthető írás, hűen tükrözi Brian személyiségét. Ezt mondjuk nem csodálom, hisz attól az embertől kaptuk a cikket, aki a fórumon a lehető legjobban ismeri ezt az énekest. Minden egyes részével a cikknek egyet kell értenem, hisz jómagam is rengeteg interjút olvastam/láttam Molkóval, olvastam az önéletrajzát is, de mindig rádöbbenek, mekkora karizmája, mekkora érzelmi intelligenciája van ennek az embernek. Egy pontja a cikknek pedig különösen megragadta a figyelmemet: "Nemrég kis klubokban játszottunk az USA-ban, noha a turné anyagilag nem volt sikeres, mégis nagyot dobott az önbizalmunkon." Ezt hívják úgy, hogy elhivatottság és alázat. Ez az a dolog, amit az újkeletű "sztárok" nem képesek megtenni. Pedig ez a legfontosabb része egy zenekarnak, a rajongókkal ápolt közvetlen kapcsolata, ahogyan viszonyulnak azok felé az emberek felé, akik felemelték őket oda, ahol most vannak. Minden elismerésem Briannak és a Placebónak.

annyira imádom Brient!!!

Nagyon szépen megfogallmazott és szerkesztett cikk lett, öröm volt az oldalon ilyen nívós publikumot olvasni - főleg a Placebo-ról. Brian gondolatai nagyon mélyek, örülök, hogy a lázadó szellemében ott van a bölcsesség is, és hogy mára "felnőtt". Szeretem benne, hogy nem álszentkedik, és azt az üzenetet közvetíti az emberek felé, hogy bár hibáztak, de ezekből a dolgokból tanulhatnak, ha elfogadják a múltat.
Zseniális cikk lett, ezért érdemes volt feljönnöm az oldalra, köszönöm!