Terjedelmes Viccek...

A szõke és a barna nõ leugrik egy ház tetejérõl. Melyik ér le hamarabb?
a.) A barna, mert a szõke eltéved.
b.) A barna, mert a szõkét fent tartja a légüres feje.


___
Nekem az elsõ verzió jön be, így mesélem annak, aki még nem ismeri. Amúgy ez a kedvencem

Ez nagyon jó .Tényleg az elsõ a legjobb

__________________________________________
- Mi a legnagyobb sebészeti bravúr?
- ???
- Egy szõke nõ agyát úgy átültetni egy tyúk fejébe, hogy ne lötyögjön.

Itt van még egy Jean-os vicc:

- Jean, eressze le az órát az ablakon.
- Minek, uram?
- Fel akarom húzni.

- Ki az abszolút ártatlan?
- Az az apáca, aki a kondomgyárban dolgozva azt hiszi, hogy egereknek csinál hálózsákot.

Almáspite recept - férfiaknak

Elõször is, moss kezet!
Igenis, moss kezet. Ez elengedhetetlen.
Ebben hajthatatlan vagyok: moss kezet!
Rendben van. Most menj a hûtõhöz, és vegyél ki 5 tojást.
Azt a 4 tojást, amit sikeresen kivettél a hûtõbõl, törd fel egy tálkába.
Emeld fel a tálkát a padlóról, és töröld fel a kiömlött tojást.
A jövõben ügyelj arra, hogy semmit se verj le a másik kezeddel.
Vegyél ki a hûtõbõl újabb 5 tojást, és azt a négyet, ami megmaradt belõlük, törd fel egy tálkába.
Vegyél ki a konyhaszekrénybõl egy pohár lisztet és egy fél pohár cukrot.
Csukd be a tisztítószerek szekrényét, és nyisd ki a konyhaszekrényt.
Ez só. Tedd vissza a szekrénybe, és vedd ki a cukrot.
Próbáld a cukrot a pohárba önteni. Söpörd össze a cukrot, ami kiömlött.
Vedd elõ a mixert, és keverd benne a tésztát, amíg sûrû lesz.
Tisztítsd meg a falakat, a plafont és a padlót a tésztától, amit kevertél.
Nem, ez nem elég. A kutya nyalogatja a falat. Vegyél egy kendõt, és tisztíts meg mindent.
Legközelebb próbáld meg óvatosabban indítani a mixert. Ez nem légpuska. Így szokták a fedelét rátenni, felülrõl.
A töltelékhez végy 10 almát, hámozd meg és vágd fel õket.
Tegyél ragtapaszt a sebekre az ujjadon. Jegyezd meg: felvágják az almákat, nem meggyilkolják.
Göngyöld be az almákat a tésztába, és tedd be õket a sütõbe fél órára.
Ha fél óra múlva a tészta még nem sült meg, ez azért van, mert elfelejtetted begyújtani a sütõt. Gyújtsd be, és várj újabb fél órát.
Letelt a fél óra, hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütõbõl.
De most már komolyan! Hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütõbõl!!
Vedd ki a tálcát most rögtön!!
Gyönyörû, nagyokos! Ez már elégett. Most menj el a legközelebbi cukrászdába, és vegyél almás pitét.
Menj haza, és fogyaszd el a vásárolt almás süteményt.
Elõbb vedd le a nylon csomagolást róla, tökfej!

Ez nagyon szuper!!!!

Akik 1982 elõtt születtek, azok valódi hõsök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélõ fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, 1982 elõtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben
maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sõt még biztonsági
öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt
bõven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak,
nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem
voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédõnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem
volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az
ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz.
Szúr-szúr. Semmi különbség a kettõ között, miért pazaroljak hát rá külön
szót.

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész
nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és
megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne
nekünk! Nyáron a derékig érõ fûben és közeli kiserdõkben
játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem
tudtuk mi az a pollen, és a parlagfûrõl azt hittük, hogy a sárkányfû egyenes
ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem
pereltek be ezért. Egyszerûen mi voltunk a hibásak.

Sõt! Ha az erõsebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is
rendben volt. Ez így mûködött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe
sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki
Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap
tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edzõdött
átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybõl nyomna egy hátraszaltót
attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a
kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki
tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és
már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírbõl sem
ismerte az édesítõszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még
magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,
a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a
még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg
spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról,
Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, mûholdról és
kábeltévérõl, filmekrõl, DVD-röl, Surround Soundról, Internetrõl,
Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a
focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerûen
becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet
megkérdezni a szülõket. Sem a mi énket, sem az övéket! Nem vittek és nem
hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt
vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni
is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály,
amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig
nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját,
az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb
állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerûen megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az elsõ csók után, úgy, mintha már
sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy
késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülõknek.
Sõt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk,
szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bûntudat, a
jóérzés, a felelõsség.
Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hõsei egy letûnt kornak, amelyen a mostani fiatalok
értetlenül mosolyognak.

Ez nagyon jó és milyen igaz. Bár én '89es vagyok, de egyetértek teljesen.

Három barátnõ egy csónakban hánykolódik a nyílt óceánon, amikor megjelenik egy tündér. Azt mondja, mindegyik lánynak lehet egy kívánsága.

Vöröshajú kíván elsõként:
- Úgy haza szeretnék menni a családomhoz.

Sity-suty hazarepül.

Barnahajú kíván másodikként:
- Én is úgy haza mennék.

Sity-suty hazarepül.

Végül a szõke:
- Olyan egyedül érzem magam, bárcsak itt lenne a két barátnõm.

Egy munkanélküli jelentkezett a Microsofthoz, takarítói állásra.
A HR-es behívta, elbeszélgetett vele, és tesztelte: söpörje fel a padlót, és utána azt mondta:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelõ formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez kezdjen összesen, 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tõkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a végén 60 dollárja van.
Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettõl kezdve minden nap kora reggeltõl késõ estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel késõbb vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhoz szállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa.
Gondol ezért a családja jövõjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egyfajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejezõdik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát.
A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe.
Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mi mindenre vitte volna, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: takarító lennék a Microsoftnál.

Tanulság: ha van e-mail címed, valószínûleg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliárdoshoz... :-)

Ez nagyon jó!!!

Van még

Douglas Adams: Keksz

Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. épp a pályaudvarra mentem.
Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.
Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.
Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk elõtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen átlagos kinézetû, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tûnt, mintha valami különös dologra készülne. A következõt csinálta: hirtelen elõrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.


Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elõl ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tûzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenõs angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"

Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erõsen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megint csak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az elsõ alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tûnt elõhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." úgy éreztem, ez nem igazán mûködik.

így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tûnt. õ vett egyet, én is vettem egyet, õ vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, õ felállt és elsétált. Illetve elõbb jelentõségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradõltem.

Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak õ nem ismeri a csattanót.



A telefonbetyár története

"ültem az asztalomnál, amikor eszembe jutott egy függõben lévõ telefonhívás, amit még el kell intéznem. Vettem a számot és tárcsáztam. Egy férfihang válaszolt kedvesen:
"Halló?"
Udvariasan mondtam:
"Itt Patrick Hanifin. Beszélhetnék kérem Robin Carterrel?"
Alighogy befejeztem, a kagylót lecsapták. El sem hittem, hogy bárki ilyen bunkó tud lenni. Kikerestem Robin számát a noteszomból, és felhívtam a helyes számon. Kiderült, hogy véletlenül az utolsó két számot felcseréltem. Miután beszéltem a barátommal, úgy döntöttem, hogy újra hívom a fickót. Amikor felvette a telefont, beleüvöltöttem, "Hülye bunkó!" majd lecsaptam a kagylót. Majd a telefonszám mellé írtam: "hülye bunkó" és betettem az asztalfiókomba. Az elkövetkezendõ hetekben, amikor rossz passzban voltam, csak felhívtam, lehülyebunkóztam, és lecsaptam a telefont. Ettõl mindig felvidultam.
Még abban az évben a telefontársaság bevezette a hívószámkijelzést. Ez nagyon fájdalmasan érintett, mert abba kellett hagynom a "hülyebunkó" hívását. Aztán egy nap eszembe jutott valami. újra felhívtam, és hallottam, ahogy mondja:
"Halló".
Kitaláltam egy nevet és udvariasan ezt mondtam neki:
"Jó napot uram. A telefontársaság kereskedelmi osztályáról beszélek, és érdeklõdni szeretnék, hogy hallott-e már cégünk hívószám-kijelzési szolgáltatásairól?"
õ nemmel válaszolt és lecsapta a telefont. Gyorsan visszahívtam, és ennyit mondtam neki: "Azért, mert egy hülye bunkó vagy!" és letettem. Az ok, amiért ezt megosztom veletek az, hogy megmutassam, ha valami igazán bosszant, akkor van mód tenni ellene valamit. Csak hívni kell azt a számot.
Egy másik nap egy idõs nõ elég sok idõmet elvette miközben próbált kiállni a parkolóból. Azt gondoltam, sosem fog már eltûnni onnan. Végül beindította a kocsit, és csigalassan kigördült a parkolóhelyrõl. Kicsit hátratolattam, hogy legyen elég helye kikanyarodni. Nagyszerû, gondoltam. Végre elmegy.
Amikor hirtelen a semmibõl feltûnik egy fekete Camaro és beáll az én parkolóhelyemre! Dudáltam és ordítoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert én voltam ott elõbb. De a fickó csak kiszállt a kocsiból, tudomást sem véve rólam és besétált a bevásárlóközpontba. Ez a fickó egy hülye bunkó, gondoltam, ahogy nagyon sok hülye bunkó létezik a világban. Amikor is észrevettem egy cetlit a kocsi ablakán: "Eladó" és alatta a telefonszám. Felírtam a számot és kerestem egy másik parkolóhelyet.
Néhány nap múlva, otthon ülök az asztalom mellett. Miután hívtam a kedvenc "hülye bunkómat", eszembe jutott a másik telefonszám, és gondoltam, jobb, ha õt is felhívom. Néhány csengetés után felvette a telefont. Udvariasan mondtam:
"Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudná mondani, hol nézhetném meg a kocsit?"
így válaszolt:
"Természetesen."
Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi a ház elõtt állt. "Megtudhatnám a nevét?" kérdeztem.
"Don Hansennek hívnak" válaszolta.
"Mikor mehetnék át megnézni a kocsit?" kérdeztem.
"általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor."
"Rendben" mondtam. "Oooo, Don, mondhatok önnek valamit? Maga egy hülye bunkó!" és letettem. Ezután Don Hansen számát is beprogramoztam a gyorshívóba. Minden remekül ment. Ha bármi bajom volt, volt kéznél két hülye bunkó, akit hívhattam. De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitaláltam valamit. Elõször is felhívtam 1es számú hülye bunkót. Miután felvette, beleordítottam a telefonba a szokásost, de nem tettem le. Ekkor megkérdezte, hogy ott vagyok-e még, és kérte, hogy ne hívjam többet.
"Szó sem lehet róla" mondtam.
"Hogy hívják?" - kérdezte.
"Don Hansen" - mondtam. Megkérdezte, hol lakok, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház elõtt.
"Azonnal odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imádkozni" - mondta.
"Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó" - ordítottam, és letettem. Ezek után felhívtam 2es számú hülye bunkót. Szokásos hülyebunkózás után itt sem tettem le. Azt mondta:
"Ha csak rájönnék, hogy ki maga...."
"Akkor mit tenne?" - kérdeztem.
"Szétrúgnám a seggét"
"Nos, itt a lehetõség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó" - és letettem. Ezek után felhívtam a rendõrséget, bemondtam a címet és mondtam nekik, hogy azon nyomban megölöm a #### élettársamat, amint õ hazaér. Majd hívtam a 13-as Csatornát, hogy bandaháború van az adott címen.
Ezek után én is odamentem a címre, hogy végignézzem az egész cirkuszt.
örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendõr elõtt, miközben a rendõrségi helikopter köröz a fejük fölött. Ez volt életem legnagyobb élménye."

Bár ennek vicces írásnak kellene lennie, és valaki számára biztosan az, az én számomra viszont emlékeket jelent...
... szép, és kevésbé szép emlékeket, de egyetértek vele.

Köszi.

Ez a telefonos sztori nagyon tetszett!

Gyurcsány Toldija

(Született s fejlõdik a nép ajkán, mint a Kalevala)

Ég a gazdaságunk, mint kopár szik sarja,
Bár ezt Gyurcsány Ferenc soha be nem vallja
Legénytoll sem igen pelyhedzik már állán,
Iszonyú sok hazugság árad ki száján.

Õ viszi a szót is most már a kormányon,
Elkúrtuk elvtársak, de ezt sosem bánom.
CNN csatornán megremeg a teste ,
Hazudtunk mi reggel, éjjel, nomeg este.

Felült Mackós Röfi orvosok nyakára,
Nincs ki mentõt küldjön beteghez tanyára
Ámde páncél szekrény kórház-ágyak mellett
Varázsol a pokol közepére mennyet.

És az SZDSZ - a Kóka-lelkû fránya
Ki Gyurcsány Ferencnél fenn a tányért váltja
Pápább a pápánál. Noha szegény Pápa
Szégyenére Gyurcsánynak szûkebb hazája.

Gémeskút a pusztán, rajta furcsa kútág:
Úgy néz most ki, mint a bitófán egy Zuchlág,
Elvtársak apraja elviszi a balhét,
Ám a jó elvtársak megtartják a szajrét.

Az üvegzseben is golyót kap a geller,
Eltûnt süllyesztõbe üvegzsebû Keller.
Elhervadt szegénykém, mint õsszel a jácint,
Leváltotta õt a bátor Törökbálint.

Bazsajg Magyar Bálint, tudja, mert akarja,
Kókadt Kóka-szájak nevetgélnek rajta,
Ki tudja mit tesz az EU-kölcsönökkel,
Csak annyi biztos, hogy nem közli Önökkel...

Aki helyébe ült, jobb minisztert mímel,
Pedig alig különb. Úgy hívják, hogy Hiller.
Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel,
Lendvai Ildikó folyvást Fideszt kémlel.

Ezt ma hallottam az egyik osztálytársamtól ^^

- Mi történik, ha két terhes nõ legurul a lépcsõn?
- Vetélkedõ.

- Mi az? Fekete-fehér, fekete-fehér?
- Apáca gurul a lépcsõn...

Mi az fekete-fehér kék-zöld?
Apáca a lépcsõ alján...

Nagyon régi

A temetõben áll egy férfi egy sír mellett és keservesen zokog:
– Miért mentél el ilyen hamar? Miért kellet meghalnod ilyen korán?
Megkérdi tõle a temetõgondnok:
– Kit gyászol ilyen szívhez szólóan?
– A feleségem elsõ férjét!

Rákosi Mátyás: Aki nincs velünk, az ellenünk van.
Kádár János: Aki nincs ellenünk, az velünk van.
Grósz Károly: Aki ellenünk van, az is velünk van.
Gyurcsány Ferenc: Aki még mindig velünk van, az nincs magánál.

(Egy kis önirónia )