Chenoa: „A kíváncsiság tesz engem kaméleonná”

Chenoa, a spanyolok egyik legkedveltebb énekesnője az El Correro számára adott egy hosszabb interjút, melyben ismét őszintén vallott munkájáról és önmagáról.
A teljes cikkhez kattints ide!

Nagyon szimpatikus válaszokat adott, fura, hogy mennyire egyszerű és földre szállt.

Chenoa, mióta ismerem (kb. 12 éve ), mindig ilyen volt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a legtöbb mai előadóval kifejezetten szöges ellentétben áll. Ő tényleg azért lett énekesnő, mert mindene a zene. Nem akar meggazdagodni és világhírnévre sem vágyik. Neki pont az kell, hogy azt csinálhassa, amit szeret: énekelni és zenélni, s ebből meg is tudjon élni. Luxuscikkeket nem hajhászik, civilben tök egyszerű ruhákban jár, semmi kirívó, túlontúl drága holmi. Amikor pedig fel kell öltözni, mert az alkalom úgy kívánja, akkor mindig kifogástalan a megjelenése. Ízléses, visszafogott és kifinomult. Egyszerű lány, mégis piszok jó ízlése van, nem hiába választották meg a legjobban öltözött női művésznek.
Tényleg egy bűbájos teremtés, aki sosem játszotta meg magát. Ha sírnia kellett, akkor sírt, ha mérges volt, akkor mérges volt és ki is nyilvánította. A médiának is beszól, ahogy a szakmát sem szokta kímélni a negatív kritikáitól. Sok nehéz és kemény dolgon ment keresztül, ennek ellenére mindenkivel kedves, még azokkal is, akik megérdemelnék, hogy feléjük se nézzen többé. Szóval egy kis angyal.
Chenoa szerintem egy olyan MŰVÉSZ (igen, csupa nagybetűvel), aki hihetetlenül tehetséges, empatikus, akinek nagy szíve és lelke van, olyasvalaki, aki igazi példaképként szolgálhat bárki számára. Sosem szállt a fejébe a hírnév, megmaradt két lábbal a földön és képes tisztán látni. Nem akar senkit kihasználni vagy becsapni, sőt. Ott segít, ahol tud. Zeneileg nem hagyja magát eltucatosodni, az érzései és a zene iránti alázata vezeti. Ha kell, otthagyja a kiadóját és belevág az ismeretlenbe... (lásd OD) És az meg még csak ráadás, hogy milyen gyönyörűszép nőci, mindjárt 40, de még mindig úgy néz ki, mint egy huszonéves "csitri". Szóval büszke vagyok rá, hogy már 12. éve chenoistának mondhatom magam.

Egyre jobban kedvelem, tündéri egy nő. Csodás énekesnő, nagyon tehetséges. A válaszaiból látszik, hogy milyen kedves és egyszerű nő.

Eddig különösebben nem kedveltem,de az interjú alaőján úgy tűnik,hogy TÉNYLEG normális énekes nő,akit a zene érdekel,nem megjátsza vagy feltűnőségi viszketegsége van

Hilililiii (Xenásan) - első reakcióm ez volt reggel a cikk láttán! Hát én nagyon csípem Chenoát - rájöttem! Persze nem most, még korábban. Piszkosul brutál-hangú énekesnő, aki emellett két lábbal a földön jár - nem is enyhén -, elképesztően alázatos és szerény. Pedig hosszú évekkel ezelőtt futott be, tehát ő aztán lazán felvehette volna azt a tipikus Ki, ha én nem? c. stílust, de nem. Megmaradt annak a kis szerény, szolid lánynak, aki a kezdetben volt. És én részben ezért imádom az ilyen előadókat. Nem véletlenül az a kedvenc énekesnőm és énekesem, aki. (Úgyis tudják egy páran...) Chenoánál már akkor észrevettem ezt a hihetetlenül óriási alázatosságot, emberséget, ill. a szakmája, a zene iránti szenvedélyét, amikor még nem is ismertem, csak egy interjút olvastam el vele. Ezek a dolgok nagyon is átjönnek, és én úgy gondolom, nagyon-nagyon jó úton halad, szóval csak így tovább!

Lazán van arra esélye, hogy a legendák közé kerüljön egy napon, azok közé, akik kitörölhetetlen nyomot hagytak a zenetörténelemben. Én szerintem neki már nem is kell sok hozzá, hogy azzá váljon, legendává, hiszen őrületesen tehetséges. Egy igazi, vérbeli zenész és énekesnő. Ízig-vérig. Két lábon járó hangjegy vagy nem is tudom! Imádom! Egyébként olvasás közben rájöttem, honnan ismerős nekem az Operación Triunfo! Hát onnan, hogy az egyik kedvenc spanyol Señoritám, Ruth Lorenzo is próbálkozott abban a tehetségkutatóban! Viszont, őt sajnos elküldték már az elején. Visszatérve: a legmélyebb tiszteletem Chenoának!

Legyen igazad. Bár szerintem ahhoz, hogy "legenda legyen" kellene az abszolút nemzetközi ismertség is, ami esetében - sajnos vagy szerencsére - nem áll fent. A hazájában, Latin-Amerikában, és néhány európai országban ismerik (pl. Franciaország). Persze ez még változhat. Bár ő elzárkózik attól, hogy törekedjen a világhírnévre, jobban szereti, ha több a szabadideje . Meg ahogy el is mondta, nem eladni akarja elsősorban a zenéjét, hanem művelni, úgy, hogy ne legyenek napi anyagi gondjai. És ez egy tök szimpatikus és pozitív szemlélet szerintem. Ettől függetlenül persze szuper lenne, ha többen ismernék és elismernék. Hiszen amit csinál, az fantasztikus és jó lenne, ha az emberekhez mindez eljutna. Mondjuk aki ezt a fajta zenét szereti, könnyen megtalálhatja, hiszen ezen a szegmensen nagyon is maradandót alkot(ott) és erőteljesen jelen van a zenei életben a neve... Hát passz. Az viszont tény, hogy latin területen már elkezdték hasonlítgatni Enrique Iglesiashoz. Majd kiderül, hogy alakul...

Mondjuk igen, ő is az a fajta, aki nem arra vágyik, hogy egy egész világ rajongja körül, és úton-útfélen ajnározza a nép. És ez tényleg nem baj. Ebből is látszik, hogy ő kizárólag a zenének él, és egyszerűen csak zenélni szeretne. Nála nem az a cél, mint sokaknál, hogy na, mekkora arénákat tudok megtölteni a turnéim során, és hány ezer ember kíváncsi rám. Úgyhogy őrületesen tiszteletreméltó, hogy Chenoa olyan, amilyen. Baromira tisztelem és fejet hajtok előtte. De persze nemcsak ezért. Egyébként Ana is épp ezt mondta nem is olyan régen, hogy már egy jó ideje nem a pénz meg a hírnév miatt csinálja a zenei karrierjét. Már rég megtehette volna, hogy elvonul, de részben miattunk ez eszébe sem jut. Meg nála olyan a zene, a zenélés mint a levegő: nem tudna élni, létezni nélküle.
Már "összekapart" annyi pénzt, hogy lazán ellenne a következő 40-45 évében. Úgyhogy nála ez már régóta nem a pénzről szól, ahogy mondta. Neki már alapból nem lennének anyagi gondjai a jövőben. Nagyon-nagyon tisztelem és becsülöm őt is a hozzáállása, a felfogása miatt. Hogy úgy áll hozzá a dolgokhoz, ahogy. Pl. ehhez a dologhoz.
Chenoára visszatérve: így igaz: azok közé tartozik, akik igenis több figyelmet, elismerést érdemelnének. És ha olyan fajta lenne, szerintem két kézzel pofozná hazáig ezeket a mai, felkapott nyikhajokat, mondván, hogy na, fiam, inkább ülj vissza még egy kicsit az iskolapadba, tanulj, aztán majd beszélgethetünk arról, ki is számít valódi énekesnek, zenésznek.

Egyébként Anyum szerint olyan 25-6 éves lehet a kis csaj - megkérdeztem! Arra, hogy jövőre 40, azt reagálta: mi?! Nnnem létezik!

Ez aranyos volt. Laura piszok szerencsés génekkel rendelkezik.

Igen, nagyon nevettem! Rájöttem (mármint eddig is tudtam, de most tűnt ez fel), hogy Chenoa valójában Laura, mint a nővérkém 3 hetes babája!