"Hogyan érjem el, hogy Archie kiábránduljon belőlem?
1) Addig tömöm magamba a habos süteményt, amíg gusztustalanul el nem hízok, aztán ráülök a fejére.
2) Leborotválom a hajam, a szemöldököm meg a szempillám. Csak a lábamon növesztem meg a szőrt, és megkérem Archie-t, hogy simogassa meg.
3) Fejhangon nevetek mindenen, amit Archie mond, még a szomorú történeteken is.
4) Minden adandó alkalommal odadörgölőzöm Brianhez, hogy én is büdös legyek.
5) Ööö…"
"Úgy néztem ki, mint Eminem agyvérzés után."
"– Lucy, tudod te egyáltalán, mi az a LAN-parti?- göcögött Geoff.
– Hát persze – dadogtam. – Rave zenét játszanak. LAN, azaz „Laza Arcok Napja”, nem?"
- Cally Taylor: A mennyország várhat
Aki akar egy könnyedebb, humorosabb könyvet, akkor annak ezt ajánlom, egyik kedvencem a kategóriában
“The boy never cried again, and he never forgot what he'd learned: that to love is to destroy, and that to be loved is to be the one destroyed.” ( Csontváros)
"Elena nem tudta eldönteni, hogy Damon a legjózanabb ember, akivel valaha találkozott, vagy az, aki a legjobban el tudja rejteni az őrületét."
(A visszatérés: Árnyéklelkek)
"Hát jó, miért rettegjen a holnaptól, ha ma sírhat örömében?"
"Elena szédült az örömtől, hogy megbocsátást nyer... de volt benne valami, valami, valami, ami egyre csak nőtt a hetek során, amíg a Sötét Dimenzióban volt. Egy érzelem Damon iránt, ami nem csak abból fakadt, hogy szüksége volt a segítségére. Egy érzelem, amiről Elena úgy gondolta, hogy Stefan megérti. Egy érzelem, ami még hármuk kapcsolatát is megváltoztathatja."
"Olyan szerencséje volt, hogy egyszer - most az egyszer - sikerült meglepnie Damont. A bátyja felpillantott, majd összerezzent, mint egy meglepett macska. Megfizethetetlen volt látni, ahogy Damon álarcot keres magának, majd végül szórakozott jóindulat mellett dönt."
"Stefant meglepte Damon reakciója. vajon riadalom csillant abban a végtelenül sötét szempárban, ami érzelemmentes maradt ezernyi katasztrófa, balsors és kegyetlenkedés közepette?
Nem, az nem lehet. Pedig határozottan úgy tűnt. Elena pedig egyre közelebb ért. A hangja tisztán csendült fel a folyosón, ami elég tágas volt ahhoz, hogy enyhén visszhangozzon. - Damon! Látlak! na várj csak... jövök, és megöllek!"
"- Damon ... miért pont most ... így hirtelen?
Damon megmozdult, mintha el akarna fordulni, aztán visszafordult. - mert lehet, hogy holnapra halottak leszünk - mondta szenvtelenül. - Azt akartam, hogy tudd, mit érzek. Mielőtt meghalok ... vagy te halsz meg."
Azon kapta magát, hogy egy kemény, férfias, csupasz mellkasba ütközik, miközben arra kényszeríti magát, hogy reálisan gondolkozzon. Közelefik az éjfél - és nem eg rózs aformájában. Fell's Churchnek minden segítségre szüksége van, amit csak megkaphat, és ő pedig virágokat bámul.
Sage váratlanul felkapta, és azt mondta:
- Micsoda kísértés, különösen olyasvalakinek, aki olyan nagy csodálója a la beauténak, mint maga, belle madame. De létezik valami, ami még magasabb rendű és tisztább, mint a szépség önmagában Elena. Téged is arról neveztek el. Ógörögül az Elena azt jelent "fény"! Sebesen közeledik a sötétség...az utolsó, örökké tartó Éjfél! A szépség nem fogja útját állni; az bagatelle, az bizsu, katasztrófa esetén hasznavehetetlen. De a fény, Elena, a fény legyőzi a sötétséget! Én hiszek ebben, ahogy hiszek a bátorságodban, az őszinteségedben, és a gyengéd szerető szívedben is."
Az emberek itt is olyanok, mint bárhol máshol - felelte Mrs. Flowers higgadtan. - Bánj velük úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, és minden rendben lesz."
"Néha így következnek be a nagy tragédiák. Közös a cél, de nincs meg az összhang. Feltételezések. Elvárások. És ami talán a legfontosabb, nincs meg az együttműködés."
"Évszázadoknak tűnő idő múlva, ami igazából csak pár óra volt, valami megmozdult a hamuban. Egy kéz szorult ökölbe.
És valami megmoccant az agyban is, az öntudat. Egy név.
Damon."
(A visszatérés: Éjfél)
"Hát persze, hogy Damon, gondolta Elena mosolyogva. Ha valaki megjelenik előtte váratlanul, itt, szinte a világ végén - vagy legalábbis egy órával az után, hogy egy jó parti véget ért -, az csak Damon lehet. Milyen lélegzetelállító férfi volt, te jó ég! Fekete feketével: selymes fekete haj, éjfekete szempár, fekete farmer és puha bőrdzseki.
- Damon! - szólt, valamiért remegett a hangja. Damon így nyugtatóan simogatta a karját és a vállát.
- Mi az hercegnő? ne mondd, hogy félsz! - lustán somolygott, keze erősen, biztosan tartotta Elenát.
- Igenis félek - felelte a lány.
- na de mitől?
Elena egy pillanatra elbizonytalanodott. Aztán damon arcához simította arcát, és lassan azt mondta:
- Félek, hogy ez csak egy álom.
- Beavatlak egy titokba hercegnő. - súgta a fülébe - csak te meg én vagyunk itt valódiak. Minden más álom.
- Csak te meg én? - ismételte Elena.
- Csak mi ketten számítunk, Elena. - mondta Damon élesen. - Az enyém vagy. A tied vagyok. Az idők kezdete óta szeretjük egymást.
Hát persze. Biztosan ezért remeg: az örömtől. Damon az övé. Ő Damoné. Összetartoznak.
Egyetlen szót suttogott: - Igen.
Damon ekkor megcsókolta."
"Azt hiszem néhány évtizeddel le vagy maradva, de kérlek, ó, bölcs Damon - évelődött Elena - vedd úgy, hogy tanulmányaim során nem volt szó arról, hogyan támaszthatja fel a kondenzáció a holtakat és világosíts fel!"
"ha egymásnak nem tudtok megbocsátani, akkor gondoljatok erre: a fantom azt akarja, hogy harcoljatok. Azt akarja, hogy gyűlöljétek, és öljétek meg egymást. Az irigykedésetek élteti. ha valamit tudok rólatok, mindkettőtökről, hát azt, hogy soha nem adtátok meg az ellenségeteknek amit akart, még akkor sem, ha életeteket mentette volna meg. De most beadjátok a derekatokat ennek a fantomnak, ennek a manipulatív szörnyetegnek? akarja egyikőtök is valaki más kedvéért megölni a fivérét?
Damon és Stefan teljesen egyszerre pislogtak.
- Örülök hogy nem vagy halott - ismerte be Stefan.
- Nem bánom, hogy mégsem sikerült most megölnöm téged öcsikém - felelte. - Na akkor, - mondta Damon, és elmosolyodott, azon a vad, nemtörődöm módon, amit Elena jól ismert. Damon, a megállíthatatlan Damon, az antihős visszatért. - Hogy nyírjuk ki ezt a nagydarab lotyót?"
(A vadászok: fantom)
"– Mondd meg Isabelle-nek, hogy nem.
– De ő jó ötletnek tartja.
– Akkor kétszer mondd meg neki.
Alec összeráncolta a homlokát. – Ez meg mit akar jelenteni?
– Ó, csak annyit, hogy Isabelle némelyik ötlete egyszerűen csúcs, némelyik meg katasztrofális. Emlékszel, amikor kitalálta, hogy elhagyatott metróalagutakban közlekedjünk a városban? Akkora patkányok a világon nincsenek…
– Talán hagyjuk a patkányokat – szólt közbe Simon. – Nem szívesen beszélgetnék róluk.
– Ez más – mondta Alec. – Azt akarja, hogy menjünk a Tündérek Udvarába.
– Igazad van, ez tényleg más – bólintott Jace. – Ez a valaha volt legeslegrosszabb ötlete."
"– Miért zuhanyoznak olyan sokáig a lányok? –kérdezte mérgesen. – Halandó lányok, Árnyvadászok, boszorkánymester lányok, mind egyformák vagytok. Nem leszek fiatalabb, amíg itt kint toporgok.
– Clary félrelépett az útból, hogy Magnus bemehessen a fürdőszobába.
– Igazából hány éves vagy? – érdeklődött kíváncsian.
Magnus rákacsintott. – Már éltem, amikor a Holt-tenger még csak egy kis tavacska volt, és kezdte rosszul érezni magát.
Clary pofákat vágott, Magnus pedig egy könnyed kézmozdulattal elhessegette az útból. – Na, vidd odébb a petit hátsódat. Be kell mennem, rémes állapotban van a hajam."
"– Mit akart Isabelle? – kérdezte Jace.
Alec habozott.
– Isabelle szerint a Tündérek Udvarának Királynője találkozni szeretne velünk.
– Hát persze – bólintott Magnus. – Madonna meg táncosnak hív a következő turnéjára.
Alec bambán nézett a boszorkánymesterre.
– Ki az a Madonna?
– Ki az a Tündérek Udvarának Királynője? – kérdezte Clary."
"Alec Jace felé bökött a mutatóujjával. – Ha szinte kihaltak – mondta dühtől remegő hangon –, akkor NEM HALTAK KI ELÉGGÉ.
– Értem – bólintott Jace. – Szólok, hogy cseréljék ki a bejegyzést a démonológiai tankönyvben „szinte kihaltról" arra, hogy „Alec szerint nem haltak ki eléggé.Ő úgy szereti, ha a szörnyek nagyon, nagyon kihalnak." Akkor elégedett leszel?"
"– Jace-hez jöttünk – felelte Clary. – Jól van?
– Nem tudom – mondta Magnus. – Máskor is szokott mozdulatlanul feküdni a padlón?"
"Az írás nem csak betűk firkálgatása a papírra. Kommunikáció. Emlékezés." Isaac Marion: Eleven testek
"Ha az ember elért a világ végére, aligha számít, milyen úton jutott oda." Isaac Marion: Eleven testek
"Nincs a világon haszontalanabb dolog egy ki nem mondott kérdésnél." Darren Shan: Démonmester
„Megrándult a rémálmok említésére. Egyszerre megláttam benne az embert, aki szörnynek született, de mégiscsak ember volt, önmaga csapdájában, aki nem önszántából gonosz, csak képtelen változtatni.” Darren Shan: A holtak vonulása
"A fegyverek a félelem eszközei, csak azok használják, akik félnek. Akik megtanulnak a puszta kezükkel harcolni, mindig előnyt élveznek azokkal szemben, akik a kardjukra hagyatkoznak, (...) mert ők arra számítanak, hogy győzni fognak. A fegyverek hamis barátok - nem a természet művei -, és hamis önbizalmat ébresztenek." Darren Shan: A sötétség vadászai
"Ne higgy a meséknek! Minden sztori, amely úgy végződik, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak", ökörség. Vidám befejezés nem létezik. Sőt. Befejezés sincs. Az élet megy tovább, két kanyarral arrébb már mindig történik valami új. Legyőzhetsz hatalmas akadályokat, dacolhatsz ezer veszéllyel, farkasszemet nézhetsz a gonosszal, a végén dicsekedhetsz is vele - de az még nem befejezés. Az élet mindig odébb taszigál, megtáncoltat, meggyötör és megtör, új erőpróbát vagy tragédiát lök eléd, nem ereszt addig, amíg csak el nem éred az egyetlen valódi befejezést - a halálodat. Amíg szufla van benned, a történet pereg tovább." Darren Shan: Vérfüred
"Olyan vagy, mint egy szál fehér gyertya a szénbánya mélyén." Charlaine Harris: Inni és élni hagyni
"Egy csomó oka van annak, hogy mivé válunk. És a legtöbb okról sejtelmünk sincs. És ha azt nem választhatjuk meg, hogy honnan jövünk, azt eldönthetjük, hogy hová tartunk." Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
"Számíts a legrosszabbra és reménykedj a legjobban."
"Az emlékek úgyis ott bujkálnak valahol a felszín alatt, akár valóságosak, akár nem, és olyankor bukkannak elő, amikor kedvük tartja."
"Miközben egymásra nézünk, valami bekattan bennem, és hirtelen teljesen világosan látom, hogy mi történik velem. Mint amikor a kirakós összes darabkája a helyére kerül. Ugyanazt érzem az elmémben, a mellkasomban, és annyira tökéletes, hogy el sem tudom képzelni, hogyan létezhettem nélküle egészen eddig a pillanatig."
"Planchet, ki menekülése színterén még nem érezte magát biztonságban, kijelentette, hogy D'Artagnant a világ végére is követné, akár jobbra, akár balra menne. Csupán arra esdekelt régi gazdájának, hogy este induljanak, több biztonságot kínál a sötétség. D'Artagnan ekkor azt javasolta, értesítsék a feleségét, hogy legalább megnyugodjék sorsa felől, Planchet azonban nagy bölcsességgel azt felelte, hogy biztos benne, miszerint hitvese abba még nem hal bele, ha nem tudja, hol van, viszont ismerve nyelvének szaporaságát, mellyel megáldatott, őt, Plachet-t ölné meg a nyugtalanság, ha az asszony tudná, hol van."
"A kastély felé mendegélve, miközben Porthos báróságáról szőtt álmaiban ringatózott, D'Artagnan az ember átkozott természetéről elmélkedett, mely mindig elégedetlen azzal, amije van, s mindig az után sóvárog, amije nincsen. D'Artagnan a világ legboldogabb emberének érezte volna magát, Porthosnak ellenben ahhoz, hogy boldog legyen, micsoda is hiányzott? Őt betű a neve előtt, s egy kis hétágú korona, hogy rápingáltathassa hintaja oldalára. (...)"
"-(...) Legyen hát egy kissé józanabb. Lássa be, már nem húszéves, Aramis barátom!
- Legnagyobb sajnálatomra, az istenfáját! Hej, ha annyi lehetnék." - D'Artagnan és Aramis
"(...) szinte istenkáromlás a Gondviselésben kételkednünk, mikor ilyen barátaink vannak!" - Athos
"A boltok kihaltak voltak, a házak bezárva; mindenki látni akarta az ifjú királyt anyja s a hírhedt bíboros oldalán, kit annyira gyűlöltek, hogy látásától senki se akarta magát megfosztani."
"- A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? (...)
- Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz."
"Ha valakinek úgy nem vagy érdekes, ahogy vagy, akkor máshogy se legyél."
"- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve.
- Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem."
"Elég ciki dolog ez a szerelmi bánat téma, mert időnként tök jól van az ember, aztán hirtelen eszébe jut, és egy pillanat alatt befordul."
"Párnázott bőrmellényben, sodronyingben, lábvérttel és nyakvédővel, hogy a fejük a nyakukon maradjon, néhányan közülük egészen katonás látványt nyújtottak. Félhomályban. Ha hunyorított az ember"
Kardok vihara; 777.o.
"(...) Nos, az angol ellenség, gondolom, s ez a portói bor angol jószág. Tehát a mienk, mert mi franciák vagyunk. Nem ismeri a közmondást: ennyivel is szegényebb az ellenség." - Mousqueton
"- (...) Világos, amit mondtam?
- Hogyne - mondta Porthos -, mint a vakablak." - D'Artagnan és Porthos
"- Tyű, de furcsa história - mondta Porthos, a fejét felemelte, s elképedve nézett a barátaira. - Lehetséges, hogy hirtelen értek angolul? Minden szavukat megértettem.
- Igen, mert spanyolul beszélünk, barátom - mondta Athos a szokásos hidegvérűséggel.
- Mennykő belé - káromkodott Porthos. - Micsoda bosszúság, már azt hittem, egy nyelvvel többet tudok."
"Nincsenek kis gondok és nagy gondok. Nincsenek felnőttek és gyerekek. Emberek vannak. És embernek lenni nem is olyan egyszerű…" G. Szabó Judit - A macskát visszafelé simogatják
"Egy a biztos,s nem oly biztos semmi se:
Kinek pénze lesz több kinek meg - gyereke.
Így megy az egyre,
Így tovább egyre..." F.Scott Fidzgerald : The great Gatsby
"Bizonyára rosszat cselekedtünk születésünk előtt, vagy igen nagy boldogságot kell élveznünk halálunk után, hogy Isten a bűnhődés minden kínját s a megpróbáltatás minden fájdalmát végigszenvedteti velünk életünkben."
"Miért ragaszkodjunk makacsul e világ ítéletéhez, amely csak azért teszi magát szigorúnak, hogy erősnek lássék; megvessük, elűzzük-e azokat a lelkeket, melyeknek véres sebéből bűnös múltjuknak emléke árad, mint néha a betegek sebéből a fertőzött vér, hiszen ezek a lelkek baráti kézre várnak csupán, mely beköti sebüket, és módot nyújt nékik lelki épülésre."
"Szánjuk a vakot, aki sohasem látta a napnak sugarait, a süketet, aki sohasem hallotta a természetnek zengzetes összhangját, a némát, aki sohasem tudta hangjával is megszólaltatni lelkét – miért rejtőzzünk hát az álszemérem ürügye mögé, és miért ne szánjuk a szívnek vakságát, a léleknek siketségét és lelkiismeretnek némaságát, amely megőrjítheti e szomorú szerencsétleneket, akik önhibájukon kívül képtelenek arra, hogy meglássák a jót, meghallják a Megváltót, és megszólaljanak a szerelem és a hit nyelvén."
"Mennyi boldog ember, s nem is tudják, hogy boldogok!"
Aktuális kedvenceim:
" Csatát veszíthet a szerelem, de a háborút végül mindig megnyeri." (Jojo Moyes: Akit elhagytál)
" Jómagam például mindig is komoly érzésekkel viseltettem irántad, őszinte és tántoríthatatlan érzésekkel. Őszinte rajongással, most és mindörökké." (Meg Cabot: A fiú a házból)
" A sok ezer év alatt sem sikerült az emberiségnek megfejtenie, mi az a szerelem. A szerelem egyszerűen csak ott van, ahol van." (Stephenie Meyer: A burok)
" A szeretet az, amikor ismerjük valakinek hibáit, de ennek ellenére szeretjük. " (Penny Vincenzi: Csábító évek)
" Az írás varázslat, éppen annyira az élet vize, mint minden alkotó művészet. A víz ingyen van. Igyanak." (Stephen King: Az írásról)
" Az írók szeretik a kőbe vésett, örök érvényű dolgokat, de a szavak jelentése korról korra változik. "
" A művészet hazugság, mely leleplezi a valóságot. " (Blue Balliet: A Vermeer- rejtély)
" Egyszer majd felírom egy téglára, hogy hiányzol, és jól képen váglak vele, hogy érezd, mennyire fáj."
" Szeretni téged, míg a csillagok le nem hullnak, s míg a szívem kővé nem dermed..." (Sarah Dessen: Altatódal)
"…Országomban a nőket apjuk semmibe veszi, fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk… Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk, sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem… Gyakran teszem fel magamban a kérdést, ha születésünk és halálunk nincs számon tartva, létezünk-e egyáltalán…"
Veronica Roth: A hűséges, angolul. (Nem magyarul olvastam, nem tudom, mi a hivatalos fordítás.) "Knowledge is power. Power to do evil...or power to do good. Power itself is not evil. So knowledge itself is not evil."
"The person you became with her is worth being."
"Take a person’s memories, and you change who they are."
"There is a difference between admitting and confessing. Admitting involves softening, making excuses for things that cannot be excused; confessing just names the crimes at its full severity."
"People talk about the pain of grief, but I don't know what they mean. To me, grief is a devastating numbness, every sensation dulled."
"I touch her cheek to slow the kiss down, holding her mouth on mine so I can feel every place where our lips touch and every place where they pull away. I savor the air we share in the second afterwards and the slip of her nose across mine. I think of something to say, but it is too intimate, so I swallow it. A moment later I decide I don't care.
-I wish we were alone - I say as I back out of the cell.
She smiles.
-I almost always wish that.”
"Since I was young, I have always known this: Life damages us, everyone. We can't escape that damage. But now, I am also learning this: We can be mended. We mend each other."
"Being honest doesn't mean you say whatever you want, wherever you want. It means that what you choose to say is true."
"How have I never realized before that for all the strong, kind parts of him, there are also hurting, broken parts?"
-What is it?
-What is it. - I laugh. - Let me put it this way: I just found out you're not the worst person I know."
offline
4 felhasználónak tetszik:
