Tegnap este láttam a sorozatot, és mi tagadás, még gumikalapáccsal sem lehetett letörölni azt az idióta vigyort a képemről

Akárkinek a fejéből is pattant ki ez az ötlet, kijár neki a dicséret, a képek nagyon beszédesre (és némelyik viccesre) sikerültek.
(Amúgy valaki világosítson fel, hogy hogy lehet ez az ember negyedik x-en túl is ilyen... inkább nem mondom ki

Ritka szép arca van, no. )
Ami meg a „csodabogár-mágnes” zenét illeti... Emlékszem, amikor először találkoztam a nevükkel, illetve zenéjükkel, nem igazán tudtam magamévá tenni, pedig már akkor is egy féldefektes emógombóc voltam, aki azt hitte, hogy valami nagyon nem stimmel vele – ennek ellenére meg sem fordult a fejemben az a gondolat, hogy Brian vagy bárki más hasonszőrű „társam” lenne. Pont ezért tartom viccesnek, hogy akkor fedeztem fel újra őket, amikor azt gondoltam, hogy minden rendben van velem érzelmileg és pszichológiailag egyaránt - aztán bebizonyosodott, hogy mégsem

Nem azt mondom, hogy most orrvérzésig hallgatom őket, ezzel kezelve az érzelmi válságomat, de néha kifejezetten jólesik a kérges lelkemnek a zenéjük.
Idézet (nagy.dalma @ 2013.11.24. 12:51)
undorító ez a hapsi!ez eggyáltalán normális?
*nagy levegő és torokköszörülés* Na, kimondtad a kedvenc szavamat: „normális”. Mindenféle rosszindulat és elfogultság nélkül kérdezem: azért nem tartod normálisnak, mert neked nem tetszik? Vagy mert számodra szokatlan, nem olvad be a tömegbe, nem olyan, mint a te kedvenceid? Lehet, hogy az felfogásommal és látásommal van a baj, de személy szerint a képeken „csak” egy jó értelemben vett lökött férfit látok, aki bár nem egy szögletes állkapcsú, sasorrú, borostás alfahím, és a szexuális orientáltsága is más, de ez még nem jogosít fel arra, hogy tiszteletlenül beszéljünk róla. Vannak a világban olyan (sajnos elterjedt) dolgok, amikre jobban ráillik az „undorító” jelző.
Itsjustme! Köszönjük néked ezt a remek cikket