Hogyan "választasz" magadnak kedvenc hírességet?

Nézegettem a fórumot és nem igazán találtam ilyen témát. A címből sem derül ki pontosan, egyértelműen, mire is gondolok, így megpróbálom az alábbiakban kifejteni.

Véleményem / tapasztalatom szerint az emberek általában két nagyobb típusba sorolhatók annak alapján, hogyan választanak maguknak kedvenc hírességeket. Az egyik ilyen csoport szerintem az, amikor adott személy úgy választ ki magának valakit, hogy rá szeretne hasonlítani, így vagy úgy. Ergo, egyfajta példaképként jelenik meg előtte adott sztár és próbál hozzá hasonulni: külsőre és/vagy belsőre.

Aztán a másik csoport, amikor az ember - talán elég tudattalanul is - de valahogy ráérez arra, hogy adott híresség "milyen ember is lehet", s anélkül, hogy nagyon utánajárna a színész/énekes/stb. életének, magánéletének, megnyilvánulásainak, le tudja szűrni, hogy XY szimpatikus. Teszem azt, Gipsz Jakab felkelti Horváth Julcsa érdeklődését, aki egy idő után utánajár és kiderül, hogy a megnyilvánulások, cselekedetek, "világnézet" majdnem teljesen, vagy legalábbis nagyon hasonlóan ugyanaz, mint Julcsa esetében.

Szóval, ki hogyan választ(ott) magának anno, vagy hogyan teszi ezt manapság?


Bevallom őszintén, hogy én a második csoportba tartozom. Magam sem értem, hogy hogyan, de már viszonylag fiatalon, kitűnő érzékkel választottam bele olyan kedvencekbe, akik emberként is elismerésre méltóak. Világnézetünk hasonló, sok mindennel kapcsolatban ugyanúgy gondolkozunk. A tevékenységükben nem csalódtam sosem, nem voltak hatalmas botrányaik sem, stb. Engem ritkán fog meg valaki, de ha megfog, akkor elkezdek utánajárni, ki is ő és eddig még sosem csalódtam, sőt, mindig képes vagyok kellemesen meglepődni. A kisiskolás kori kedvenceimet pedig a mai napig tudom szeretni és tisztelni.

Vagyis a kérdés az, hogy példaképet keres az ember, vagy inkább olyan embereket, akik hozzá hasonlóak gondolkodásban?

Köszönöm, ha válaszoltok.

Nagyon érdekes téma, köszönöm, hogy megnyitottad. Én is az utóbbiból választok kedvencet, nem tudom miért.
Kevés olyan ember van, akire igazán felnézek, és minden tanácsát megfogadom. Talán ezért..

jó kis téma
nekem egy sztár úgy lesz kedvenc, hogy csak egyszerűen megtetszik. Mármint hogy jó a zenéje, vagy jó színész. És ha emberként is szimpatikus, akkor "megismerkedek" vele.

húúú..hát őszíntén szólva, az alapján h mennyire szimpatikus( természetesen úgy h rákeresek, és ha nem a botrányairól híres az illető, vagy nem arrol h gonosz, vagy h mennyire lenéző akkor már közel vagyok ahoz h szimpatizáljak az illetővel),az alapján is h fiatalos legyen,h mennyit adakozik, a stílus, meg igazából ilyesmi alapján: ha kedves,fiatalos,ha már nagyjából "ismerem", nagylelkű, tehetséges akkor már kedvenc:))nállam ezek az úgymond "főbb" dolgok!!

Köszönöm az eddigi válaszokat, de én igazából arra vagyok kíváncsi, hogy még az UTÁNAJÁRÁS NÉLKÜL van-e valamiféle "vonzalom" adott híresség felé? Valami kisugárzás-féle, amitől úgy érzed, hogy megérdemli, hogy utánanézz?

Nem igazán tudom megfogalmazni, de talán érthető. A személyisége fog meg és nem feltétlenül egy sorozat vagy zene. Nyilván ez is közrejátszik, de nem ez az elsődleges. Legalábbis az én értelmezésemben a 2. csoportnál nem ez.

Egyébként ez csak az én teóriám, szabad vele vitatkozni, megcáfolni. Nem haragszom meg, ha 1-2 mondat helyett kicsit bővebben kifejtitek, mit gondoltok erről pontosan. Esetleg hozhattok személyes példákat is... Az sem tilos.

ez egy igazán fogós kérdés, én személy szerint nem is tudom bekategorizálni a saját esetemet. ha muszáj választani, talán a második csoportba sorolnám magam, viszont nekem ehhez tényleg hatalmas, mondhatni a legnagyobb kedvenc(ek) esetén hozzátolódnak az első csoportra jellemző dolgok is.
szóval természetesen a kedvenccé vállás legelső folyamata, hogy valami olyat alkot a saját műfajában, amivel szörnyen lenyűgöz, ekapcsán az egész ember érdekessé válik számomra, valamint hogy legyen egy különleges kisugárzása, amivel képes hatni rám, aminek hatására ő különbebb számomra az átlagnál. ha épp találok valaki ilyen személyt, természetessé válik, hogy tudni akarom, milyen is valójában, így jön az "ismerkedés", rádöbbenek, hogy mennyire is hasonlítunk, ami még inkább fokozza a szimpátiám az imádatom, egyre inkább csak érdekel, és egyre többre tartom, aztán már azon kapom magam, hogy egyszerűen minden tökéletes; lenyűgöz minden egyes mozdulata, olyan emberi értékekkel rendelkezik, amik páratlanok, és rádöbbenek, hogy nem csak találtam valakit, akivel úgymond hasonlítunk, egyezik a stílusunk, a felfogásunk, a világszemléletünk, satöbbi, hanem előjön bennem az érzés, hogy még tenni akarok valamit, még inkább növelni a hasonlóságot, az ő példáján jobbá és különbbé válni, így inkább átesek az első csoportba, vagy nem tudom.

szóval összegezve a hozzám hasonlót keresem, és az emberi értékek azok, amik nagyon fontosak, viszont ezek ismeretében számomra példaképpé is válik az illető.

Nehéz Nekem is erre a kérdésre válaszolnom. Igazából a főbb kedvenceim majdhogynem pelenkás koromtól kezdve életem részét képezik. Ilyen kis korban még nem igazán tudtam meghatározni miért is szeretem Őket... Én azt mondanám, hogy azokat sorolom a kedvenceim közé, akik hatást gyakorolnak rám. Nem közömbösek a számomra, és inspirálnak. Persze az is szimpatikussá tesz számomra egy hírességet, ha példás a magánélete, és tehetséges is, és őszinte ember, nem egy fake.

Hát érdekes kérdés.Az én nagy kedvencem Rihanna,na mármost...Mikor megszerettem nem volt lehetőségem utánna nézni a neten, amikor meg már volt,és elolvastam róla egy csomó mindent,már késő volt.Tulságosan megszerettem a dalai miatt, és mert olyan szép maga a nő.Szóval válaszolva a kérdésedre:Én speciel, egyik csoporthoz sem tertozom. Úgy értem,hogy meg tud tetszeni egy ember akinek hasonló a véleménye az enyémhez,de egy olyan is aki példàul merész,szókimondó vagy nemes lelkű,talpra esett,ami már inkább egy példaképre hajaz.Na jól össze irkáltam itt mindenfélét,utólag is bocs,hogy ezt mind elkellett olvasnod.De legalább tudni fogod,hogy nem kell ilyen összetett kérdést feladnod szió

Ismét csak köszönöm.
Egyáltalán nem probléma, ha előkerülnek "újabb csoportok" és rám cáfoltok. Igazából szerintem is vannak átmenetek, de ÉN leginkább ezzel a két típussal szoktam találkozni. Ezért is nyitottam ezzel a két "szélsőséggel(?)".

Én azért soroltam magam egyértelműen a második csoportba, mert sosem voltak példaképeim. Magamnak akartam bizonyítani, nem akartam senkire hasonlítani, csak boldogulni magam, úgy, ahogy én azt kitaláltam. Emlékszem, kis koromban gyakran találkoztam ezzel a kérdéssel, hogy ki a példaképem, de nekem sosem volt rá válaszom. Ha valaki szimpatikus lett, de úgy igazán, akkor sem akartam rá hasonlítani, inkább az tetszett, hogy "olyan, mint én", és ezért kezdtem el kedvencként tekinteni rá... Persze voltak mások is többen, akik szimpatikusak (voltak), de ők valamiért nem fogtak meg sosem annyira, hogy igazi kedvencnek nevezzem őket. De mint ez általában rendszerint kiderült, nem volt véletlen. Azok, akik anno szimpatikusak voltak valamilyen szinten, még kisebb kedvencnek is neveztem őket és ma sem gondolok rájuk rossz szájízzel: csalódást okoztak az évek alatt. Kiábrándulásnak is nevezhetném ezt, de mivel nem nőttek annyira a szívemhez, nem volt az. Inkább csak csalódás. Viszont a nagybetűs kedvenceimben eddig még sosem csalódtam. Érdekes.

Igaz, hogy az én kedvenceim közül az énekesek - és ezt tudom - tucat zenét játszanak, vagy tucat zenét dolgoznak fel, de ez nem érdekel. Én igazából nem tudom, hogyan választok kedvencet. Igazából nincsenek is igazából kedvenceim, mivel én mindig olyan voltam/vagyok, hogy pár hónapig (jó esetben évig, de az már nagyon durva ) imádok valakit, utána pedig már csak ritkán visszahallgatom a számait. Emiatt nincsenek példaképeim sem, sosem voltak, valahogy egyik sztár sem fogott meg annyira. Régen két évig imádtam Taylort, de most már nem annyira, keveset hallgatok Tőle számokat, de Ő se volt sose a példaképem... Nincsenek olyan emberek a kedvenceim között akiket példaképnek mondanék, mert vagy elmúlik a rajongásom (ez a gyakoribb) vagy nincs olyan élete, ami irigylésre méltó, én is olyat szeretnék Sok ember van akit szeretek, de nincs a kedvenc sztárjaim között, kevés ember juthat be oda. Van hogy nem is olyanok, mint én, nem is hasonlítanak... Így nem tudom, hogy mi alapján választok És bocsi, ha elsőre nem érthető, amit leírtam És ha nem összefüggő

Ez a "rajongás" kérdés is érdekes. Én például ugyanúgy szeretem a nagybetűs kedvenceimet (ha nem jobban), mint általános iskolában vagy gimnáziumban. Én, ha jól belegondolok, nem cseréltem/felejtettem el senkit, akit valaha megkedveltem. A legnagyobb kedvenceimmel nyilván próbálok naprakész lenni, de a kisebb "kedvencek" sorát is próbálom figyelemmel kísérni.

Nehéz kérdés. Talán az utóbbi. Eleve aki elsőre szimpatikus csak azzal kezdek el komolyabban foglalkozni, megismerkedni, aztán majd kiderül. Melléválasztani még sohasem sikerült. Vagyis olyan nem volt, akiről azt mondtam, hogy: "Na Ő szimpatikus!" Aztán rákerestem és rájöttem, hogy mégsem. (Esetleg csak idővel.) Inkább fordított esetek voltak, amikor elsőre nem voltam odáig egy személyért, aztán jobban sikerült megismernem és kellemesen csalódtam. Nem mondanám, hogy a mostani kedvenceimre példaképként tekintek, egyszerűen csak örömet lelek benne, hogy követhetem a munkásságukat, hallgatom a zenéit és hogy nem olyanok mint a mostani "holywoodi sztárok". Magyarul: Felnézek rájuk.
Egyszóval igen, volt már olyan, hogy első ránézésre a kisugárzása volt ami megfogott egy személyben és akarva akaratlanul is szimpatikus lett. Ezt inkább a 2 legnagyobb kedvencemnél mondható el, a többi kisebb kedvencnél nem volt így elsőre. Picivel több idő kellett, hogy megszeressem őket, összességébe utánuk kellett néznem, zenéiket kellett meghallgatnom és így váltak kedvencekké. De a nagybetűs személyeknél erre szükség sem volt, csak még inkább megszerettem és felnéztem rájuk. Remélem érthetően sikerült megfogalmaznom.

Nehéz kérdés. Női hírességeknél nagyrészt elsőre a külső, aztán a munkája, viselkedése, tehetsége, és akkor ezek alapján mennyire szimpatikus.
De általában a munkája és modora, tehetsége amik alapján nagyon kedvelek vkit.

Ez tényleg érdekes téma. Számomra a két dolog keveredik, de főként az első jellemző a kedvencemre. Persze nem istenítem, csupán inspiráló hatással van rám, elismerem a munkásságát, szeretem a személyiségét, és külsőleg is nagyon szépnek találom. Szóval felnézek rá.

Érdekes téma, mert szerintem mindenki máshogy látja a saját "rajongását".
Én a második csoportba tartozom, nem tudom, valahogy mindig sikerül olyan sztárra bukkannom, akit nem csak bálványozni tudok, hanem meg is értem. Például ott van legnagyobb kedvencem, Zacky Vengeance. Mindig is szerettem őt, talán kicsit jobban, mint az A7X többi tagját, aztán, ahogy beleástam magam az életébe, rájöttem, hogy vannak közös "vonásaink". Ott van az, hogy balkezes, mindig a hülyeségen jár az esze, de tud komoly is lenni, amivel mindig nagyon meglep.
Nem tudom, nálam ösztönös, hogy olyan hírességekért rajongok, akikkel majdnem egyformán gondolkodok vagy csinálok dolgokat.

Huh, először is köszönet eme fogós kérdésért Sally Sparrow-nak másodszorra pedig...nos én nem a divat szerint válogatom magamnak a kedvenceimet, nem azért rajongok aki aktuálisan "menőnek" számít. Mindig ha rábukkanok egy olyan emberre vagy emberekre aki(k) iránt később tiszteletemet, rajongásomat fejezem ki általában a véletlen műve. Például a Green Day -t (vagyis azt a bandát amit imádok) a YouTube által ismertem meg igazán, aztán mivel ez a 3 csodálatos ember megfogott engem és elkezdtem kutakodni utánuk és annyira megtetszett az amit csinálnak, ahogyan hozzáálnak a dolgokhoz hogy végül teljesen megszerettem őket olyannyira hogy képes vagyok végignézni egy 2 órás koncert felvételt úgy hogy akadozik esetleg a minősége borzalmas de mégis megnézem mert annyira megszerettem őket hogy a tiszteletemet is ki tudom fejezni ezzel meg az érdeklődésemet irántuk. A másik az Avenged Sevenfold, az egy ennél is viccesebb történet. Ugyanis a második kedvenc együttesemet úgy ismertem meg hogy suliban a 10 perces szünetben a barátnőmmel szörnyülködve néztük hogy a Beast and the Harlot-ban hogyan vonaglanak a nők és közben a zene megfogott, azután egy egész nyáron át követtük őket figyelemmel és még most is természetesen. Szóval én eme 2 csodálatos együttest a véletlennek hála (az A7X-et barátnőm unokatesójának köszönhetjük ^^) ismertem meg.

Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt, egy este kiszúrtam egy életrajzi filmet a HBO-n, (ez a típus mindig felkelti az érdeklődésemet, főleg ha egy tragikus sorsról van szó, mint abban a bizonyos filmben is) és bár ismerős név nem volt benne, megnéztem. Ez volt a Kifutó a semmibe. A film végére teljesen odavoltam Angelina Jolie-ért és ez a rajongás azóta sem csillapodott. Akkor lenyűgözött a szépsége, még inkább a játéka, hogy képes volt egy ilyen vagány, merész és sokoldalú karaktert ilyen hitelesen eljátszani. Azonnal megkezdtem a kutatást utána, és bár volt egy-két olyan cselekedete, amit nem értettem, sosem csalódtam benne és a mai napig ő a példaképem, különösen ami a belső dolgokat illeti. Szeretnék én is ilyen bátor, ügyes, és tehetséges lenni.
A férfi hírességek között is van néhány, akik hasonló hatással voltak rám egy film megtekintése vagy egy dal meghallgatása után. A külső megjelenés is fontos az első benyomáskor, de van egyfajta plusz varázs, amit nem tudnék megmagyarázni, és amit a legtöbb sztárnál nem érzek.
Elég sok színészt, színésznőt, énekest, énekesnőt és bandát tartok sokra, tartok tehetségesnek, mégsem érzem a késztetést, hogy mindent megtudjak róluk - úgy, mint Angelináról vagy a többi nagybetűs kedvencemről.

Hát (tudom háttal nem kezdünk mondatot) én a mai napig nem tudom mi fogott meg Lily Allenben. De azt igen, hogy 18 év alatt egy sztárt sem kedveltem meg annyira, mint őt, pedig Marina Diamandisról és Zooey Deschanelről is rengeteg mindent tudok. Marinának megvan mindkét lemeze, oda-vissza fújom a dalszövegeit, életrajzát, láttam majdnem az összes fellépési videóját, interjúját, Zooeyval is ugyanez van (csak hozzáadva a filmjeit persze). Fogalmam sincs, hogy választanak az emberek kedvencet, sőt szerintem a legtöbb csak bevonzza a példaképét.

Egyébként az évek során rájöttem, hogy igazából nagyon hasonlítok Lilyre belsőleg, ugyanolyan szókimondó, balhés, határozott, ugyanakkor belül elég "törött" személyiség vagyok és szerintem az egyéniségem miatta is (ha nem is tudatosan, de biztosan felvettem néhány szokását) lett még jobban ilyen. Nem azt mondom, hogy megszállott vagyok és mindent megteszek azért, hogy olyan legyek mint ő, sőt soha nem is akartam senkire sem hasonlítani, de hiszem, hogy nagy szerepet játszott benne.

Talán ez egy olyan dolog, ami nem tudatos, de magadat fedezed fel az adott személyben, ő megénekli, megírja, eljátssza, amit te érzel, amit sosem adtál ki magadból. Szól a világnak az ő hangján a te szavaiddal.

Vagy egyszerűen lehet kötődni a kedvencedhez. Persze gondolhatjátok, hogy ez hülyeség, hiszen nem is ismerjük személyesen, de sokat jelent az embernek, ha mindig egy ember dalaira sír vagy nevet. Mert ott volt az életedben az adott mérföldkőnél. Szomorú voltál? Sírtál a lassú dalaira, amiknek a dalszövegei nem is lehettek volna találóbbak az adott pillanatban. Boldog voltál? Valószínű a kedvenc előadód legvidámabb dalaira buliztál a szobádban. Együtt "sírt" veled, együtt "nevetett", mint egy legjobb barát. (Természetesen ez ugyanúgy vonatkozik egy színészre/színésznőre is, ha azonosulsz a karaktereivel.)

Szóval Sally Sparrow részben egyetértek a nézeteiddel, hiszen visszaolvasva sokszor írtam le kb ugyanazt mint te, persze nem azért, hogy lemásoljalak meg mert dejófejvagy! (természetesen az vagy ), hanem mert én is valahogy így gondolom, de mégis szerintem ez az egész nem választás kérdése, ezt nem te döntöd el kiért leszel oda évek múlva is. Egyszerűen csak megszereted egy idő után, mert már sokat tudsz róla, régóta ismered. Ez olyan dolog lehet, mint a szerelem szerintem. Szép lassan megismered a dolgait, nézeteit, minden egyes apró mozdulatát és egyszer csak beleszeretsz. Valami ilyesmi történhet, amikor elkezdesz tényleg rajongni valakiért, csak nem olyan intenzíven. Lehet hogy ezek után sokan őrültnek tartanak, nem, nem vagyok szerelmes Lilybe LOL, de jobban nem tudtam elmagyarázni mire is gondolok. Az utánanézés előtti-dolognál szerintem nincs ilyen előre "megadott vonzalom", szimplán csak az idő múlásával beméred a sztárvilágban, ki adja ki legjobban a természeted és közben szépen sorban szelektálod a többit.

Amit még hozzátennék, hogy úgy vélem nagyon meghatározó, hogy az adott embernek vannak-e barátai. És hogy azok milyenek. Szerintem, akinek nincs legjobb barátja vagy egyszerűen csak szimplán nem annyira közkedvelt a társaságban, ahol mozog sokkal gyorsabban talál magának kedvencet. Na meg az is eléggé befolyásolja a dolgot, hogy mikor ismerkedtél meg az adott sztárral.. ha gyerekkorodban vagy legalábbis nagyon régen (egy előző életszakaszodban) akkor is jóval előbb fog a szívedhez nőni.

Tudom-tudom rengeteget írtam, lehet egy jónagy adag marhaság az egész, de én így látom. Köszönöm szépen a témát Sally Sparrow, jól esett most elgondolkozni ezeken a dolgokon.

Ez aztán a jó kis téma...
Nos, én ha választani kell, a második kategóriába tartozom.. legalábbis az elsőbe biztos, hogy nem. Egy kedvencemet se mondanám példaképemnek, sőt igazából senkit se, nekem nincs egyáltalán olyanom, mert én minden szempontból önmagamat keresem és önmagamat szeretném megvalósítani. Így ez tehát kiesik. De akkor pontosan hogy jön nálam egy kedvenc? Hát ez nehéz kérdés. Nyilván úgy kezdődik, hogy rábukkanok az adott személyre, és megfigyelem a munkásságában. Azaz pont itt van a kulcsmondat, meg se kell oly alaposan figyelnem őt, mert szinte azonnal megfog! Nem tudom, miért, de látom, hogy ő más (és nem kell különcnek kinéznie ehhez, szimplán legyen meg AZ a kisugárzása). Aztán ha megfigyeltem a szakmájában is, és még úgy is nagyon tetszik, akkor ott már tényleg komolyan elkezdődik valami. Ez akkor hág a tetőpontjára, ha még emberileg is utánanézve egy szimpatikus személyiséget találok benne. Nos nálam kb ez a kedvencé válás folyamata.
Viszont fura mód van egy olyan bajom, hogy néhány ilyen nagy kedvencem csak időszakos. Például megszállottan imádtam 6-7 évig egy metal énekest. Azonban valamiért ez a lelkesedésem fokozatosan elmúlt. Nem tudom, talán annak köszönhető ez, hogy már nem hallgatok annyi metalt, tehát én változtam, de a kedvencem meg nem, s így már ez nem volt az igazi. Nem tudom.
Viszont vannak olyan kedvenceim, akiket már vagy 10 éve szeretek, és még azóta is ugyanaz a lelkesedésem megvan, mint az elején. Nem tudom, milyen irányba fogok változni a jövőben, s hogy megmaradnak e nekem kedvencnek, de ez még a jövő zenéje, most élvezem a jelenlegi kedvenceim iránt átadott imádatom és azonosulásom.