100 milliós nézettségen túl a My Immortal videoklipje

Ajánlom, hogy nézzétek meg Lindsey Stirling feldolgozását (My Immortal)

Nekem annyira nem jön be ez a dal. Sokkal jobbak vannak tőlük. (pl. Bring me to life)

Szeretem ezt a dalt és örülök, hogy végre elérte a 100 milliót!

Igen jó kis dal.

nagyon szép szám

"Fannycska999
És szerintem is gyalázat, hogy egy ilyen jó szám és a hozzá készült videó közel 4 év alatt érte el a 100 milliót, olyan "dalok" pedig, mint a we can't stob pedig egy nap alatt több milliót értek el... hogy a gangam style - t ne is említsem."

Mert bizonyára csak az a jó, ami neked tetszik...

Amúgy szerintem erről tök felesleges volt cikket írni. Oké, hogy kaptunk pár információt a dalról, de ha minden videoklipről, ami átlépte a 100 millió kattintást cikket írnánk, akkor nem kevés alkalommal olvasnánk ilyeneket. Meg most mi van abban, hogy átlépte - ráadásul négy év alatt? Ha két nap alatt, arra azt mondom hogy hűha, szép teljesítmény, de négy év szerintem elég ratyi. No meg kap egy nyomorult VEVO díjat, vagy mit. És? Rengeteg olyan szám van, ami úgy aratott töretlen sikert hogy talán még az 50 millió kattintást se érte el. Ráadásul ezzel nem döntött semmiféle rekordot, csak átlépett egy bizonyos számot, szóval nem látom értelmét a cikknek.

Pont ma délután néztem YouTube-on, hogy elérte a 100 milliós nézettséget. Én is nagyon szeretem ezt a dalukat, gyönyörű. Örülök, hogy végre elérte a 100 milliós nézettséget.

Nagyon gyönyörű 1 dal,IMÁDOM!!!!.))

Az én kedvencem <3 Sosem tudom megunni!

Imádom még mindig <3

Azta az jó! csak így tovább!

imádom ezt a dalt *-*

Kedvenc dal és klip!

Hú, de szerettem ezt a számot! Nővéremmel énekeltük anno.

Gratulálok! Nem sok szám van, amit szeretek az Evanescene-től, de ez mindenképp köztük van!

Bántja a kis szemecskédet, hogy ezúttal, nem a nőket megszégyenítő hatalmas kedvencedről született kisebb hírértékű cikk? Gondolom, ez a probléma forrása, hiszen azoknál a májlis cikkeknél (többségük nulla hírértékű) egyszer sem láttam lázadozó kommentet a részedről. Inkább olvasok egy gyönyörű érzelmes dalról, valamint egy valamit érő zenekarról, mint arról a nyelvnyújtogató rihéről, aki előszeretettel mutogatja magát a háná montáná imidzs levetkezése érdekében. A jútúb rekord nézettség meg átlagosan azoknál a videóknál szokott meglenni, ami konkrétan maga a híg f*s - példának okáért (csakhogy kedvenceddel dobálózzak) májlika wí kent sztáppja vagy vrekking bólja. Ez a dal csak egy magában is többet ér, mint a mai diznis sztárocskák órási zenei munkássága együtt. A My Immortal líraiságát és zeneiségét tekintve olyan értékű alkotás, ami megérne vagy ezer cikket is. Mindig könnyeket csal a szemeimbe, mindig elérzékenyülök tőle, mindig sírnom kell, ha meghallom, ami mellé dukál egy zongora és Amy gyönyörű hangja. Biztos fáj, hogy májlika soha sem fog tudni még negyed ilyen jót, illetve maradandót alkotni. Szégyen gyalázat, hogy egy ilyen hatalmas üzenettel bíró ballada csak négy év alatt érte el ezt a nézettséget! Ez titeket, mai fiatalokat minősít, mondván, hogy inkább vagytok kíváncsiak a sz*rra, mintsem az igényes zenére.

pont ezt hallgatom <3

Gratulálok!!!!!!!!

Az Evanescence volt 2 éve a kedvenc bandám,és a My Immortal a kedvenc számom.De most már nem így vagyok.De azért gratulálok!

Beyla +1
Amikor a zene tiszta érzelmeket közvetít, melyek lemondásról, szomorúságról, bánatról, stb. szólnak nagyon sokan nem képesek mit kezdeni vele. Számukra (élet)idegennek érzik, elzárkóznak tőle. Emellett egy kisebb réteg már valamely múlt vagy jelenbeni esemény kapcsán megtapasztal(t) hasonlót, tehát az elfogadás, közelség végső soron nem máson alapul, mint az empátián, amely nem az érzéssel való azonosulást, hanem az átérzést jelenti. Azonosulásról, akkor beszélnénk ha ugyanazt éreznénk, mint az előadó, ez fizikai képtelenség lenne - nem vehetjük el az érzéseit, viszont a sajátjainkat ki tudjuk vetíteni és ezáltal magunkhoz közelinek érezni.
A szóba került Cyrusról,- hol van az ő Wrecking Balljában a drámai mélység? A kalapácsnyalogatás vagy a meztelenkedés szimbolizálja azt? A szám mégis tömegcikk lett. Mért van az, hogy Miley, Taylor stb.. felénekel egy szakításról szóló dalt és a rajongók 99%-ának a véleménye az, hogy "wow de jó!!!" és nem az hogy "ó szegény, összetörték a szívét" stb.. Nem tudom érezhető-e hova szeretnék kilyukadni? Vannak, akik előadóművészek, tiszta szívvel, lélekkel, odateszik magukat, ez érezhető a dalaikban - elfogadásuk bizonyos megértésen alapul és vannak az uhm izé kategória, amire nagyon nagy az igény, annak a pár tucat előadónak a neve akár márkanév is lehetne mert teljesen mindegy mit csinálnak, felkapottak és "veszik őket", mint a vattacukrot, a hírnévért pedig mindent hajlandóak megtenni.