Minden, ami gasztronómia

Ha jól láttam, még nem nyílt ilyen téma, ezért gondoltam, nyitok egyet. Jómagam nagyon szeretek a konyhában garázdálkodni, elkövetni ezt-azt. Más kérdés, hogy sajnos nincs túl sok időm rá.
Ugyanakkor nagyon szeretek új ételeket kipróbálni, finomakat enni.

Úgy gondoltam, hogy ide bárki írhatna, aki szereti a konyhában eltölteni az idejét, vagy csak egyszerűen szereti a hasát. Ide jöhet minden, ami gasztro. Receptek, vélemények más nemzetek (illetve a hazai) ízeiről, saját ízlésről, kedvenc ételekről, éttermi élményekről, stb.

Én főzni egyáltalán nem tudok, legyen ez bármennyire is ciki. Viszont profin forralok vizet zacskós levesekhez. Sütni viszont szeretek, a család szerint tudok is, úgyhogy azt én szoktam intézni. Csak mondják meg mit. Na meg házi pizzát. Még az megy, csak az alakja rendszeresen elég amorf szokott lenni, de senki sem érdekelt még eddig, mert mindig elfogyott.

Hát én kb. 8.-os koromban szerettem meg sütni, főzni. Szakácsnak vagy cukrásznak is akartam volna menni, de erre egészségügyi okok miatt nem volt lehetőségem. Ettől függetlenül remekül érzem magam jelenleg porcelánfestőként, a sütés, főzés iránti szenvedélyem is megmaradt, de ezt csak otthon a konyhában kamatoztatom.
Tavaly előtt karácsonyra anyától egy nagy szakácskönyvet kaptam, ünnepi kajákkal, és kérdeztem, hogy ez egy enyhe utalás arra, hogy ezentúl nekem kell csinálni a karácsonyi vacsorát?
Nekem a legközelebbi tervem egy dobostorta, de mindig csak halogatom, mert ha belegondolok, hogy hat lapot kell kisütni egyenként... Szóval ez majd csak akkor jöhet szóba, ha aznapra tényleg semmi dolgom nincs.

Bevallom, hogy én nem vagyok egy konyhatündér, de azért elboldogulok a konyhában. A főztömtől meg még hálisten senki se halt meg, úgyhogy nem vagyok teljesen reménytelen eset.

Én tudok főzni, csak vagy nincs sok időm rá, vagy nincs kinek. Nincs annál kiábrándítóbb, mint saját magadnak főzni. Másoknak mindig nagy lelkesedéssel készítem az étkeket, de csak a magam kedvéért lusta vagyok fakanalat ragadni.
Én is szeretek sütni, de azt ritkábban szoktam. Csak ha tényleg olyan alkalom van. Párom például nagy rajongója a hatlaposnak, így évente 1x vagy 2x ezt a sütit bevállalom. De nem szeretem készíteni, nagyon pepecselős. Fél napig mosogatok utána, arról nem is beszélve, mennyire oda kell figyelni a lapokra, hogy ne törjenek össze.

Legjobban az ázsiai ételeket szeretem csinálni. Rengeteg zöldséget tehetek bele, meg gombát, meg játszhatok a fűszerekkel kedvemre. Szeretem, ha csíp...

Tulajdonképpen én bármit megcsinálok, ha úgy adódik. Anyum el volt hűlve a minap például, amikor palacsintát sütöttem. Nem hitt a szemének, hogy fel tudom dobni és el is kapom.

Én még soha életemben nem sütöttem, és szerintem nem is fogok. A kaját megcsinálom, de sütire nem vállalkozom.

Ha nagyon muszáj, akkor bármit - jó nem mindent igazából - képes vagyok megfőzni. Legyen az egy leves, egy pörkölt, desszert vagy akár bármilyen húsétel. A töltöttkáposzta és hasonló kissé pepecselős ételekkel nem igazán vagyok kibékülve, így azt anyával mindig ketten csináljuk. Jobban is haladunk.XD Még egyelőre nem vezetek háztartást, de élvezem, hogyha esetlegesen találok valami jó receptet és van minden hozzávaló, akkor sokszor mindenféle akadály nélkül el tudom készíteni. A hétvégére bevásároltam egy rakatnyi laktózmentes tejet, így végre kipróbálom az új vanília pudingos tejberizs receptemet, amit már kemény féléve próbálok megcsinálni, csak ugye az autoimmun betegségem közbeszólt - tiltva voltam a tejtől, ám kiderült, hogy a laktózmentest abszolút bírom. Utoljára garnélás rizottóra adtam a fejemet és egész jó lett, csak úgymond túl garnélás lett az egész, így nem tudott senki sem sokat enni belőle egyszerre. Szerintem ahhoz, hogy az ember finomat főzzön, nem csak tudnia, de akarnia is kell. Ha most meg kéne csinálnom valami kaját, akkor pocsék lenne, mert a fenének van kedve most a konyhában sürögni-forogni. De, ha hétvégén elterveztem valamit, akkor az mindig sikerült: sosem rontottam el, sosem égettem oda és mindig finom lett.

Én pont egy 10 perce végeztem a csilis babbal. Nem tudom miért, de valahogy annyira megkívántam, hogy gyorsan szétnéztem a kamrába és volt is minden, csak húsért és babért kellett leugranom. Persze csilit nem tettem bele, a gyomrom miatt. Pedig emlékszem a régi szép időkre, mikor apával ketten faltuk az erős paprikát...

Én vendéglátós szakra járok, szóval a gasztronómiát, mint tantárgyat is tanulom. Igazából nem szeretem, cukrásznak készültem, de anyáék erőltették az érettségit. Viszont később szeretnék cukrásznak tanulni, mert imádok sütni. Főzni annyira nem szeretek, mert egyrészt irtózom a nyers hústól, viszont panírozni azt szeretek. Másrészt pedig én sosem sózom meg az ételt, a vérnyomásom miatt, szóval, ha én főzök, sótlan lesz minden.
Hétvégén valami citromos sütit akarok csinálni, mert már 3 hete nyaggatom anyát, de nem csinál, szóval muszáj nekem megcsinálni.

Főzni nem tudok a tésztán meg virslin kívül semmit, na jó még rántotta.
De enni annál inkább, elég sok mindent szeretek és jó sokat enni mindenből.

Én csak most kezdem el fejlődni ilyen téren. Mivel a nagymamám ráunt arra, hogy naponta ebédet csináljon nekünk iskola előtt (minden második hónapban délutánosok vagyunk az iskolában), ezért rám hárult a feladat. Reggel felteszem főlni vagy sülni az ételt, és amíg tanulok kész is lesz. Tudok már elég sok dolgot, ma például húslevest csináltam sajtos tésztával Én, aki eddig még a cukrot és a sót sem tudta megkülönbözteti ránézésből. Anyától nem várhatjuk el, hogy ő csinálja az ebédet, mivel reggel fél hattól délután négyig dolgozik, aztán még itthon is a dokumentációt írja, és mindig hullafáradt, főleg most, hogy valami rendezvényet szerveznek. Előtte lévő nap mindig megbeszélem vele, hogy másnap mi a teendőm, stb. Néha kicsit sótlan lesz a cucc, de igyekszem. Ahhoz képest elég otthonos lettem a konyhában, hogy fél éve még a szendvicsekben és az almáspitében ki is merült a tudásom. Egyedül még csak a bonyolult, időigényes tortákat nem merem bevállalni, de hétvégenként, amikor anyának is egy kicsi szabadideje van, általában segítek neki sütit sütni.

Én most a hétvégén biztos főzni fogok, mivel végre sikerült vásárolnom tofut, amiért hónapok óta hiába futottam köröket, sehol nem volt, sőt, voltak, ahol bután is néztek vissza, mint akik azt sem tudják, mi az. Na mindegy.

Szombaton a leves lesz az enyém, egészen konkrétan japán miso leves. Még sosem kóstoltam, pláne nem készítettem, de most megpróbálkozom vele. Vasárnap pedig a második fogáshoz lesz közöm, kantoni citromos csirkét tervezek. Remélem sikerül.

Plusz egy török édességet is nagyon szeretnék megcsinálni, de egyelőre arra még nem jutott idő. Pedig a hozzávalók jelentős részét már beszereztem hozzá.

Kinél mi lesz a menü hétvégén?

Én holnap zöldbablevest csinálok, viszont hogy mi legyen a második arról még halvány lila gőzöm nincs.
És valami piskótás sütit is szeretnék sütni, de ennél határozottabb elképzeléseim még nincsenek.
De ez legtöbbször ebéd előtt pár perccel szokott eldőlni, és akkor sprintelhetek le a boltba...

Nem tudom, hogy eddig miért nem csináltam még kókuszkockát, mert nagyon finom, és nem is bonyolult.
Anyunak annyira ízlett, hogy egyből megevett hat kockát.
Csak annyi volt a bökkenő, hogy az utolsó pár darabra már nem jutott kókuszreszelék, mert én hülye, tegnap elfelejtettem megnézni, hogy van-e itthon elég. Ma meg ugye ünnep van, és nincsenek nyitva a boltok. De őszintén szólva, nekem jobban ízlett csak csokimázzal, mert a kókuszreszeléket amúgy sem szeretem, mindig belemegy a fogam közé...

Én nagyon szeretek főzni, már egészen kicsi korom óta. Nagymamámnak szoktam segíteni az ünnepi vacsorák készítésében, hiszen ennyi idősen már nem sok kedve lenne egyedül főzni nyolc főre. Szeretnék megtanulni jobban főzni, már amennyire az időm engedi. Sütni is szeretek egyébként.

A héten izgalmas, érdekes, új gasztronómiai élményben volt részem. Ellátogattam (Londonban) egy török étterembe, ahol eredeti, 16. századi receptekből (is) főznek, autentikus török ételeket. Nagyon-nagyon finomat ettem. Nem használnak sok fűszert, de nagyon ízletes a végeredmény. Rengeteg zöldség, csirkehusi és rizs. Elképesztően finom volt. Előételnek meg hoztak ki frissen sült, még meleg, ropogós, puha, szezámos fokhagymás kenyeret, fekete olívabogyót, répát és savanyú paprikát. Desszertnek kaptam ajándékba egy kis gyümölcsöt, a számlához meg egy kis csonthéjasakat tartalmazó lokumot. Nagyon finom volt minden. Azt hiszem, rá fogok szokni a török ételekre, zseniális. Ja, és török sört is ittam, nekem az is nagyon bejött.

Én most még az őszi szünetre tervezek egy vanília pudingos tejberizst és, ha minden igaz, akkor végre valahára, de el fogom készíteni életem első lasagnáját, amihez egy ideje megvettem a hozzávalókat, csak anyu nem volt hajlandó vásárolni darálthúst. Így a hét folyamán biztos, hogy 'gyűnni fogok egy élmény beszámolóval, hogy a paradicsomos lasagne finom lett, vagy ellenkező esetben eltoltam. A recept nem valami egyszerű és elég pepecsnek tűnik, de szerintem megéri majd a fáradozást, ha készen lesz.

Főzés terén tényleg csak az alapokat tudom, viszont sütni azt nagyon szeretek, és azt mondják, tudok is. Már nem egyszer próbálkoztam tortával, és ahhoz képest, hogy még nem túl sok tortát sütöttem, egész finom lett, legalábbis nekem ízlett! De úgy nagyjából mindenféle sütit szoktam leginkább sütni.

Az én projektem a hétre egy több lapból álló, marcipánnal bevont torta, de egyelőre fogalmam sincs, hogy kéne majd megvalósítani. Sosem dolgoztam marcipánnal, úgy értem, mindig valami krém került a torta tetejére. Most meg marcipánborítást tervezek rá. Fehéret vettem, meg 3 színű ételszínezőt, megpróbálok valamit alkotni belőle. Ha értékelhető lesz a végeredmény, majd hozok róla képet.

Valaki kóstolta már az ország tortáját? Nekem tegnap volt szerencsém hozzá, mert a nővérem holnap megy ki Angliába, és nem tudok elbúcsúzni tőle mert Budapesten van. És egész nap tök rossz volt a hangulatom, és az egyik barátnőm elvitt cukrászdába, hogy a sütikbe fojtsam a bánatom. Na és a 2013-as ország tortájára esett a választásom. Hát valami isteni finom! Talán utoljára a szülinapomon ettem ilyen finomat, mikor Romanov tortát kaptam! A dobostorta után, ez lesz a következő, amit meg akarok csinálni.