Anastacia is átesett a melleltávolító műtéten

Sajnos, ahogyan kivettem úgy az emberek szavából, sokan nagyon nem így állnak egy betegséghez hozzá. Találkoztam már tumorosokkal, szívritmuszavaros emberekkel, szívelégtelenségben szenvedőkkel, de olyanokkal is, akikből csövek lógtak ki szanaszét, mert különben meghaltak volna. Magyarországon, ha egy ember beteg lesz, és esetlegesen az a dolog krónikus (rák vagy kardiális megbetegedés általában) egyáltalán nem vidámak, nem jó kedvűek, sőt csak azt hajtogatják minden alkalommal, hogy nincs már nekik sok hátra, és, hogy milyen jó lenne elmenni már. Ilyenkor mindig összeszorul a szívem, s megpróbálok lelket önteni beléjük, hiszen, ha akarunk élni, akkor élünk is - lásd Anát. Nekem is van olyan ismerősöm, aki legyőzte tumort, de csak egyszer, ez a fantasztikus énekesnő meg már kétszer is átment a kezeléseken és a terápiákon. Úgy tudom, hogy a kemo az iszonyatos - állítólag nagyon fájdalmas, állandóan hánynak a betegek és hányinger gyötri őket, valamint a rengeteg kémia vegyület hatására kihullik a haj, a szempilla és a szemöldök is. Megérteni nem tudom, hogy valaki hogyan mondhatja azt mindezek után egy ilyen emberre, hogy csak szenzációhajhászás céljából döntött melleinek levágatásáról. Persze Ana esetében gondolom történni fog korrekciós műtét és a mirigyrendszer helyére implantátumot helyeznek be, ám azzal én is egyetértek, hogy valamilyen szinten a nőiességéből veszít. 13 éves kora óta küzd a Crohnnal, ezt nem is tudtam! Basszus, milyen jó lenne tudni a telefonszámát, felhívni és tanácsokat kérni, mert annyi kérdésem van, mint a fene.

Valóban rengeteg a pesszimista ember. Hogy drága barátnőmet idézzem: "A gondolatnak teremtő ereje van!" Ebben kell hinni és bízni. Baromira sokat számít ám, hogy az ember hogy áll hozzá a dologhoz. Minden a fejekben dől el.
Fú, hát, igen, belegondolni is rossz, milyen mellékhatásai vannak a kemonak! A média sajnos tévhitben van ezzel kapcsolatban Anát illetően, ugyanis az első alkalommal sugárkezelést kapott, ami ugyebár nem egyenlő a kemoterápiával. Nagyon sokan összekeverik, pedig nem mindegy. A mostaniról viszont nem mesélt ennyire részletesen, szóval attól is a falra mászom, amikor írják, hogy most is, csak úgy, mint 2003-ban, rosszindulatú volt a daganat... Ilyet nem mondott, nem tudom, miért találgatnak. 10 éve valóban az volt, ám kezdeti stádiumú - és ez a nem mindegy. Hogy mikor kapják el. Akinek meg ilyen megfordul a fejében, hogy szenzációhajszolásból megy bele egy ilyen komoly eljárásba, az nem tudom, miért nem megy el melegebb éghajlatra, és inkább olvas Ana utána, ahelyett, hogy vadbaromsággal dobálózik. Tegnap legalább félóráig a plafonon voltam emiatt a megjegyzés miatt, de tojok most már az ilyen lököttekre (le is törölte magát), úgyhogy annyi... Egyébként biztos vagyok benne, hogy Ana örömmel ellátna bármilyen tanáccsal, és bátorítana, biztatna, mint oly sok embert, akik felkeresik és a tanácsát kérik. Rendkívül kedves és édes másokkal, úgyhogy tényleg kár, hogy nincs meg a száma! Neki aztán van tapasztalata, de még mennyi! Sokszor nekem is eszembe jut ám, hogy milyen jó lenne vele személyesen beszélgetni... Bárcsak ezerszer jobban menne az angol... Milyen jókat is lehetne vele beszélgetni! És tényleg bármiről. Ha engem összeengednének vele min. egy napig, tuti "kinyírna" amúgy a h.lyeségeivel - ez pedig a másik, amiért élvezet lehet a társasága!