Tudj meg többet — kényszerbetegség

Nagyon hasznosak ezek a cikkek, és hatalmas gratula a szerzőnek, hogy ilyen szépen összeszedett mindent, mert ez biztos nem két percbe került, nem egy összecsapott munka. A cím láttán még semmi nem jutott eszembe, ám ahogy olvastam, hogy OCD, úgy eszembe jutott, hogy a Glee-ben Emma is ilyenben szenved. Szerintem amúgy jó dolog, hogy a Glee ezzel is foglalkozik, könnyebb megérteni az ilyen betegségeket, ha egy karakteren keresztül szemléltetik.

Hehe, én nem hinném, hogy szenvedek ebben a betegségben, velem néha az szokott előfordulni, hogy egy dallam meg dalszöveg szószerint bent ragad a fejemben. Na attól kezdve egész nap azt hajtogatom magamban, meg énekelgetem. Viszont nagyon zavaró tud lenni, amikor lefekvés után jut eszembe, mert akkor már semmi esély rá, hogy kiverjem a fejemből, és akkor nagyon nehezen alszom el.
Nagyon jó cikk lett, gratula érte!

vasasreka9, ilyen velem is szokott lenni, bár a suliban nem kéne énekelgetnem...

Sokszor félek, hogy elírtam valamit (pl: ebben a pillanatban is). Képes vagyok akár 100-szor is (!) leellenőrizni, hogy nem-e gépeltem félre a mondandómat, vagy nem-e vétettem nyelvhelyességi hibát mielőtt elküldeném a hozzászólásomat/bejegyzésemet. Szerencsére mióta helyesírás ellenőrző program van a böngészőkben, kicsit könnyebb a helyzetem.

Nagyon jó cikk lett!

wááó nagyon jó cikk lett valójában hogy őszinte legyek velem is előfurdult már ilyen naponta legalább 10-szer, én lehet hogy ebbe szenved a OCD-ben :/
vasasreka8 velem mindig ez van!

Nagyon jó cikk lett.

Sok érdekességet megtudtam, jó cikk lett. Nekem régen volt olyan, hogy ha sétáltam az utcán nem léptem rá egyetlen egy illesztésre sem. Arra is volt példa, hogy 10 perces kerülőt tettem, hogy ne keljen átmennem a térköves részeken. Szerencsére erről sikerült leszoknom még azelőtt, hogy teljesen beivódott volna a tudatalattimba

Nagyszerű kis cikk lett és igazán hasznos is. Szerencsére engem nem érint ez a betegség, legalábbis egyenlőre nem.

nekem több ilyen furcsa berögződésem is volt. Kisebb koromban pl. nagyon féltem, hogyha a wc-n ülök, belém mászik egy pók vagy bogár. Azért hittem ezt, mert rendszeresen találkoztam bogarakkal a mosdóban és attól tartottam, hogyha a földön mászkálnak, akkor a wc ülőke sincsen messze és simán tanyázhatnának ott. Ezért minden alkalommal, mikor wc-re mentem, 16x (!!!) megnéztem mindkét oldalt, hogy van-e ott bogár. Igazából nem is a "megnézés" volt a lényeg, csak már megszoktam, és ezt a szöveget mondtam mindig: "bármilyen bogár vagy rovar? nincsen!" és ezt ismételgettem 16x... volt, hogy már majdnem bepisiltem, de muszáj volt ezt megcsinálnom.
egy másik szokásom volt az, hogy esténként csak jobb lábbal feküdhettem be az ágyba, tehát először a jobb lábamnak kellett az ágyhoz érnie. Ez akkor volt vicces, mikor az eredeti méretéhez képet kétszeresére dagadt a térdem, mivel meg volt zúzódva
Másik furcsa a szokásom (amiről még mindig nem tudtam teljesen leszokni), hogy mindent jobb kézzel érintek meg, mert ha ballal érinteném meg, akkor "megátkoznám". Ha mondjuk valaki nyújt felém egy füzetet, és bal kézzel könnyebb lenne megfogni, akkor is jobbal nyúlok utána bár ma már kevésbé van így.

Velem pl. Néhányszor olyan is volt, hogy kiskoromban azt hittem, hogy egy kutya követ enged, és a kezemet megakarja enni...érdekes képzelgés volt

Nálam is van ilyen!! Mindig el felejtem ,hogy meg mostam e a kezem ezért inkább megyek és meg mosom naponta kb. 50x mosok kezet vagy többször. És van egy visszatérő szőrnyű álmom is. Gyakran gondolkodok el rajta és teljesen élethűnek gondolom. Van ,hogy sírva kelek fel miatta :/ Ez egyáltalán kényszerbetegségnek számítanak?

Nekem üldözési mánniám volt régebben. Állandóan úgy éreztem, mintha valaki lopakodna utánam, de szerencsére már leszoktam róla. Ez úgy sikerült, hogy mindig volt nálam füles és üvöltött a zene. Emiatt pedig zene függő lettem, de ez sokkal "elviselhetőbb"

Nekem is volt olyan párszor, hogy sírva ébredtem fel, de tapasztalataim szerint ez elég rossz lelkiállapot jele, az elfojtott könnyeké és nem nevezhető teljesen normálisnak.:/ Viszont ha visszatérő álomról van szó, akkor valószínű, hogy egy múltbeli trauma okozza, nem?

Látom nem csak én szenvedek ebben az idegesítő betegségben, fogalmam sincs mikor kezdődött, minimum 1 éve, de lehet hogy régebb óta. Szerencsére már annyira nem végzem intenzíven a mozdulatokat, megtanultam csillapítani a kényszerem.

Nekem az anyukám lehet hogy az.Nagyon fáradt és mindig ideges.Olyan mint az anyukája,aki valszeg mániákus depressziós volt, mert egy éve megtaláltuk a naplóját ami szerint a halála elõtti utolsó hétben hangokat hallott, amik azt mondták, Isten nemsokára elviszi õt és azt látta az utolsó órában, hogy Jézus áll elõtte és hívja, menjen vele.

Hát a családom szerint igen, mert állítólag csak az én szobám van tele hatalmasabbnál hatalmasabb pókokkal, aztán végül is ki tudja, mert más szobát nem nézek át nagyítóval, csak a sajátomat. Hát, én sem vagyok oda azért, hogy pókot fogdossak, de inkább az ágyon trancsírozom szét (amit követ a lepedőcsere XD), minthogy este még egy kis tévézés alatt azt vegyem észre, hogy a fejemen mászik. Fúj!

szerencsére én nem szenvedek ilyen betegségben.

Már kisovis korom óta kell a kényszereimmel meg ezekkel a hülye gondolatokkal élnem. Képzeljétek milyen lehet egy 4-5 évesnek hogy folyton azt hiszi meg fog halni ha nem csinál mindig mindent ugyanúgy. Amikor meg eltűnt a macskám azt hittem azért, mert valamit nem csináltam végig, ahogy kellett volna. Persze tudtam, hogy ilyen valójában nem létezik, de ezeket a gondolatokat egyszerűen nem tudtam kiűzni. Sokáig azt hittem nem vagyok normális, aztán hallottam a kényszerbetegségről, és rögtön tudtam hogy ez a helyzet. Bár azért még mindig idegesítő 3-szor visszalapozni könyvolvasás közben mielőtt végleg lapozhatnék, vagy mindig jobb lábbal fellépni a lépcsőre stb. stb. Meg titkolni is nehéz. Többen is voltak akik rákérdeztek bizonyos dolgokra. Az is elég szar benne, hogy még ha el is kések valahonnan, muszáj végigcsinálni a "rituálékat", nem számít mennyire nem akarom. Elmondani meg nem merem senkinek, mert rohadtul félek, hogy bolondnak néznek, meg aztán a titkolózás miatt már jó régen elszigetekődtem az emberektől, hiszen ha valakivel sokat lennék együtt, még rájönne. Mindenesetre jó volt ezt ide kiírni magamból...

Nagyon érdekes cikk lett. Nekem is vannak ilyen kényszeres dolgaim, például az ujjropogtatás. Próbálok leszokni róluk, de elég nehezen megy.