Tudj meg többet — asztma

Az asztma elnevezése a görög ἅσθμα azaz ”zihálás” szóból ered. Napjainkban egyre gyakoribbá válik, és bármelyik életkorban kialakulhat.
A teljes cikkhez kattints ide!

mielőtt nem olvastam el azt is megtudtam hogy úgy írják hogy asztma és nem aszma : D .. jó cikk lett!

<---- :DDDDDDDDDDDdd

én szerencsére nem vagyok asztmás,de nagyon de nagyon jó cikk lett

Nagyon jó cikk lett.Nekem mind a két fiú testvérem asztmás.Szerencsére én meg lánytesóm nem asztmás.Nagyon rossz annak lenni.Mindenféle gyógyszereket szedni meg rosszul lélegeznek.

Érdekes cikk lett. :3

Szerencsémre én már kinőttem, de sajnos gyógyszereket még kell szednem.

Én asztmás voltam kisebb koromba nagyon szar volt de szerencsére kinőttem.

jó cikk lett.............

Jó lett a cikk,és hasznos is.

Nagyon hasznos cikk! Szerencsére én nem vagyok asztmás.

Szerencsére engem nem érint *-*

Felnőttkorban nem lehet "gyógyítani" csak kezelni, ez való igaz, viszont ha valaki gyermekkorában betegszik meg, felnőtt korára simán kinőheti - tapasztalatból mondom, én is az vagyok/voltam.

Hála én nem vagyok az és remélem ez mindig így lesz!

Én is asztmás vagyok sőt még most is de ezek enyhűltek és csak ritkán jön elő.

Hála az égnek, hogy nekem kiskoromba nem volt semmi komoly problémám, pedig nem egyszer betegedtem meg akkoriba. Nagyon beteges voltam ,de szerencsére nem vittem magammal semmi súlyos dolgot, többek között az asztmát sem.
Jó lett a cikk!

A mamám asztmás...:S nagyon rossz. Van, hogy jól van, de sokszor minden nap elő jön neki, de néha csak kicsit "fullad", néha meg nagyon... Ez szörnyű.

én is asztmás vagyok:/

Nekem az allergiám produkál néha asztmás tüneteket (nem tudják, hogy mire vagyok allergiás)
Egyik nyáron a kishörgőim egyszerűen leálltak és egyre nehezebben kaptam levegőt. Nem sípolt a tüdőm, nem ziháltam, semmi nem látszott rajtam azon kívül hogy elsápadtam! Egyszerűen hiába tátottam ki a számat, olyan volt, mintha tenyérnyi nagyságú lenne csak a tüdőm. Mivel nem tudtam beszívni a levegőt, hiába fújtam be a hörgőtágító spray-vel, mert nem jutott el a hatóanyag a tüdőmig, csak a torkomig. Nagyon rossz volt. Hirtelen olyan fáradt lettem, hogy ülni sem tudtam, nem láttam rendesen, beszélni képtelen voltam és a hangok összemosódtak. Néhány órán belül elkezdtem kihűlni és mivel képtelen voltam beszélni, a háziorvos nem hitte el hogy rosszul vagyok és csak azt mondta, hogy menjek haza pihenni. Nagyon jól emlékszem arra a halálfélelemre, amit akkor éreztem. Nem tudtam beszélni az oxigénhiány miatt és azt hitték, hogy semmi bajom, csak mert nem tudom elmondani hogy "mi fáj"... komolyan azt hittem, hogy hagynak megfulladni.
Végül anyu vitt be ölben a kórházba (járni sem tudtam). Az első orvos aki szembejött velem, odatartotta az óráját a szám elé pár másodpercig. A számlap nem párásodott be. Az ápolónők tolószékbe ültettek és rohantak velem a folyosón. Csak arra emlékszem, hogy mindenki kiabál körülöttem... állítólag ha 2 órán belül nem kötöttek volna oxigénes levegőre, már nem élnék és így is csak a csodának köszönhetem, hogy a szerveim nem kezdtek leállni/rongálódni az oxigénhiány miatt.
Úgyhogy ha bárki a környezetében vagy magán hasonlót tapasztal, azonnal spuri be a kórházba, mert az asztma nem játék!!

Van pár ismerősöm akik ebben szenvednek :/